Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-08 / 32. szám
1W8 február fc SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Á tartalékolás biztonságérzetet ad Kovács Sándor, a tisza- földvári Szabad Nép Tsz főkönyvelője így jellemzi szövetkezetük gazdálkodását: — 1965 a stabilizáció éve volt nálunk. E summázott vélemény mögött az álló- és forgóeszközök ugrásszerű növekedése húzódik meg. Jellemző erre, hogy a felhalmozás aránya 37, a tagok egyéni jövedelme 6,6 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. A szövetkezet tagjai is megtalálták számításukat, hisz az évi átlagos jövedelem elérte a 19 ezer forintot. A termékeket jóval kisebb élőmunka ráfordítással állították elő. Állóeszközökre három millió forint Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon mit szólt a szövetkezet több mint hatszáz dolgozó tagja a jövedelem-felhasználás említett arányú alakulásához. Megértették az emberek, hogy a gazdálkodáshoz biztonságérzet kell. Sokat beszélgettek erről a zárszámadást megelőző brigádgyűléseken is. Elfogadták a vezetőség érvelését: a tartalékolás annak rossz, aki nem akar a jövőben a szövetkezetben dolgozni. A tartalékolt összegből, készletből 3 millió forintot az állóeszközök növelésére fordítottak. Ebben benne van az igás- és továbbte- nyésztésre szánt állatok évközi növekedése is. Növekedett a közös vagyon A főkönyvelő számokkal érzékelteti: — Az állóeszközeink értéke két évvel ezelőtt 19 millió forint volt, most 29 millió. A beruházási hitel akkor 8, jelenleg 10 millió forint. Tehát a tiszta vagyon rövid idő alatt jelentősen növekedett — A gépek és felszerelések amortizációs alapja az idén 1 millió forint lesz. Ezt fedezi a felvásárlási árak növeléséből származó árbevét-U többlet Ebből öntözőberendezéseket, szalmabálázókat, pótkocsikat és nagyteljesítményű magtisztítót akarunk vásárolni A sertéstápot ezután nem fuvarozzuk, magunk állítjuk elő. A takarmány 10 százalékát és a szállítási költséget megtakaríthatjuk. A Szabad Nép Tsz százzal növeli a szarvasmarhaállományát Állami hitelből 60 férőhelyes sertésfiaztatót saját erőből pedig 600-as hizlaldát épít. A forgóalap A közös gazdaság forgóalapja a múlt év hasonló időszakához képest 3,5 millió forinttal nőtt. (összértéke 11,5 millió forint). Értékes ez a növekedés, hisz egy milliót a takarmány értéke, 600 ezret a félkész hízók értéke képvisel. Az idén belterjesebben gazdálkodnak, több száz holdat szervestrágyáztak és 300 hold lucernát telepítettek az ősszel A forgóalap fontos részét képezi a 2,5 millió forint készpénz tartalékolása üzemviteli célokra. A Szabad Nép Tsz régi fájó pontja: rosszak az útjai. A Il-es és a IlI-as üzemegységet csak földúton tudják megközelíteni. A földjeik nagy része a Il-es üzemegységben fekszik. — Méltányos a kérésük: három kilométeres bekötőút ■. építését sürgetik. Legutóbb, a göröngyös földúton kétszer borult fel a hízókkal megrakott pótkocsi Vaján kiszámolta-e valaki, mennyi gép, alkatrész pusztul évente az ilyen közlekedési viszonyok miatt? Felére csökken az üzemviteli hitei A közös gazdaságok üzemviteli célokra rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe. Ebből vásárolják a műtrágyát, növényvédőszert, s fizetnek munkaegység-előleget. A Szabad Nép Tsz-ben tavaly 3,3 millió üzemviteli hitellel kezdtek, s augusztus végéig esetenként elérték a 7—8 millió forintot is. Erre 210 ezer forint kamatot fizettek. Az idén jóval kedvezőbb a helyzet. Csak 600 ezer forint a rövidlejáratú hitelük, s a hízók szállítása után ez felére csökken 1966-ban 4—4,5 millió forinttal tetőzik az üzemviteli hitelük, tehát kevesebb kamatot kell fizetniök. Készül a gazdaság 1966. évi termelési- és pénzügyi serve. Az előfeltételek most jóval kedvezőbbek, mint bármikor. Gondoltak a jövőre, lerakták a biztonságos gazdálkodás alapjait. — m. L — A környező kisközségek és Tiszakttrt gyógyszerellátását korszerű gyógyszertár biztosítja. Képünkön T5- mösközi Ilona gyógyszerész nő munka közben „Elítéljük az Amerikai Egyesült illantok vietnami politikáját MHS járási aktívaértekezlet Törökszent- miklóson Az MHS törökszentmiklósi járási elnöksége aktíva- értekezletet tartott február 4-én Az értekzleten értékelték a tavalyi munkát és meghatározták az idei tennivalókat. Az MHS feladatainak megtárgyalása után a résztvevők tiltakozó táviratban ítélték el az Egyesült Államok vietnami politikáját. Követelték, a békés lakosság bombázásának, a vietnami agressziónak beszüntetését A járási aktívaértekezlet az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének címzett táviratában Johnson elnök a bombázások folytatására adott utasítását a béke elleni merényletnek minősítette. Ezután az értekezlet résztvevői a VDK budapesti követségére küldtek táviratot, melyben szolidaritásukat fejezték ki a hős vietnami néppel. Széles nyomtávon Azon az alig egy évvel ezelőtti taggyűlésen valami megállíthatatlan kezdődött. Akkor egy félórányi kerülgetés után mindenki épp olyan kerek-perec elmondta a véleményét, akárcsak Papp Imre, a szolnoki Fűtőház pártalapszervezeté- nek új titkára a beszámolóban. Az elégedetlent kérdésem — Kevesen voltak ott akkor a taggyűlésen, de aki eljött, az nem maradt szótlan. Békési István így fogalmazott: szerezzünk az alapszervezetnek megfelelő tekintélyt, ne várjuk, hogy majd valaki idejön és megteremti nekünk. — Megtudjuk azt mi tenni — mondta. Vajon lett-e a szavának foganatja? — Ugyancsak szavamon fogtak engem hamarosan. Papp Imre csak a zsilipeket lazította fel nálunk, aztán, hogy kinevezték Hatvanba, elment. Akkor kerültem be a vezetőségbe, i gyakorlatilag hét hónapja én vagyok a párt titkár is, mert akit Papp elvtárs helyett választottunk, iskolán van. — Amit Papp Imre itt hagyott, az elég volt ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek az emberek. Es ez mindennek az alapja. — Hagyni, hogy mondják, ami a nyelvükön van, csak az nem mindegy, hogyan. — Emlékszem, akkor a párttag felvigyázókat bíráltuk meg istenigazából. Hogy mi lett velük? Császi Jenő később — igaz nem csak ezért — fegyelmit kapott. Kálmán Balázs jóakarata, bohém fiatal. Egy- szer-kétszer megmostuk a fejét, azóta, ha hallottuk, hogy goromba. Baklövések — veszekedések A rossz szokást nehéz feladni. Goromba volt itt szinte minden felvigyázó. No meg nem eléggé őszinték egymáshoz. Azért is hívta össze őket januárban a pártvezetőség. Jőnéhány fogaskérdést is felírtak a meghívójukra, hogy legyen alkalmuk néhány napot gondolkodni rajta. Eleinte egy kicsit mellébeszéltek, de végül rengeteg baklövés kiderült, mert Fancsali Ferenc, aki a vezetőségből mint illetékes a vitát levezette, csak tényeket fogadott el: Volt amikor valakit kirendeltek szolgálatba és nyolc órán át csak küldözgették jobbra-balra. Végül az felmérgelte magát, hazament. Volt akit behívtak, de nem jelölték be. Hat óra múlva, mikor már rég úton volt, újból Kürzeti ápoiÓB$S — *alun A jászfényszarui orvosi rendelő beillene egy kisebb város központi egészség- ügyi létesítményének is. Két orvosi, egy fogorvosi rendelő, a tágas várócsarnokban a padokon üldögélő betegek. Rendelés vége felé érkeztünk. Az egyik könyvbe nevek, címek, házszámok kerülnek, no meg egy-két szóban a kezelés módja. A körzeti ápolónő rövid időre leül, a mai nap erős volt. — A maga által annyira dicsért rendelőnek van egu nagy hátránya is — szólal meg. — Elfelejtettek öltözőket építeni hozzá. A betegek nagykabátban, kalapban, kendőben jönnek be. Itt kell vetkőzniük. Ez a rendelést lassítja, a mun- Icát szaporítja, hiszen az idősebb betegeknek segíteni kell a vetkőzésben, öl- tözéshen. Falun vagyunk sok az öreg. Egy délelőtt hatvan-nyolcvan, influenzás időben száztíz-százhúsz beteg fordul meg egy-egy orvosnál Két körzeti ápolónő vigyáz Jászfényszaru egészségére. Háromezerhatszáz ember különböző apróbb- nagyobb panaszaival foglalkoznak egyenként. Gyur- kovics Istvánné, akivel most beszélgetünk három éve rója a község utcáit. Három év esőben, sárban, hófúvásban. Tavasztól őszig biciklin, aztán télidében gyalog. A napi átlag 15 kilométer. Mert hosszú a falu és a betegek igen- ' igen elszórtan laknak. S hogy várják a nővért! Van. akihez csak késő délután jut el, nem volt eset, hogy a beteg ne így kezdte volna: „ Jaj nővérke, már azi hittem, nem is jön.” Amiben persze enyhe szemrehányást is lehet érezni. Pedig nincs rá okuk. Várják a nővért. Akikor elküldték érte. Ebből ráadásul még családi perpatvar is lett. Máskor meg csak azokat értesítették, akik közel laknak, ha letelt a pihenőjük, ha nem. Ezek az esetek aztán garmadával szülték a vesze- kedéseket. — Aztán volt itt más is — kapcsolódik a beszélgetésbe Cserháti Ferenc és Falusi László. — Noé idejéből, vagy legalább is a gőzgépek idejéből való rossz szokás volt, hogy ha valaki jól fizetett utat akart kifogni, — amire a gőzvontatású gépekkel lehetőség volt, — bort hozott a felvigyázóknak. Egy-egy utat csak eltudtak így intézni. De legközelebb már ha nem úgy sikerült, köny- nyen odavágták: az jó volt. hogi) fizettem? S ezzel már meg is fogták a felvigyázót. KI müifls tartsa itiaaát ? — így igaz. no — mondja Radóez Ferenc mozdonyfelvigyázó. — Sokszor el kell itt mondani, ki mihez tartsa magát, mert másképp könnyen elfelejtjük. Az most jő — bár én nem vagyok párttag, de ezt sokra tartom, — hogy « párttagok ezt forszírozzák, ök mégis hatvanon vannak ttn alapszervezetben, ha akarnak, sok mindent véghez vihetnek. En örültem, hogy összehívtak bennünket. Nem is annyira az erős kéz kell ide, hanem az, hogy hallgassunk egymásra. Ezt arra értem hogy mióta Békésiéit is szemmel tartják a borozást, az alkudozást, azóta sokkal kevesebben járnak be ittasan. — Egész más a régihez képest az. ami most van nálunk. Nem öklöt rázva beszélünk egymással, ahogy bizony az itt jó időn át szokás volt. A kimondott szóból pedig sokan látják, hogy nemcsak nekik, hanem másoknak is lehet igazuk — mondja Czinege József oktatótiszt. Lemondás helyett tanú tás — En régebben sokszor mondtam mint vezetőségi tag. hogy nem hiányzik nekem az a sok szekálás, szurkolás. Úgyis rég a veis, ha egészségesek. Megállítják az utcán, elmondják a gondjaikat. A cigánytelepen pedig afféle pótvajda szerepet játszik. Van valami baj? Mondjuk el a nővérnek, majd ő megmondja, mit kell tenni-.. Tizennyolc-húsz hívása van naponta az ápolónőnek. öt-hat kezelés, azaz injekció, kötözés. Ezenkívül vérnyomást, lázat mér, meglátogatja és figyelemmel kíséri az onkológiai, a tüdőbetegeket, a hipertóniásokat. Héttől délig a rendelőben, délután, sokszor az •estébe nyúlóan a betegek látogatása. Ez a napi menetrendje Gyurkovicsné- nak, meg Antal Ilonának, a másik körzeti betegápolónőnek, Ö ezenkívül továbbképző tanfolyamra jár. amit Gyuhkovicsné a múlt évbe® végzett, zctőségben vagyok már, Lemondok. De „saját erőből” nagyjából túljutottunk ezen az időszakon. Sőt, gimnáziumba is járunk, ahhoz is van kedvünk. Igaz, Rédei Gyuszi? — Pedig én is elmentem a csomóponti pártbizottságra Bíró elviárshoz, mikor itt nem vették komolyan a lemondási szándékomat. Csak mire odaértem ott volt Békési elvtárs ígérete: majd jobban gondolnak a tanulókra. Nem mondom, azóta sokszor hallom, Rédei, mikor is mentek ti iskolába? Akkorra nem tervezünk semmit. — Békési elvtárs rengeteget megy, beszélteti az embereket. Pedig ő is rengeteget oda van, DieseU mozdonyvezető. De nem felejt el semmit. Ha kell, üzenetet hagyva intézkedik, s mikor visszajön, 6 keresi fel a hozzá fordulókat. Elmegy velük az új vezetőmémökhöz i*. Pedig jó egy évvel ezelőtt azt az irodát még lehetőleg elkerültük. Az akkori mérnök. hoz nem szívesen mentünk, mert többnyire csak üres- fejűnek nevezett mindenkit... Most is éppen jöttek hozzám ketten: Baloghné, maga párttag, mondja M segítene nekem1 Beteges vagyok és hogy keresték is, más beosztást szeretnék — mondta egyikük. Elkalauzoltam őket. — Amit elértünk, lehet, hogy csak nekünk nagy eredmény, de nekünk tényleg az. Viszont mindezt el kellett végezni ahhoz —- mondja Békési István —■ hogy politikai eszközökkel is segítsük a munka minőségének javítását, a munkafegyelem szilárdítását. Mondhatnám úgy is, hogy megtaláltuk, amit sokat ka, restünk, a politikai munka széles nyomtávját. Borsi Eszter Kőtelek és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet önkiszolgáló élelmiszerboltjába szakképzett boltvezetőt keres. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a központi irodában. Útiköltséget felvétel esetén térít. — Levizsgáztattam egy analfabétát. Erre büszke vagyok, de ebben az évben már nem tanítok. Akik vállalták, sorra lemondták, miért éppen én?— mondja Gyurkovicsné. Először nem értem a szavai mélyén bujkáló keserűséget Aztán megtudom. Egy 3x3,5 méteres köves szobában lakik két gyer- -mekével, agy tizenegy és egy nyolcéves kisfiúval immár három éve. Férjétől elvált. Szolgálati lakást még csak nem is ígértek neki, pedig az egészség- ügyi szakszervezet központját is felkereste panaszával. Két gyéréit, kis szoba, egyedüllét... Már gondolt arra, elmegy kórházba dolgozni. Aztán az emberek kérték, maradt. November végén operálták gyomorfekéllyel. Súlyos műtét volt. Egy hónap múlva újra megjelent vékony alakja a jászfényszarui havas utcákon. Kezében készenléti táska, újra járja a hosszú utakat Gyalog, — ht —
