Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

19««. február 12. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 4 <SM\0 A Saturnáliától a busó-járásig NÉPSZÓHÁSOJi, H4GIOMÁNI OK, F/iIÍ S I VGOUS B4LAZS ÉP At Á pórul járt madárijesztő Tavasszal kiállították a madárijesztőt a mezőre. A teste két keresztbetett karó volt, szalmával átkötve, fején egy lyukas kalap díszelgett, rojtos szoknyá­ját lobogtatta a szél, és egy rozzant seprűt emelt fenyegetően a magasba. Olyan csúnya volt, hogy a madarak már akkor is megijedtek tőle, hacsak messziről megpillantották. De mert az a világ rendje, hogy senki se éljen egy­magában, hát még a csúf madárijesztőnek is akadt kérője. Nyár elején jelent­kezett egy horpadt bádog­veder és illedelmesen fele­ségül kérte. A madárijesztő azonban gőgösen felvetette a fejét, és csúfondárosan kinevette: — Horpadt is vagy, rozs­dás is vagy, nékem bizony nem kellesz! Az én vőle­gényem csak délceg, szép és előkelő lehet! Szegény veder mát tehe­tett egyebeit, nagyot kon- dult és nyikorogva tovább állt. Ősszel még egy kérő ha­jolt meg a madárijesztő előtt, egy kiszolgált ván­dorbot. Kicsit ütött-kopott volt ugyan, de azért egé­szen dereknek látszott. La­kodalomba hívta a madár­ijesztőt. A madárijesztő fitymálóan végigmérte: — Se szép ruhád, se ék­szered, hogyan merészelsz elében állni? Az én eskü­vőm csak fényes, pompá­zatos lehet! Lassan megérkezett a tél is, s a madárijesztő még mindig a csodálatos szép­ségű vőlegényre várt. Es nem hiába! Amikor már az egész mezőt vastag hótaka­ró födte, egy napon eljött hozzá a hóember. A hó­ember délceg volt, szép és előkelő. Hosszú sárgarépa volt az orra, szénből a szeme és még cilindert is csapott a fejébe. Öröm volt nézni, ahogy peckesen lép­kedett! Szépen illett fehér ruhájához a három krump­li-gomb, s a mellére a ki­tüntetés ami valamikoriakat lehetett. Mindjárt megtet­szett a madáríj észtének. Amikor az esküvőre men­ték karonfogva, a madár- ijesztő egyszierre megállt- Kényeskedve toppantott és sértődötten recsegte: — Csak nem megyek ilyen egyszerűen, minden fény és pompa nélkül az esküvőmre. Süss ki nap. aranyfénnyel szórj be min­ket, hadd bámuljon min­denki, milyen gazdag az esküvőm! Kisütött a nap, arany- fénnyel hintette be őket, s a mező nyulai, rókái, sün­disznói, egerei, mind eljöt­tek, hogy megbámulják az új párt. A madárijesztő szíve csak úgy dagadt a büszkeségtől. Csakhogy a napsugár meleg volt. A hó­ember előbb csak sárgaré­pa orrát fintorította el, az­után a kitüntetés, a lakat is lehullott a melléről, a cilinder is félrebttlent a fején, s mire a madárijesz­tő észbekapott — már el is olvadt a vőlegény. Nevetni kezdett a mező apraja-nagyja, s a csúf ma­dárijesztő szégyenében el- bújdosott. Nem is akadt többé senki, aki feleségül kérte volna. Az időszámítás előtt Sa- turnáliának nevezték a több hétig tartó népünnepélyeket, a mai farsang elődeit. A me­zők istenét, Saturnust ün­nepelték, aki — a korabeli hit szerint — egykor úgy uralkodott a földön, hogy noha senki sem dolgozott, mégis mindenki bőségben élt. Ennek a legendás aranykornak emiékét idéz­ték fel féktelen vígassággal. Az ünnepek alatt nem dol­goztak, a rabszolgáikat át­menetileg szabaddá tették és uraikkal egy asztalnál étkeztek, a házakban s az utcákon feleicomázva, ál­latbőrökbe bújva, boros­tömlőket ürítgetve, minden­ki kedvére tombolt. A ke­resztény egyház a farsango­lás keretei közé szelídítette és szorította az ősi szokást. Ám még a XVII. században is akadt olyan egyházi kró­nikás, aki nem tudott meg­békélni a téli mulatozással és így vélekedett róla: „Az ördögnek szánt ünnep ez. Az esztendőnek oly szaka, amikor az emberi boldog­ságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, hogy maguk az emberek is szégyellik kicsapongásaikat, Társasjátékok CICA A játékosok körben ül­nek (vagy állnak). Középen a „cica”, aki kiválasztja áldozatát és hozzásomfor- dál. A kiválasztott játékos előtt dorombol, nyávog, fúj, akár a macska. Ezt a mu­latságos jelenetet a kivá­lasztott játékosnak komoly arccal kell elviselnie. Sőt: a „cica” arcát is meg kell simogatnia, e szavak kísé­retében: „szegény kis ci- euskáim, elmehetsz cicus- kám”. Ha mindezt nevetés nélkül képes megtenni, a „cicának” csakugyan to­vább kell mennie egy új játékoshoz. Ha viszont az illető nevetett (mosolygott), helyet cserél a cicával, ő lesz a cica. FUTÁS A SÁLÉRT Háttal egymásnak két széket helyezünk el. A szék alá hosszában egy sá­lat teszünk, amelyet a já­tékosoknak kell majd meg­szerezniük. Két játékost le­ültetünk a székre, majd taps-jelre mindkettő jobb irányban haladva, igyek­szik mielőbb a saját szé­kére visszaülni. Miután le­ült, megpróbálja a sálat felvenni a szék alól. Az a játékos győz, akihez a sál került. Az Ultra pasztáról Ha két-három férfiinget akarok kimosni, langyos vízben Ultra pasztát oldok fel úgy, hogy meleg vízben a tenyeremen teljesen szét­dörzsölöm Az ingeket jól belenyom­kodom a vízbe és körül­belül fél órát áztatom. Ké­sőbb megdörzsölöm a ké­zelőt és a gallért. Az in­geket kinyomkodom, a pisz­kos vizet leeresztem, és most már melegebb vízben, újabb oldatot készítek. Az Ultra-paszta minden kézi fáradság nélkül „ön­állóan'’ mossa a ruhát, és az anyag eredeti szép szí­nét visszaadja. De takaré­kos is, mert a mosáshoz kevés kell belőle. Fontos, azonban, hogy a meleg víz­ben a tenyerünkön szét­dörzsölve oldjuk fel, és tudni kell még azt is, hogy az Ultra pasztával való mosás után bő vízben öb­lítsük a mosott ruhát ezért rejtik el ábrázatjukat álorca alá...” Vannak, akik a német Faselei azaz „mesebeszéd” szóból származtatják a far­sang' szót. Ó-itáliai hagyo­mányról lévén szó, inkább az olasz farsa, vagyis bo- hózat-ból származik Tény, hogy a magyar farsango­láson országszerte megta­lálhatók a legősibb szokások nyomai. Még a mennyeg- zőktcrt, lakodalmakat sem csak azért rendezik farsang­kor, mert akkorra megforr a bor, s ölésre vár a hízó, — vagyis készen áll a ház­nál a vendégváró lakoma alapja. A farsangi meny- nyegzőt az a szokássá vált őshit tette közkeletűvé, hogy az új pár jövője és a ter­mészet ébredése, a napok hosszabbodása és a hideg enyhülése között — ahogy ezt a természetimádó val­lások tanították — mágikus kapcsolat van. Ebből a kapcsolatbeli hit­ből táplálkozik az a far­sangi szokás Is, hogy a legények képüket bekor­mozva, dalolva, táncolva tüskét húznak végig a falu utcáján, amit azután egy pártában maradt lány há­zának kapujában hagyják, kátpótlásként az elmaradt vőlegényért... Ősi farsangi szokás a tél-kihordás, tél- temetés. A fiatalok szalmá­ból vagy másból telet for­mázó bábot készítenek, majd sok tréfával fűsze­rezve, elpusztítják, s kivi­szik a határba eltemetni. Előfordul, hogy a másik falu fiataljai viszont a ..te­metőket” lesik ki, s a bábot visszaviszik eredeti helyé­re, a tél ne náluk időzzön. Baranyában, Tolnában és a Dunántúl más vidékein mostanában elevenítették fel újra a Busó-járás, a kongózás ugyancsak ősi szo­ÍÍ4L4R1S Gyöngyöt fűz Zsóka Jó erős szálra, fürge az ujja. Dalos a szája. Illannak percek, szállnak az órák, Gyöngyök varázsa bűvöli Zsókát. Csillan az ezüst, villan a sárga, fény hull a kékre, zöldre, lilára. Pereg a gyöngy és csendül a nóta, kacag a, dalol a kékszemű Zsóka, Itt van a vége, elkészült máris, mesébe illő cifra kaláris. Tárkony! Katalin A lakberendezés és CT MŰVÉSZET Nagyobb igényességet, több támogatást i Néhány tanulság üj Kiállításon vagy üzletekben ? A lakberendezésben is mind inkább tért hódít a művészi igényesség. — Az Iparművészeti Főiskolán több szakon is tanulnak azok a szakembereik, akik tanulmányaik végeztével otthonaink berendezési tár­gyainak tervezői, megal­kotói lesznek. A terveik nyomán készített bútorok, szőnyegeik, textil iák kerül­nek majd a lakásba, s ép­pen ezért igen érdekes és tanulságos volt mindaz, — amit etekintetban az V. Országos Iparművészeti Ki­állításon láthattunk. A sok-sok mutatós egye­di darab mellett két ter­met teljes egészében a szakemberek tervei alap­ján rendeztek be, mond­hatni, a jövő lakásaként Hálószoba bútor, két heverővei. Nagyméretű ágyne­műtartójával együtt már tavaly szerepelt a Budapes­ti Nemzetközi Vásáron, de azóta csau elvétve látha­tunk az üzletekben. A szőnyeg és a kerámia egyedi darab, a modern falvédő viszont már sorozatban ké­szül a Lakástextil Vállalat kőszegi gyárában. (Fotó: Bohanek) ötletes és új megoldású szekrény: étkezőasztal hajtha­tó le belőle. Lenyitás után láthatóvá válik a belső szerkezet ésszerű elrendezése, kislakásokba ideáUs. összhangot teremtettek a bútor és a szőnyeg, a füg­göny között, nemcsak kel­lő fényt adtak, hanem bú­torként is jól illeszkedtek az együttesbe a lámpates­tek, s a többi, kiegészítő, díszítő tárgyak. A két te­rem berendezéséhez a lakberendezők mindent megkaphattak: tervezőmű­vészek egyedi darabjait csakúgy, mint a gyárakból exportra kerülő bútorokat, s azokat is. melyek bel­földön már kereskedelmi forgalomban vannak. — A két terem Igen mutatós, s joggal ösztönzi a nagykö­zönséget a nagyobb igé­nyességre, ám ennek másik oldala: a nagyobb támoga­tás. A kiállításon ugyanis sok egyedi, drága darabot lát­tunk, de arról mit sem hallottunk, hogy melyek kerülnek sorozatgyártásra, s mikor? Holott úgy vél­jük, elsősorban csak az te­het lakberendezők és ter­vezők célja, hogy művészi megoldású, de a nagykö­zönség széles rétegei szá­mára is elérhető — meny- nyiségben és árban egy­aránt — berendezési tár­gyak készüljenek. Ezért lett volna jó, ha a kiállítás ren. dezői arról is tájékoztatják a látogatót: mit és mikor láthat viszont az üzletek­ben a kiállításon szereplő, valóban színvonalas búto­rok, szón vegek, sokfél P lak berendezési tárgy közül F. H kását. A húshagyó héten állatbőrökbe bújva, a régi ritmust játszva, éktelen zaj­jal, szüntelen kolompolás- sal temetik a farsangot. A farsangot befejező kar­neváli felvonulások, utcai táncos zenés mulatságok mindmáig népszerűek az egész világon. A karnevál szó eredetéről ugyancsak megoszlanak a nyelvészi vélemények. Egyesek felfo­gása szerint a hústól való tartózkodás, (carne lova­mén) szakaszára utal, mi­vel a farsang befejező cse­lekménye. Az sem kizárt, hogy a másik tábornak van igaza, amelyik az elneve­zést a latin carrus navalis- ból, a hajót ábrázoló sze­kér-bői származtatja. Ez ugyanis különösen az olasz- országi maskarás, felvonu­lások elmardahatatlan kel­léke, ősidők óta. Hajdan ebben az időszakban Eurő- pa-szerte állatviadalokat is rendeztek. A XVII. század­ban Párizsban kövér ök­röket vezettek végig a vá­roson a farsang befejezé­seként A farsangi vígságot bú­csúztatva Csokonai így ír ,,A farsang búcsúszavai” című versében: "Űzik már a farsangot. Bor, muzsika, tánc, mulat­ság. Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt mulattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot!” Nyerges Ágnes Tápláló — mégsem hizlal Hetente egyszer, de inkább kétszer szerepeljen hal min­den család étrendjén. Kal­cium, foszfor és jódtartalma, valamint A-, B- és D-vita- minbain való gazdagsága fo­kozzák értékét. Ami kalória tartalmát illeti, sokkal ki­sebb, mint a többi húsé, te­hát nem hizlal (fogyókúrá­zók figyelmébe), Sok háziasszony a hal tisz­tításától s kibontásától irtó­zik, ezért adja ritkán az asztalra- Ha élő halat vásá­rolunk — amennyiben rövid időn belül fogyasztjuk —, az üzletben üttessük agyon, s otthon először is a fejét vág­juk le. Papírral fogjuk meg a farkát - így nem csúszik — és pikkelyezzük le- A ha­sát a farkától felfelé hasít­juk fel, majd kiszedjük a belet, miközben a májat vagy az ikrát leválasztjuk- Ha a halfejet is fel akarjuk használni — és ajánlatos, mert igen finom húsú és jó ízt ad a levesnek —, úgy a kopoltyúkat szedjük ki, ne­hogy egy kevés is benne maradjon, mert keserű lesz; tőle az étel. Az általános tudnivalókhoz tartozik még, hogy a halat mindig egészben mossuk s csak aztán szeleteljük. Ké­szítés előtt kb 15 perccel be­sózzuk; ne előbb, s ne is túlzottan, mert akkor sok ér­tékes tápanyag kárbavész. A halfiiét készítés előtt ecetes vízzel öblítsük le, fz- letesebb lesz. Különben a halfilé, vagyis a fogyasztott tengeri hal tápértéke ugyan­akkora, mint az édesvízi halé — és nyugodtan fo­gyaszthatják gyermekek is, nem kell a szálkától tartani­A hal előnye az is, hogy igen változatosan készíthető — habár nálunk többnyire csak rántják vagy vajon sü­tik. Próbáljuk meg egyszer, milyen finom a sajtos hal: tűzálló tálat ki­vajazunk és beletesszük a szeletekre vagdalt, kissé be­sózott halat vagy fiiét, tej­fellel, vagy sűrű aludt tejjel leöntjük és 2—3 evőkanál re­szelt sajtul megszórjuk- Da­rabokban vajat helyezünk rá és kb 29 percig sütjük­r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom