Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-10 / 34. szám
ltM. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ISKOLA A FENYVESEK ALATT Azért az ördög csak fekete — avagy egy új háztulajdonos monológja A helyenként félderékig érő hóban kanyarog a szerpentin, hogy salakos hátán a vadregényes Salgóbányá- ra szállítsa a meleg, fűtött kocsik utasait. Az út mellett itt-ott feltűnnek az ország határát jelző háromszínű kövek és országunk széléi jelzi a felhajtott gallérral portyázó határőr is. A hegyormokra épült Salgó és a somoskői vár fogadja a „Tiszahátról” érkező Kovács Bélát, a Szolnok megyei KISZ bizottság első titkárát ég a testvér megye Heves, Nógrád ifjúsági vezetőit, akik az új KISZ iskola megtekintésére érkeztek Salgóbányára. A Nógrád megyei munkásmozgalom bölcsőjének is hívják ezt a kis bányász települést, ahol már csak a bezárt tárna jelzi a múltat, a bányász történelmet, a jelent pedig a bányászokat szállító autóbuszok indulása, érkezése. Itt ebben a festői környezetben kapott helyet a KISZ Központi Bizottságának legfiatalabb vezetőképző iskolája, ahová három megyéből Szolnok. Heves és Nógrád megyéből érkeznék a fiatalok. A fenyvesek alatt meghúzódó iskolaépületben az ebéd utáni hangzavar fogad és az ismerősöknek kijáró üdvrivalgás. — Hazaiak érkeztek — harsan a legbátrabb lány, Kiss Katalin hangja, és a szolnokiak nagy kérd hősködéssel veszik közre őket: — Nem panaszkodunk. Nagyon jó itt a hegyek között. — A várva várt hó is megérkezett, szóval minden a legnagyobb rendben. Tanulni kell — dehát odahaza sem lennénk munka nélkül — mondja Karsai Jóska, a kunszentmártoni Búzakalász Tsz KISZ titkára. — Az iskola csúcs- vezetőségének kultúrosa Ha ez ember megerőlteti kissé a szemét, a fasoron túl felfedezi a kétpói Szabadság Tsz központját. Ott már villany van, s köves az út. Itt meg mély kátyúk, hóborította mélyedések nehezítik a dülőút forgalmát — már amennyire itt lehet forgalomról beszélni, hiszen naponta csak néhány szánkó küszködik a buktatókkal. A tanya még a dülőúttól is benlebb van, jó kétszáz méterre legalább, mintha építője eleve el akart volna zárkózni a világ elől. Az udvarról a konyhaajtónak feszül a szél. A szoba- ajtó keretére meleg takaró simul — Kisbaba van, — magyarázkodik a háziasszony — vigyázni kell, nehogy kihűljön a szoba. A padló ragyogó tiszta, a bútorzat korszerű. Az asszony nyílttekintetű, törékeny teremtés, huszonegy éves lehet. Beszéde szépen szőtt, mondatai egyszerűek, látszatra művelt emberre vallók. Durvább arcra, nehezebb észjárású emberre számítottam, s a kömyezev agy ok. Akad tennivalóm bőven, de ez a gyakorlati tapasztalataimat bővíti. A rögtönzött beszélgetés után vendégek megtekintik lányaik, fiaik hálótermeit, klubszobáit, amelyekben tisztaság, rend uralkodik. Az egyik szobában három fiatal éppen a déli tánczenére igazgatja lábait, gondosan vigyázva a frissen vikszolt padlóra. Aszóba „rangidős parancsnoka'’ Csikós Laci, a tászainokai tsz gépszerelője, ö vezeti a kötetlen foglalkozást, nagy igyekezettel. A szabadidő gyorsan telik. Tanulni keil újra! Az előadói teremben (Tudósítónktól) A Magyar Rádió ifjúsági osztálya és a jászberényi Kókai László úttörőház vasárnap délelőtt rendezte meg az „Egész évben születésnap” úttörő vetélkedő területi döntőjét, melyen a vendéglátókon kívül az egri, esztergomi és szolnoki úttörőházak vettek részt. A zsűri tagjai: Szabó László a KISZ KB úttörő osztály helyettes vezetője, Földes Mihályné, a Magyar Rádió munkatársa,. Ács Katalin írónő, Grosics Gyula, egykori válogatottunk tagja és Czigány Tibor énektanár voltak. A szolnokiak műsorának érdekes része volt a város úttörő parlamentjéről szóló beszámoló Utolsónak a vendéglátó házigazda műsora következett a legendás hírű Lehel kürt magnóra felvett hangjával, majd olyan szakemberek szólaltak meg, akik ismertté váltak a város határain kívül és néhány évvel ezelőtt maguk is úttörők voltak. így szereztek a jelenlévők tét Is másként képzeltem el. Kozákné itt született Két- pón, szülei tsz-tagok. Tö- rökszentmiklóson a gimnáziumban érettségizett, képesítés nélküli nevelőként tanított Kétpón, úttörő csapatvezető volt, s levelező tagozaton folytatta tanulmányait. Közben megismerkedett a jehovisták tanaival, s megvált az intézettől Azóta háziasszonyként éli életét. — A világiak számára érthetetlen ez, tudom, bolondságnak tartják — mondja, — de engem megszállt az isteni sugallat. Mindig szellemi éhséget éreztem, amit a biblia elégített csak ki. De azért nem lettem hűtlen a világi könyvekhez sem, mert azok közvetve Jehova létezését bizonyítják. Körülnézek, de könyveknek, újságoknak nem lelem nyomát. — Most például mit olvas? — A Művészettörténeti ABC-t. — Újságot járat-e? A felelet lassú, tétovázó. — Az újonnan megjelehallgatják Bandur Károly- nak, a Nógrád megyei KISZ bizottság első titkárának előadását: Milyen legyen a jó KISZ-vezető? A tanári szobában Bálint Tamás iskolaigazgató. Telek Miklós és Chmell Éva készül a másnapi foglalkozásra. A konyhában az iskola „üdvöskéje” Stérr Zoli, a szakács, már a vacsora körül serénykedik, nehogy panasz legyen a kondícióra! ...A hegyek között egy dolgos, tanulmányokban gazdag napot búcsúztatnak a Szolnok megyed fiatalok, akik négy hétre vették birtokukba Salgóbányát. Kovács János értékes információkat Sipos Istvántól az új termoelemes hűtőgépről, Húsznál Miklóstól a Rádióamatőrök érdekes életéről. Jászberény egyik régi szűcsmestere, Gömöri Pista bácsi a régi szakmáiéi beszélt. Németh Pál, az automatizálási kutató intézet munkatársa magnóról szólt a pajtásokhoz. A jól megszervezett műsort tréfák, ének- és zeneszámok tették színesebbé. A zsűri az,, első díjat, -a KISZ KB ajándékát egy tv-készüléket, a jászberényi Kőkai László úttörő háznak ítélte. Sorrendben: Eger, Esztergom, Szolnok rádiót, lemezjátszót, illetvé kiskönyvtár sorozatot kapott. A zsűri különdíjban részesítette a szolnoki Verseghy Gimnázium Kéksirály kamarakórusát A győztes herényiek e szereplésükkel bekerültek az országos döntőbe, melyre júniusban kerül sor. A vetélkedő jászberényi döntőjét május harmadik vasárnapján közvetíti a rádió. — hartmann — nő könyvek jegyzéke jár csak. — Tagja-e a könyvtárnak? — Nem vagyok. Inkább a bibliát olvasgatom. Még nem értem a végére. Tudományéhségem volt — visszhangzik bennem előbbi kijelentése. Nos, ily módon kielégítetlen marad, minden bizonnyal. — S mi a véleménye a biblia ellentmondásairól? — faggatom tovább — Óh, a pontok titokpecsétjei csak a világiak számára ellentmondásosak. Isteni sugallat nélkül hiába tanulmányozza valaki a bibliát, úgy csak ellentmondásokat talál benne. Ezek után könnyű a következtetés: józan okfejtéssel, ésszerű vitával nehezen boldogulunk. Érvelésünkre válasza csak ennyi: „maguk, világiak mindent meg tudnak magyarázni” Kizárt tehát, hogy a tények okos mérlegelésével jutott volna a szekta tagjai Közé, mint ahogy nem is Több évig lakott családjával egy életveszélyes épületben, majd évekig takarékoskodva egy kis családi házat vett, amely már a beköltözéskor is szűk volt. Azóta még egy fiúval gyarapodott a család. Azt hiszem, Kiss Mihálynak minden oka megvolt, hogy családi házat építsen. Amikor megkezdte az építkezést, maga sem gondolta, hogy milyen nehézségekké! kell megküzdenie, míg az új lakásba költözhet. Erről beszélgettünk az újdonsült háztulajdonossal, a szolnoki papírgyár egyik technikusával. A te ok es o ielekkönyv — A telekvásárlást illetőleg úgy vélem szerencsésebb voltam, mint „sorstársaim”. Szüleimtől vettem telket, így hamar nyélbeütöttük a vásárlást. Ezt a napot — 1964. december 9. — nem felejtem el, mert ekkor kezdődött a féléves ide-oda futfcosás. — Néha hangtalanul, néha kiabálva, gyógyszerszedéssel vagy anélkül. —- A házhely vétel két perc alatt elintéződött a családon belül. A telekkönyvi átírásra azonban nem szívesen gondolok. — Nem tudom, hogy hányszor sürgettük. — Szerencsénk volt, hogy a feleségem váltott műszakban dolgozik, így minden második hét szabad délelőttjeit a különböző hivatalokban töltötte. Egy fél napot az illeték kifizetésekor, másik alkalommal a telekkönyvi átíráskor. így is csak áprilisban írták át nevünkre.,. Kölesön és engedély — Közben megkaptuk az építési engedélyt. Ml is OTP-kölcsönt kértünk. — Közismert, hogy az OTP megszabja az építkezés befejezésének határidejét. — Kezemben a TOZÉP-el időközben megkötött szerződéssel én is megjelentem az építőanyagra váróik között. Ekkor jöttem rá, hogy ez a szerződés csak a sorszámozásnál jó. A szükséjuthatott volna azon az úton. A falubelieknek kell igazat adnom, akik félénk természetével, énekesnői ambíciói kútbadőlésével, szülei rendezetlen családi körülményével magyarázzák a világgal való meg- hasonlását. Volt kollegái megértéssel, körültekintőbb figyelemmel azért talán megakadályozhatták volna, hogy fiatal élete számára így összeszűküljön a világ, s nevetségesnek tartsa a túlvilági erők most szentül hitt küzdelmét, melyből — mint a népmesében — szerinte a jó kerül ki győztesen, csak várjunk türelmesen. A törökszentmiklósi gimnáziumban is többet tehettek volna minden bizonnyal a tanárok, hogy a materialista világszemléletet alaposabban elsajátítsák a hallgatók, később se vetődjön fel kétely bennük. Míg ezeken gondolkozom, az asszony fáradhatatlanul érvel. Ügy érzem. — ha magának nem is vallja be — örül annak, hogy tanyai elzárkózottságában szót válthat emberekkel. Gépkocsivezetőnk nézi, s egyre csóválja a fejét. Búcsúzáskor az ajtóból visszanézek. A gerendahálózat mint a maradiság soklábú pókja üli meg a szobát. Simon Béla ges anyagot, a téglát, a cserepet, vagy a cementet mégcsak véletlenül sem tudtam egy tételben megvenni. — Aki nem próbálta meg, az el sem hiszi, hogy ez a legidegtépőbb a házépítésben. Ha cement volt, fuvarost nem találtam, — vagy fordítva. A téglát például ötszörre szállítottam haza. Amikor kocsi volt, rakodókat alig tudtam fogadni. Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször ezer tégla helyett csak 940—960-at hoztak. És a minőség sem volt mindig megfelelő. A cserepet ki sem írták, míg meg nem mutattam, hogy itt áll a kibérelt lovaskocsi. Talpon a család és a rokonok — Az alapozáshoz a tervek szerint háromszázas cement kellett. Nem kaptam csak ötszázasat. — A többlet a költségvetésben nem szerepelt. Azt hittem, ennél nagyobb probléma mái- nincs. De volt! Az ablak és az ajtótokokat még nehezebben tudtam megvenni. Az ajtókat Szajol- ból hoztuk, a parkettát Törökszentmiklósról. — A fürdőkádat Tószegen vettük meg, a villanydrótot pedig Cegléden. Mindezt készpénzért, a költségvetésben nem szereplő fuvar és utilköltség többlettel. A határidő pedig egyre szorított. Pedig a rokonok is megtettek mindent. Napokig velünk dolgoztak, pénzt adtak kölcsön. — Bittől függetlenül naponta újabb és újabb problémák jelentkeztek. Nem tudtam egy szobára való egyféle parkettát venni. — Ezért mentem a vidéki telepre. A sódert a szalk- szentmártoni tsz-ből hozattam. A tetőszerkezet faanyagának vételekor is méretbeli differenciák voltak. Elfogyott a pénz. a szabadság és a türelem — Talán ennyit a ház felépüléséig eltelt időszakról. Elfogyott az OTP-köl- csön, a rokonoktól kért pénz, mindkettőnk szabadsága és a türelmünk is. — Nem csodálkozom, ha az építkezők nehézségeit hallva sokan visszariadnak a családi ház építésétől. Vajon ilyen riasztó körülményekkel találkoznak az idén építkezni akarók is? Ezt kérdeztük a szolnoki TÜZÉP Vállalat főkönyvelőjétől és az OTP szolnoki fiókjának igazgatójától. Tessék idefigyelni — Kétségtelen, hogy a múlt évben esetenként anyagellátási problémáink voltak — válaszolta a főkönyvelő. — Nem szabad megfeledkezni a nagy árvízről, amikor is a sóderbányákban szünetelt a termelés és az AKÜV vállalatok szállítóeszköz hiánynyal küzdöttek. Lehet, hogy az újdonsült háztulajdonos „kifogta” a nyersanyagmentes napokat. Igaz, hogy egy-két hetes eltolódás mindig volt, sőt többhetes is, de előbb-utóbb mindenki megkapta a szükséges építési anyagot. Ezért véleményem szerint az anyag- biztosítási szerződés nem hiábavaló, mert legalább sorrendben kapják meg a kívánt anyagokat. Tudom, hogy az építkezők szabadidejüket feláldozva be-be- látögatnak a , telepekre. —• Érthető is türelmetlenségük. Mi sem feledkezünk meg róluk és levélben értesítjük őket, ha a ■ várt anyag .megérkezik. — A Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP főosztályának ígérete szerint ebben az évben javulni fog a cement ellátás. A sóderrel sem lesz különösebb baj, annál is inkább, mert a megyei építőanyagipari vállalattal szerződést kötöttünk. Természetesen a külföldről behozott faáruk és egyéb építőanyag ellátásban továbbra is zavarok lehetnek, de szerintem ez lényegesen nem hátráltatja az építkezést. Hasonlóképpen nyilatkozott az OTP szolnoki fiókjának igazgatója is, aki a következőket mondotta: — Tudjuk, hogy az anyaghiányért nem az építkezők a felelősek. Az ebből adódó határidő eltolódást messzemenően figyelembe vesszük. Tudomásom szerint még egyetlen építkezőt sem marasztaltunk el azért, ha igazolt anyaghiány miatt nem tudta időre befejezni házát. Megy az ügyiéi vándorútra A két nyilatkozat szerint tehát az ördög nem is olyan fekete, mint ahogy festik. A tapasztalatunk azonban azt bizonyítja, hogy valóban nagy nehézségekkel küzdenek meg a családi házat építők és sokszor megduplázódik a kiadás. Olyan okok miatt, amelyeken változtatni lehetne. Például ne fél egykor küldjék az ügyfelet egyik hivatalból a másikba, ahonnan egy órakor már elmennek. Ne keljen egy-egy aláírásért többször bemenni a különböző intézményekbe. Miért kötelező elvinni a nyersanyagot egy adott Időpontban, ha például az időjárás megkétszerezi a szállítási díjakat? Apró dolgok ezek, amelyeknek megszüntetése növelné a lakosság magánház-épít kezesi kedvét. És ez sem az államnak, sem a magánosoknak nem közömbös. Tóth László A nagykanizsai Üveggyárban eddig különféle, igen kényes laboratóriumi üveg-felszereléseket gyártottak, Most újabb gyártmánnyal bővült az üzem profilja: különböző nagyságú hőpalack „belsőket” készítenek Jehova tanúja 4 jászberényi úttörőház nyerte az „hqész évben születésnap“ úttörő vetélkedőt a területi döntőben
