Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

18W. február 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Az emberekért — az emberekkel

„Pusztai öregek voltak első professzoraim"

Beszélgetés a Nagykunság és a Sárrét nyugdíjas néprajztudósával

Tavaly tavasszal szűnt meg a kunhegyesi járás. A községi tanácsnál ez annyiban hozott változást, hogy jónéhányan a járási apparátusból ide kerültek. A képzettebb, nagy gyakorlattal rendelkező emberek munkája eredményeként az eddig is becsülettel dolgozó végrehajtó bizottság és szakigazgatási apparátus tevékenysége még hatékonyabbá vált. Ez jellemző a választott testület, a tanács munkájára is. A színvonalas tanácsülések, az ott elhangzó nagy számú in- terpellációs kérdések, a javaslatok, jó elgondolások és a vita is bizonyítja ezt. A tanácstagok szinte kivétel nélkül jól ismerik választóik, a község lakóinak véleményét és azt tolmácsolják a megfelelő fórumokon, ugyanakkor választóikat is tájékoztatják a tanács rendeletéiről, a határozatokról.

Az eddig elmondottakkal nincs ellentétben az, hogy — mint Rácz Ferenc vb- elnök mondotta — az idei feladatok közül szintén az emberekkel való személyes kapcsolat erősítése került első helyre. S ami ehhez kapcsolódik: a papírmunka csökkentése. Tavaly például az adóbevételi csoport több idézést, felszólítást küldött ki, mint amennyi adófizető van a községben. Bizonyára nem lesz erre szükség, ha a csoportnál dolgozók és a pénzügyi állandó bizottság tagjai a jelenleginél is szorosabbra ffizik kapcsolatukat a község lakóival. S az idézés helyett a szóbeli meggyőzés útján csökkentik a hátralékosok számát S aem fukarkodnak az elismeréssel sem, ha azokkal találkoznak, akik mindig pontosan, határidőre fizetik az adót, ily módon is eleget téve állampolgári kötelességüknek. A csoport dolgozódnak felkészültsége, gyakorlata biztosítéka annak, hogy ez a terv sikeresen megvalósul.

Jó elgondolás az is, hogy az állami lakóházak felújítására, karbantartására rendelkezésre álló összeget havi bontásban tervezik meg. Így havonként számot adhatnak arról, mennyi pénzük van még ilyen célra. Ennek az intézkedésnek másik haszna az lesz, hogy tervszerűbbé tehetik a házilagos építő csoport tizenhat tagú brigádjának munkáját. Arra is lehetőség nyílik, hogy a brigád a

kislakások építésében is résztvegyen. Ezt az akciót ugyanis a kivitelező hiánya sokszor gátolta. A brigád munkakörének bővítésére tett intézkedés tehát a kunhegyesi emberek érdekét szolgálja.

Az idei munkaterv a költségvetési csoportnak előírja, hogy a tanácshoz tartozó intézményeknél rendszeresebben, hatékonyabban ellenőrizzen. Azon is változtatni kívánnak, hogy az állam erőfeszítései, amelyeket a lakóépületek rendbetevésére for ne vesszenek kárba, ^bérként évente 75 ezer forintot fizetnek be azok a családok, akik állami házban laknak. Ezzel szemben 600—700 ezer forintot költenek évente az ilyen épületek felújítására, karbantartására. A tanácstagok és utcabizalmiak segítségével igyekszik elérni a tanács, hogy a lakók jobban becsüljék, óvják államtól kapott lakásukat. Ez vonatkozik a középületek, a parkok, utcák rendbentartásá- ra is. Minden család, minden ember tehet azért, hogy Kunhegyes kulturált, tiszta község legyen.

öt év alatt 45 millió forint értékű létesítménnyel gazdagodott a község, amely az idén és a következő években is gyarapszik. Az ABC áruház műszaki átadása már megtörtént, hamarosan megnyílik a vásárlóik előtt. A jelenlegi áruházban kap majd helyet a lakberendezési üzlet és bemutatóterem. Központi orvosi rendelőintézetté alakítják át a volt járási pártbizottság épületét, a rendőrség helyén pedig sütőüzem létesül. A tanács vb vezetői, az illetékes szervekkel tárgyainak a földgáz bevezetéséi ről, amely iránt a lakosság részéről már is nagy az érdeklődés. Az idén elkészül a 640 ezer forintos beruházással épülő hidraglóbusz, és a lakosság vízellátását szolgáló vezetékhálózat is. Egy összegben az idei beruházási összeg mintegy 5 millió forint, a községfejlesztési alapból pedig — amely várhatóan mintegy 700—800 ezer forinttal gyarapszik —, a vízmű építésére fordítják a legtöbbet.

A községi tanács idei munka terve azt tükrözi, hogy az adott lehetőségek kihasználásával munkálkodik a tanács Kunhegyes fejlesztéséért. Ebben a lakosság js sóira t segíthet.

N. K.

Művészeti könyvéij dón súgok

Művészeti könyvekből bőséges termés ígérkezik a következő hetekre a Corvina kiadónál.

„Saturnus fia’’ lesz a címe Dürer életregényének, amelyet Szentkúthy Miklós írt meg két kötetben. Irvin Stone tollából a „Van Gogh élete” újabb kiadásában lát napvilágot. Hamarosan kikerül a nyomdából több sorozaton kívüli tanulmány — egyebek között a korai olasz táblaképfestészetről, a francia impre- szionistákról, a Szépművészeti Múzeumban őrzött spanyol műtárgyakról, s arról, milyen tartalmi és stiláris problémák foglalkoztatják a magyar művészetet az emberábrázolás terén. Barcsay Jenő tanulmány-trilógiájának harmadik kötete, a „Forma és tér” ezúttal német és angol nyelven jut el a külföldi könyvpiacokra. — Gerő László írta a már nyomdában levő „Gótikus házak Budán” című építészeti, műemléki ismeretterjesztő könyvet.

Biharnagybajom, Petőfi út 4. Szerény, családi otthonának hajlékában tölti nyugdíjas éveit az ősz, gyé- lülő hajú Szűcs Sándor, a karcagi Győrrfy István Nagykun Múzeum volt igazgatója, a Sárrét és a Nagykunság jeles néprajztudósa.

íróasztalán feljegyzések, iratok, néprajzi füzetek, kiadványok halmaza. Néhányon ez a felírás olvasható: szerzője: Szűcs Sándor.

— Jól eső érzés számomra, hogy nyugdíjas éveimben sem feledkeznek meg rólam, bár őszintén meg kell mondanom, sohasem rajongtam a nyilvánosságért — jegyzi meg szerényen, úgy, ahogy egész életében beszélt magáról, munkájáról.

Szűcs Sándor neve évtizedek folyamán eggyé forrott a puszták népének életével, munkájával. Sokat írt az Alföld, Tiszántúl világáról, de róla vajmi keveset szólt a krónika. A mulasztást ha késve is, megpróbáljuk pótolni. Ma is sokan kíváncsiak rá hogyan tölti megérdemelt pihenőjét, s egyáltalán hogyan jegyezte el magát ezzel a nemes, maradandó néprajzi munkával?

Arra a kérdésre, hány évig dolgozott néprajzi gyűjtőmunkán így válaszol:

— Körülbelül amióta élek,

E téma iránti érdeklődés a velem született hajlamok közé tartozik, — meséli. — A bennem lévő hajlamot tovább fejlesztették azok a vénséges sárréti öregek, akiket még életben találtam. Életem ‘maradandó élménye a velük való untalan beszélgetés: mint hálás

hallgatójukra rám örökítették az általuk őrzött hagyományukat, meséiket, babonáikat, a múltba merülő sárréti népélet, a régimódi életforma emlékezetét

— Elemi iskolás koromban már fel-feljegyezgettem szavaikat. Az évek során nagy halomban gyűjtött jegyzeteim között ezek a legértékesebbek, mert később már nem pótolhattam volna őket. Ezek a kedves emlékű öregek voltak első professzoraim a néprajzban. (Ha telik rá idő az életemből, megírom a rájuk való emlékezéseimet. Kéziratos feljegyzéseimben voltaképpen már meg is kezdtem ezt a munkát.)

— Középiskolás lévén egy Ethnographia került a kezembe, és ebben lapozgatva jöttem rá először, hogy ami engem érdekel, s amit én feljegyezhetek az voltaképpen egy tudomány: a néprajz tárgykörébe tartozik; Az ösztön tulajdonképpen ekkor tudatosult bennem. A további gyűjtőmun-. kát ettől kezdve már tervszerűbben végeztem; igazában tehát nem az egyetemen lettem néprajzos! Viszont nagy szerencsémre szolgált, hogy az egyetemen kiváló néprajztudósokat találtam! Sokat tanultam Ecsedi Istvántól, a Déry Múzeum igazgatójától, aki ekkor egyetemi magántanár volt Debrecenben. Többször jártam vele felfedező körúton a Hortobágy melléki pusztákon. De legtöbbet talán mégis Győrffy Istvánnak köszönhetek. Mindvégig meleg érdeklődéssel viseltetett munkám iránt, többször meghívott gyűjtő útjaira. S ezek az utak, az utakon

való beszélgetések minden egyetemi katedrán elhangzó előadásoknál többet értek. Jártam vele a Nagy- ,és Kiskunságban, a Hajdúságban és a Sárréten is.

— Ügy vélem a néprajzi gyűjtőmunka rendkívüli szorgalmat, kitartást igényel? — vetem közbe kissé megszakítva a logikai felsorolást.

— Valóban. Az elmúlt idők közállapotaiban sokszor egy árva vas nélkül, üres zsebbel, gyalogszerrel, „a jól felfogott önérdek mellőzésével” a pusztákon kóboroltam. Pásztorok vendégeltek, kunsági tanyák ólpadkáin háltam, mialatt volt diák és egyetemista társaim állásokért verekedtek. Én magam csak szerény újságcikkeimért kaptam olykor vékony garasokat.

Beszélgetünk. Az apró, színes mozaikokból kialakul egy nemes szenvedély- lyel megáldott, nagy ambícióval telített ember egész életútja. Álláshoz a fel- szabadulás után jutott. — Szabadművelődési fogalmazó lett előbb, majd igazgatója annak a népfőiskolának, amelynek megszervezésében maga is részt vett. Utána 12 évig volt a karcagi múzeum igazgatója.

Szenvedélyesen beszél múzeumi működésének éveiről, amely lényegében csak egy szakasza sok évtizedes néprajzos munkásságának.

Az írás elején már említettük: Szűcs Sándor nemcsak szemlélője, gyűjtője volt a néprajzi hagyományoknak, hanem feldolgozója is. Kisebb házi könyvtárt tennének ki azok a művek, amelyek munkája nyomán láttak napvilágot. Műveiben bemutatta a régi Sárrét világát, a pusztai krónikások, pusztai szabadok életét. Színes, gazdagon illusztrált kötetben jelent meg „Szól a duda verbuválnak” című műve. A könyvein és megjelent hat füzetén kívül 269 dolgozatának, cikkeinek pontos adatát ismeri, de ettől lényegesen több művel gyarapította az Alföld és a Tiszántúl néprajzirodalmát.

— S hogyan telnek most a nyugdíjas évek?' Mire telik még az egészségileg már kissé megviselt néprajztudós erejéből?

— Adatgyűjteményeimet rendezgetem, amelyből meglehetősen sok felhalmozódott. Feldolgozom az általam feljegyzett tisztántúli történeti népmondákat, amellyel még adós a mai néprajzirodalom.

Endrész Sándor

Lehár Ferenc A mosoly országa című nagyoperettjét mutatja be február 11-én a Szigligeti Színház. —

Liza szerepét Hubay Anikó. Szu-Csong herceget Rózsa Sándor alakítja. (Képünk a darab egyik próbáján készült.)

CS1TKR

A h £> I N Q

Tulajdonképpen csalás van a dologban, hiszen hol van már a tavalyi hó, hová lett a Csutka Kaszinó! Meg aztán nem is volt az igazi kaszinó, hanem csak olyan egyszerű kis olvasókör, — amiből legalább egy tucat akadt Túrkevén. Nevét az Első Túrkevei Kaszinó Egylettől vette, ahová a város színe-java járt, — ahogy akkoriban mondották, no meg a tetőzetéről, mivel csutkaszár védte látogatóit az idő viszontagságai ellen.

Az épület külseje és a benne dívó szokások adták többnyire az olvasókörök nevét. Magastetejű, fehérfalú épület volt például a Hattyú Kaszinó. Az ugyanolyan célokat szolgáló Bagó Kaszinóban meg állandóan vágni lehetett a füstöt, — no meg bagóért, ezért a most már kiveszett nikotin-csemegéért sem kellett a szomszédba menni.

Bár az érdeklődési kör és a pénztárca vastagsága tekintetében általában különböztek egymástól a kaszinók látogatói egyben megegyeztek; ilyenkor, — farsang táján egymás után rendezték a birka-vacsorával kezdődő bálokat.

Szombat esténként csak ki kellett menni az utcára, beleszippantani a levegő be, s máris tudta az ember, merre vegye az irányt, ha táncolnivaló kedve támadt. Volt rá eset, hogy húszhuszonöt birka meg se kottyan a bálozóknak. Az ipartestület kugtizójában

néha két tucat bográcsban főtt a birkatest, — ahogy a kunok nevezik, — íny: csiklandó illattal borítva s fél várost.

S mivel a birka megharagszik, . ha vizet akarnak vele itatni, csak bort kortyolgattak az atyafiak. A nők hasonlóképpen bort ittak, — bár ők csak módjával, mert tudták; nincs csúnyább a részeg asszonynál. — Ezt hajtogatták nekik a férfiak unos-unta- lan, s elrettentő példával maguk szolgáltak. Egy-egy olyan vacsora után. melyen hatszáz vendég is megjelent, tömegével akadt olyan ember, aki türelmét vesztve az árokban várta hogy a számára csuda- mód kacskaringóssá vált keví utca kiegyenesedjen ..Csodajót mulattunk” — hangoztatták másnap a vendégek, mitsem törődve azzal, hogy az „összes termek” mennyezetig ' ény- lettek a faggyútól.

A környékbeliek "Sak legyintettek a keví b’rtrnnör- költ hallatára. „Pörkölt

gyapjút esznek azok”, — mondogatták. Szó ami szó, a keviek egyedülálló módon készítették a birkapörköltet. A körmöket és a fejrészt megpörzsölték, úgy tették be a bográcsba a hús közé. Ezáltal — legalábbis szerintük — ízesebbé vált a falat. Addig- addig hajtogatták ezt, míg a környékbeliek egyrésze is az ő receptjük szerint rakta tele a bográcsot.

A juh-hurka sem volt utolsó csemege, — emlékeznek a keviek. Ezt úgy készítették, hogy a juh belébe sóval, borssal, paprikával ízesített kenyérdarabokat tettek, majd a lassú tűzön fövő bjrkapaprikásban főzték. A hurka a faggyú és a fűszer ízét magába szíva jó alapul szolgált a borozgatáshoz.

Mostanában kimegy a szokásból a birkavacsora. Elvétve veszik elő a bográcsot, mint e hét végén teszik majd a túrkeddi iskolában. ahol a szülői munkaközösség a lob*6’" ''szakács vezényletével főzi a

blrkatestet. Kicsiben, fazékban meg nem érdemes főzni birkapaprikást, — vallják a keviek — mert úgy jó az, ha az egész birka benne van a bográcsban.

Ma már nincs olyan meghitt hangulata a farsangnak, — vallják az idősebbek, s mi másra emlékeznének, mint a jó vacsorákra, ivászatokra, arra az időre, mikor még nemcsak csendes szemlélődök voltak a színes bálokon. A fiatalok viszont jól érzik magukat nagy ivászatok nélkül is. Az ifjúsági házban most szombaton tartották az első álarcosbált, a kultúr- házban pedig szalagavató volt. Most már egymást követik s bálok. Rövidesen a kisdobosoknak, majd az úttörőknek rendeznek karnevált. két hét múlva pedig megint a felnőtteknek álarcosbált.

— Itt. az ifjúsági házban nem szabad szeszesitalt kiszolgálni. mégis vannak néha négyszázan — mondotta a gondnoknő, — Italozás nélkül szebb a bál*

és így verekedés sincs, — mint régen az ital hatására.

De nemcsak ebben, másban is különbözik egy-egy farsangi bál a régiektől. — Egy-két évtizede még csak a férfiak adták be kabátjukat a ruhatárba, az asz- szonyok a bálteremben körbe elhelyezett székekre ültek, ölükben fogva lányuk kabátját is. S közben vigyázó szemmel ügyelték magzatuk minden lépését. Most már a legtöbb lány csak az udvarlóiáva! megy a bálba. S becsülete, jó híre cseppet sem csorbul ezáltal.

Aki meg nem szeret táncolni, vagy nem bírja már a lába, farsangi mulatságként beül a presszóba egy jó feketét inni. Biztos lehet benne: a pult melletti magnetofonon kedve szerint cserélik a szalagot, a helvébe viszik a kávét még akkor is. ha a falra ki van írva: csak a pultnál szolgálunk ki”.

Simon Béla