Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

IMS. február 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TALÁLMÁNY a páncélszekrény tetején Nyolc esztendő telt el az­óta, hogy Gibás Ferenc nyugdíja®, törökszentmik­lósi lakos a „Mikrométer pontosságú beállítást bizto­sító távtartó készülék töre­tő és őrlő-hengerpárok ré­szére” tárgyú újítását sza­badalmaztatta. A malomipari igazgatóság műszaki fejlesztési osztály- vezetője 1959. június 6-án így írt a „Licencia” Talál­mányokat Értékesítő Vál­lalatnak : „Jelenlegi megállapítá­som szerint a Gibás-féle távtartó készülék őrlö-hen- gerpárok részére című ta­lálmány eredményesnek mondlMtó. Ennek alapján a szabadalmi elsőbbséget az alább felsorolt országokban kérjük a találmánv beveze­tésével biztosítani: USA. Kanada, Olaszország, Fran­ciaország, Spanyolország, NSZK, Anglia és Svájc." Egy hét múlva az osz­tályvezető még további nyolc országba kérte a ta­lálmány bejelentésének ki- terjesztését Érthető, hiszen Mikes Kálmán mérnök a buda­pesti Gizella malomban üzemelő EMAG-gyártmá- nyú kísérleti hengerszéken lefolytatott vizsgálatról a következőket jelentette az igazgatóság főmérnökének: *A vizsgálat tárgyát ké­pezte: a Gibás-féle távol­ságtartó és a feltaláló által rovátkolt hengerpár mun­kájának, valamint energia- szükségletének megállapítá­sa és összehasonlítása más hengerpárral szemben, go­romba dara őrlésnél. A vizsgált munkaposzton a 10-es szitabevonaton az átmenet 26,4, az átesés 55,3 százalékkal volt több, mint az összehasonlításul válasz­tott síma GANZ-henger- pámál. Feltűnően jó még a Gi­bás-féle hengerpár 9,36 qjóra kiterhelhetősége az összehasonlított hengerpár 4,92 q/óra terhelésével. A késztermék minősége szem­re való megítélésünk sze­rint egészen kiváló. A 30- as szitabevonat átmenete sok kinyerhető csírát tar­talmaz." A szabadalmat rövid ke­resés után a törökszent­miklósi nagymalom pénz­tárának páncélszekrényén találtuk meg. A por szinte félig belepte mán A lakatos* aki a távol­ságtartót az egyik henger­éve az. I-épten-nyomon ta­pasztaltuk, ő a legnépsze­rűbb a falu, a szövetkezet vezetői között Ugyanígy Zablán sziki István, az el­nökhelyettes is. Azért is, mert a falu középparaszt­jai közül egyedül elsőnek társult a szövetkezethez még annak idején. A BRIGÁD VEZETŐK majdmindnyájan falubeli emberek. Tiszavárkony kis település. Itt minden em­berről megmondják első megszólításra, hogy melyik utcában, milyen számú ház­ban lakik, vagy milyen ha- tárrészen van a tanyája. A falu kicsinységéből adó­dik, hogy mindenki ismeri egymást és nagyrészt a ro­koni szálak is áthálózzák a községet. És lehetséges a komaság is. Volt is már ilyen. Mint mondják. Csabai István bácsi például hosszú ideig jobb lovat, jobb fogatot ka­pott társainál, mert a munkacsapatvezetőhöz jó barátság fűzte. Ezzel aztán többet kereshetett, jobban boldogult. Ilyesmi ezután is előfordulhat. De nem ten­dencia. Jól kereső munká­nak számít náluk a triőrö- zés. Szándékosan azokat osztották be ide, akik más esetekben is a törzsgárdá­hoz tartoznak. Bajzáth Já­nos takarmányos szerint: székre felszerelte, így nyi­latkozott: — Nem különösebb szer­kezet. Igaz, hogy a henge­rek közti távolságot stabi­lizálja, de nálunk úgy sem nagyon változik az őrle­mény szemcse nagysága. Pár hónapig fent volt, azu­tán leszereltük. Senki sem tulajdonított neki nagy fontosságot A művezető még csak két éve van a malomnál, nem látta üzem közben, de így beszélt róla; — A gondolat jó. Feltét­len jó. Csak rugó kellene bele. Ügy jobb lenne. A feltaláló: — Hetvenhét éves va­gyok. Kérem, én nem aka­rom ezt a szabadalmat ma­gammal vinni a másvilág­ra. Higgyék el, nagyon nagy hasznát venné a ma­lomipar. A vizsgálat ered­ményei nem hazudnak. Sajnos a liszt sikértartal­mának megtartásával egyre kevesebbet törődnek a mal­mok. Ez meg is látszik a kenyér minőségén. Én Meckwart András mérnök (az első hengerszékek szer­kesztője) és Hankóczy Jenő neves malomipari szakem­ber nyomdokain jártam. Az ő elképzeléseiket próbál­tam tovább fejleszteni. Saj­nos, úgy látom, találmá­nyomnak nincs pártfogója. ☆ Az illetékeseknek nem — Komaság? Az én apó­som, a Gajdos, két éve köl­tözött csak ide, de már az ősszel triőrözötl A szövetkezet kívülállók­kal is dolgoztat, sőt Tó­szegről járnak át lányok, meg Vezsenyből is mun­kások. Annyi a munkaal­kalom, annyit vállalhat mindenki, amennyit csak tud. Van időszak, amikor kevesebb a tennivaló Mél­tányos, ha ilyenkor azok dolgozhatnak, akik máskor is kiveszik a részüket a munkából. A mostani vezetőség az irreális kertészeti tervekkel felhagyott, helyette a táj- jellegnek megfelelően zöld­borsót termesztenek na­gyobb mennyiségben. A gazdaság vetőmagot ter­meszt, s ezt szánják a jövő útjának. Nagyszabású talaj- javításba kezdtek, trágyá­ért szalmát adnak a jó­szágtartóknak Termésátla­gaik tavaly már több min­denben meghaladták a szol­noki járásét. Nagy siker: eredményeik alapján a má­sodik helyet szerezték meg a szolnoki járás termelési versenyében. De az igazsághoz hozzá­tartozik,íhogv nagyon gyen­ge Tiszavárkonyban az ál­lattenyésztés. Ifjú Ács Jó­zsef bognár még hét deci tejet adó tehénről is tud. ártana a Gibás-féle szaba­dalom használhatóságáról újólag meggyőződni. — bognár — Nagyüzemek anyagi segítségnyújtása a vietnami harcosoknak A pécsi kesztyűgyárban röpgyűlésen határozták el a dolgozók, hogy vietnami műszakot szerveznek és munkájuk ellenértékét fel­ajánlják a vietnami nép megsegítésére. Egyes mű­helyrészekben már szerdán és csütörtökön megkezdték a szolidaritási termelő mű­szakot, amely a következő napokban folytatódik, s összesen két és félezer dol­gozó vesz részt benne. A kesztyűgyáriak példájára hasonló elhatározás szüle­tett a Baranya megyei épí­tőipari vállalatnál is. Az egyik szabadszombati na­pon, a vállalat valameny- nyi dolgozója műszakot tart és az előzetes számítá­sok szerint több mint száz­ezer forinttal járulnak hoz­zá a vietnami alap gyara­pításához. A mecseki érc- bányászati vállalatnál ugyancsak megkezdték a vietnami műszakok szerve­zését V. Szabó János fogatos már arról beszél, a szövetkezet megkezdte a tehénállomány minőségi cseréjét Borbély László, az elnök azt újsá­golja, az idén épül az új hizlalda, az új szarvasmar­ha istálló. A korszerű ólak sokat lendítenek az állat- tenyészeten. Sok jó elképzelésük van a tiszavárkony vezetőknek. De el is vétenek dolgokat A legnagyobbak között a tavalyi lucema-begyulladást emlegeti a falu. Pontosab­ban nem is gyulladt be a lucerna, mert szétrakták a kazlat még mielőtt baj lehetett volna. Most utólag a főagronómus azt állítja: esküszik, nem gyulladt vol­na be a takarmány. A falu az ellenkezőjét állítja. A kései igazságtevés lehetet­len. Akkor pedig — amikor ennek az ideje volt — el­mulasztották. MARUDT benn istálló­trágya is a majorban. És maradt néhány tanyán, köz­te a Csabai Istvánén, meg a Jónás Zsigmondén is. Oka: az őszi sok szállítanivaló, de a szervezetlenség is. Ezt is lássa be és fogadja el a vezetőség. Már csak azért is, mert olyasmi is történt ezen a őszön, ami újság­számba megy az utóbbi éve­ket tekintve Tiszavárkony­NÉHÁNY ÉVVEL ez­előtt a járás körülményei még arra kényszerítettek bennünket, hogy a terme­lőszövetkezetek gazdálko­dásának irányításába köz­vetlenül is beavatkozzunk. Intézkedéseink zöme a gaz. dasági feladatok megoldá­sára irányult. A tavaszi kapálás megkezdésétől egy- egy tsz-főkönyvelő beállí­tásáig szinte mindennel tö­rődnünk kellett. Érzékelte­tésül annyit hadd mond­jak még el, hogy 1961—62- ben a tsz-ek vezetőinek 40 százaléka — különböző okok miatt — kicserélő­dött Ez a helyzet maga is sok mindent megma­gyaráz. — AMIKOR a sürgető gazdasági feladatok zömét elvégeztük, éreztük, hogy tevékenységünk eléggé egy­oldalúvá vált és nem lenne célravezető továbbra is az eddigi módon dolgozni. Sok közös gazdaságban az új vezetők önállóan mun­kához láttak, s ez már előrelépés volt. Ugyanak­kor a szövetkezeti és köz­ségi pártalapszervezetek tevékenységén eléggé meg­bán. Tudniillik, minden talpalatnyi földet felszán­tottak. A tiszavárkonyi emberek legalábbis akikkel beszél­tünk — nem mondtak rosz- szat szövetkezetükről. — Vezetőikről sem. — A Petőfi Tsz ha nem is hibamentesen, de elin­dult a fejlődés útján — mondja Baricza István, a tanácselnök. Ilyenformán a Csabai Ist­ván bácsi levele nem a többség, a falu véleményé­nek tükre. Amiben neki igaza van az, hogy a szö­vetkezet többre képes az idei 32 forintos munkaegy­ségnél és eljuthat a zagyva- rékasi szintre. Ez is a ti- szavárkonyiak szándéka. A tiszavárkonyi miatyánk hát mégse úgy szól, ahogy a gúnyvers tartalmazza. Szabadon fordítva talán így: a most még közepes szövetkezetről tudják, hogy tovább juthat. S aki vál­lalja a mindennapos mun­kát, küszködést, annak már tisztességesen van kenyere, forintja ruhája náluk. Borzák Lajos látszott, hogy velük keve­sebbet törődtünk és időkö­zönként helyettük is in­tézkedtünk. Ezt az ellent­mondást meg kellett szün­tetni. Ezt sürgették az 1964 decemberében megjelenő párthatározat és az abból eredően ránk váró felada­tok is. — A FALUSI és terme­lőszövetkezeti pártszervek munkájának segítésénél változtattunk a régebbi munkastíluson. Úgy dol­goztunk, hogy a vb, a párt- bizottság tagjai, az appará­tus munkatársai és az ak­tívák munkájának ne csak ellenőrző, számonkérő jel­lege legyen. Tudtuk, hogy az örökösen hangsúlyozott ellenőrzés, a hibák folyto­nos kiemelése nem ösztön­ző az emberekre. Fel kell fedeznünk, el kell ismer­nünk a legkisebb eredmé­nyeket is, mert csak így adhatunk biztatást ahhoz, hogy a kommunisták és velük együtt a pártonkí- vüliek is lelkesedjenek a kezdeti eredmények gyara­pításáért, lássák munkájuk értelmét és szépségét. — KEVESEBB általános tájékoztatást tartunk. He­lyette megbízható helyi is­meretek megszerzésére tö­rekedtünk és törekszünk ma is. Ezek birtokában adunk tanácsokat. Ha mun­katársunk most felkeres egy községi pártszervezetet a tagjelölt felvétel miatt, nem ott akar mindent fel­deríteni és mindenről nyomban véleményt is nyilvánítani. Munkájához viszont már előre felké­szül. elemzi a járási bizott­ságon meglévő adatokat, feljegyzéseket: mikor, hány tagjelöltet vettek fel ab­ban az alapszervezetben, volt-e előzőleg törlés, visz- szautasítás miért, milyen ott a párttagság összetéte­le stb. — VEZETŐSÉGI ülések­re. taggyűlésekre is hason­lóan készülünk. Elsősorban a pártvezetőségi üléseken veszünk részt. A járási párt vb-tagjai is sűrűn járnak községi párt vezető­ségi ülésekre. Ugyanis azo­kon közvetlenül halljuk, hogy egy-egy eseményt, je­lenséget — vagy egy-egy ember munkáját — hogyan ítélnek meg, miből milyen következtetésekre jutnak. Segítünk a helyi körülmé­nyeket elemezni. így köny- nyebb helyesen dönteni, a határozatokat meghozni. — így nem történik meg olyasmi, ami régen több­ször előfordult, hogy vala­miről, amivel nem lehet egyetérteni, mi is csak a taggyűléseken értesültünk, ott kellett vitatkozni a ve­zetőség tagjaival. Mosta­nában tehát mindig meg­határozott céllal keressük fel az alapszervezeteket. — VOLT OLYAN jelen­ség, amit nem hagyhat­tunk szó nélkül. Elsősor­ban a párttitkárok felada­tának megítélésekor jelent­kezett ez. A közös gazdasá­gokban sokszor és sokan csak akkor Ismerték el, hogy ők is dolgoznak va­lamit. ha bankügyeket in­téztek, elmentek gépalkat­részt, csibetápot beszerezni stb. A szövetkezetben vég­zett munkájukat pedig ak­kor, ha tudták, hogy me­lyik istállóban mennyi a fejési átlag, milyenek a tejesedények ha megszer­vezték a tej syors elszállí­tását stb. Azt például, hogy az anyagokkal va’ó takarékoskodásra nevelték az embereket, nem tartot­ták olyan fontos munká­nak. Azt sem, ha éppen az alacsony fejési átlagokról beszéltek, arról, lehet-e azon változtatni, mit vál­lalnak esetleg a maguk erejéből az emberek a kö- rülmények javítása érdeké­ben. — A PARTMUNKA mai legfontosabb feladatának az emberek gondolkodás­beli nevelését tartjuk. En­nek pedig egyik eszköze a pártoktatás, aminek előké­szítésére tavaly már já­rásunkban különösen nagy gondot fordítottunk. A já­rási párt-végrehajtóbizott­ság is maximálisan kihasz­nálta azt a lehetőséget, hogy pártiskolára, politikai tanfolyamra küldjön elv­társakat. Az utóbbi két évben tizenhatan tanultak öthónapos és egy éves pártiskoián. Nagy előny számukra a kihelyezett es­ti egyetem is, amelynek közel száz hallgatója van: Sokat segített az is, hogy a megyei pártiskolán az alapszervezeti reszort-felelő- sökneki tanfolyamat rendez­tek. Ez nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy az alap- szervezetekben is fellen­düljön a pártmunká és a titkárok mellett a reszort- felelősök is dolgozzanak. — AZ ALAPSZERVEZE- TEKET is arra ösztönöz­tük, sőt köteleztük, hogy alaposan készítsék elő a pártoktatást Azt kértük, hogy beszéljék meg az em­berekkel, ki mit és hol akar tanulni. Sőt, ha párt­tagokról van szó, ennél is többet tegyenek: a leendő hallgató eddigi munkáját, a politikai képzésben el­értfejlődését — vele együtt — összegezzék. Adjanak módot neki arra is, hogy elmondhassa véleményét, gondjait, amelyek esetleg gátolták a rendszeres ta­nulásban. Ha most nem akar tanulni, hallgassák meg, mi ennek az oka. Az előkészítésnek ez a módja eredményt hozott. mert most alig volt lemorzsoló­dás. — EGYIK IGEN jól be­vált módszerünk — amely helyett kár lenne újat ke­resni — a családlátogatá­sok. Ezek azonban az utób­bi években már többnyire csak futó látogatások vol­tak, különösen elmélyült véleménycsere nélkül. — 1964-ben összehívtuk a kommunista szakebereket azzal a céllal, hogy velük is megbeszéljük: a párt- szervezettől, a párttagoktól sok mindenben kérhetnek segítséget. Csak egy példát mondok. Ha az öntözésnél gyors beavatkozásra van szükség, hívják az ott dol­gozó kommunistákat. Szí­vesen vállalnak azok plusz munkát Is azért, hogy a szövetkezetek eredményei jobbak legyenek. — NYOMON KÖVETTÜK mindazt, amiben ezen a véleménycserén megálla­podtunk. Ennek a folyta­tása az is, hogy a múlt év végén és ez év elején a termelőszövetkezeti veze­tők, szakemberek a pártta­gokká] együtt ellátogattak hétszáz tsz-tag otthonába és beszélgettek velük, Ök is most látják, hogy mennyi jó gondolat van az embe­rek fejében, csak időt kell szánni arra, hogy ezeket elmondják. — EZ AZONBAN csak akkor eredményes. ha egyetlen vezető sem tartja rangon alulinak néha el ís mondani: egyik vagy má­sik jó ötlet valamelyik szövetkezeti tag fejében született meg. Ezt nagyon számon tartják az embe­rek. Minden, amit teszünk, arra irányul, hogy az em­berek tudják, érezzék: ve­lük együtt akarjuk az idei feladatainkat a lehető leg­eredményesebben megol­dani. B. E. Ahol már a tímárra készülnek A Közép­tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság központi gépműhelyében ezekben a hónapokban többszáz öntöző szivattyiit javítanak ki, hogy amikor rájuk szükség lesz üzemképesek legyenek. Egyed János az FKT 250 típusú szivattyú csapágyát cserélt Á pártmunká új vonásai A tiszafüredi járási pártbizottság tapasztalataiból Mándi Sándort, a tiszafüredi járási pártbizottság első titkárát arra kértük meg, egy interjú keretében foglalja össze, milyen módszerekkel dolgoznak az utóbbi években, milyen új vonások jellemzik mun­kájukat? A kérdésre adott válasz így hangzik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom