Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
1M8. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 kétarcú falu Jobb kereskedői munkám van szükség Hiánycikk a III. osztályú káré, a bor, az olcsó kolbász — Csorba poharak az italboltban — Éghetetlen pala a TLZÉP-nél Hova tűnt a férfi ing? Cserkeszöllő egyik arca — az öreg falu alacsony házai, régimódi kerítései — a múltat idézi. A másik — az új tanácsháza, a modem kertes családiházak — a jelent, s már ígéri a jövendőt. A statisztikusok szerint Szolnok megyében hgt község és egyetlen város, Szolnok kivételével minden faluban, minden városban évről évre csökken a lakosság száma. — Ahová viszont egyre többen költöznek, ahol öt év alatt 25 százalékkal nőtt a lakosság száma, ez Cserke- szöllö. Azt megtudakolni indultam útnak: mi vonzza az embereket Cserkeszöllőbe? 0 József Attila utca 6 szám. Három esztendeje, hogy Varga Vendelek Kecskemétről ideköltöztek, ebbe a „kacsalábon forgó kastélynak” is beillő kertes családiházba. — Miért jöttünk ide lakni? Miért építettünk pont Cserkeszöllőn házat? Ez a feleségem műve. Én nem is tudtam arról, hogy megvette a telket. — Az történt ugyanis, hogy én hosszú évek óta sokat szenvedtem a hátgerincemmel, nyakcsigolyámmal. Valaki azt ajánlotta töbh mint tíz esztendeje, próbáljam meg a cserke- szöllői vizet. Nagy gyógy- hatása van. Talán ió az én betegségemre is. Ügy hoztak ide, de három hét múlva már szaladni is tudtam. Akkor ajánlották, vegyek a faluban egy telket, részletre adják, építsek rajta egy kis víkendházat és minden nyáron eljöhetünk ide. Ráálltam. Az uram tudta nélkül mgvettem a telket. Először haragudott érte, én meg az első évben bevetettem a telket krumplival, s már akkor megjött az ára. — Először csak víkendházat akartunk, de a feleségemmel nem lehetett bírni. Még ezt, még azt, s ez lett belőle. S ezt az „ez lett belőle”-t úgy mondja Varga Vendel, mint az az ember, aki nagyon büszke az otthonára, a kertjére, azokra az ég felé törő fenyőfákra, melyeket oly nagy féltéssel gondoz. — Igen minket a fürdő hozott ide, s velünk együtt másokat is. Csak az a baj, hogy akiknek kellene, keveset törődnek ezzel a fürdővel. Nem gondozzák eléggé. Arra sem ügyelnek, hogy a forró forrásvizet mindig kellő hőmérsékletre hűtsék. Mi mindennapos vendégek vagyunk a fürdőben, látjuk, hogy az ország minden területéről, de még külföldről is sokan járnak ide Tudja-e, ha ügyesen vezetnék ezt a strandot, milyen jövedelmet hozhatna? Az ellátásról ne is beszéljünk. Egyetlen kisvendéglő van itt. Ha rajtam múlna... — Mit tenne Vendel bácsi’ — Először is téliesíteném a fürdőt. Hadd járjanak ide télen is a fürdőzők. Sok pénzbe kerülne? Igaz, de megérné. És ha szállodát nem is, de egy kempinget lehetne csinálni. A földművé sszövetkezetnek meg nagyobb vendéglőt, zenés presszót kellene itt létesítenie. Aztán itt van a termelőszövetkezet. Jó bora van, de borkóstoló nincs a faluban. Pedig hát az aki ide jön, szívesen megkóstolná a jó bort is. Kardos Istvánék Gyalu- pusztáról költöztek a községbe. Miért? A házigazda szerint: — Cserkeszöllőnek jövője van. Itt a fürdő. Jól gazdálkodik a termelőszövetkezet. Meg aztán nekünk három gyermekünk van. Az itteni iskola jól felszerelt, képzett pedagógusok tanítanak. Csak többet tanulhatnak itt a gyerekeink, mint a tanyai iskolában. — Ön hol dolgozik? — Én? A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz szőlészetében. Ide nem messzire. ICét éve építettük ezt a házat OTP-hitellel, s nem bántuk meg, hogy így cselekedtünk. Asszonyok beszélgetnek az egyik utcasarkon. Mióta laknak itt? — Én itt születtem a szőlőben — válaszol az egyik nagykendős. — Régen volt. Akkor még nem így nézett ki a falu. Aztán a szőlőből beköltöztünk a községbe. — Mi tanyáról jöttünk — szól a másik. — Jobb itt? — Jobb. Tudja, itt mi asszonyok is tudunk pénzt keresni. Nyáron kiadjuk a lakószobákat a fizetővendég szolgálatnak. Jól fizetnek értük. Vendég annyi van, hogy csak győzzük ellátni őket. Ez a falu annak az áldott gyógyvíznek köszönheti, hogy lassan világhírű lesz. 0 Juhász István a községi tanács megbízott vb-elnöke. Vele a falu gyors fejlődéséről, a falu jövőjéről beszélgettem. — Elég sok gondot okoz ez nekünk, bár örülünk annak, hogy sokan költöznek ide. Az utóbbi négy év alatt 36 ház épült. Huszonöt most készül el a tavasszal. Nemrég nyitottunk egy új utcát, Arany Jánosról neveztük el. Sajnos, a községfejlesztési Az állami építőipari vállalatoknál végrehajtott bér. intézkedések következtében a művezetők alapbére átlagosan havi 150—200 forinttal emelkedett. Ezzel szemben a tanácsi építőiparban a termelés közvetlen irányítóinak fizetésemelésére átlagosan 30 forint jutott. Ez a nagy bérkülönbség rossz hangulatot keltett a tanácsi építőipar művezetői között. Nem kell mesz- szemenő következtetéseket levonni, elég ha megemlítjük azt, hogy egy jó munkairányító kiválása az ÉPSZER-től nemcsak tíz vagy húszezer forint veszteséget okozott volna. A megyei tanács illetékesei az építő vállalatok vezetőinek tiltakozására Mikor megtudtam, hogy ' a kunmadarasi gyermekfarsangon minden jelmezéit jutalmat adtak, szárnyaló képzeletem azonnal egy utópia megírásának áb- ránd-fellegei közé emelt. Elhatároztam, hogy regényt írok egy vállalat dolgozóiról. akik olyan jól dolgoznak, hogy mindnyájan jutalmat kapnak. Minthogy azonban szeretem a dolgokat fejlődésükben ábrázolni, úgy gondoltam, azt is meg kell írnom, honnan és ; hogyan jutottak idáig j Hogy honnan, az könnyű dolog. Ma nincs olyan vállalat, ahol minden dolgozó jutalmat kapna. Igenám, de hogyan lehet oda eljutni, hogy mindenki kaptár* alapunk nem elég arra, hogy mindent egyszerre valósítsunk meg. Négy utcában még nincs járda, nincs villany. Pedig az emberek sürgetilt. A vízről nem is beszélve, hisz az új házak már kivétel nélkül mind komfortosnak épültek. — Mit tesznek azért, hogy az igények valahogyan kielégüljenek? — A külterület fejlesztésére nincs lehetőségünk. Így például a Bodnár és Forrás dűlőkben az emberek a saját pénzükből építettek 900 folyóméter•_ villanyhálózatot. Mi a kofából 960 ezer forintot összegyűjtöttünk három év alatt vízműre. Ha elkészül, akkor megoldódik a belterület és a fürdő vízellátása. — Mit tudnak a fürdő fejlesztéséről? — Tudomásunk szerint a harmadik ötéves tervben megvalósul a fürdő téliesí- tése. Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön. Most a MÉSZÖV arra való hivatkozással, hogy a nyári hónapok üzemelése nem ér meg olyan beruházást, amennyibe egy korszerű étterem, cukrászda kerülne, így bizony elhanyagolja a vendéglátóipari létesítményeket. — Véleményem szerint tehát a fürdőnek köszönhető a község ily gyors fejlődése? — A fürdőnek és annak, hogy a mi környékünkön jó szőlő terem. Csak jobban ki kellene használni ezeket a természet szülte adottságokat. — Egy rúd téliszalámit kérek és azt a darab császárhúst. — Az eladó szép szál szalámival tér vissza és máris játszik a mérleg nyelve a 121-as Csemege boltban. A csomagolóban aztán megkapjuk az árut. Ezzel a próbavásárlás első része be is fejeződött. A kért árut ugyanis nem akarjuk elvinni, csupán arra vagyunk kiváncsiak: hogyan mérnek és számolnak a Csemege dolgozói. Dicséretükre legyen mondva: hibátlanul. Legalábbis ez derült ki most az ellenőrző méréskor. A boltban egyébként tisztaság, rend van. Udvarias a kiszolgálás, valamennyi áruféleség árcédulával van ellátva, a választék is elég nagy. Szépséghiba azonban mégis akad. Már napok óta nem kapható III. osztályú kávé, a boltban szeszesitalt fogyasztanak, s eltűnt a 20, illetve most már 28 forintos kolbász. Az előbbihez hasonló véleményt alkothatjuk az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat 1-es önkiszolgáló boltjáról. Sajnos III. osztályú kávé és olcsó kolbász itt sincs. Vajon hova tűntek ezek a keresett áruk? A 61-es önkiszolgáló boltban már több hibával találkozunk. Először a tisztaságról. Valószínű, ritkábban takarítanak, mint a már említett két boltban, mert a kövezet sáros — bár a látogatás még eső előtt történt —, a polcokon levő áruk rendje sérti a szemet, s nem is minden polc van feltöltve. Itt már a‘ kúlycsonkítássál is találkozunk. A fél kilogramm kockacukor csak 48 deka papírzacskóval együtt, a másik 49. Pörkölt kávé viszont III. osztályú is van. Sőt Fecske cigaretta is, holott, azt az előző két boltban nem találtunk. Miért csak a „maszeknál“ ? A 87-es számú boltban minden rendben. Illetve a FŰSZERT éppen ottlétünkkor szállította ki a rizst az üzletbe. Háromszor hatvan kilót kaptak — papíron. Ténylegesen azonban a zsák súlyával s az egyik zsákban fél kilóval kevesebbet A hiány majd két kiló! Ezt a boltosnak kell „behozni” valahogy. Valószínűleg úgy, hogy kevesebbet mér a vásárlóknak, különben ő fizet rá. S hogy a vevő károsodik, ez úgy látszik mellékes szempont! Jelen esetben már az áru kiszállításánál van probléma. Ebben a boltban és a 81-es önkiszolgáló boltban egyaránt hiánycikk a III. osztályú kávé, a palackozott bor. Sőt ezen utóbbi üzletben dobozos sajtból mindössze háromféle kapható. Az egyik sarokban fonnyadt silány almák szomorkodnak egy ládában. Kilóját 5,80-ért adják. Ki veszd meg? Senki! A vágóhíd szállított töltelékárut amikor ott tartózkodtunk. Ezúton hívjuk fel a vállalat figyelmét: jó lenne, ha a YA 37—98 rendszámú ponyvás teherautót lepedővel is e'látnák, mert a húst is csak úgy feldobva a kocsi platójára, letakaratlanul szállították. A boltban egyébként január eleje óta rossz a hűtőszekrény, árcédula szinte egyetlen polcon sincs, Csak érdekesség kedvéért említjük: megnéztük Hangodi Ferencné vegyesboltját is a Rákóczi úton. A kicsiny helyiség ellenére bő áruválasztékkal várja vásárlóit. Dobozossajtból vagy tízféle, ömlesztett is három-négy volt kapható. Friss zöldség áll a ládában. Csoda-e, ha a vevők inkább itt vásárolnak, mint a két utcával lejjebb levő önkiszolgáló boltban? A húsholtokban minden rendben Itt is, ott is hallani: zsírosabb lett a hús. Az olcsóbb szalonnát rajta hagyják a húson. Elhangzik olyan panasz is, hogy a „nyomatékot” olcsóbb húsokból teszik a mérlegre. E panaszok nyomán kerestük fel a 47-es és a 75-ös húsboltot. A váratlan látogatás nem járt eredménnyel. Azaz talán mégis, hiszen örömmel nyugtázhatjuk: nem találtunk kifogásolni valót. Az árjegyzék mindkét boltban feltűnő helyen van kifüggesztve, a húsáru ár szerint csoportosítva. Áruhiányról sem beszélhetünk. Sertés- és marhahús egyaránt van. Szalonna három-négy fajta függ a kapcsokon. Csütörtökön és szombaton azonban már a reggeli órákban elfogy a marhahús. Az egészség- ügyi követelményeket betartják. Az említett panaszok azonban valószínű nem „kacsák”. Éppen ezért nem árt, ha a kereskedelem ellenőrei gyakrabban megfordulnak a húsboltokban, forgalmasabb napokon is. Higiénia óh! A 6-os számú italboltban zsúfoltság. Bár délelőtt 11 óra, vendég van bőven. Konyakot kérünk, s mikor elénk teszik a poharakat, a kért ital pontosan megvan. Szinte kivétel nélkül mindenki pálinkát, rumot, konyakot vagy sört iszik. Bor ugyanis nincs az italboltban, sem folyó, sem palackozott A pince túlzsúfolt, az el- szállítatlan göngyölegek minden helyet elfoglalnak. Néhány ládában gyümölcslés üvegek. Négy hónapja kapták — de senki sem vásárolja. Az italbolt füstös, az ott dolgozók panaszkodnak: rossz a kályha, nem tudnak fűteni, nincs öltözőhelyiségük. Ugyanakkor tervüket a vállalat évről évre növeli. Most már negyedévenként 700 000 forintot kell forgalmazniok. — Csak legalább jobb munka- körülmények között tudnánk dolgozni — mondják. Hiszen még poharat és korsót sem kapunk elegendőt. Kénytelenek vagyunk a csorbákat is használni. Mosogatásra csak hideg vizünk van. Nesze neked higiénia! Ez bizony sáros A TÜZÉP telepeken szén, tűzifa van bőven. A 903-as telepen azonban a feneketlen sártenger tetején tárolják a brikettet. Amikor kocsival a vásárlóknak kiszállítják a brikettet, a tüzelővel együtt szállítják a sarat is. A 902-es telepen dolgozik a markológép. Teríti a szenet, keveri a rosszabb minőséget a jobbal. Csak így tudják eladni. Ugyanis nagy mennyiségű „oroszlá- ni palát” kaptak — ez pedig el nem ég úgy magában. Az emberek pénzükért tüzelőt akarnak vásárolni, nem palát, nem követ A szén egyébként itt egyetlen fajta sem poros. Csak a minőség ellen lehet kifogás. Hiánycikk és propaganda „Figyelem! Az Alföldi Áruházban Medison zsebrádió 700 forint helyett 490 forintért” — olvasható lapunk még vasárnapi számában is a hirdetések között, holott már a múlt hét péntekjén nem volt sem az üzletben, sem a raktárban zsebrádió. Érthetetlen miért van szükség ilyen propagandára. Az eddigi forgalom egyébként is bizonyítja; hogy a téli vásár áruit enélkül is megvásárolják. Sőt mint az említett rádió is igazolja, néhány áruból a teljes készlet elfogyott. Utánpótlás viszont nincs. Az áruházban eladtak 110, a szaküzletben 60—65 rádiót. Ezzel a készlet kimerült A téli vásár után azonban újra lesz, természetesen ismét 700 forintért. Ennyiért viszont alig-alig vesznek — mondják az eladók. Akkor miért gyártja továbbra is az ipar? Lehet, hogy egy újabb szezonvégi kiárusításra? Sajnos a többi iparcikkeknél sem sokkal kedvezőbb a helyzet. A téli vásár férfi szövetei például már az első három nap alatt elfogytak az iparcikk kiskereskedelmi vállalat 33-as boltjában. Utánpótlást nem kaptak. A női szövetekből is alig van már egy-két fajta vagy szín. Ez eddig rendben is volna, hiszen a cél az volt, hogy a felhalmozott készletek egy részét adják el. Szó sincs azonban arról; hogy a február elsejei ár- leszállítás is ezt a célt szolgálja Néhány árucikk azonban mégis eltűnt a boltokból. Hiánycikk a 79 és a 89 forintos ing. Csupán a 33-as boltban volt néhány negyvenes nagyságban, két színben. Eltűnt a bolyhos, zippzáras gyermekmellény. A 33-as boltban lévó leszállított áru szövetek csak olyanok vannak, melyek senkinek sem kellenek. A keresettebbekből nincs. A Kossuth téri cipőboltban nem tudnak adni a vásárlóknak női gumicsizmát, 37-es gyermekcipőt. Mindezen egyáltalán nem lehet csodálkozni, ha azt is tudjuk, hogy például a 39-es boltban februárban nem is rendeltek férfiingét, vagy a 33-asban leszállított áru szövetet. S mit mondanak erre a vásárlók? — „Tudtuk, hogy így lesz.’ Sajnos, igazuk van. ☆ Befejezésül még annyit. Ha a különböző kereskedelmi vállalatok vezetőivel beszélünk, általában azt a felvilágosítást kapjuk: áru van bőven az üzletekben. Az ellenőrzés azonban mást mutat. Nemcsak hiánycikkeket, hanem olyan mulasztásokat is. amelyeknek pótlása jobb szervezéssel, körültekintéssel, egyszóval igazi kereskedői munkával megoldható. (A cikkben foglaltakat Balogh Jánosné, Vígh Mihály, Rajzik Gyula, Novak Ferenc társadalmi ellenőrök közreműködésével írtuk, i Ebben ugye egyetérthetünk? Varga Viktória Orvosolták a tanácsi építőipar dolgozóinak bérpanaszát Utópia kéréssel fordultak a minisztériumhoz. hogy a tanácsi iparban dolgozó építőipari művezetők bérét az állami ipar művezetőinek bérével megközelítően egy- szintre hozza. Néhány nappal ezelőtt a megyei tanács pótkeretet kapott, s most már a Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat huszonegy művezetője között 25 400 forintot osztanak fel alapbér emelésre február elsejétől. A munkások béremelésére fordítandó összeg e vállalatnál a 4000 forintos pótkerettel együtt 72 ezer forint. Ezzel a tanácsi építőiparban is az előírásoknak megfelelően alakult a művezetők és nehéz fizikai munkát végzők keresete.- bj — Térjünk vissza a példához. Hetvennégy jelmezes gyerek kapott jutalmat. Bizonyára nem volt minden jelmez kiváló, de a jutalmat megérdemelték. Nézzük csak, mit várhatunk tőlük később. Vajon ha dolgozni fognak, a munkáért is mind jutalmat kap majd? Aligha. Ebből az következik, hogy a valamikor jó kis emberek megnőve valamelyest megromlottak. A megoldás tehát nagyon egyszerű. Ki kell ta- !álni, hogyan lehet az embert megóvni attól, hogy elromolják. Mihelyt ezt ki találtam, máris hozzáfoghatok regényemhez. au
