Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
1966. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á 38-as kórteremben Cselédsori krónika A baleseti sebészet folyosóján ágyak szorosan egymás mellett, egymás mögött. S ha az ember bénez a kórtermekbe, minden ágy_ nak van gazdája. Az egyik teremből pöttöm, nyolcév körüli kislány lép ki, a karja magasra emelve, sínre rögzítve Nekiment egy autónak. Fáradtarcú fiatalember, a szeme lehunyva, autóbaleset, belső sérülés. Baleset, baleset... csonttörés, májrepedés, maga- tehetetlenség. Autó, ütemben lezuhant deszkarakás, okok sokasága és az okozat szenvedő alanyai itt fekszenek legtöbbször magatehe- tetlenül a baleseti sebészeten. Harmincnyolcas kórterem. Ágyak sora a falak mentén, középen is kettő. Pali bácsi Öszeshajú sovány ember Szőke Pali bácsi, a martfűi cipőgyár liftkezelője. Egy targonca szorította a falhoz. Vezetője egy csomag kartont, úgy negyven kilósat nem oldalt, hanem előre dobott le a targoncáról. A súly működésbe hozta a ki nem kapcsolt indítószerkezetet és a targonca nagy erővel szorította a falhoz Pali bácsit. Az eredmény: egyik lába két, a másik egy helyen eltört és eltört a medencecsontja is. Most gipszben fekszik, mozdulatlanul. — Nagyon soká viselem még ennek a nyomát — mondja csendesen. — Pali bácsi, volt-e a targoncavezetőnek vizsgája? — Tudomásom szerint nem. De gondolom, azóta jobban vigyáznak, hogy betartsák az előírásokat... Két iitköső között A járműjavítóban két tehervagon közeledett egymás felé. Közöttük állt Koller Vince és lehajolt a csavarkapocsért, hogy beakassza a másik kocsi vonóhorgába. Ebben a pillanatban megcsúszott a lába valamin. Félfordulatot tett, felegyenesedett, puhán koppant a két ütköző. Koller Vince most hasán hatalmas kötéssel január 14 óta fekszik a kórházban. — Vagy húszcentis hó volt a vágányok között, s a hó alatt egy személykocsi ablakpárkánydeszkája. Arra léptem, azon csúsztam el. Biztosan leesett szállítás közben, otthagyták, belepte a hó. Így történt. A jegyzőkönyv szerint sem a vállalat, sem a dolgozó nem hibás. De a deszka mégis ott lapult a sínek között... A legforgalmasabb osztály A baleseti sebészeten nagy a forgalom. Amint az egyik orvos elmondotta: évi ezer- ötszáz-kétezer csak az üzemi balesetesek száma, ebben természetesen benne vannak a bejáró betegek is. Olyanok, akiknek itt nyújtanak elsősegélyt, saját lábukon távoznak és csak kötözésre, ellenőrzésre járnak be. A szám így is nagy az üzemi balesetek közé kell sorolni a még mindig előforduló iskolai baleseteket is. Kéz_ és lábtörés vezet itt a statisztikában, tornaórán, óraközi szünetben fordul elő a legtöbb. Ki a hibás ? Ezt Egyed Zoltán munka- védelmi főfelügyelőtől kérdeztük meg. — Kétségtelenül igen sok esetben a munkás a hibás. Figyelmetlenség, a munka- vélemi utasításokban előírt védőfelszerelésok mellőzése a balesetek tekintélyes hányadát okozzák. Az azonban mégis feltűnő, hogy a jegyzőkönyvek mintegy kilencven százaléka szerint nem a vállalat, hanem a dolgozó a hibás. Ez az arány nem elhihető. Ahol nagyon kirívó esetet látunk, ott új állásfoglalásra szólítjuk fel a vállalatot. Vizsgálatot folytatunk több esetben a társadalombiztosítási igazgatóság felkérésére. Az természetes, hogy a vállalat igyekszik áthárítani a felelősséget, mert ehhez komoly anyagi érdeke fűződik. S arra is rájöttünk, hogy a tett intézkedések között szereplő „a dolgozók újra oktatása” megjelölés sok esetben csak formális, semmitmondó frázissá lesz. — Egy esetet el js mondok: Az egyik dolgozó elejtette a vitt anyagot, ez ” lábára esett. A jegyzőkönyv megállapította: ö a hibás, mert nem használta a szemüvegét. Igenám, de volt a jegyzőkönyvben egy másik mondat is: A telep este nem volt jól kivilágítva. Új kivizsgálást rendeltünk el, s végül bebizonyosodott: a dolgozónak volt igaza. — Több felelősséget kívánunk a dolgozótól önmaga iránt, a vállalattól peI dig több önkritikát, alapos i elemzést és legfőképpen a J balesetelhárítási szabályok , betartását és betartatását. H. X. Hosszú, omladozó falú épület, roggyant tetőszerkezet, — ez a cselédsor. Apró ablakszemei hunyorgatnak a műútra. A másik oldalon vannak az eresz alá ékelt konyhaajtók. A hat konyhához valamikor huszonnégy szoba tartozott, huszonnégy család otthona. Az udvaron egy azóta lebontott, fészerszerű épületben apró rekeszek sorakoztak; a cselédek kamrái. A cselédsort még most is lakják. A régen itt élők egytől-egyig elszállingóztak ugyan a tanyáról, a fel- szabadulás után kicsit megszedve magukat házat vettek a faluban, vagy építettek maguknak, de jöttek helyettük újabb lakók. Igaz, nem annyian, a régi huszonnégy család helyett csak nyolcán, — de a lakások nem változtak. Pontosabban szólva nem sokat Három konyha még mindig közös, két-két család használja Valamennyien a ti- szaszentimrei Aranykalász Tsz állatgondozói. Az épület tehát a régi. S milyen az élet? Változott-e, kultúráltabb-e, mint régen volt? Ottjártamkor erre kerestem feleletet. Az udvaron sok gyerek, s néhány felnőtt élvezte a tavaszi napsütést — Mikor én tsz-tag lettem, a kastélyban még Ba- giék laktak. Ezerkétszáz hold volt itt az övék. Demjén György visszaemlékezés közben elmosolyodott a ma már igazán furának tűnő helyzeten. — Aztán, hogy kiszorultak innen, „ismeretlen okok miatt” kigyulladt a kastély, újjá kellett építenünk. így tulajdonképpen vsak két régi épület van itt a központban; a magtár meg a cselédsor, a többi mind új. — Ráférne már, hogy átépítsék, megérdemelnénk, én is tizenöt éve dolgozom a tsz-ben, s még egy napot sem hiányoztam, — szólt közbe Kovács Teréz. Meg is mutatta a lakást Hát igaz, ami igaz, inkább hiányoznának valamennyit s kicsit tartanák jobban rendben. Ha földes is a padló, nem kellene, hogy ilyen gödrös legyen. Az is igaz viszont, hogy a korszerűtlen, öreg épület mindenképpen rászorul az átépítésre. A lakásokban villany van. Bevezetésekor nem sokat adtak a biztonsági előírásokra, de az a fontos, hogy nem kell vakoskodni. — Mert olvasunk ám sokat — bizonygatta Demjén György, aki a távollevő férfiak képviseletében kalauzunknak szegődött — A kultúrházban is van könyvtár, meg a gyerekek is hozzák az iskolából a könyveket, hogy „édesapám, ezt javasolja a tanító úr”. Több család járat újságot, — Vízvezetékünk is van. Igaz, hogy csak az ajtó előtt építették a csapot, mert le akarják bontani ezt a sort, de van, az a fontos. Tudja, én azelőtt, mikor még csak ásott kutak voltak, mindig szomjaztam. Most meg olyan jókat iszoki hogy na! A szövetkezet a legutóbbi években mintegy másfél millió forintot fordított a hidroforház és a villanyhálózat kiépítésére, — ezt később tudtam meg az irodában. Érdekelt a gyerekek sorsának alakulása is. — Itt, a majorban van egy iskola — újságolták. — Oda járnak az alsó tagozatosok. A felső tagozatosokért autóbusz jár, viszi őket a faluba. Jobbak ott a tanítási lehetőségek, ez vitathatatlan. Az általános iskolai, képzéssel tehát nincs baj. S mi van azután? — Sajnos, nem sok jót tudunk mondani, — válaszolt az elnök. — Középiskolába még senki nem jutott el a majorból. Szakiskolára sem jelentkeznek Az egyik lány elvégezte ugyan a baromfitenyésztői szakiskolát, meg egy fiú U megppróbálkozott a tehenészetből, de nem tudott levizsgázni. A tanulási vágy, a többre, jobbra való törekvés tehát még nem bontakozott ki kellően a tanyai fiatalok között. Látókörük tágulásában az utóbbi időkben beszerzett rádiók (hat családnak van a nyolc közül) és a televízió, az egy kilométerre lévő állami agzdaság mozija segít ugyan, de még inkább csak szórakozási igényt elégít ki. , Van a régi kastélyban egy kultúrterem, ott a tv is. A pártszervezet több száz kötetes könyvtárat tart fenn. A műveltségi színvonal emelésében tehát egyre jobbak a feltételek. Talán a kellő hozzáértés, a megfelelő irányítás hiányzik egy kicsit. Lehetne például a kultúrteremben filmvetítéssel egybekötött szakelőadásokat tartani. Szükség is volna erre, hiszen az állattenyésztők között nincs egyetlen szakképzett ember sem. Ahhoz pedig, hogy s mostani húsz forint helyett többet fizessenek munkaegységenként, a jószándék és munkaszeretet mellé több szaktudás is kellene. A párttitkárt hiába kerestem. Több tsz taggal háromnapos kiránduláson volt A KISZ-titkár csomagolt egyhónapos iskolára indult A híradástechnika segítségével és saját tapasztalataikból tehát egyre több tanulságot vonhatnak le maguknak a világ dolgaiból a majorbeliek. Természetes, hogy ma a cselédsori lakásviszonyokat tartják tűrhetetlennek, holnap meg azt a szemléletmódot, mely a tanulást — a régebbi nyomorúságos helyzetből adódóan — az urak dolgának tartotta. S hogy mi lesz a cseléd- sorral? A tsz-elnök így nyilatkozott erről: — Bontottunk már le ilyen sort, sajnos, nemcsak ezt örököltük. Korábban kértünk építési engedélyt, igaz hitelt is hozzá, — de a járási tanácsriál akkor azt mondtálc, ne építkezzünk a majorban, inkább a faluban. Igenám, de állatgondozói lakások itt szükségesek. Azt tervezzük: lebontjuk a cselédsort, faanyagát, tetö7 szerkezetét még felhasználhatjuk. Ügyszólván csak vályog kellene. Ezért igyekszünk, hogy néhány lakás megüresedjen, hogy megkezdhessük a bontást, s aztán korszerű lakásviszonyokat teremtünk. A cselédsoron nemrég kiürült egy lakás... A FÉMEELDOLGOZŐ ktsz mezőtúri telepén VILLANYVASALÓK, PIPEREVASALÓK, GÉPLÁ1M- PÁK, VASÚTI SZEMÉLYKOCSIKBA ÉPÍTENDŐ LÉGKONDICIONÁLÓ BERENDEZÉSEK ÉS LÁMPATESTEK KÉSZÜLNEK. Tornán Józscfné géplámpakarokat esztergál. Exportra készülő vasúti lámpát szerel Jusztin Mihály részlegvezető és Horváth Pálné. Harminc gépírótiö egy gyárban... A Jászberényi Aprítógépgyárban összesen harminc gépírónő van, tálát minden kilencedik alkalmazottra egy jut. Erre több okból is mondhatjuk: nagyon sok. Először is maga a vállalat állapította meg egy belső felmérés során, hogy a gépírónők közel kétharmada eléggé gyenge munkaerő. A gyorsíráshoz még ennél is kevesebben értenek jól (egy viszonylag könnyű szöveg áttételét magas hibaszázalékkal oldották meg), sőt a pontos másolás is sokuknak okozott gondot. A belső ellenőr tapasztalatai szerint a gépírónők leterhelése sem arányos: többen egészen fantasztikus mennyiségű és jó minőségű munkát végeznek, míg mások csak néhány levelet pötyögtetnek le. Ami még súlyosabb: a fizetések nagysága sincs minden esetben arányban a felkészültséggel, a végzett munkával A felmérés során nem egy olyan példára bukkantak, mely bizonyítja, hogy a legkiválóbbak fizetése esetenként alacsonyabb az igen gyenge munkaerőkénél. A fentiek szerint a jelenlegi létszám jelentősen csökkenthető, legalább annyival, amennyi az átlagon aluli képességű gépírónő. Ugyanakkor pótlásukra, tehát újak felvételére aligha van szükség. Erről a leterhelési vizsgálat megfelelően tanúskodik. Hadd tegyük hozzá, hogy egy központi leíró iroda szervezésével jelentősen lehetne növelni a gépírás „termelékenységét”. Igaz, hogy nem népszerű feladat jónéhány lánynak, asszonynak felmondani, megállapítani, hogy a gépírónők közül ki a felesleges. De egyszer csak sort kell rá keríteni, mert legalább olyan népszerűtlen fenntartani az igazságtalanságot, több bért fizetni annak, aki tulajdonképpen nem érdemli. A dolog másik oldala sem kevésbé fontos, hiszen a létszámtakarékosság szorosan vett vállalati,, magasabb szinten népgazdasági érdek, mert csökkenti az indokolatlan kiadásokat. Erre pedig az APrltógépgyárban éppen eléggé nagy szükség van. F. P. Kőműves és ács szakmunkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat AZONNAL FEL f ESZÍJ NK ÁLLANDÓ MUNKÁRA A szakmunkások részére ingyenes középfokú szakmunkás-továbbképző tanfolyamon való részvéte biztosítunk, a segédmunkások pedig részt- vehetnek könnyűgépkezelő. — kazánfűtő, — vagy ács szakmunkásképző tanfolyamon. Szállást és ebédet kedvezményes térítés ellenében biztosítunk. Tanácsigazolás szükséges. ÉM. BÄCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT KECSKEMÉT, KLAPKA UTCA 34. Simon Bél*
