Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

1*66. február 20.

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

s

Míg a csetlő-botló civilből katona lesz

A jövő heti pártnapok

Három hónapja, hogy Földi Tamás a Rózsa Ferenc laktanyában magára öltötte az egyenruhát. Néhány napig még csefclő- botló, civiies volt a mozgása, de azután már magabiztosabban igazította el a zubbony ráncait, az otthonról hozott zsebtükörben elégedetten állapította meg: a sapka nem is áll olyan rosszul.

— Ügy készülődik mint egy menyasszony — dör- gött füle mellett az őrvezető hangja —, menjen a hálókörletbe.

A két ballába»

A körletben mindenki a saját ágya mellett állt és a szobaparancsnok magyarázatával megkezdődött az ágybevetés gyakorlása. — Mennyit kellett simogatni a pokrócot? Hányszor igazította meg a törölközőt? A fogkefét hány helyre tette míg azt mondták: no látja így kell. Nem számolta.

Aztán jött az alaki foglalkozás. Meg kellett tanulni parancsszóra elindulni, megállni, jobbra, balra fordulni. Mennyit gyakorolta s végül azt kapta: maga két ballábas.

— Nehéz megérteni az első napokban, hogy a hadtudomány mai állásakor, vagy amikor az ember kilép az űrbe, éppen az én ballábamon dől él a háború sorsa — emlékezik vissza a kezdetre a három hónapos katona.

Így kezdődött a katonaélet, erről beszélnek valamennyien löveganyagisme- ret tanulása közben, egy rövid cigarettaszünetben. Az indulásról és az eléri eredményekről.

Igen, az eredményekről, mert ma már ugyancsak elcsodálkoznának szüleik, ha látnák fiaikat az ébresztő utáni sürgés-forgás közben Az otthoni kényelmes mozgás helyett a reggeli torna után szinte rakéta gyorsasággal cikáznak a mosdó és a körlet között. Nem beszélve a rekordágyazásról és a takarításról. S mire elhangzik a reggelire szólító vezényszó már minden ragyog.

Percnyi pontossággal kell dolgozni, hiszen a reggeli- zés után máris ott találhatjuk őket a

a gyakorlótéren.

Radványi Pál növendék őrmester előadását hallgatják. A figyelem nagyon fontos, hiszen a következő percben már hangzik is a parancsszó: Czinkoczky

Csaba növendék ismételje el. S a növendék katonásan kilép a sorból, elismétli a hallottakat.

Mindez még a szünet előtt történt. Most a kellemes és kellemetlen emlékek sorolása tölti ki az időt.

— Kellemes élmény? — kérdez vissza Földi Tamás. Gondolkodik, majd hirtelen válaszol: — az, hogy már voltunk otthon.

A többit ne: is sorolják a kellemesek közé, pedig, hogy jól szerepeltek a lövészeten, és az ezt követő dicséret, mind a kellemesek közé tartozik. Ezeket azonban természetesnek veszik.

A kétoldalú elégedettség

Az újoncokról, a kiképzésről a parancsnokkal be- Mélgetünk tovább.

— Fegyelmezettek. A parancsot végrehajtják, s a kiképzésben is helytállnak, pedig van mit tanulniok. Elégedett vagyok velük.

Elégedettség a katonák és elégedettség a parancsnok részéről. így leírva frázisnak tűnik ez- Azonban ha valaki személyesen hallotta volna Földi Tamást, — aki ugyan egyetlen kellemes dolgot talált eddig, a hazautazást, az nem tartaná annak. Több barátja katona más alakulatnál. — Leveleznek, megírják hogy on élnek. Ezek ismeretében szószerint mondta: elégedett vagyok.

S el kell hinnünk a parancsnok elégedettségét is. A különböző természetű, érzékenységű emberek nevelése nem könnyű. A fegyelmet minden körülmények között meg kell követelni. Ha szükséges drákói szigorral. A parancsnok azonban három hónap után még nem élt fenyítés! jogkörével. Nem volt rá szükség Nem, mert a fegyelmet fokozatosan, de következetesen megkövetelte már a bevonulás első napjától. Megkövetelte az ágybevetéskor, a szekrényrend készítésekor, a tiszteletadáskor, a fegyver megismertetésekor. Sikerült megértetni, hogy a honvédségnél minden mozdulatnak, minden lépésnek meghatározott célja és értelme van,

— majnár —

/

így már más

Taggyűlés teáraI,

divatbemutatóról

Csaknem harmincezer tagja van a földművesszövetkezeteknek a szolnoki járásban. A taggyűléseken azonban eddig alig 60—65 százalékos volt a megjelenés. A földművesszövetkezetek igazgatósága ezért a gyűléseket szórakoztató műsorokkal kötötte össze. A fiatalok részére tea-délutánnal, az asszonyok részére pedig divatbemutatókkal egybekötve rendezték meg a taggyűléseket. Az eredmény reményen felüli. Az eddig megrenezeti gyűléseken a tagság csaknem 90 százaléka jelent meg.

Tószegen például a cukrászdában mintegy negyvenöt-ötven fiatal hallgatta meg az fmsz vezetőinek beszámolóját a tavaly végzett munkáról, a határozatok végrehajtásáról. Eleven vitát kezdeményeztek » soron következő feladatok megvalósításáról. Különösen sokat foglalkoztak * termeltetési tennivalókkal.

A tiszavárkcxnyi taggyűlést a helyi könyvtár megajándékozásával tették ünnepélyessé. Az fmsz négyezer forint értékű könyvel adott át a könyvtárnak

Egynapi kereset a vietnami harcosok megsegítésére

Mint azt már közöltük, a „Vádoljuk az imperializmus” politikai akció keretében pénteken este ifjúsági nagygyűlést rendezett Kisújszálláson a városi KISZ bizottság.

Ezen a nagygyűlésen jelentették be a gimnázium KISZ-szervezetének küldöttei — miközben tiltakozó aláírásokkal teli albumot nyújtottak át Le Huu Van elvtársnak, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás)

Front budapesti irodája helyettes vezetőjének —, hogy a KISZ bizottság az őszi mezőgazdasági munkáért kapott munkadíjból egy napi keresetüket felajánlják a vietnami harcosok megsegítésére. Bácsi István, a faipari vállalat fiataljai és idősebb dolgozói nevében bejelentette: az üzemben vietnami műszakot indítanak.

Február 21-én Szolnokon, 17 órakor az erdőgazdaságnál Sárkány Géza, a városi párt- bizottság titkára, 13 ó az I. körzeti pártszervezetben Csé- nyi László, a városi tanács vb-titkára, Jászberényben 17 6 a tanítóképző intézetben Bárdi Imre. a megyei tanács vb elnökhelyettesé, a tamáspusztai állami gazdaságban 16 ó Magyar János, a törökszentmiklósi városi pártbizottság titkára, Jász- árokszálláson 17 ó Ktsz-ek (összevont) Lakatos Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője;

február 22-én Mezőtúron.

16 ó a MÁV kultúrházban Lévai Zsigmond, a városi tanács vb elnöke, 17 ó Ti- szasülyön az állami gazdaságban Bereczki László, a szolnoki járási tanács vb- elnöke, 18 ó Zagyvarékason Telek Istvánná, Tószegen Sári Mihály, a szolnoki járási pártbizottság titkárai. Ti3za- sülyön (összevont) Nádas József, a szolnoki járási párt- bizottság első titkára, Tisza- őrsön (összevont) 18 6. dr. Zlehovszki József, megyei főügyész;

február 23-án: Szolnokon

17 6 a III. kerületi pártszervezetben Fehér József, a KISZ városi titkára, Kőteleken 18 ó Gere Mihály, a szolnoki járási pártbizottság osztálvezetője, Törökszent- miklóson 16-30 ó a mezőgazdasági gépgyárban Kiss Dezső, a KPM miniszterhelyettese, Mezőtúron 17 6 a városi tanácsnál (összevon!) dr. Kuli György, a megyei tanács vb titkárafebruár 24-én Szolnokon 16.30 ó a vízügyi igazgatóságnál Szigeti László, a városi tanács vb elnökhelyettese, 18 6 Tiszaszentimrén Móricz Béla, a tiszafüredi járási pártbizottság osztály- vezetője, Kisújszálláson a városi tanácsnál (összevont) Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára, Mezőtúron a gépjavító vállalatnál 16-30 Tolna Károly, a MNB megyei fiókjának igazgatója. Karcagon 16 ó ktsz (összevont) dr- Csicsai István, az MSZMP KB munkatársa. 14 ó a nőtanácsnál (összevont), Borsányi Jánosné a nőtanács megyei titkára, Martfűn 17 6 az állami gazdaságban Lovász Dániel, a szolnoki járási pártbizottság osztályvezetője Jászberényben 14 ó a vasipari vállalatnál Vértes

György őrnagy, IS ó a Hűtőgépgyárban Tóth Miklós a BM megyei pártbizottságának

titkára;

február 25-én Szolnokon 16 ó FŰSZERT—gyógyszertár v. (összevont), Zakár Zoltán, a városi pártbizottság munkatársa. földművesszövetkezetnél 18-30 ó Brezvai István, a városi pártbizottság titkára, a moziüzemi vállalatnál 13 ó Sándor László, a városi pártbizottság osztály- vezetője, Karcagon 15 6 a hántolómalomban (összevont) Donkó Jolán, a megyei pártiskola vezetője, Jászberényben (összevont) 17 ó. dr. Szűcs Kálmán, az FM szak- oktatási főosztályvezetője, Jászdózsán 18 ó Faltai Sán- dorné, a Hazafias Népfront megyei titkára, Jászfelső- szentgyörgvön Szekeres

László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára, Ti- szagyendán Kovács Sándor, a törökszentmiklósi járási párt bizottság munkatársa, Tisza- püspökiben (összevont) Oláh János, a járási pártbizottság első titkára, Tiszaroffon (ösz- szevont) Ladár István, a járási pártbizottság munkatársa, Kisújszálláson 16 6 a MÁV-nál (összevont) Horváth István, a városi pártbizottság titkára, Búzakalász Tsz-ben (összevont) 19 ó, dr. Kuhnyár László, a megyei bíróság elnöke, Túrkevén 18 6 a termelőszövetkezetekben (összevont) Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, — Mezőtúron a IV. kerületben (összevont) Szűcs Sándor, a városi pártbizottság munkatársa. az állami gazdaságban 16 6 Bene Lajos, a városi pártbizottság titkára, Oiszá- szon 18 ó (összevont) Vad András, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Tisza- földváron (összevont) Brassói Tivadar ezredes, Jászla- dányban (összevont) Varga József, a Szólónk megyei Néplap főszerkesztője. Torna j monostoron Mándi Sándor, a tiszafüredi járási párt- bizottság első titkára. Kunmadarason 18-30 6 Eszenyi Kálmán, a tiszafüredi járási pártbizottság titkára. Abád- szalókon 19 ó Lenin Tsz Hajnal István, a tiszafüredi járási tanács vb elnöke;

február 26-án Kétpón 9 ó (összevont) Gyűjtő Imre, a t-miklósi járási pártbizottság titkára tart párt napotA mezőtúri városi tanács múzeum céljára megvásárolta a zsidó hitközségtől a város zsinagógáját, amely már régóta nem kultikus célokat szolgáL

leiieym

Nem tudom, van-e még egy ilyen tiszta falu, mint ez, de szegénységben biztosan párját ritkítja. Belterülete táplál ugyan néhány akácot, csenevész gyümölcsfát, de a határa tán még a koporsót is kiveti magából, nemhogy dús lombú erdősávot, buja növényzetet megtűrjön.

A faluba vezető út mellett nádas. vizenyős terület van a szélső házaiktól kezdve pedig, ameddig a szem ellát, szikes bibiclegeló. A főutca közepén van a templom. Frissen vakolt tornyát — mint büszke gúnár a fehér nyakát — nyújtja magasra. A szomszédban kisebb kolostornak is beillő plébánia a pap és háziasszonya hajléka. Akár mindennap más-más szobában tölthetik az időt, ha úgy tartja kedvük, s engedi idejük. Gondosan kerített udvarukban szakszerűen telepített szőlősorok, hozzáértéssel metszett facsemeték Jó gazdára vall mindez, tagadhatatlan.

Nemrég még egészen más volt a plébánia környéke. Korábbi gazdái mással voltak elfoglalva. Az egyik fiatal lelkipásztor például — mo- kány, cigány képű ember volt, ahogy a faluban emlegetik — többet törődött a fiatalasszonyok szoknyájával, mint hívei lelkiüdvévei. Egyszer a legények rajta is kapták. el is náspágolfák az egyik (Tortán. Reverendáját nyakába kapva futott haza.

Az utóda meg éppen az ellenkezője volt. Nem fűlött annak a foga még a birkahúshoz sem, nemhogy az asszonyokhoz. Szenilis az öreg — hajtogatták a faluban, pedig nem is nagyon tudták, hogy pontosan mit jelent ez a szó, csak úgy gondolták; olyan embert, aki együgyűségében a bolondot is túlszárnyalja. Megcsappant a hívek száma, alig néhány öregasszony bókolt a templomiban. A plébánia udvarát felverte a gaz, a templom vakolata hullott, a temetőt a kicsapott disznók túrták fel.

Ilyen körülmények között érkezett a mostani pap a faluba. Olyan se nem öreg, se nem fiatal, enyhén pocakos, kegyesmosolyú, barátkozó természetű plébános, akinek már kellő tapasztalata van az emberekkel való bánásmódban.

Rövidesen munkához is látott Körülkerítette a temetőt, renovál tatta a templomot az alaptól a ke resztig, rendbetetette a plébániát.

A faluban ezidőtájt két szövetkezet gazdálkodott. Az egyik még csak boldogult, de a másikban kutyára bízták a szalonnát. A pap portája meg közben egyre csino- sodott. Jó gazda, szorgalmas ember hírére tett szert. Szíves szóval sem fukarkodott. Szomszédoknak illik ismerni egymást — jelszóval meg-meglátogatott néhány családot, majd ismerősi köre bővülésével egyre több helyen megfordult. Az utcán mindenkinek köszönt, mindenkivel szóbaelegyedett.

Rágalom volna azt állítani, hogy élősködőit. Nem volt ő rászorulva a vendégnek kijáró pohár borra, néhány kupica pálinkára. Mindebből volt neki, s még most is akad bőven. Méghozzá nem is akármilyen! Ki tudja, honnan szerezte, de aki abból iszik, megnyalja utána a szája szélét. Néha vendégeket is hív. — Még az iskolaigazgató is hozzá jár pálinkázni — újságolta a ..misebort” dicsérve az egyik öreg. Ez pedig nagy szó a falusi ember elölt, mivel az iskolák államosítása óta a templom és az iskola nagyon távol állt egymástól. De ebben a községben mostanában egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz. Nemcsak a pap meg az igazgató, hanem az egyház, s több Kisdiák is. Az öregek közül néhányan ugyanis természetesnek tartják, hogy ha már egy olyan tanult ember. mint a pap, egyenrangú félként bánik velük, a hitoktatásra való beiratkozást szorgalmazzák viszonzásul.

A pap nem használ megengedhetetlen módszereket. Magatartásában nem találni — a törvényekhez mérten — kivetnivalót. Intelligens módon, kifinomult módszerekkel tör célja felé, szívós kitartással növelve hívei táborát. Abból is tőkét kovácsol, ami különben magától érthető dolga volna.

Ott van például a temető körülkerítése. Sok család hálás neki azért, hogy elhunyt szeretteik sírját zavartalanul rendbentarthatják. De hát miért érdem a körülkerítés, mikor a sírhelyek eladásából évei: te több ezer forint vándorol a plébániára? Abból csak futja a kerítésre is, nem igaz?

A pap portája gondozásában valóban példamutató. De azt már nem hangoztatja úgyszólván senki a községben, hogy könnyebb négyszáz négyszögölet rendbentartani — esetenként napszámosokkal —% mint négyezer holdat. S különben is. ki állítja meggyőződéssel azt. hogy a rendszerető ember minden vonatkozásiban követésre méltó — így világnézetében is?

Talán szokatlanul hangzik, de van benne igazság; a plébános célravezető módszereket használ. Szíves, közvetlen szóval fordul az emberekhez, érdeklődik problémáikról, s amit külön hangsúlyozni kell: fáradhatatlan a tömegkapcsolat ápolásában. Mondhatnánk úgy is, hogy példamutatóan fáradhatatlan.

A fiatalok most még nem hallgatnak rá. Hiába van a templom a falu közepén, nem látogatják. Az öregek és a kisgyermekek között azonban tagadhatatlanul nőtt híveinek tábora. S a hívők száma biztosan növekszik ezután is, ha a helyi illetékesek nem figyelnek fel erre, s nem magyarázzák meg, hogy nemcsak az a fontos, miként beszél, hanem inkább az; mit hirdet valaki.

A szóbanforgó község nevét szándékosan nem említem, hiszen sok helyen van sima szavú plébánoa rend ben tartott templom-környék és sehol sem mulasztják el minden lehető módon felhívni magukra » figyelmet

Minden faluban nap mint nap messzehangzón, s egyértelműen szól a harang, akárcsak itt, a sovány akácokkal tűzdelt főutca derekán.

Simon Béla