Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

1*66. február 20. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP s Míg a csetlő-botló civilből katona lesz A jövő heti pártnapok Három hónapja, hogy Földi Tamás a Rózsa Fe­renc laktanyában magára öltötte az egyenruhát. Né­hány napig még csefclő- botló, civiies volt a moz­gása, de azután már maga­biztosabban igazította el a zubbony ráncait, az otthon­ról hozott zsebtükörben elégedetten állapította meg: a sapka nem is áll olyan rosszul. — Ügy készülődik mint egy menyasszony — dör- gött füle mellett az őr­vezető hangja —, menjen a hálókörletbe. A két ballába» A körletben mindenki a saját ágya mellett állt és a szobaparancsnok magya­rázatával megkezdődött az ágybevetés gyakorlása. — Mennyit kellett simogatni a pokrócot? Hányszor iga­zította meg a törölközőt? A fogkefét hány helyre tet­te míg azt mondták: no lát­ja így kell. Nem számolta. Aztán jött az alaki fog­lalkozás. Meg kellett ta­nulni parancsszóra elindul­ni, megállni, jobbra, balra fordulni. Mennyit gyakorol­ta s végül azt kapta: maga két ballábas. — Nehéz megérteni az első napokban, hogy a had­tudomány mai állásakor, vagy amikor az ember ki­lép az űrbe, éppen az én ballábamon dől él a háború sorsa — emlékezik vissza a kezdetre a három hóna­pos katona. Így kezdődött a katona­élet, erről beszélnek vala­mennyien löveganyagisme- ret tanulása közben, egy rövid cigarettaszünetben. Az indulásról és az eléri eredményekről. Igen, az eredményekről, mert ma már ugyancsak el­csodálkoznának szüleik, ha látnák fiaikat az ébresztő utáni sürgés-forgás közben Az otthoni kényelmes moz­gás helyett a reggeli torna után szinte rakéta gyorsa­sággal cikáznak a mosdó és a körlet között. Nem beszélve a rekordágyazás­ról és a takarításról. S mi­re elhangzik a reggelire szólító vezényszó már min­den ragyog. Percnyi pontossággal kell dolgozni, hiszen a reggeli- zés után máris ott talál­hatjuk őket a a gyakorlótéren. Radványi Pál növendék őrmester előadását hallgat­ják. A figyelem nagyon fontos, hiszen a következő percben már hangzik is a parancsszó: Czinkoczky Csaba növendék ismételje el. S a növendék katonásan kilép a sorból, elismétli a hallottakat. Mindez még a szünet előtt történt. Most a kelle­mes és kellemetlen emlé­kek sorolása tölti ki az időt. — Kellemes élmény? — kérdez vissza Földi Tamás. Gondolkodik, majd hirtelen válaszol: — az, hogy már voltunk otthon. A többit ne: is sorolják a kellemesek közé, pedig, hogy jól szerepeltek a lö­vészeten, és az ezt követő dicséret, mind a kelleme­sek közé tartozik. Ezeket azonban természetesnek ve­szik. A kétoldalú elégedettség Az újoncokról, a kikép­zésről a parancsnokkal be- Mélgetünk tovább. — Fegyelmezettek. A pa­rancsot végrehajtják, s a kiképzésben is helytállnak, pedig van mit tanulniok. Elégedett vagyok velük. Elégedettség a katonák és elégedettség a parancs­nok részéről. így leírva frázisnak tűnik ez- Azon­ban ha valaki személye­sen hallotta volna Földi Tamást, — aki ugyan egyetlen kellemes dol­got talált eddig, a ha­zautazást, az nem tarta­ná annak. Több barátja katona más alakulatnál. — Leveleznek, megírják ho­gy on élnek. Ezek ismereté­ben szószerint mondta: elé­gedett vagyok. S el kell hinnünk a pa­rancsnok elégedettségét is. A különböző természetű, érzékenységű emberek ne­velése nem könnyű. A fe­gyelmet minden körülmé­nyek között meg kell kö­vetelni. Ha szükséges drá­kói szigorral. A parancs­nok azonban három hó­nap után még nem élt fe­nyítés! jogkörével. Nem volt rá szükség Nem, mert a fegyelmet fokozatosan, de következetesen megkö­vetelte már a bevonulás első napjától. Megkövetel­te az ágybevetéskor, a szekrényrend készítésekor, a tiszteletadáskor, a fegyver megismertetésekor. Sikerült megértetni, hogy a hon­védségnél minden mozdu­latnak, minden lépésnek meghatározott célja és ér­telme van, — majnár — / így már más Taggyűlés teáraI, divatbemutatóról Csaknem harmincezer tagja van a földművesszö­vetkezeteknek a szolnoki járásban. A taggyűléseken azonban eddig alig 60—65 százalékos volt a megjele­nés. A földművesszövetke­zetek igazgatósága ezért a gyűléseket szórakoztató mű­sorokkal kötötte össze. A fiatalok részére tea-dél­utánnal, az asszonyok ré­szére pedig divatbemuta­tókkal egybekötve rendez­ték meg a taggyűléseket. Az eredmény reményen fe­lüli. Az eddig megrenezeti gyűléseken a tagság csak­nem 90 százaléka jelent meg. Tószegen például a cuk­rászdában mintegy negy­venöt-ötven fiatal hallgat­ta meg az fmsz vezetőinek beszámolóját a tavaly vég­zett munkáról, a határoza­tok végrehajtásáról. Eleven vitát kezdeményeztek » soron következő feladatok megvalósításáról. Különö­sen sokat foglalkoztak * termeltetési tennivalókkal. A tiszavárkcxnyi taggyű­lést a helyi könyvtár meg­ajándékozásával tették ün­nepélyessé. Az fmsz négy­ezer forint értékű könyvel adott át a könyvtárnak Egynapi kereset a vietnami harcosok megsegítésére Mint azt már közöltük, a „Vádoljuk az imperializ­mus” politikai akció kere­tében pénteken este ifjúsá­gi nagygyűlést rendezett Kisújszálláson a városi KISZ bizottság. Ezen a nagygyűlésen je­lentették be a gimnázium KISZ-szervezetének küldöt­tei — miközben tiltakozó aláírásokkal teli albumot nyújtottak át Le Huu Van elvtársnak, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás) Front budapesti irodája helyettes vezetőjének —, hogy a KISZ bizottság az őszi mezőgazdasági mun­káért kapott munkadíjból egy napi keresetüket fel­ajánlják a vietnami harco­sok megsegítésére. Bácsi István, a faipari vállalat fiataljai és idősebb dolgo­zói nevében bejelentette: az üzemben vietnami mű­szakot indítanak. Február 21-én Szolnokon, 17 órakor az erdőgazdaságnál Sárkány Géza, a városi párt- bizottság titkára, 13 ó az I. körzeti pártszervezetben Csé- nyi László, a városi tanács vb-titkára, Jászberényben 17 6 a tanítóképző intézetben Bárdi Imre. a megyei ta­nács vb elnökhelyettesé, a tamáspusztai állami gazda­ságban 16 ó Magyar János, a törökszentmiklósi városi pártbizottság titkára, Jász- árokszálláson 17 ó Ktsz-ek (összevont) Lakatos Dezső, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője; február 22-én Mezőtúron. 16 ó a MÁV kultúrházban Lévai Zsigmond, a városi tanács vb elnöke, 17 ó Ti- szasülyön az állami gazda­ságban Bereczki László, a szolnoki járási tanács vb- elnöke, 18 ó Zagyvarékason Telek Istvánná, Tószegen Sá­ri Mihály, a szolnoki járási pártbizottság titkárai. Ti3za- sülyön (összevont) Nádas Jó­zsef, a szolnoki járási párt- bizottság első titkára, Tisza- őrsön (összevont) 18 6. dr. Zlehovszki József, megyei főügyész; február 23-án: Szolnokon 17 6 a III. kerületi pártszer­vezetben Fehér József, a KISZ városi titkára, Kőte­leken 18 ó Gere Mihály, a szolnoki járási pártbizottság osztálvezetője, Törökszent- miklóson 16-30 ó a mezőgaz­dasági gépgyárban Kiss De­zső, a KPM miniszterhelyet­tese, Mezőtúron 17 6 a vá­rosi tanácsnál (összevon!) dr. Kuli György, a megyei ta­nács vb titkára­február 24-én Szolnokon 16.30 ó a vízügyi igazgató­ságnál Szigeti László, a vá­rosi tanács vb elnökhelyet­tese, 18 6 Tiszaszentimrén Móricz Béla, a tiszafüredi járási pártbizottság osztály- vezetője, Kisújszálláson a városi tanácsnál (összevont) Zagyi János, a megyei párt­bizottság titkára, Mezőtúron a gépjavító vállalatnál 16-30 Tolna Károly, a MNB me­gyei fiókjának igazgatója. Karcagon 16 ó ktsz (össze­vont) dr- Csicsai István, az MSZMP KB munkatársa. 14 ó a nőtanácsnál (összevont), Borsányi Jánosné a nőtanács megyei titkára, Martfűn 17 6 az állami gazdaságban Lo­vász Dániel, a szolnoki járási pártbizottság osztályvezetője Jászberényben 14 ó a vas­ipari vállalatnál Vértes György őrnagy, IS ó a Hűtő­gépgyárban Tóth Miklós a BM megyei pártbizottságának titkára; február 25-én Szolnokon 16 ó FŰSZERT—gyógyszertár v. (összevont), Zakár Zoltán, a városi pártbizottság mun­katársa. földművesszövetke­zetnél 18-30 ó Brezvai Ist­ván, a városi pártbizottság titkára, a moziüzemi válla­latnál 13 ó Sándor László, a városi pártbizottság osztály- vezetője, Karcagon 15 6 a hántolómalomban (összevont) Donkó Jolán, a megyei párt­iskola vezetője, Jászberény­ben (összevont) 17 ó. dr. Szűcs Kálmán, az FM szak- oktatási főosztályvezetője, Jászdózsán 18 ó Faltai Sán- dorné, a Hazafias Népfront megyei titkára, Jászfelső- szentgyörgvön Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára, Ti- szagyendán Kovács Sándor, a törökszentmiklósi járási párt bizottság munkatársa, Tisza- püspökiben (összevont) Oláh János, a járási pártbizottság első titkára, Tiszaroffon (ösz- szevont) Ladár István, a já­rási pártbizottság munkatár­sa, Kisújszálláson 16 6 a MÁV-nál (összevont) Hor­váth István, a városi pártbi­zottság titkára, Búzakalász Tsz-ben (összevont) 19 ó, dr. Kuhnyár László, a megyei bíróság elnöke, Túrkevén 18 6 a termelőszövetkezetekben (összevont) Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, — Mezőtúron a IV. kerületben (összevont) Szűcs Sándor, a városi pártbizottság munka­társa. az állami gazdaságban 16 6 Bene Lajos, a városi pártbizottság titkára, Oiszá- szon 18 ó (összevont) Vad András, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. Tisza- földváron (összevont) Bras­sói Tivadar ezredes, Jászla- dányban (összevont) Varga József, a Szólónk megyei Néplap főszerkesztője. To­rna j monostoron Mándi Sán­dor, a tiszafüredi járási párt- bizottság első titkára. Kun­madarason 18-30 6 Eszenyi Kálmán, a tiszafüredi járási pártbizottság titkára. Abád- szalókon 19 ó Lenin Tsz Haj­nal István, a tiszafüredi já­rási tanács vb elnöke; február 26-án Kétpón 9 ó (összevont) Gyűjtő Imre, a t-miklósi járási pártbizottság titkára tart párt napot­A mezőtúri városi tanács múzeum céljára megvásá­rolta a zsidó hitközségtől a város zsinagógáját, amely már régóta nem kultikus célokat szolgáL leiieym Nem tudom, van-e még egy ilyen tiszta falu, mint ez, de szegénység­ben biztosan párját ritkítja. Bel­területe táplál ugyan néhány aká­cot, csenevész gyümölcsfát, de a határa tán még a koporsót is ki­veti magából, nemhogy dús lombú erdősávot, buja növényzetet meg­tűrjön. A faluba vezető út mellett ná­das. vizenyős terület van a szél­ső házaiktól kezdve pedig, amed­dig a szem ellát, szikes bibiclegeló. A főutca közepén van a templom. Frissen vakolt tornyát — mint büszke gúnár a fehér nyakát — nyújtja magasra. A szomszédban kisebb kolostornak is beillő plé­bánia a pap és háziasszonya haj­léka. Akár mindennap más-más szobában tölthetik az időt, ha úgy tartja kedvük, s engedi idejük. Gondosan kerített udvarukban szakszerűen telepített szőlősorok, hozzáértéssel metszett facsemeték Jó gazdára vall mindez, tagadhatat­lan. Nemrég még egészen más volt a plébánia környéke. Korábbi gazdái mással voltak elfoglalva. Az egyik fiatal lelkipásztor például — mo- kány, cigány képű ember volt, ahogy a faluban emlegetik — töb­bet törődött a fiatalasszonyok szok­nyájával, mint hívei lelkiüdvévei. Egyszer a legények rajta is kap­ták. el is náspágolfák az egyik (Tor­tán. Reverendáját nyakába kapva futott haza. Az utóda meg éppen az ellenke­zője volt. Nem fűlött annak a foga még a birkahúshoz sem, nemhogy az asszonyokhoz. Szenilis az öreg — hajtogatták a faluban, pedig nem is nagyon tudták, hogy pontosan mit jelent ez a szó, csak úgy gondolták; olyan embert, aki együgyűségében a bolondot is túlszárnyalja. Meg­csappant a hívek száma, alig né­hány öregasszony bókolt a temp­lomiban. A plébánia udvarát fel­verte a gaz, a templom vakolata hullott, a temetőt a kicsapott disz­nók túrták fel. Ilyen körülmények között érke­zett a mostani pap a faluba. Olyan se nem öreg, se nem fiatal, enyhén pocakos, kegyesmosolyú, barátkozó természetű plébános, akinek már kellő tapasztalata van az emberek­kel való bánásmódban. Rövidesen munkához is látott Körülkerítette a temetőt, renovál tatta a templomot az alaptól a ke resztig, rendbetetette a plébániát. A faluban ezidőtájt két szövetke­zet gazdálkodott. Az egyik még csak boldogult, de a másikban ku­tyára bízták a szalonnát. A pap portája meg közben egyre csino- sodott. Jó gazda, szorgalmas em­ber hírére tett szert. Szíves szó­val sem fukarkodott. Szomszédok­nak illik ismerni egymást — jelszó­val meg-meglátogatott néhány csa­ládot, majd ismerősi köre bővülé­sével egyre több helyen megfor­dult. Az utcán mindenkinek kö­szönt, mindenkivel szóbaelegyedett. Rágalom volna azt állítani, hogy élősködőit. Nem volt ő rászorulva a vendégnek kijáró pohár borra, né­hány kupica pálinkára. Mindebből volt neki, s még most is akad bő­ven. Méghozzá nem is akármilyen! Ki tudja, honnan szerezte, de aki abból iszik, megnyalja utána a szája szélét. Néha vendégeket is hív. — Még az iskolaigazgató is hozzá jár pálinkázni — újságolta a ..misebort” dicsérve az egyik öreg. Ez pedig nagy szó a falusi ember elölt, mivel az iskolák államosítá­sa óta a templom és az iskola na­gyon távol állt egymástól. De eb­ben a községben mostanában egy kicsit közelebb kerültek egymás­hoz. Nemcsak a pap meg az igaz­gató, hanem az egyház, s több Kis­diák is. Az öregek közül néhányan ugyanis természetesnek tartják, hogy ha már egy olyan tanult em­ber. mint a pap, egyenrangú fél­ként bánik velük, a hitoktatásra való beiratkozást szorgalmazzák vi­szonzásul. A pap nem használ megengedhe­tetlen módszereket. Magatartásában nem találni — a törvényekhez mér­ten — kivetnivalót. Intelligens mó­don, kifinomult módszerekkel tör célja felé, szívós kitartással növel­ve hívei táborát. Abból is tőkét kovácsol, ami különben magától érthető dolga volna. Ott van például a temető körül­kerítése. Sok család hálás neki azért, hogy elhunyt szeretteik sír­ját zavartalanul rendbentarthatják. De hát miért érdem a körülkerítés, mikor a sírhelyek eladásából évei: te több ezer forint vándorol a plé­bániára? Abból csak futja a kerí­tésre is, nem igaz? A pap portája gondozásában va­lóban példamutató. De azt már nem hangoztatja úgyszólván senki a községben, hogy könnyebb négy­száz négyszögölet rendbentartani — esetenként napszámosokkal —% mint négyezer holdat. S különben is. ki állítja meggyőződéssel azt. hogy a rendszerető ember minden vonatkozásiban követésre méltó — így világnézetében is? Talán szokatlanul hangzik, de van benne igazság; a plébános célravezető módszereket használ. Szíves, közvetlen szóval fordul az emberekhez, érdeklődik problémáik­ról, s amit külön hangsúlyozni kell: fáradhatatlan a tömegkapcso­lat ápolásában. Mondhatnánk úgy is, hogy példamutatóan fáradhatat­lan. A fiatalok most még nem hall­gatnak rá. Hiába van a templom a falu közepén, nem látogatják. Az öregek és a kisgyermekek között azonban tagadhatatlanul nőtt hívei­nek tábora. S a hívők száma biz­tosan növekszik ezután is, ha a he­lyi illetékesek nem figyelnek fel erre, s nem magyarázzák meg, hogy nemcsak az a fontos, miként be­szél, hanem inkább az; mit hirdet valaki. A szóbanforgó község nevét szán­dékosan nem említem, hiszen sok helyen van sima szavú plébánoa rend ben tartott templom-környék és sehol sem mulasztják el minden lehető módon felhívni magukra » figyelmet Minden faluban nap mint nap messzehangzón, s egyértelműen szól a harang, akárcsak itt, a sovány akácokkal tűzdelt főutca derekán. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom