Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

1 MM. február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i <SMAD >é&í. Úttörőm un ka a lakóhelyen A jó módszereket keresve — Őrsi foglalkozás és meteorológia — Segítenek a felnőttek Alig egy éve. hogy a Ma­gyar Űttorők Szövetsége Or­szágos Elnöksége útmutatót adott ki a lakóterületi út­törőmunka szervezéséhez. A teljes értékelésre vállalkoz­ni korai lenne, de megálla­pítható, hogy sok helyen foglalkoznak már a feladat­tal, de nem mindenütt sike­rült megtalálni a megfelelő módszereket­A közösség erősödését, a kollektív érzés izmosodását tekintve szerencsés megol­dás, ha az őrsök tagjai a lakóhelyükön is együtt tevé­kenykednek: ezért az őrsök kialakításánál érdemes arra törekedni, hogy az egy őrsbe tartozó gyermekek egymás­hoz közel lakjanak. Nem minden esetben van rá lehetőség — az adottságok miatt —, hogy az őrs rend­szeresen, napról napra együtt töltse szabad idejét- Arra azonban általában van mód, hogy a pajtások egyes össze­jöveteleiket, akcióikat lakó­területükön rendezzék. A kissolti úttörők például őrsi foglalkozásaikat jó idő ese­tén a közeli erdőben tartják, a ősszel még arra is van gondjuk, hogy faleveleket gyűjtsenek az iskolai herbá­riumnak. Zalacsányban az őrsök kivették részüket az ..Epítsük-szépítsük községein­ket” mozgalomból, különösen a Fecske őrs végzett kiemel­kedő munkát a művelődési otthon udvara, a könyvtár és a klubhelyiség csinosításá­ban. Gáderlakon meteoroló­gus őrs alakult, amelynek tagjai időjárásjelző állomást kezelnek. Ebben a tanévben különö­sen időszerű és fontos az őr­sök lakóterületi tevékenységé­nek kibontakoztatása, hiszen az ,,Üttörők a hazáért” moz­galom első követelménye az építőmunka segítése, s en­nek legfőbb gyakorlótereként a lakóhelyet és környékét vehetjük számításba. A lakóterületi úttörőmunka azonban nem lehet eredmé­nyes a szülőkkel, a különbö­ző társadalmi szervezetekkel kialakított szoros kapcsolat nélkül. A csapatvezetőségek támaszkodjanak a testvér KISZ-szervezetre, a szülői munkaközösségre, a tanács­tagokra. a lakóbizottságokra. MI VAN AZ ASZTALON? A játékvezető 15—20 tár­gyat elhelyez az asztalon, majd egy kendővel leta­karja. A kisdobosok az asztal köré állnak. A já­tékvezető leemeli a térí­tőt, majd tizenöt másod­perc után visszahelyezi. A pajtások öt perc alatt írják le. mit láttak az asztalon? Az győz, aki a leggyorsab­ban, a legkevesebb hibá­val. a legtöbb tárgyat fel­sorolja. VIRÁGVÁSÁR- Egy pajtás kezében kis kosárkát tart. benne az ábécé kartonlapocskákra rajzolt betűi. Találomra kihúz egy betűt — mond­juk az r-t, és megkérdezi: — Milyen virágot árul a kertész r-el? A résztvevők egymás után mondják: ró. zsa, rezeda, rozmaring stb Jól oda kell figyelni, meri ismételni nem szabad! — Ki tud még r betűvel kez­dődő virágnevet? Ha nincs jelentkező, háromig szá­mol, majd kopog. Aki az utolsó virágnevet mondta, s kérjék az illetékes párt- szervezet, pártcsoport segít­ségét is- A társadalmi szer­vezetek ötleteket adhatnak, s közreműködhetnek a lakó­területeken végzett úttörő- munka feltételeinek megte­remtésében. (Helyiség bizto­sítása állandó jelleggel, vagy alkalomszerűen, park, játszó­tér, sportlétesítmények ki­alakítása, versenyek szerve­zése, vezetése, könyvek, sportfelszerelés biztosítása stb) Használják ki jobban az úttörőcsapatok a társadalmi összejöveteleket nevelési cél­jaik megismertetésére- A ta­nácstagi beszámolókon, ta­nácsüléseken, lakógyűléseken az úttórővezetők kérjék fel a felnőtteket a gyerekek la­kóterületi úttörőmunkájának segítésére- A lakóterületen végzett munka azonos kö­zösségbe kovácsolja a gyere­keket, hasznos feladatok elé állítja őket, s azok végrehaj­tása közben megszeretik la­kóhelyüket, s ugyanakkor igaz barátokat is szereznek­Tuza István Főkötő a divat! Tavaszra a kucsmákat felváltják a főkötők. Tarka kásmír anyagból, vagy tö­rökmintás kendőből otthon is elkészíthetők, az aláb­biak szerint: 70x80 cm fehér csoma­golópapírt osszunk be 10 mellékelt szabásmintát raj­zoljuk rá. Ha elkészültünk, gombostűzzük rá az anya­got, s szabjuk ki a beraj­zolt ábra szerint. Ajánlatos a főkötőt úgynevezett ka­lapvászonnal alábélelni, mert ettől jó tartása lesz. A külön szabott homlok­pántba vékony kartont te­hetünk, hogy ne gyúród­jék. A 2. ábra szerint dol­gozzuk össze. Hátul, a tar­kó felett csokorra kötjük a pántot. pontot kap. Akinek a já­ték végén a legnagyobb ponts zárna van, az a nyer­tes. A SZOMSZÉD VÄI,ASZÓI A pajtások körbe ülnek. A játékvezető odamegy az egyik gyerekhez, és feltesz! a kérdést: „Mire gondolsz most?”. „Milyen nap van ma?” A megkérdezett hall­gat, a kérdésre a jobbolda­li szomszédnak kel] felel­nie. Aki tévedésből mégis válaszol, vagy — mint szomszéd — elmulasztja a válaszadást, zálogot ad. HOPLA A gyerekek körbe ülnek, a játékvezető a kör köze­pén különböző mozdulato­kat végez: felemeli a kezét, tiszteleg, integet, mellére teszi a kezét, tapsol, ' sza­márfület mutat stb. Ha azt kiáltja „Hopla”. akkor min­denkinek utánoznia kell őt. Ha a következőt mond­ja: „Csináljátok utánam!” akkor mozdulatlanul kell maradni. Aki elvéti, hiba­pontot kap. modem divatékszerrel — minden nagyobb anyag! ! megterhelés nélkül — újjá, Jó tudni . . . A villany pazarlása ellen ötletes védekezést láttam egy barátnőm lakásában. A kapcsolók felett névjegy­szerű, pici cédula figyel­meztet: „Oltsd el a vil­lanyt”. A háziak, saját be­vallásuk szerint, már ál­mukban is látják a táblát, de nem is felejtik soha égve a villanyt. Minden nő természetes vágya, hogy csinos és jól­öltözött legyen. Egy-egy Mintegy másfél hete ér­dekes kamarakiállítást ren • deztek a Magyar Sajtó Há­zában. Kisbútorokat mutat­tak be, amelyeknek az a sajátsága, hogy egyenként vásárolhatók, sokféle bú­toregyüttesbe beilleszthetők, még az úgynevezett ha­gyományos bútorok közül is egy-egy típushoz kiegé­szítésként felhasználhatók, ízléses virágállványt lát­tunk, neve Ciklámen, ára 287 forint, bármely lakás­nak dísze lehetne. A Del­ta típusú íróasztal célszerű­ségén vitatkoztak a jelenle­vők, annyi bizonyos, hogy sokaknak tetszett és kis la­kásokban egy sarokba ál­lítva érdekes színfolttal gazdagítaná a berendezés összhatását. Láttunk egy natúr színű, poliészteres fésülködőasztalt és egy na­gyon ízléses ötrészes szét­szedhető könyvszekrényt. Praktikus állólámpák, ke­rámiák, porcelánok és két derűs tónusú, dekora­tív faliszőnyeg egészítette ki a rögtönzött kis bemuta­tót. Már a helyszínen is élénk eszmecsere alakult ki a lakberendezésd bizottság, az ipar és a kereskedelem, továbbá az újságírók kö­zött. A vita arról folyt: szép, hogy ilyeneket lát­hatunk, de hol, milyen mennyiségben lehet ezeket kapni, rendeltek-e belőile eleget, milyen a bútorok minősége és az eladók is­merik és használják-e a megfelelő érveket, amikor ezeket a kisbútorokat ajánlják? Hol vannak a kisbúto­rok? Egyáltalán, lehet-e úgynevezett egyedi dara­bokat kapni kielégítő mennyiségben és minőség­ben? S a lakásdíszitésre mi áll rendelkezésre? A kérdésekre, nálunk Szolnok megyében nem le­het egyértelműen pozitív választ kapni. Az tagadha­tatlan, hogy a néhány év­vel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor „mindegy, hogy milyen, csak bútor le­gyen!” felkiáltással vitték na­gyot léptünk előre. Ma már az igényesség is egyre na­gyobb szerepet játszik a vásárlásnál. Két vidéki bú­torüzlet (Karcag, Török­szentmiklósi megtekintése, az üzletvezetőkkel folyta­tott beszélgetés alapján szűrtünk le egynéhány ta­nulságot. No persze meg­néztük azokat a kirakato­kat, üzleteket is amelyek­ben a bútorkiegészítő la­kásdíszítésre szolgáló áru­cikkek találhatók. Általános, hogy az egye­di darabokból igen kevés van raktáron, azok sem bő választókban. Törökszent- miklóson csak kétféle vi­rágállványt láttam az üz­letben, egyik sem szép da­rab. Az üzletvezető elmon­dotta: hiány van kis íróasz­talban, nem kapható az igen keresett 80x80-as asz­tal, a tv-asataiok, ez utób­biból fél év óta egyet sem kapott a bolt. A heverők- ből sincs választék. Egy­két féle olyan heverő akad, amely nem garnitúrában kapható. A boltban látható a hagyományos, nagy vilá- gítós rekamié és hasonló bútordarabok. A tapaszta­lat _ szerint a régi típusú hálószoba és ebédlőbútorok iránt még mindig van ér­deklődés. a vásárlók nagy része a hagyományost ke­resd. Karcagon is hasonló a helyzet. Ott azonban már a fiatalok többsége a mo­dern bútorokat veszi, első­sorban a garnitúrákat. Az öregek viszont ragaszkod­nak a régihez, a megszo­kotthoz, ottjártunk napján vásárolt egy asszony a lá­nyának bútort. Hagyomá­nyos, vagy modern? Itt a mama győzött, mert nála volt a pénz. Egyedi búto­rok azonban itt sem igen találhatók, új merészebb kombinációjú darab egy sincs A bolt raktárában rengeteg hálószoba-szekrény vár értékesítésre. A lakberendezési bizott­ság elnökének tájékoztatója szerint, a hagyományos-mó- dern bútor aránya ma már 40—60 százalék. Vidéken Kisbútor — esztétika — modernség azonban ennél lényegesen rosszabb. A parasztság a konzervatívizmusából ke­vésbé kimozdítható, mint a városi lakosság, az értelmi­ségi tisztviselő vagy a műnk ás-rétegek. Ez a megállapítás foko­zottan vonatkozik a lakbe­rendezési kiegészítőkre. — Bármelyik megyei lakástex­til üzletet nézzük is, a for­galom tekintélyes hányadát pamutgombolyagot gurigató macskákat árázoló gobeli­nek és más hasonló tár­gyak, hagyományos mintájú szőnyegek teszik ki. S ha az ember megnézi a szol­noki villamossági szaküz­letet, láthatja, hogy két- három jól sikerült modern állólámpatípus mellett bi­zony nagy a kelete a mé­csest utánzó porcelán asz­tali lámpáknak és a kevés fantáziát mutató, a régi csillárokra emlékeztető vi­lágítótesteknek. Az okok: az ipar még mindig igen kis választék­ban adja piacra a szépvo­nalú, célszerű, modern, de azért nem absztrakt-szerető sznobok számára készült bútorait, dísztárgyait. Fel­tűnően kicsi a választék ízléses bútorszövetekben és kartonokban. A faliszőnye­gek között egyáltalán nem találkoztunk olyan ízléses és derűs darabokkal, ami­lyeneket a sajtótájékozta­tón bemutattak, ráadásul az igényeket még korántsem sikerül kielégíteni a meg­lévő készletekből. Ügy gondoljuk, a keres­kedelem kulturáltsága is hagy még kivetni valót ma­ga után. Távolról sem ar­ról van szó, hogy a bútor­kereskedelemben a megyé­ben nem jó szakemberek dolgoznának. Sokkal inkább azt kell kfogásolnunk, hogy a kereskedők egy része be­lenyugszik abba, hogy a választék kicsi, hogy nincs elég érvük az új, a célszerű mellett és — szabadjon megkockáztatnunk a meg­jegyzést — a saját ízlésük fejlesztése körül Is lehet még tenni egyet-mást. Fel­tétlenül szükséges lenne, hogy boltónként legalább egy eladó lakberendezési tanácsadóként működjön, váltva hordhatunk nyak­éket vagy brossot, ame­lyekhez azonos kivitelű karkötőt is vásárolhatunk. Nagyon előnytelen, az ele­gáns ruha hatását leront­ja, ha különböző anyagú és fényű brossunk és karkö­tőnk. Ez a sötétszínű színházi kosztüm a kihajtón viselt finom, csiszolt üvegbrossal elegáns. A nyakba semmit sem szabad tenni. A kivá­gott kisestélyi ruhát na­gyon „emeli” a kristály nyakék. A legkünöbözőbb fazonban és színárnyalat­ban kaphatók. Feltétlenül olyat vásároljunk, amelyik a ruhánk színével össz­hangban van. hoz illő ékszerrel. Tehát gondosan és alaposan vá­lasszuk meg. hogy mit mi­hez hordhatunk. És még gyet: a kevesebb, néha •öbb elvét a divatékszerek hordásánál is feltétlenül szem előtt kell tartani. Ne cicomázzuk agyon magun­kat. mert egy-egy jól el­helyezett bross, egy újsze­rű, különleges nyakék ön­SZÍNHÁZ! ESI ÉK változatossá tehetjük meg­levő holmiainkat. Egy do­logra azonban nagyon vi­gyázzunk: nem mindegy, hogy a különböző alkal­makra viselt ruháinkhoz, milyen divatékszert hor­dunk. Ami szép a pulóver­hez, az elcsúfítja a szín­házi ruhát. Délelőtt viselt ruhadarabjainkat semmi esetre sem díszíthetjük csil­logó. csak alkalmi ruhák­magában sokkal többet mutat, mintha három, négj féle ékszert rakunk ma­gunkra. Képeink néhány alkalmi ruhát mutatnak be a leg­újabb divatú és formájú ékszerekkel. Szeretnénk, hs ezek egyben tanácsul is szolgálnának, hogy hogyan és miképp alkalmazhatják kedves olvasóink színház­ba, hangversenyre és egyéb alkalmakra a legcélszerűb­ben, legmutatósabban a di­vatékszereket. A gallér nélküli, maga­san záródó, kerek kivágá­sú alkalmi ruhákhoz fel­Játszik az őrs

Next

/
Oldalképek
Tartalom