Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-19 / 42. szám
Veiseghy Könyvtár SZOLNOK [A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Et vtm\ XVII, évfolyam, 42. szám. Ara 50 filler 1966. február 19.. szombat. „TAVASZ VAN, GYÖNYÖRŰ!" Miijén az a háború ? A DDIF budapesti irodájának helyettes temetői« válaszol fiatalok kérdéseire Legalább is ma, pénteken, s ha hihetünk az időjárás tudósainak, tovább is tart még. Az utcákon mintegy varázsütésre megszaporodtak a gyerekkocsik, s a mamák egyike-másika könnyű tavaszi kabátban tologatja a csöppséget. A tavasz aromájából szippantunk mindnyájan és nincs az a jólfűtött barátságos iroda, ahol rövid időre ki ne nyitnák az ablakot. Űj, ragyogó pasztellszínek kerülnek a természet palettájáról a városra az emberekre. Tavasz van, tavasz kezdődik. Kibújnak a palánták A Kossuth utcán a Kossuth téren gereblyés asszonyok, férfiak szorgoskodnak. A lombtakarót húzzák le a virágágyakról és a természetes paplan alól előtűnik az ősszel vetett növények üdezöldje. Magyar János bácsi nagy kedvvel és gondosan végzi a munkát a bútorüzlettel szembeni tűzfalnál. — Hát talán nincs is ember, aki ne örülne ennek a szép napsütésnek — áll meg egy pillanatra a munkában. — Most aztán kitakarjuk a virágokat, mert a napsütés már ártana, megsárgítaná, ha továbbra is be lennének takarva. — Nem fél, hogy visszajön a hideg? — Hát meglehet... de én már azt mondom, marad az idő. Jár a baba. jár... még összefogózik, és a Ságvári körút új szakaszán szépen tolyog tizennégy emberpalánta. Ök már nagycsoportos bölcső- dések, jövőre óvodába mennek. Most még téli öltözetben ugyan, de nagyon örülnek a verőfénynek, arcukat minduntalan a kellemesen sütő nap felé fordítják. — Ma már nem perceket, hanem egy teljes órát a szabadban töltünk, fél tizenegytől fél tizenkettőig — újságolja a kedves gondozó néni. — Gyerekek szeretitek a napsütést? — Igeeen — húzzák né- hányan a szót bizonytalanul. Pintér Jolika meg szép kékesszürke szemével az idegen bácsira néz, elmosolyodik és ki akarja venni kezéből a jegyzettömböt. Aztán tovább totyog a kis csooort a Kolozsvári úti bölcsőde felé. Üjra felhangzik a vidám csivitelés. Tavasz van — gyönyörű.. Nagyobb a munkakedv A vasbetonvázak már sejtetni engedi az új fedett uszoda csarnokának formáját Egymás után érkeznek az anyaggal megrakott kocsik és a szikkadó sárban már nem akadnak el lépten-nyomon, mint ez alig néhány napja is napirenden volt. Mihályi János művezető elégedetten néz végig a munkahelyen. — Elsősorban munkakedvben, másodsorban anyagellátásban jelent sokat a szép napos idő. A téli időszakban a teljesítményünk átlaga 80—90 szó - talékos volt, ma 100—110 százalék között mozog a napi teljesítmény. Kell is, mert öt hónappal a szerződött határidő előtt, 1966. december 31-én szeretnénk átadni az uszodát. Szóval a szép tavasz nekünk igenigen fontos... Marad! A mindenkinek fontos tavasz ügyében felhívtuk az alcsiszigeti meteorológiai állomást, mint a tavasz-ügyben legilletékesebb szervet. — Hallhatnánk valami biztatót? — Igen — válaszolta határozottan Koczka István állomásvezető. — Nézzük csak a távprognózist... E szerint 21—28 között kevés felhő, száraz idő, erősebb éjszakai lehűlés várható. A nappali hőmérséklet a következő napokban 7—12, a várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet +1—6 fok között lesz. — Minek köszönhetjük ? — Az Atlanti-óceán fölött elterülő hatalmas központi ciklonnak, amelynek peremciklonja az európai szárazföld fölé hatolt be. Ennek következtében Észak- Európában is enyhült 3 szokatlanul erős hideg, Kö- zép-Eu rópában pedig nyugodt, napos idő uralkodik. Epilógus A tavasz és a szerelem közötti szoros oksági ösz- szefüggést már méltatta a filozófustól a biológuson keresztül a lírai költőig egész sor foglalkozású ember. S a tavaszról legilletékesebb nyilatkozók mindig is a szerelmes párok tegnap a szomoKi tóin művesszövetkezet helyiségében tanácskoztak a megye földművesszövetkezeteinek felvásárlási üzemágvezetoi és a mézfelvásárlók. Pataki Szilárdné és Erdős Ervin, az OMSZK munkatársai tartottak előadást az 1966. voltak. Nekünk szerencsénk volt egy párral találkozni a kihalt Tisza-parti sétá- • nyon Egyik kezükben aktatáska, a másik... legyek indiszkrét? szóval az sem volt szabad. Álltak kézenfogva, vállal egymáshoz simulva a korlátnál és az áradó Tiszát nézték. S a fiú félhangosan recitálta József Attilát: ..Tavasz van, gyönyörű — A vén Duna most karcsú gőzösökre gondol” A lány semmit sem szólt, csak amikor elhangzott a vers, gyorsan, röpkén megcsókolta a fiú arcát. Nem szólítottuk meg őket. A verset és a csókot ezen- ; nel elfogadjuk nyilatkozat- j nak a tavaszról. — ht i Dr. Bognár József akadémikus, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke pénteken sajtótájékoztatót tartott. Elmondotta, hogy Magyarországnak elsősorban a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal létesített kölcsönös kulturális és tudományos kapcsolatai gyümölcsözőek Az utóbbi időben a tőkés országok közül leginkább Franciaországgal és Olaszországgal javulnak kapcsolataink, továbbá eredményesnek mutatkozik az együttműködés Angliával. Ausztriával, Finnországgal. Svédországgal is. évi mezszerzodeskotesi es felvásárlási feltételekről. Szolnok megyében — az fmsz-ek keretében — 36 szakcsoport működik és 15 ezer méhcsaláddal méhész- kedik. Az fmsz-ek az idén 18 vagon mézre szerződnek és ugyanennyit akarnak felvásárolni. V/ fmsz-ek brigádjai felkészültek a növény- védelemre A földművesszövetkezetek 40 növényvédő brigádja felkészült a háztáji- és zártkertek gyümölcsöseinek növényvédelmére. Az igényeknek megfelelően egész éven át vállalják a gyümölcsösök permetezését. — Több mint 400 különböző típusú gép áll rendelkezésükre. A szövetkezetek permetező gépeket is kölcsönöznek a lakosságnak. Tavaly 200 ezer hektoliter törzsoldatot és kész permetlevet főztek a háztáji és kisegítő gazdaságok részére. Az idén ennek másfélszeresét adják. A MÉSZÖV, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Kend érési Növényvédő Állomás rendezésében két napos tanácskozást tartottak az fmsz-ek növényvédő felelősei részére. Kulturális vonatkozásban Összesen harminc országgal létesítettünk eddig államközi egyezményt, a kapcsolatok köre azonban ennél sokkal bővebb, körülbelül hatvan országra terjed ki összesen. Az intézet tavalyi tevékenységének számadataiból dr. Bognár József megemlítette, hogy összességében több mint 160 képző- és iparművészeti, fotó- és egyéb kiállítást, továbbá mintegy 300 különféle tematikájú bemutatót rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete külföldön. A KUNHEGYESI ABC áruházát e hó végén ADJÁK ÁT RENDELTETÉSÉNEK Tizenhat-tizenhét-tizen- nyolc évesek. A háborúról csak annyit tudnak, hogy bombáznak, hogy az emberek éheznek, félnek, rettegnek. De mit jelent az, éhezni, a napnak minden percében szembenézni a halállal, ezt mór elképzelni sem tudják, milyen lehet. Ezért senki sem csodálkozott azon, amikor e délutáni találkozón az iskola egyik kis szöszke növendéke megkérdezte: „Tessék mondani, milyen az a háború?” í Le Huu Van, a Délvietnami Nemzeti Felszabadítás! Front budapesti irodájának helyettes vezetője is először gondolkodott, hogyan fogalmazza meg mindazt a kegyetlenséget, szörnyűséget, mély népét, testvéreit, barátait sújtja. Aztán beszélni kezdett. Ügy szólt, mint igaz hazafi, s a diákok úgy hallgatták, úgy figyelték szavait, ahogyan csak a diákok tudnak, amikor számukra érdekes, izgalmas témáról hallanak. Történelemóra volt ez a találkozás, melyen kérdéseikre, kételyeikre egy távoli, szabadságáért küzdő nép fia személyesen adott választ. íme, minden kommentár nélkül a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazda- sági Technikum diákjainak kérdései, s Le Huu Van válaszai: — Hogyan harcolnak a nők ebben a háborúban? — Ugyanúgy, mint a férfiak. Minden különbség nélkül. Tiszteljük és becsüljük őket ezéi-t. E megbecsülést mutatja az is, hogy a felszabadító hadsereg főparancsnok helyettese — nő! — Milyen iskolák vannak - Dél-Vietnamban? Most is tanulnak a diákok, vagy csak harcolnak? — A felszabadítási front nagy figyelmet fordít arra, hogy a már szabad területeken haladéktalanul megkezdődjék az oktatás. Természetesen a mi gyermekeink sokkal nehezebb körülmények között tanúnak, mint Önök. Náluk is mindig kéznél van a fegyver, hogy ha tanulás közben felbukkannak az amerikaiak helikopterei azonnal felvehessék ellenük a harcot. — Hogyan jut el az élelem a partizánokhoz? — A lakosság biztosítja aarcosaink ellátását. Az amerikaiak sokkal nehezebb körülmények között harcolnak, mint mi, annak ellenére, hogy korszerű, a legmodernebb fegyverekkel rendelkeznek. Mi azonban a hazánkban vagyunk, ismerünk minden fát, bokrot, a falevél is nekünk segít. Szeretjük azt az éghajlatot, amelyet ök nagyon nehezen viselnek el. Egy amerikainak például egynapi ellátásához 20 kiló- grammnyi súlyt kell cipelnie. Nekünk csak egy kilót. Ezért vagyunk fürgébbek, mint ők, könnyebben tudunk mozogni. — Mikor alakult a felszabadítási front és hány harcosa van? — Nemrég ünnepeltük a megalakulás ötödik évfordulóját A front központi bizottságának több mint harminc tagja van. A front létszámát, nem tudjuk meghatározni. Hol á front központja? A front mindenütt látható és mindenütt láthatatlan. — Van elegendő gyógyszerük, kórházuk a sebesült jeik ellátásához? — Építettünk kórházakat. Gyógyszerünk is van elegendő. Viszont sokszor szenvedünk hiányt sebkötöző és fertőtlenítő szerekben. — ön is résztvett a harcokban? A családja most hol van? — Két hónapja jöttem Magyarországra. Irodalom- szakos tanár vagyok, de hosszú idő óta a front központjában dolgoztam, mint propagandista, mint újságíró! Negyvenhárom éves vagyok, öt gyermekem van, s a családom most is Dél- Vietnamban él. Ott kellett hagynom őket. Legnagyobb lányom 19 éves, ő is partizán, ő is fegyverrel a kezében harcol. — Mondjon el olyan személyes élményt, amire örökké emlékezni fog. — Amikor az ember a halálhoz mindig közel érzi magát, amikor mindig készek vagyunk a halálra, a halál nem ér utol bennünket. Én sokszor néztem már szembe vele futóárokban, vagy nyílt terepen, amikor vártlanul felbukkant egy amerikai katona, s pillanatok alatt kellett dönteni: harc vagy visszavonulás. Arra például, míg élek, mindig emlékezni fogok, amikor Plei Me térségében négy napon át szinte szüntelen harcban álltunk az amerikaiakkal. Élelmiszerünk elfogyott. Éheztünk. Amikor tehettük, gumókat kapartunk ki a földből, és azt ettük. Elkeseredettek voltunk és lelkesek és talán akkor ezert vőztünk. — Mit tesznek önök a foglyul ejtett amerikai katonákkal? — Nem kínozzuk meg őket. Beszélünk velük arról, hogy milyen aljas háború az, amelynek eszközeivé váltak. Levelet is küldhetnek családjuknak. „Vádoljuk az imperializmust!” Ez a címe a KISZ által elindított mozgalomnak. S hogy a magyar fiatalok valóban vádolják az agresszorok cselekedeten, azt bebizonyította ez a tegnap délután megrendezett találkozó is, amikor a köz- gazdasági technikum diákjai üdvözletüket küldték a vietnami fiataloknak, amikor együttérzésükről biztosították őket, s amikor kijelentették: a technikum legnagyobb eseménye s farsangi bál. Nos, e bál bevételének felét felajánlják a vietnami harcosoknak segítségül. S a magyar fiatalok együttérzését fejezte ki a Kisújszálláson tegnap este megrendezett ifjúsági nagygyűlés is, melyen Verbai Lajos, a KISZ KB agitprop. osztályának vezetője ünnepi beszédében a vietnami nép hősi harcáról szólt a több száz résztvevőnek, s amelyen felszólalt Le Huu Van is. Varga Viktória Kulturális kapcsolat hatvan országgal Tizennyolc vagon méz
