Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
1968. január lit. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 PUSKIN SÍPJA Szemjon Gejcsenko szovjet Puskin-kutató több mint negyedszázadon át foglalkozott a mihajlovói, trigojei és szvjatogorszki kolostorok történetével, valamint a Pszkov-terület más helységeivel, ahol Puskin megfordult, A moszkvai Állami Puskin Múzeumban rendezett előadásain beszámolt sokesztendős kutatásairól és leleteiről. Legutóbbi előadását a Puskin-síremlék történetének szentelte.- Az a hely, ahol a nagy orosz költő nyugodni kívánt — mondotta Szem- jón Gejcsenko —, megeleveníti a régi Oroszországot: a hegyen fekvő sir közelében áll az ódon szvjatogorszki kolostor, amely a XVI—XVII. században erődítmény is volt Csodálatos táj veszi körül. A költő Péterv árról odaszállított holttestét először a fagyos talajba vágott nem mély sírba temették 1837 februárjában, egy hideg téli reggelen. Abban az esztendőben, tavasszal került sor a második temetésre. Puskin sírjára egyszerű fekete fakeresztet helyeztek, rövid felirattal. A rákövetkező évek során több ízben is felmerült a síremlék kérdése. Vajon engedélyezi-e I. Miklós cár a felállítását? Ez nagyon kétséges volt. De Puskin sírját felkereste II. megnyilvánult szektás bánásmód, olykor hátrányos megkülönböztetés sem maradt egy részükre hatás nélkül. Vannak tehát negatív jelenségek. Ezek azonban nem homályosíthatják el azt az alapvető tényt, hogy az értelmiség zöme — gondolunk itt elsősorban az anyagi termeléshez közelállókra, a nehéz körülmények között sokszor önfel- óldozóan dolgozó nevelőkre, de minden értelmiségi hivatás jobbjaira is — becsületesen helyt áll a maga területén. Társadalmunk jelenlegi szerkezete lehetővé tette azon válanafalah lebontását amelyek korábban az értelmiség és a többi dolgozó réteg között emelkedtek. Az értelmiség helyzeténél, szerepénél fogva fontos tényezője a szocializmus építésének; a parasztság után a munkásság legfontosabb szövetségese. Olyan réteg, amelynek meg van a természetes helye, szerepe a szocialista társadalomban, amelynek jelentős része már a mi értelmiségünk. (A mai értelmiség mintegy ötven százaléka munkás-, vagy dolgozó paraszt származású; soraiban nem csekély az olyanok száma, akik munkássorból küzdöt- ték fel magukat értelmiségivé és szerezték meg az ehhez szükséges képzettséget.) A modern társadalom- tudománnyal, a szocialista kultúrával való megismerkedés sokuk világszemléletére döntően hatott, s szociális vívmányaink is jelentős tényezők „a régi” értelmiség megnyerésében. Ma már értelmiségünktől megkívánjuk a szocialista célokkal való azonosulást. Helvtelen nézetekkel — mint említettük — még találkozunk, és — a velük szembeni elnéző magatartással is! Holott hibás az a magatartás, amely — a szövetségesnek kijáró tapintatra hivatkozva — ellenzi a téves véleményekkel való vitát. A vitára szükség van. éle azonban a helytelen nézetekre és nem személyekre irányul! A tapasztalatok jól bizonyítják; a kellő tapintattal, de kellő határozottsággal folytatott párbeszéd nem lazítja, hanem erősíti a kapcsolatot a szocializmus szilárd és kevésbé megingathatatlan hívei között. E ^párbeszéd” rendszeressége, elmélviliteége fontos tévéző abban as eszmei Petar. Montenegro uralkodója és Barante francia nagykövet; sokan jártak ott magas állású személyek és valósággal népi zarándoklat kezdődött a költő sírjához. A cár engedett. Puskin barátjának, a költő Zsukovszkijnak közbenjárására beleegyezett a síremlék felállításába, sőt „legkegyelmesebben” megbízta Alekszandr Permago- rovot, „a monumentális művek mesterét” az emlékmű elkészítésével. Az említett mester a Téli Palota belső helyiségeinek helyre- állításakor tűnt ki, amelyek Puskin meggyilkolásának évében égtek le. A költő felesége, Natalija Goncsarova Mihajlovóba költözött, s Puskin barátai mindent elkövettek, hogv meggyorsítsák az emlékmű felállítását. A síremléket öt óriási ládában szállították a helyszínre. Időközküzdelemben, melyet a még nem szilárd világnézetű értelmiségiek megnyeréséért folytatunk, s amelynek másik vetülete; az értelmiség e részének közeledése a marxizmus—le- ninizmus eszméinek, a szocializmus gyakorlatának határozott igenléséhez. A helyes értelmiségi politika alapkövetelménye, hogy figyelembe vegyék e réteg sajátosságait, tevékenysége kifejtésében meg kell köny- nyíteni képességei, lehetőségei minél szélesebb körű érvényesítését. Figyelemmel kell kisémi fejlődésüket, idejében felismerni problémáikat, s azokra lehetőség szerint érdemi megoldást, feleleteit adni. Meg kell találni a legcélravezetőbb módszereket kezdeményezőkészségük fokozására a szocializmus építése érdekében. Ehhez a fentebb elmondottakon kívül egyrészt az szükséges, hogy csökkentsük azokat a több területen is tapasztalható bürok- ratikus-adminisztratív kötöttségeket, amelyek elkedvetlenítik és elvonják az alkotó munkától, — ide értve az értelmiségieket gyakran feleslegesen terhelő ügyviteli teendőket is. Másrészt a javadalmazás, a juttatások ésszerű rendszerével, a kiemelkedő teljesítmények anyagi elismerésével módot kell találni arra, hogy fokozottabb aktivitásra, előrevivő gondolatokra, ötletekre, új módszerek alkalmazására ösztönözzük e réteg tagjait. El kell érnünk, hogy a jelenleginél jobban lássa, érezze munkája értelmét és megbecsülését. A teendők egy része csak országos viszonylatban rendezhető, de sok függ a helyi körülményektől is, attól, hogy a magunk házatáián, a magunk szűkebb eszközeivel, a vezetés megfelelő stílusával mennvit tudunk az említett feladatokból megvalósítani. A segítés és a vita, az együttműködés és a helytelen jelenségek elleni harc egysége; szövetségi politikánk ez alapvető elve érvényes értelmiségi politikánkra is. Ne felejtsük; olyan rétegről van szó, amelynek érdekei, céljai egybeesnek a szocializmust építő munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeivel* Farkas Sándor ben a hegyen nagyarányú földcsuszamlás történt Mielőtt még a síremléket felállították volna, ismét fel kellett nyitni a sírt. A tölgykoporsó köré téglából és kőből külön kamrácskát kellett építeniük. De utóbb a földcsuszamlás megismétlődött, s az emlékmű süllyedni kezdett Még a költő születésének századik évfordulójával kapcsolatos 1899 es ünnepségek előtt az emlékművet hatalmas faemelvénnyel vették körül, de ez sem jelentett védelmet a földcsuszamlás ellen. A síremléket 1902 ben átépítették. Nazimov építész, a dekabristák leszármazottja, márvány korláttal vette körül az emlékművet. A sírt megint csak meg kellett bontani. Támaszfalat építettek, s fémcölöpökkel erősítették meg az emlékmű falát és alapját. A pszkovi területet megszálló hitlerista csapatok visszavonulásuk idején mintegy 4000 aknát helyeztek el a sír körül. Aláaknázták a költő emlékművéhez vezető lépcsőt is. Nehéz volna leírni, hogy mi történt a költő sírjánál a Puskin-hegy felsza• badulását követő első napokban, amikor az utászok önfeláldozó munkával megtisztították a környéket az aknáktól. — Azonnal hozzáláttunk a védett terület helyre- állításának munkálataihoz — mondotta Szemjon Gejcsenko. — A költő emlékműve a tüzérségi belövések és aknarobbanások következtében 11 centiméterrel lesüllyedt. A hegyet kétfelé osztotta egy hasadék. Általános tatarozásra volt szükség 1952- ben. Ebbe a munkába bekapcsolódtak a pszkovi tudományos restauráló műhelyek és jónevű szakembereik. A munka egész nyáron át folyt 1953-ban. Amikor 1953 augusztusában levettük az emlékmű védőlemezeit. alatta 1 köbméternyi kőkamráeskát találtunk. Benne egy férő és egy nő csontjai nyugodtak, valószínűleg a költő nagyapjáé és nagyanyjáé. Csontjaikat befalaztuk, s miután megfelelő felirattal láttuk el, földet hintettünk rá. — Ezután le kellett vennünk a kettéhasadt burkolatkövet: alatta mintegy 10 cm vastagságú agyagréteget találtunk. Ezután következett a kriota fedele, amely élére állított téglából épült. Az is megsérült ugyan, de csekélyebb mértékben, mint a burkolatkő. Óvatosan szétszedtük a fal egy részét; alatta mintegy 80 cm magas és több mint 2 m hosszú téglakamrában találtuk a költő töl wf a koporsói át teljes épségben — födele kivételével. Rajta a burkolat néhány köve feküdt; ezek a legfelső rétegből hullottak oda, s benyomtak a kooorsó födelét. Táviratot küldtünk a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, s megkérdeztük, hogy mi tévők tegyünk. Azt a választ kaptuk, hogy kövessünk el mindent épségének megőrzése érdekében. A kopor! sót megtisztítottuk a kövektől és kavicsoktól: megerősítettük és gerendákkal támasztottuk alá a falaka*. Az összes munkálatokat — a sír felnyitásától az emlékmű helyreállításáig — filmre vettük, s részletesen leírtuk. A XX. század eleién a sír mellé ültetett tölgyfát ki kellett vásmi: gyökerei leérték a sírbolt faláig, s azt tönkretették volna. Puskin síriának épségét azóta is évről évre ellenőrizzük. Most már nyilvánvaló. hogy semmi sem fenyegeti. s a síremlék méz évszázadokon át hirdeti a j köl tő d’""őségét. I Valcntyin Vojnov A népművelés néhány napirenden lévő kérdése szocialista országok gazdasági élete; az anyagi javait termelése újabb, nagyarányú fellendülés előtt áll. Nem véletlen, hogy jelen időszakban kerül sor hazánkban is a gazdasági irányítás rendszerének és módszereinek átfogó reformjára. Társadalmi rendszerünk fejlődése követeli meg a szocialista alapokban rejlő lehetőségek mind teljesebb kibontakoztatását, a fejlődést gátló akadályok leküzdését .Hatalmas tudatformáló tevékenységre kell felkészülniük pártszervezeteinknek. Régi, beidegzett nézeteket kell megváltoztatni s a maradi- ság, a konzervativizmus és a várható ellenséges propaganda elleni harcban kell új szemléletre, bátrabb kezdeményezésre, felelősségvállalásra nevelni” — jelölte meg az e téren jelentkező feladatokat Nyers Rezső .elvtárs, a Központi Bizottság 1965. november 18— 20-i ülésén. De az ideológiai irányelvek is arra hívták fel figyelmünket, hogy .ez ideológiai munka csak a társadalmi gyakorlattal, a tömegek tapasztalatával összhangban vezethet sikerre. Nagy felelősség hárul a közoktatásra, a tudomány, a művészet, a népművelés munkásaira, de területei a gyárak és a termelőszövetkezetek, a vállalatok és intézmények, a társadalompolitikai szervezetek is, amelyek nemcsak a termelő munka és az alkotó közéleti tevékenység területei, hanem a szocialista ember- nevelés műhelyei is.” Ebben a társadalom egészét átfogó tudatformáló folyamatban, — mint a szocialista művelődési forradalomnak s a tömegek kul- túrálódásának sajátos folyamatára s az ezt segítő, szolgáló céltudatos, tervszerű tevékenységre — mind nagyobb feladatok hárulnak a népművelésre. jj] létünk minden területén alkalmazkodnunk kell fejlődő világunk új igényeihez, követelményeihez. Ma. már az élet a népgazdaság olyan növekedését kívánja, amely fejlett technikán és technológiai eljárások alkalmazásán, tökéletesebb munka- és üzem- szervezésen, a termelési erőforrások hatékonyabb felhasználásán alapul, vagyis a társadalmi termelékenység nagyméretű emelkedése révén valósulhat csak meg. Ezek a társadalmi igények és követelmények adva vannak. De nem közömbös népművelési szempontból sem, hogy kellő időben és mélységben fel tudjuk-e ismerni, s ki tudjuk-e elégíteni azokat. így például a technika és a technológiai eljárások fejlődése, a munka és a termelés jobb, tökéletesebb szervezése megköveteli a dolgozók termelési-technikai s alapvető közgazdasági ismereteinek széleskörű, tömegméretekben való gyarapítását. A népművelési munka számára is feltétlenül figyelmeztető például az. hogy ma még megyénkben azokban a nagyüzemekben is, ahol a legjobb eredményeket sikerült elérni e téren, az összmun- kás létszámnak legfeljebb mintegy 8—10 százaléka olvas és vásárol rendszeresen alsó- és középfokú műszaki és közgazdasági szakkönyvet vagy járat műszaki szakfolyóiratot fizet elő ilyen jel'egű kiadványsorozatra. S annak ellenére, hogy a műszaki könyveit olvasása s a műszaki ismeretterjesztés a műszaki fejlesztés elválaszthatatlan, szerves része, ma még a szocialista brigádok kulturális vállalásai között sem foglalja el mindig megillető helyét. em kevésbé fontos népművelési feladat megyénkben növelni a szocialista nagyüzemekben dolgozó parasztság szakmai és alapvető közgazdasági műveltségét, ismereteit. A szövetkezeti életben a felhalmozási és a fogyasztási alapok arányának helyes vagy egészségesebb alakítása, az amortizáció betervezése és sok más egyéb, időszerű kérdés a népművelő, ismeretterjesztő tevékenység számára is követelményként szabja meg a közgazdasági alapismereteknek falun való széleskörű, gondos és közérthető tudatosítását. Míg ipari üzemeinkben jobbéra a különböző céltanfolyamok, és a műszaki fejlesztés érdekeivel egybehangolt s alapvető közgazdasági alapismereteket Is fejlesztő munkásakadémiák és továbbképző előadások vagy előadássorozatok bizonyulnak legalkalmasabb ismeretterjesztés} formáknak, addig falun a mezőgazdasági szakismereteknek s a közgazdasági alapműveltség terjesztésének sajátos eszközei ma főként a 250 órás, mezőgazdasági szakmunkásképzést előkészítő kurzusok, melyek tematikájába politikai, közgazdasági ismereteket nyújtó előadásokat is céltudatosan beépítettek. Mind az ipari, mezőgazdasági, mind a közlekedési és szolgáltatásokat végző üzemek dolgozói körében folyó népművelési tevékenység számára jelentős feladat a szocialista brigádok vállalásaival; reális vállalások kimunkálásával s ezek maradéktalan teljesítésével való foglalkozás. — Gyakorta hallani ma még olyan maradi nézeteket, hogy a brigádok vállalásaiban e „harmadik oldal” csak valamiféle „kötelező járulék”, mélynek teljesítését soha komolyan senki számba nem veszi a vállalások teljesítésének elbírálásakor. Feltétlenül látnunk, mérlegelnünk kell e kérdés kapcsán; a tőkés társadalom viszonyai között a forradalmi munkásmozgalom mindenkor hősi küzdelmet vívott azért, hogy munkáskultúrotthonok, munkáskórusmozgalom, munkásszínjátszás, szavaló- és irodalmi estek, a szocialista képzőművészet, a munkáskönyvtárak és elméleti folyóiratok révén eljuttassa a dolgozókhoz az emberi kultúra értékeit oly időszakban, amikor a tőkés rendszer csak giccseket, ponyvairodaimat és olcsó népszórakoztatási „árutermékeket” szánt és juttatott a tömegeknek. apjainkban — többek között a szocialista brigádmozgalom kulturális vállalásai révén is — éppen a forradalmi munkás- mozgalom messze előremutató céljai valósulnak meg e téren, a tömegkulturális munkában is. A munkáséi paraszttömegek, a dolgozó emberek ezrei és százezrei megismerik, megértik, megkedvelik * mindinkább birtokba veszik az emberi kultúra minden értékét, vívmányát. Megyénkben például ma már több mint százezer helyen szól a rádió, mintegy húszezer képernyőn esténként hozzávetőlegesen lm negyvenezer szempár figyeli a televízió műsorát. Szolnokon négyezer színházbérlet, a megyében nyolcvanezer könyvtári olvasó, a Képcsarnok Vállalat egyre növekvő falusi forgalma — mind, mind a kultúra értékeinek tömegméretű birtokbavételét dokumentálják. Sokat kell azonban még a népművelés munkásainak fá- radozniok azért, hogy a kultúra értékeinek széleskörű közkinccsé tétele még céltudatosabban, sokkal egységesebben s össze han» goltabban valósuljon meg. Jobban megfeleljen az egyes társadalmi rétegek sajátos igényeinek, s a tömegek mind értőbben és tudatosabban, mind alkotóbb módon vegyék birtokba az emberi kultúra értékeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ideológiai irányelvei külön fejezetet szentel az irodalom ■ a művészetek kérdéseinek. Teszi ezt éppen azért, mert az irodalommal s a művészetekkel kapcsolatai kérdések ma már nem kevés „szakavatottnak” és „ki- választottnak” gondjait« problémáit jelentik. Az irodalom és a művészetek a tömegek tudatának, ízlésének s nem utolsósorban érzelmi világának sajátos formálójává vált és válik mindinkább. „Megnövekedett az irodalomnak és a művészetnek tudatformáló szerepe... t az irodalom és a művészet ma sokkal szorosabban kapcsolódik a társadalom életéhez, mint bármikor... Nagy mértékben gazdagítják népünk műveltségét, hozzájárulnak • szocialista ember sokoldalú neveléséhez" — fogalmazódik meg az irányelvekben. Y udjuk azonban azt is, hogy a tényleges társadalmi igények kielégítését ■ a már jelenleg is adott lehetőségek jobb kihasználását ma sok területen nehezíti meg a kulturális célokra fordítható vagy éppen fordítandó — sokszor számottevő — összegek nem elég céltudatos, esetleg nem is rendeltetésszerű vagy nem teljesen rendeltetés- szerű felhasználása. Máskor régi, beidegzett, korszerűtlen népművelési elképzelések, szokások és elavult „szakmai” hagyományok fékeznek. Ismét más alkalmakkor a tömegek kulturálódásának, mint a szocialista forradalomtól elválaszthatatlan folyamatnak, e folyamat jellegének vagy sajátos törvényszerűségeinek fel nem ismerése vagy torz felismerése jelentkezik gátló erőként egy- egy részterületen. A sokféle formában és keretek között zajló tömegkultúrá- lódás és céltudatos népművelői tevékenység azonban ez akadályok, gátló tényezők leküzdése közepette tör magának utat előre a népművelési folyamat és tevékenység eszmei-ideológiai egységének kikovácsolásában, a tudatosság s a szervezettség növelésében, a népművelés hatásfokának erősítésében, hatókörének szélesítésében. És mindez nem csupán kívánatos, de mindenképpen szükséges is ahhoz, hogy a népművelés is tanítsa vagy segítsen tanítani sajátos eszközeivel a dolgozó tömegeket szocialista módon dolgozni, termelni, alkotó munkát végezni, tanulni és szocialista emberre jellemző módon és körülmények között élni. Caáaztval István