Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

1M& január 13« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hűléses meg­betegedések E gyűjtőnévvel szoktuk összefoglalni a náthát, a ga­rat- és a légcsőhurutot, A közhiedelem szerint e megbetegedéseket „megfá­zás” okozza. Kétségtelen, hogy létrejöttükben a hi­degnek szerepe van, de csak hideghatás önmagában nem hozza létre őket. E kórké­pek ugyanis fertőzés hatá­sára jönnek létre, emberről emberre terjedve. A beteg orr-garatváladéka, nyála tartalmazza a kórokozókat, s ezeket beszéd, köhögés, tüsszentés kapcsán üríti magából, mert a lökéssze- rűen, nagy erővel távozó levegő apró, láthatatlan nyálkacseppek tömegét so­dorja magával. A fertőzés­nek ezt a módját csepp­fertőzésnek neveezük. A betegség keletkezésében a hidegnek az a hatása, hogy fogékonyabbá teszi az em­bert a fertőzéssel szemben. A hűléses megbetegedé­sek hőemelkedéssel, rossz körérzettel, esetleg fejfá­jással járnak. Főleg legyen­gült szervezetű embereknél, így elsősorban idősebb kor­ban és a kis ellenállóképes­séggel rendelkező csecse­mőknél súlyosabb megbe­tegedés előidézői lehetnek. Lezajlásuk általában 3—5 napot vesz igénybe. Ezt az időt, ha láz is fellépett, helyes ágyban tölteni. Az ágy egyenletes melege siet­teti a gyógyulást., mert a megbetegedés alatt különö­sen érzékeny a szervezet a külső hőingadozásokra. A hőemelkedés az ismert egyszerű lázcsillapítókkal jól befolyásolható. Ugyan­csak jó hatásúak a meleg italok, így elsősorban a for­ró citromos tea. Ezt bőven adhatunk a betegnek, segít­ségével ilyenkor a „C” vi­tamin bevitelt is elősegít­jük. Fontos a kezek tisz­tántartása is. Köhögéskor, tüsszentéskor tartsunk szánk elé zsebkendőt. Mindig az időjárásnak megfelelően öltözködjünk, sem túl melegen, sem köny- nyedén öltözni nem helyes. Különösen gyermekeknél kell gondolni arra, hogy a látszólag mindennapos hű­léses megbetegedés vala­mely súlyosabb fertőző be­tegség megelőző szakasza lehet, ezért, ha mégoly egyszerűnek tűnik is a megbetegedés, vigyük a gyermeket idejében orvos­hoz. Dr. Pap Zoltán A TÉLI ALAKÍTÁSOK Érdemes tavalyi, vagy divatjamúlt ruháinkat át­szabni, átalakítani, meri kis költséggel, fáradtsággal új ruhánk lesz. melyet szí­vesen viselünk. Néhány öt­let: Átmeneti kabátból meleg kötényszoknya készíthető. Szabása egyenes, tetszés szerint elől-hátul karcsú­sító bevarrásokkal készített. Az anyagból készült öv­vel, vagy fekete lakk bőr­övvel is viselhetjük. Utób­bi csak karcsúaknak ajánl­ható. A két rátett zseb, — ha telik az anyagból — hasznos az apró holmik­nak, de díszítésként is jó Régi ruhából blúzt és szoknyát is készíthetünk. Ha a szövetruha felső ré­szét lefejtjük, övvel hasz­nálható szoknyával bővült ruhatárunk. Régi puplin nyáriruhából „új” blúzt ala­kíthatunk. A farsang köze­ledése az alkalmi ruhák alakítását is aktuálissá te­szi. A tavalyi bársonyruhá­hoz düsesz bolerót készít­hetünk. Fekete gyöngyözés- sel újszerű, divatos lesz. A régi, bőszoknyás taft táncruha szoknyájából eny­hén trapézvonalú ruha szabható. A gyöngy idén igen divatos, a szabásvona­lat tehát hangsúlyozhatjuk, ezüst, vagy aranyszínű gyönggyel. A bolerós-alkalmi ruhát prémszegéllyel frissíthetjük fel. Ha a ruha magasnyakú bársony, vagy fekete szövet, fehér tcddyber szegéllyel díszíthetjük az ujját, sőt, körben az alját is. Maglód! Magda Lámpaernyő — HÁZILAG A szakadt öreg lámpaer­nyőt újjávarázsolhatjuk többféle módon is. Ameny- nyiben papírból akarjuk az új lámpaemyőt elkészíteni, kenjük, be dugókorommal a lámpaernyő drótvázát, és óvatosan gurítsuk végig a jóminőségű rajzpapíron: megkapjuk az ernyő sza­básmintáját. Ha ollóval ki­vágtuk, fehérnemű csipe­szekkel a drótvázhoz kap­csoljuk. Ezután az esetle­ges kis hibákat még kor­rigálhatjuk kisollóval, s a papírt vastag stoppolótű­vel, egyenletes öltésekkel, rávarrjuk a drót vázra. A szálat csokorra kötve el­dolgozzuk. A varrásihoz szí­nes tressz-szallagot, raffiát, műselyem vagy gyapjú fo­nalat használhatunk, de nagyon mutatós a vékony kenderspárga isi Külöm­í z ő k ú r a Sovány vagy? Sokat fogytál? Szeretnél hízni? íme, egy jól bevált hízókúra, amitől már jó néhányan meggömbölyödtek. REGGEL 8 ÓRA: Egy nagy csésze kakaó vagy tejcskávé, két szelet vajaskenyér (jól megvajazva, legalább öt deka vajat egyél meg egy étkezéshez), két lágy tojás. 10 ÓRA: Egy pohár tej. 11 ÓRA: Üjból egy pohár tej vagy csésze tejföl. 1 ÓRA: Ebédelsz. Nyugodtan és lassan: egy jó tányér levest, egy szelet húst, de nem is ez a fon­tos, hanem Inkább a főzelék vagy a burgonya, ebből kétszer is vehetsz. Az étkezéshez okvetlen fogyassz egy tányér paradicsom- vagy céklasalátát. — Főtt tésztát vagy édes tésztát is egyél, de mindennap, — mert ez nagyon hizlal. 5 ÓRA: Egy nagy csésze kakaó vagy tejeskávé (lehetőleg habbal), két szelet vajas kenyér vagy vajas zsemle. 8 ÓRA: Korán vacsorázz, s vacsora előtt pihenj le félórára. Ez is a hízókúrához tartozik. A vacsora bőséges legyen. Este is egyél levest, főzeléket tojással vagy hússal és könnyű tésztát. 10 ÓRA: Az ágyban igyál egy jó nagy pohár te­jet. Valamikor fiatal lány koromban én is nagyon so­vány voltam, és a nagyanyám tanácsára ittam min­den este az ágyban egy pohár jő tejet. Használt is! A hízókúra egyik legfontosabb feltétele, hogy mi­nél kevesebbet mozogj. Hiába eszel akármennyit, ha sokat szaladgálsz, sportolsz. A nyugalom Is a hízókéra tízparancsolatához tar- •nfk. Ez az, amit a legnehezebb betartani. hozóképpen díszíthetjük a papfrernyőt: ragaszthatunk rá bőrönd címkéket, cigaret- tás doboz színes részét, sőt száraz levelet is, amit elő­zőleg nedvesen és fonák­ján langyos vassal átvasa­lunk. Ha a diszítőragasztás megszáradt, lenolajba már­tott vattával kívül-belül bekénjük a lámpaernyőt. Az olajozástól lesz áttet­sző a papír, és ettől kapja szén meleg sárga fényét. Kellemes látvány a szí­nes tresszből vagy raffiá- ból készült lámpaernyő. — Változatosabbá azzal te­hetjük, hogy a tressz-sza­dásoknál pedig elütő színű tressz-befűzést alkalma­zunk. A szalagokat min­den esetben csokorrakötve dolgozzuk el. Sz. M. Jól telt a szünidő A megye hat úttörőházá­ban a téli szünidőben csúcs, forgalom volt. A szakkörök és klubok minden nap várták a pajtásokat. Min­denütt megrendezték a fe­nyőfaünnepélyt és az úttö­rők szilveszteri karnevál­ját. Túrkevén a népek ba­rátsága szakkör orosz nyel­vű vetélkedője és kiállítá­sa bizonyult a legérdeke­sebb rendezvénynek. Nagy sikere volt a karcagi és a szolnoki úttörőházban ren­dezett gombfoci bajnok­ságnak is. A városi úttörőelnöksé­gek ebben az időszakban szervezték meg a vezető­képző tanfolyamokat. — A karcagi József Attila úttö­rőházban a kisdobos, a tö­rökszentmiklósi úttörő if­júsági házban a nótafák, mókamesterek, őrsvezetők és a kisdobos rajvezetők ré­szére tartottak foglalkozá­sokat. A megye úttörőházai a szünet után is várják a pajtásokat. — Érdekesnek ígérkezik a február 6-án sorrakerülő „Egész évben születésnap” című vetélke­dő, amelyet a jászberényi úttörőházban rendeznek meg. A vetélkedőt a Ma­gyar Rádió is közvetíti, FEKETE GYULA s A szatyor meg a kislány Amikor én néni leszek, minden szatyrat tele ve szelői mogyoróval, iuanduiavát. tejszínhabos szamócával, mazsolával. meg zselével, mákkal, csókkal, dzsemmel. mézzel, pralinéval, porcukorral — Elindulok a szatyorral, s akármerre járok-kelek. Imp belőle minden gyerek! Az első korcsolya B eállt a, tél, a hó is leesett, fehér volt a világ, A háztetők, a fák, a kerítések, a bokrok jég- csapokat, szakállas, lecsüngő hólebernyegeket hintaztattak. Régen volt, abban a városszéli kis1 utcá- bait, ahol laktunk, ritkán elhajtott egy-egy csilingelő szán is. A gyerekek magukfaragta lécekből, ládákból eszkábált szánkóikkal egymást huzigálták, majd meg­unva a sík terepet, kivonultak a vasútóldalba, ahonnét már siklani is lehetett. Éppen iskolasziinet volt, ráérős idő. Vágyakozva nézegettem kifelé a jégvirágokkal díszes ablakon, a ha­vas világba. Anyám nem szerette, ha kint csatangolunk. Féltette az egyetlen lábbelinket a liinkremenéstől, a beázástól és igaza is volt, miben megyünk majd ismét iskolába, ha ezt elnyűjük időelőtti Dehát nagyon kívánkoztunk kifelé. Húgom beérte volna egy kis hógolyózással is as udvaron, de bonnem titokban más vágyak éledeztek. Vasárnap különösen mozgalmas volt az utca. Tő­lünk csak pár házacska és utána a sík mező, a határ következett, a határ a jégpáncéllal borított tocsogók­kal a végtelen messzi futó, befagyott kis erecskéklxl, vízlevezető árkokkal. A városka környékbeli fiatalsága mintha csak itt adott volna találkozót egymásnak. Az élelmes Kovács gyerekek elsöpörték a havat egy nagy jégtábláról, sőt pár fillér borravaló — vagy inkább kenyérrevaló — ellenében a korcsolyák felcsatolásában is segédkeztek, Egész kis korcsolyapálya nyílt tehát a szomszédunkban. Nagyon, de nagyon izgatta a fantá­ziámat. — No, eriggy, nézd meg te is — mondta ki végül is a bűvös szólt apám, ami föloldotta a rabságomat — csak osztán vigyázz magadra — tette még hozzá az intelmet, ami, gondolom, inkább a cipőm állapotára vonatkozott. Hát vigyáztam is. Csak elvétve lódultam neki, hogy megkíséreljem a csúszkálást, nem nagy sikerrel. Patkó helyett ugyanis használt autógumiról lekanyarított sarok volt a cipőmön, ezt szögehe rá Mohella bácsi, a bar- kacs-suszter, aki jól tudta, mi a legtartósabb ezeken a sok sarat látó városszéli kis cipőcskéken. — Irigy­kedve néztem a csizmás, ködmönös gyerekeket, akik patkóikkal csak úgy hasították a jeget, még kanyaro­kat is írtak, mintha igazi korcsolyával siklanának, De azért mégis leginkább a diáklányokat, diákfiúkat cso­dáltam; ahogy keringtek, kergetöztek a jégen, s közben vidáman kiáltoztak, sikongattak. — Hej, ha nekem egyszer korcsolyám lehetne! — sóhajtottam fel odahaza vacsora után, amikor beszá­moltam élményeimről. — Nekem vöt, gyermekkoromban vöt — jegyezte meg csendesen apám. — Magunk csináltuk fából, meg drótból. Ha akarod, neked is faraghatok egyet — mondta nagylelkűen. F aragott is, egy hét sem telt bele. Olyan ügyes kis korcsolyát faragott, hogy az utcabeli, hozzám hasonló — korcsolyát addig csak a más lábún látó — gyerekek irigykedve néztek rám miatta. Leg­alábbis addig, amíg a korcsolyámmal a jégpálya felé igyekeztem. A felnőttek közül is többen megállítottak, nézték, forgatták a csodálatos kis alkotmányt és elismerően bólongattak: — Ügyes munka! Hát bizony, solcat kínlódott vele az apám. Jóformán szerszám nélkül, késsel, fogóval barkácsolta ki. Egy fadarab, ami ráillik a cipőtalpra, két oldalt a felcsa­toló szíjakkal, a fába hosszában belesüllyesztve egy vastag drót, ez volt az egész. Otthon, a konyha földjen már egészen jól tudtam ballagni vele. Hanem amikor a jegem, kellett volna felavatni, bizony szégyent vallottam vele. Csúszott az én lábam mindenfelé, csak éppen előre nem. Még szerencse, hogy óvatosságból jó távolra mentem a többiektől, söpörtem magamnak egy kis csuszkát, különben az utcabeli gye­rekek' előtt oda lett volna a becsületem. — Hát persze, az igazi korcsolyának éle is van, azért lehet jól siklani vele, ez a drót pedig gömbölyű — állapítottam meg végül. Csak az nem fért a fejembe, hogyan korcsolyázott egy ilyen alkotmánnyal gyermek­korában az apám? Valami titka lehetett bizonyosan... Bevallom, ez mégis rejtély előttem. Mert attól kezdve ugyan kijártam sinkózni a jégre, de a korcso­lyámat egyszer sem kötöttem fel. Volt az egyik gye­reknek egy féllábas korcsolyája, valahol a „zsibajon”• szerezte, azon billegtünk felváltva egész délutánokat. H anem ezt apám soha nem tudta meg. Örült he­lyettem is a magaszerkesztette korcsolyának és én a világért sem rontottam volna el az örö­mét. Hiszen a korcsolyázás szép dolog, de mégis inkább az a nagy-nagy szeretet volt a lényeg, amivel azt a csodálatos kis jószágot kifaragta a számomra. Mert azt, míg élek, nem felejtem el, F, Tóth Púi

Next

/
Oldalképek
Tartalom