Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 12. szám
19«i. Január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Élő nyúl befogás Nagyivánban Az onievéketsi/ művészeti munka szórakozás is Beszélgetés két csengetés között Nem sok tagot számlál a tiszaőrsi Búzakalász Termelőszövetkezet vadásztársasága. Huszonnyolcán járják rendszeresen puskával a sík vidéket, bújkálnak a nádasokban, hogy nyúl, fogoly, fácán kerüjön a háziasszonyok fazekába. Mi több, hogy jusson ezekből a szürke bundájú tapsifülesekből más országoknak is. Exportra azonban élővadat küldenek. Ezért járják ezekben a napokban a vidéket Tisza- őrs, Tiszaörvény, Nagyiván határát másfél kilométer hosszú hálójukkal, — reszkessetek nyulak! Az a hetven asszony, leány, férfi és öregember, akik hajtőként vesznek részt az élővad befogásban a legkisebb nyúl- tanyát is felkutatják, s kiugrasztják az ott meglapu- lókat. Az idén 500 élő nyulat szállít az őrsi vadásztársaság exportra. Ebből több mint százat már elszállítottak Sopronba, — ahonnét tovább viszi a* vonat a nyuszikat különböző államokba. Ezért az 500 nyűiért 80 ezer forintot kap a társaság, s lényegében ebből a pénzből gazdálkodnak. Illetve, ha nagyobb tél lenne, — foglyokat is tudnának exportálni. Kiss Kálmán vadőr, amikor a nagyiváni hajtásnál beszélgettünk vele, panaszkodott: „Nincs nagy tél, nem mennek az etetőkhöz a foglyok, nem lehet befogni őket. Ha nagy hó lenne...” Mintha a természet is segíteni akarna a vadásztársaságon: ime megjött a hó. Nem lesz már akadálya annak a 200 élő fogoly befogásának sem, mely jelentős összeggel gyarapíthatja a társaság kasszáját. A vadászok szerint nyolc nap alatt teljesítik élő nyúl szállítási tervüket, s a szépen, gondosan osztályozott, elegáns H-betűs „fülbevalókkal” ellátott nyuszik néhány napon belül már Olaszországban vagy Franciaországban keresnek tanyát maguknak, hacsak ott külhonban egy élelmes vadász puskavégre nem kapja őket. V. V. Készülnek a szói nők - debreceni vasútvonal villamosítanának tervei A múlt év végén a Budapest—Miskolc—Nyíregyháza közötti vasútvonalon Szerencsig készítették el a villamos felsővezetőket Az idén már az év első napjaiban hozzáláttak — Nyíregyháza felé haladva — a villamosítási munkákhoz, s jelenleg Mezőzom- bor állomáson dolgoznak. A tervek szerint az évvégén már a Szerencs—Nyíregyháza közötti vasútvonalon is villanymozdonyok vontatják a szerelvényeket. A tervek szerint 1968 elején a záhonyi állomásra is befuthatnak a villanymozdonyok. A 3. ötéves terv időszakában villamosítják a Budapest—Cegléd—Szolnok— Debrecen vonalat is. Ennek tervei már készülnek. A jászkiséri általános iskola nevelői szobájában két fiatal tanítónővel beszélgetünk. Csak az imént csen- ; gettek ki az óráról és igazság szerint most mindketten folyosó ügyeletesek lennének, ha kartársaik a beszélgetés időtartamára nem vállalták volna el a helyettesítésüket. Ligeti Magdolna és Bódi Margit körülbelül egyidősek és bár az egyikőjük barna, a másik szőke, van egy közös vonásuk. Mindketten ebben az évben államvizsgáznak a jászberényi tanítóképzőben és amellett, hogy tanítanak és tanulnak a község népművelési munkájában is részt- vesznek. Azaz, helyesebb lenne Ligeti Magdolna esetében a multidő használata, hiszen ebben az évben lemondott a községi tánccsoport vezetéséről. — Államvizsgára készüMegvhsoéljék: jól kamatoznak-e a társadalmi ösztöndíjak A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei felülvizsgálják a tásadalmi tanulmányi ösztöndíj-rendszer eddigi tapasztalatait, az ösztöndíjak felhasználásának módját. A felmérés célja, hogy megállapítsák: a gyakorlati végrehajtás során a társadalmi ösztöndíjakkal valóban a nehezen betölthető vidéki munkahelyek elfoglalására ösztönzi k-e a fiatal diplomásokat és — a rendelet előírásainak megfelelően — a fizikai dolgozók gyermekei megfelelő arányban kapnak-e társadalmi tanulmányi ösztöndíjat. A felülvizsgálatot előreláthatólag ez év első felében fejezik be. Ezt követően összegezik a tapasztalatokat ligeti Magdolna lök és most minden szabad időmet ez a felkészülés foglalja le, de ha levizsgázok, szeretném újjászervezni a csoportot. — Tavaly hány tagja volt az együttesnek? — Tizennyolcán kezdték, sajnos egyetlen egy tánccal sem tudtunk elkészülni, mert mire betanultuk volna, nagyon sokan elmaradtak közülük Most elsősorban a nyolcadikat végzett lányokat szeretném megnyerni a népitáncnak. — Bódi Margit a községi irodalmi színpadot vezeti, még most is, pedig ő is államvizsgára készül. — Margitnak könnyebb — mondja Ligeti Magdolna — ő már elvégezte az irodalmi színpadvezetők akadémiáját, de én csak a kezdő népitánc csoport vezetői tanfolyamot végeztem, ha sikerül, ezen a nyáron szeretném elvégezni a haladó kurzust is. — Nem sokkal könnyebb nekem sem. Ha hirtelené- ben összeszámlálom, amellett, hogy tanítok és tanulok, vagy tíz egyéb elfoglaltságom van. Én vezetem az iskolai irodalmi szakkört és a könyvtár keretében működő irodalmi klubot is. Sajnos „fölülről” elég kevés segítséget kapunk. A Bódi Margit központi népművelési kiadványok sem törődnek eléggé a falusi irodalmi színpadokkal. Vagy csupa klasz- szikus műsort ajánlanak, vagy olyan gyenge müveket, amelyeket még elolvasni sem nagyon érdemes. — Nem gondoltak arra, hogy a két művészeti csoport közös rendezvényt tart? — Már volt ilyen közös rendezvényünk a táncosokkal, egy klubest. Sajnos elég nehéz összehozni a különböző művészeti csoportokat. A tánccsoportban vannak a legfiatalabbak, az irodalmi színpad tagjai közölt fiatalok és idősebbek egyaránt akadnak, míg az énekkar tagjai túlnyomó részben az idősebb korosztályból kerültek ki. — A szórakozási lehetőségek itt Jászkiséren meglehetősen korlátozottak, az öntevékeny művészeti munka úgy hiszem az önök számára sem csak népművelés, hanem egyben szórakozás is. — Igen. Ezért csináltuk és csináljuk minden akadálya, nehézsége ellenére is szívesen. Talán egy kicsit a mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy itt Kis- éren is egyre többen szeretik már az irodalmat, a művészeteket. Ea g nyuszi is megkapja a H-betűs „fülbevalót", ami annyit jelent: Hungária. Ténagy Sándort ARCOK A BRIGÁDBÓL A regényíró Növényvédelmi ankétot tartanak Karcagon Tegye csak el az elvtárs a jegyzetfüzetét, úgyse tudok én semmi érdekeset mondani. Nem történt az én életemben semmi különös, írni pedig nem érdemes ilyen szürke emberről. Nem is tudom, ki küldte ide az elvtársat. A brigádvezető?... Na, megállj csak, Csutak, megállj... Miért nem nyilatkozik ő, annyit tud beszélni, csak győzze hallgatni az ember. Egész nap be nem áll a szája Nem mondom, okos gyerek, jó ötletei vannak, kitűnően megszervezte a társaságot, de egy kicsit többet dumál a kelleténél. Titokban persze, irigylem is néha; bárcsak feleannyira tudnám kifejezni masam, mint ő. De én már ilyen vagyok, — világéletemben zárkózott voltam. Egyáltalán nem jó tulajdonság ez, de mindegy, ez az alaptermészetem... Tudja, mi a legnagyobb baj? Mindig attól félek, hogy butaságokat mondok. Nem merem kimondani a gondolataimat, félek, hogy kinevetnek. Inkább hallgatok. Lehet. hogy maga is kinevet, de azért elmondom. Tudja mit szoktam csinálni? Néha, amikor már felgvüi°m- Mt bennem a sok gondolat, papírt és ceruzát veszek elő és naplót írok... Leírok mindenfélét, aztán könnyebb leszek. .Amikor elolvasom, sokszor jót kacagok önmagámon. De az más, az nem fáj annyira, ha az ember önmagán nevet... Egy pillanat... befogom ezt a munkadarabot... Na, hol az a kulcs?... Itt van, elbújt az olajosrongy alá... Egy pillanat, mindjárt kész vagyok... Tudja, miért szeretem ezt a szakmát? Befogom a vasat, beállítom a gépet, és jut idő a gondolkozásra. Csak figyelem a masinát, és gondolkodom... Mert nagyon sok mindent végig kel] ám gondolni az életben... Na, már kész is, tíz percig szabad vagyok... Mit néz?... A kezemet?... Hát igen, gyerekkori emlék. — Háborús hagyaték. Nyolcéves voltam, egy gránátot szereltünk szét a barátommal. Egészen jól haladt a művelet, a gyutacsot is kiemeltük a vaskazettából, mondom Jancsinak, hozzon még egv haranófogót. Mire visszajött, felrobbant a gyutacs... Levitte három ujjamat Szerencsére a balkezemről .. Mást nem vesz észre rajtam’... Na, nézzen csak meg jobban... Nem vesz őszre semmit? A szemem, a bal szemem üvegből van... Háborús hagyaték... Nem szívesen gondolok rá... Talán ezért is lettem zárkózott. Nem tudtam szívből nevetni, mint a többi gyerek. Visszataszítónak találtam magam. Csonkakezű. Félszemű. Bizonytalan lettem, sokáig azt hittem, hogy nem is érdemes élnem. Aztán Pestre kerültem, szakmát tanultam. — Igazán sosem tartoztam semmiféle közösségbe. Katonának se vittek el. A gyárban hónapokig nem szóltam senkihez, legfeljebb a művezető vagy a csoportvezető kérdezett valamit. Igen, nem — ez volt minden válaszom. Elvégeztem a munkámat, és kész. Nem is tudtam, mi történik körülöttem. Szombatonként gyakran hazautaztam édesanyámhoz. (Apám meghalt a fronton.) Évek teltek el így, később rákaptam az olvasásra. Kielégített. Magam voltam. Akkoriban kezdtem naplót írni. Jött a Csutak, hogy brigádot alakít. Mondtam, hogy hagyjon engem. Mire jó ez? Nem is erőltettek. Csak később sajdult meg a szívem. A mégányosság kifárasztja ám az embert. Láttam, hogy ide mennek, oda mennek, ezt csinálják, azt csinálják, és én mindenből kimaradtam. Kegyetlen érzés!... Nem bírtam tovább. Vegyetek fel. mondom egyszer Csutaknak. Nem akart hinni a fülének. Felvettek, brigád- tag lettem, de a helvzet nem igen változott. Velük voltam, de nem sok vizet zavartam. Nem mertem ki- ,árt'lko7ni előttük. Féltettem magam tőlük, nem akartam rájuk kényszeríteni esetlenségemet. Talán el sem hiszi, milyen cseles társaság a mi brigádunk. Később elmondták: előre kitervelt szándékkal tették. Hogy megpuhítsanak. Azon vettem észre magam, hogy az egyik brigádtag — a három lány közül az egyik, a neve most nem fontos —, egyre sűrűbben forgolódik körülöttem. Feszélyezettsé- gem lassan feloldódott, — legalábbis vele szemben. S én észre sem vettem, hogy a hátam mögött ösz- szekacsintottak a fiúk. Jólesett a lány közelsége, ösz- szeeabalyodtak bennem az érzések. Aztán egy „fehér- asztal-értekezlet” után — a brigádhatározat értelmében — nekem kellett haza- kisérnem... Kétségbeesetten vállalkoztam a feladatra, zavarodottságomban talán észrevették az öröm jeleit is... Innen aztán már könnvű kitalálni a történet végét. Egy év telt el... a szimpátiából barátság, a barátságból szerelem lett... összehá zasodtunk... Persze, alanyában véve, még most Is eléggé zárkózott vagyok. Csodálkozom, hogy most annyit beszélek... Egyszer, egy brigádértekezletre. — mert nem mertem nyivánosan felszólalni, levélben küldtem el hozzászólásomat, én pedig meglógtam. Megdorgáltak, hogy milyen mulya vagyok, de a levél tartalmával egyetértettek. Csutak meg is dicsért, hogy müven lói foglamazok... Azóta én vezetem a brigádnaplót. — Mindent beleírok, ami a brigádban történik. Olyan az, mint egv regény... A feleségem?... — Vele most nem tud beszelni... Szülési szabadságon van«» A Magyar Agrártudományi Egyesület karcagi csoportja tavaly alakult meg. Noha még mindössze rövid múltra tekinthet vissza, — működése eléggé pezsgő. Erre vall, hogy januárban újra egy nagyobbszabású ankétot rendeznek a Nagykunság tekintélyes városában. A növényvédelem témaköréből Nagy Bálint, az Országos Növényvédelmi Szolgálat igazgatója tart előadást. Ez a karcagi felsőfokú mezőgazdasági technikum klubtermében hangzik majd el, s más neves szakemberek hozzászólása követi. Naponta 40—50 mázsa szemes- és szálastakarmányt őrülnek mee a ;*«■»!•• *'nvl fmsz dnr'->'1’'ban a szövetkezet és a lakosság részére.
