Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966, Január l. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A TENGERREL CQ CQ CQ de har... — CQ CQ CQ de har... — hangzik a morse finom, halk rezgéssel a Magyar Tengerhajózási Rt. budapesti székházának rádióközpontjából. Néhány pillanat és a parányi szobában a 400-as típusú kommunikációs rövid- hullámú rádió adó-vevő készülék máris kontaktust teremt a Földközi-tengeren állomásozó 10 magyar tengerjáró hajóval. A Badacsony, a Csepel, a Hazám a dunamenti Ga. lacon, a Balaton Izmirben, a Dunaújváros Antá- lyában — Törökország déli részén —, a Szeged a viharos Alexandriában, a Székesfehérvár Latakián, a Tihany Piraeuson és a Tokaj Otrantóban az olasz csizma sarkán, az Újpest pedig indulásra készen várja vételre az otthon üzenetét. S a fenti jelzés köznapi nyelvé lefordítva ennyit jelent: — Figyelem! Mindenkinek szóló közlemény következik! A fiatal és csinos Aradi Emőné — keresztnevén Marika — fürge ujjai ör- döngős ügyességgel közvetítik a morse nemzetközi jelzéseit: tá tá ti. ti táti tátitl ti tá... és az üzenet száll az éter hullámhosszán: — Minden kinn lévő hajósnak sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk. Jó hajózást! Szerencsés utat! Az ember nem is gondolná. hogy egy ilyen kis szobácskábán, mint ez. egy egész Földközi-tenger „be lefér”. Szinte varázslatnak tűnik, hogy az Apáczai Csere János utcai kis forgalmi szoba hívására néhány pillanat múlva az Antályá- ban állomásozó Dunaújváros tengerjáró hajó adását hallhatjuk. A „helyszíni közvetítés” — nyugodtan nevezhetjük annak — így hangzik: Bessenyői János, a hajó elektrikusa a rádió mellett. „Itt, Antályában nem is gondolja az ember, hogy december végén járunk. Verőfényes időben állunk n festői kikötő előtt. A viharos napok után egy kit nyugalom van. Utunk végcélja Trieszt. A hajó valószínűleg ott, vagy Rijekán tölti az újévet. A körülményekhez képest igyekszünk az otthoni meleg hangulatot valamelyest pótolni. Mi pedig, akik hazalátogattunk néhány napra, visszatérve, magunkkal hoztunk valamit az otthon hangulatából. Ebből élünk aztán újra néhány hónapig. A tengerészeknek talán ez jelenti a legnagyobb izgalmat.” 15 óra 45 perc... Újabb hívást jelez a készülék. Néhány kölcsönös jelzés és a Szeged motoros tengerjáró jelentkezik: „Alexandriában vagyunk. A berakodást tegnap este fejeztük be. Most a külső kikötőben horgonyzunk. mert a nagy kikötőt lezárták a vihar miatt. Reméljük, holnapra már kifuthatunk. Innen Latakiába, majd Triesztbe megyünk.” A Székesfehérvár 17 órakor szintén a viharos tengerről küldi üzenetét: „Latakián vagyunk. Berakodnánk. de olyan erős szélvihar van, hogy az egész kikötőben szünetel a munka. Az ünnepi készülődést az üdvözlő-lapok vásárlása jelenti, mivel ez az utolsó hely, ahonnan jókívánságainkat még újév előtt továbbíthatjuk.” A tengeri üzenetváltást a telefon berregése töri meg. Brindza Emma — a másik rádiós — nyúl a kagylóért. Szigorú arcára hamar mosolyt varázsol a felismerés. Érezni, hogy kedves ismerős jelentkezett. — Pillanat. Kérlek, várjál, hozom a papirt, ceruzát. Miközben óvatosan leteszi a telefonkagylót, elmondja, hogy Lados Antal- né Szekszárdról üzen tengeren hajózó férjének. így megy ez nap. mint nap. Üzenetek jönnek, men nek. Van úgy, hogy szomorú hírt kell továbbítani. Ez hálátlan feladat. De ők vállalják, hiszen ez a szűk kis helyiség köt össze városokat, tengereket — s ami a legfontosabb: embereket. Vajek Jutka »»min uiuu ......e gyetértek önnel. Nevetnek. Hajj, az anyját! Mindjárt sírok. Feltartom a fejem, nézem a mennyezetet. Aztán egyszer csak, mintha felébredt volna bennem az ördög. — Szóval, van egy kis történet... — kezdem. Semmiféle történetem nincs. Halandzsázom. Nem tudom, mi a csodának emlegettem ezt a történetet Mind a számba bámulnak, az ékesszólásomat lesik. — A történet ismert... Naszreddin Hodzsa egy nap a... Hajj... egyetlen Naszreddin Hodzsa történet sem jut eszembe. Szerencsére a háziasszony asztalhoz invitálja a társaságot. Utolsónak akartam maradni, most mégis legelsőkén* ugróm. Nem találom a kanállal a számat, a levest magamra öntöm. „Milyen jó* sikerült., finom volt” — kellene dí- Oiémem a háziasszony szakácsművészetét, de kicsúszott a számon: — Hát ezt ugyan jól elsózták! S ahelyett, hogy „Nagyon köszönöm, elég lesz. kedves”, azt mondom a nagyobbik leánynak, aki húst rak a tányéromra: — Ne félj, csak rakd tele! Mintha kicseréltek volna Odaszólok a velem szemben ülő ifjúnak: — öregem, a hazárdíro- zás erkölcstelen dolog. Te viszont, azt hiszem... — Életemben még sohasem próbálkoztam szerencsejátékkal — válaszolja a fiatalember. Itt az alkalom, hogy kivételes okosságomat bizonyítsam. — Azt meséld az öregapádnak! Most már mindenki engem figyel. Most már semmi sem állíthat meg. Az előkelő háziúrhoz fordulok: — A kislánya még leány? Akadozva, szégyenlősen motyogja, mint akit rajtakaptak: — Nem ment még férjhez ... — Nem úgy értem! — felelem neki. — Vizsgáltassa csak meg egyszer Sőt! Nem ártana hetenként megvizsgáltatni. A leánya szeme sehogy sem tetszik nekem! Étkezés után átmegyünk a szalonba. Hozzák a kávét. Igyekszem türtőztetni magam, féket tenni a nyelvemre. De nem megy. — Mennyi a fizetése, uram? — kérdezem. — Háromszázr.egyven líra. — Hmm ... Nem sok És mennyi a kiadás! Három gyerek van. ugye? Ennyi fizetésből nehéz megélni! Miért nem vágnak kupán? örülnék, ha kidobnának. A többi vendég egymásra akarja terelni a szót. Nem hagyom őket! — Ezek a gyerekek egyáltalán nem hasonlítanak önre! Nézem az okosságomat PETŐFI NAPJÁN... Január elseje: Petőfi napja. E napon, 1823. január elsején született a világirodalom egyik költő-nagysága, aki huszonöt esztendő múltán, katonai kinevezését kérő levelében ezt írja Kossuth Lajosnak: „Ha pedig kinevez Ön őrnagynak... arra kérem, hogy ez janua- rius 1-jén történjék. Én csak februarius 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen óhajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az ily kicsinységek felől”. Addigi költészete is igazolja Petőfinek ezt a vallomását: az egymást követő évkezdő napok egy- egy Petőfi-vers dátumaként szerepelnek; Szilveszter a neve a költő forradalmár-hősének, s talán a születési nap ihlette Petőfit arra is, hogy január elsején vesse papírra híres jelszavát: Szabadság, szerelem... Az emlékezés szokványos szavai helyett egy aktuális problémát említenék m"" PETŐFI SÁNDOR: itten. Kezdjük a dolgok közepén. Magáénak érzi-e mat versolvasó közönségünk Petőfit? Szereti és érti-e az olvasók népes tábora Petőfit? Nehéz erre a kérdésre sommás választ adni, de az a benyomásom, hogy: nem eléggé. Tapasztalataimat elsősorban az ifjúság köréből. gyűjtöttem — s bár itt is akadnak lelkes Petőfit olvasók, az összkép nem mondható kedvezőnek. Természetes a következő kérdés: miért nem szeretik, miért nem értik eléggé nálunk ma Petőfit? A sok, és egymással összefüggő lehetséges válasz közül egyetlen egyet emelek most Itt. Nem ismerik nálunk eléggé Petőfit. Tudom, kemény ez a megállapítás, de langyosszürke szavakkal nem lehet érzékeltetni egy jelenség, egy probléma tényleges súlyát. Senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy talán Petőfitől ismerik nálunk a legtöbb költeményt. hiszen az általános iskolától kezdve a különböző közép- és felsőfokú tanintézetekig tanítják, magyarázzák, szavaltatják a költő verseit. S néhány Petőfi-költemény valamiképpen a „levegőben van” minálunk: annak ismeretéhez, hogy „Talpra magyar”, Petőfi Sándor hogy „Befordultam a konyhára”, hogy „Rózsaboker a domboldalon” bárki eljuthat, iskolán kívül is. De az, ami az iskolát végzettek verskincstárában Petőfiből megmarad? Tizenöt-húsz költemény, néhány strófa vagy sor foszladozó emléke, s a nagy nemzeti köböt megillető természetes tisztelet. Beszél a fákkal a bús eszi szél... Beszél a fáklcal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejőket. Dél s est között van az idő, nyújtózom A pamlagon végig kényelmesen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőn Szelídeden hullámzó keble, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas telkemen Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép. Ét a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly jókedvvel vészén... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Hány drága élet hullt már érted el. Óh szent szabadság! és mi haszna van? De lesz, ha nincs; tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszút is fogsz állni, S a bosszúállás rettentő leszen!... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavában fúlnak bé Szabadságnak ellenségei!... Egy kis mennydörgés szívem dobogása. S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. 1 )■■«£! lLMJL»-a.B !■»«■■«■■■■■■■■■ ■-■»■■■fail csodálok arcát. Meg se mukkannak. Felkelek és torkom szakadtából elordítom magam.. -. — Ostoba vagyok! — Isten ments! Miket beszél? Mi az ön éles elméjét ... — Tökkelütött vagyok! Egymás között pusmognak: — Félelmetesen okos ... — Hogyan lángol a szeme! Nem tudom türtőztetni magam: — Szamár vagyok! — ordítom. — Gúnyolódik önmagán ... — mondogatják. Felugrottam az asztalra, és ordítottam, akár egy szamár. Azté-i kirohantam az utcára. Mintha hallottam volna a hátam mögött a megjegyzéseket: — Hallatlanul okos .;. — Micsoda intelligencia . — Ilyen eszes embert még nem láttam . .. — Masával ragadó ... — Abba bolondult bele. hogy túl sok az esze;.. — Milyen történeteket tud mesélni, milyen szellemesen! Hát igen. Egyszer elkereszteltek. Nagyon okos vagyok. Ezen már semmi sem változtathat. Ha legelek, kérődzőm, bőgök, mint a szamár, még akkor is nagyon okos vagyok. Valami bölcsességet minden butaságomban találnak. *Fordítások és ferdítések címmel jeleni meg a kitűnő török humorista könyvié az Európa kiadó gondozásában. Aziz Nesin ízes, néha már vaskos stílusú, modern humorista. Legtöbb írásában a városi kisember életét megkeserítő bürokratizmust ostorozza. Nagy ereje a szókimondás és a közvetlenség. Remek történeteit olvasva néha úgy érzi az ember, nálunk is megtörténhettek volna... Ám ez a tisztelet viszonylag kevesekben fonódik össze a mű sokoldalú ismeretével. Tizenöt vagy húsz vers halványuló emléke nem elegendő ahhoz, hogy igaz képet adjon Petőfiről. Ismerni kell a Nemzeti dalt — de érdemes megismerni, meg kell ismerni az Egy goromba tábornokhoz merész-önérzetes sorait s a sorok mögött húzódó keserves tényeket. Ismerni kell a Szeretlek, kedvesem megkapó, elragadó vallomását, de érdemes megismerni, meg kell ismerni a Pacsirtaszót hallok megint fájő- an igaz, bús-férfíasan zengő sorait is. Ismerni kell a klasszikus költői felhívást a XIX. század költőihez, de teljesebbé Válik a kép ha ismerjük a Szomorú éj kettős gondot görgető strófáit. Ismernünk kell a Szeptember végén elégikus szépségét. De ismernünk kell a Válasz, kedvesem levelére izgalmas gondolati ívelését is. Nem folytatom a felhívások sorolását, aki érteni akar, ennyiből is ért. De hogy semmiképpen se essék félreértés, egy megjegyzés még ide kívánkozik. Egy időben sokat emlegették, s nem is alaptalanul, hogy a tankönyvek, ismertetések, előadások egyoldalúan mutatták he Petőfit, amikor csakis politikai költeményeire vetettek fényt. Az egyoldalúság megmutatkozott abban is, hogy táj- líráját, szerelmi költészetét, népdalait mindig ugyanazzal a három-négy verssel mutatták be a különböző könyvek és ismertetések, s így alakult ki a közismert Petőfi-versek sokat ismételt listája. Ez a lista azonban a politikai lírájának teljességét sem képviselte, s költészete más tájairól sem adott friss és izgalmas képet. S az is előfordult, nem is ritkán, hogy egy-egyvita Petőfi szülőhelyéről, vagy halála helyéről nagyobb érdeklődést keltett, mint ir.a- ;!ga a Mű... Pedig minden, !ami Petőfi életében és ! utóéletében ^érdekes. az lesakis a Műtől, a Mű fé- I nyében kapja meg igazi ér- Itelmét. Mi hát. a teendő? ■Ápolni Petőfi kultuszát Icsak nagyobb lélegzetet vé- ■ve költészete levegőjéből- ; terjeszteni iskolában és is. j kólán kívül a verseit, d- ;nemcsak a régismert list- Ialapján; érteni és megé ;tetni költészete izgalmi ;Illyés Gyula szavai szeri r - | „a szépség mellett a sze-- i \ lem átérzésével”. • Pándi Pál A Bessenyeii család levelet ír — apunak. Aradi Ernőné a távíró készüléknél. Bzeneiuiufls
