Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
IMS. január 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vitában kovácsolod ik az egység Magyarországi bemutató Szolnokon O* Neill dráma bemutatására készül a Szigligeti Színház A JTmL ki á-t mond, mondjon b-t is — tartja a szólásmondás. Ennek egy kissé átalakított és meglehetősen cinikus változatát hallattam a napokban: aki árt mond, mondjon bért is. A február elsején életbe lépő ár- ás bérintézkedésekre céloz ez a szójáték, s egyike azoknak a legkülönbözőbb véleményeknek, amelyekkel néhány hete, az intézkedések nyilvánosságra hozatala óta találkozhatunk; Talán felesleges lenne innak bizonyításába kezdeni, hogy nem volt még Magyarországon olyan társadalmi rendszer, olyan vezetés, olyan kormány, amely ilyen nyíltan, őszintén mondta volna ki az ország lakossága előtt nemcsak az á-t. hanem a b-t is. Mégis érdemes ezeknek az ár- és bérintézkedéseknek a visszhangjáról írni Azt hiszem, ez is sok hasznos tapasztalattal jár. Itt van mindjárt az első probléma. Mi lehet annak az oka, hogy egy intózkedéskomplexum, amely néhány élelmezési cikk árának emelését is magában foglalja, ilyen széles hullámokat kavar? Valahol a történelem homályában vesznek el azok az idők, amikor hazánkban in mindennap meg kellett küzdeni a dolgozók életszínvonalának fenntartásáért, olykor még azért is, hogy csak kevéssel — ne többel csökkenjen. Nem beszélve arról, hogy a munkanélkülinek nem ilyen gondjai voltak. Akkor az ár-bér viták nem a sajtóban, gyűléseken, pértnapokon folytak, s a „felszólalók” gumibottal, kardlappal kaptak választ az illetékesektől Azok a nyugatra járó iiuristák, akik az áruházak kirakatain túl is látnak, bizonyíthatják, hogy a kapitalista világban ma is másképpen vitatják meg a dolgozók élet- színvonalát érintő kérdéseket Jő, Jó — tudom én ia. tfálunk szocializmus van. fis azért van szocializmus, hogy mindez másképp legyen. Másképpen is van. De nincs igaza annak, aki a mi életünk igen fontos problémáihoz a fentiek figyelembevétele nélkül próbál hozzá szólni. Az ilyen ellenérveknek nincs erkölcsi taraja, mert híján vannak r történelmi szemléletiek. V * an más oka ts a nagy hullámverésnek. Egy időben úgy hittük, s azt a hiedelmet keltettük mindenkiben, hogy a szocializmus felépítése valami nagyon egyszerű dolog. Valahogy úgy lesz, hogy építünk. éipítünk. eközben 'dónként leszállítjuk az iparcikkek és élelmiszerek árát, a fizetés így nindig többet ér... Mór elég régen tudjuk, hogy ez naív elképzelés volt. Tudjuk, hogy a szocializmus felé haladtunkban — annak csak gazdasági ilapját tekintve is — íem mindig azonos intézkedések vezetnek előre. Most például a gyorsabb íletszínvonalemelés megalapozásához, azaz a annelés ütemének gyorsításához elengedhetetlenül szükséges árrendszerünk átalakítása Ennek egyik lépése történik most meg, s ez magában foglalja bizonyos cikkek árának felemelését is. Hogy a fent említett naív hit szélesebb körben él, mint gondolnánk, bizonyítja az áremelések tényének kiragadása az egész komplexumból. Felhívja ez a tapasztalat arra is a figyelmünket, hogy keveset tettünk még ennek az eloszlatására. Gondolok itt arra, hogy talán az elmúlt években még többet kellett volna beszélni nehézségeinkről is. Ennek a tényeit is teljes mértékben fel kell tárni mindig • tömegek előtt, s K-/ zükséges, jó, felemelő és lelkesítő, hogy eredményeinket ösz- szegezzük, előrehaladásunk tényeit időről időre deklaráljuk De ha nem is a nagy ünnepeken, a hétköznapokon azt is el kell mindig mondanunk, mi mibe kerül. Itt van például a tavalyi árvíz. ülő tisztelettel beszéltünk arról a nagy hősiességről, amit a védekezésnél tapasztaltunk. Kevesebbet tudnak azon. ban az emberek arról, hogy a milliárdos költségeket hogyan fedezzük, mennyire terheli az a2 államháztartást. Tavaly igencsak nagy kárt okozott a száj- és körömfájás. Sokáig még magáról a tényről sem tájékoztattuk az ország közvéleményét, semhogy a károkat, s azok népgazdasági hatását ismertettük volna. Tévedés ne legyen, az ár- és bérintézkedések nem az árvízkárok, vagy a száj- és körömfájás miatt szükségesek De ha folyamatosan és nyíltan tájékoztatjuk a lakosságot azokról a tényekről is, amelyek lefelé húzzák a mérleg serpenyőjét, jobban megértették vol- na a most sorrakerült intézkedéseket is. Általában áll az, h így agitációnkban pontosabban reálisabban kellene fejlődésünk távlataival foglalkozni. Volt egy időszak, amikor úgy agitáltunk — kissé egyszerűsítem — „fogjuk meg, emberek, húzzunk rá egy kicsit, aztán egy-két év múlva minden másképpen lesz” Az ági táci ónak ez a módja sokáig nem változott, csak a határidők módosultak. Már régen tudjuk, hogy nem ilyen szimpla és egyszerű ez. Tudjuk ma már, hogy a jövő sem lesz soha gond- nélküli, minden időszak meghozza majd a maga problémáit, megoldandó feladatait. Kánaán — a szó bibliai értelmében — soha nem lesz De az éltt a maga küzdelmeivel együtt lesz mindig szebb és gazdagabb. N J- ’ em elég erőteljes az agitációnk a valóságos perspektívák bemutatását illetően sem. Mintha szégyenlősen elhallgatnánk — mintegy ellenkező végletként —. hogy mégiscsak egy v m- zó, szép jövő felé haladunk akkor is, ha előrehaladásunk nem síma és gondtalan diadalmenet. Talán akadtak, akik meglepődtek azoo. hogy az életbeléptetésük előtt jóelőre nyilvánosságra hozott Intézkedések élénk, kezdetben még meg nem értést és ellenvéleményeket is magában foglaló vitát eredményeztek. Ezen pedig semmi csodálni való nincs. Érthető és természetes dolog, hogy népünk gazda módján foglalkozik ezzel a kérdéssel is. Felnőtt a magyar nép, széleskörű demokráciát teremtett magátiak — és él ezzel. A gazdasági irányítás átfogó reformjának szükségessége, várható pozitív hatása még nem eléggé ismert. Természetes, hogy ennek egyes részintézkedései az egész reformprogram ismerete nélkül nem nagyon érthetők. Jogos hát, ha a dolgozóknak kérdései, netán bíráló megjegyzései is vannak. Ezen nem kell csodálkoznunk;, meglepődnünk, különceképpen pedig megijedni nem keil tőle. Ehelyett inkább az agitációra, a felvilágosító, magyarázó szóra van most nagy szükség. Ez nem könnyű. Nagy fel- készültséget, közgazdasági ismereteket kíván, de most már a párt és kormány vezetőinek nyilatkozataiból, cikkeiből elég sok segítséget kaptak hozzá a kommunisták A most folyó pártnapokon mindezt bizonyára jói fel is használják. Mindemellett rövidesen az érés bérintézkedések rész- létéi ia ismertek lesznek, s ezzel együtt már teljesen felvértezettek leszünk a további vitákhoz, magyarázatokhoz. Végül is bizonyos, hogy ebben is, mint az elmúlt évtizedben minden fontos kérdésben kialakul egyfelől a dolgozók, másfelől a párt és a kormány teljes egyetértése. Ezt már a7 elmúlt hetek is bizonyítják. Mert egyáltalán nem a „minden csoda három napig tart” bölcsessége miatt ülték él a kezdeti vitahullámok, hanem annak jeleként, hogy « dolgozók többsége máris érti az intézkedések jellegét, célját, jelentőségét. Rövidesen bizonyára mindenki érteni fogja. Illetve van itt valahol egy határ. Vannak, akik kéretlenül és hívatlanul most a dolgozók védőügyvédjeiként lépnek fel. — Azt hiszem ők sohasem fogják „megérteni” ezeket az intézkedéseket — mert nem is akarják. Kádár elvtárs mondta róluk újévi nyilatkozatában, hogy „ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj e munkásnak, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van.” Azt hiszem ebben a dologban még az is azonnal egyetért pártunk első titkárával, aki nem érti még teljesen az ár- és bér- intézkedések célját. Hadd kanyarodjam vissza a cikk elején idé- rett szólásmondáshoz. Ha egy munkás feláll a pártnapon és azt követeli: ismerjük az ár- és bérrendezést intézkedéseket szeretnénk tudni a részleteit is — igaza van. De ha ugyanebből valaki cinikus szójátékot farag „ha árt mond, mondjon bért is” tormám, vagy éppen úgy „magyarázza” az intézkedéseket, hogy azokat elferdítve rossz hangulatot keltsen — egészen mát • válaszunk Magyarországon először a szolnoki színház tűzte műsorára Eugene O’ Neill, az amerikai drámairodalom nagy klasszikusának Boldogtalan hold című drámáját O’ Neill halála óta egy évtizednél csak alig valamivel több idő telt el. e tizenkét év talán rövid időszak a klasszikus rím és a halhatatlanság kiér- demlésére, ám életműve a huszadik századi dráma- irodalom forrongó viharaiban az egymást váltó generációk értékítélkezéseiben kiállta a próbát. O’ Neill-t kortársai méltán tartották a legnagyobb amerikai drámaírónak. E méltatást juttatja kifejezésre Sinclair Lewis indoklása is, amivel 1934-ben a Nobel-díjra ajánlotta: — „teljesen átalakította az amerikai színpadot, amely odáig ügyeskedéssel, ámítással egy tetszetős, hamis világot ábrázolt. Az ő világa viszont tele van ragyogással, félelemmel, nagysággal és tegyük hosszá: igaz”. O* NeiH Magyarországon is ismert és sikeres drámaíró. Elég ha csak az utóbbi évek nagy O’ Neill színházi sikerekre, a Nemzeti Színház Bosszú it m Lovas Főtt. rendező a darab egyik jelenetét állítja be a próbán — (Phil Hogan — Horváth Sándor, Jamie — Upor Péter) Győri nana, a dráma női főszereplője (Josie Hogan) éjszakában, vagy a Vígszínház Amerikai Elektra előadásaira gondolunk. Moat a Szigligeti Színházban január 14-én bemutatásra kelillő drámája, a lyenkor a szocializmus minden ellenfele gyorsan egységfrontot alkot. A cinikusoktól a rémhírterjesztőkig, s tovább, egészen a nyugati reakciós sajtóig azt próbálják bebeszélni, amiről álmodozni soha nem szűnnek meg: A szocializmus csődjéről prédikálnak. Kiszélesedik ez az egységfront az egykor korlátolt szektás, vagy még ma is az, de mindenképpen sértett emberekkel, akik állítólag „annak Idjén jobban csinálták.” Nos, nekik sincs sok közük ahhoz, amit mi itt most csinálunk. Évekig nyögtük a terheit annak, amit ők akkor „jobban” csináltak, s nem egy dologban nyögjük még ma is. A legkevesebb, amit tőlük elvárunk, hogy kéretlen fef- bich nt nt szóljanak bele dolgainkba. E cikk egy intézkedéskomplexum körüli vitákról szól. Az Igazság mindig vitákban kristályosodik ki. Ezért ezek a viták is bármilyen hullámokat vertek fel, hasznosak. A vitákban kovácsolódó egység alapján még job- } ban összeforrva, céltudatosabban kezdünk hozzá ! az új ötéves terv első évi | feladatainak végrehajtásához. Varga József Boldogtalan hold O’ Neill utolsó műve. Tematikai hovatartozását tekintve — család-dráma, mintegy a Hosszú út az éjszakában folytatása. O’ NeáH szemléiét ében A húsz esztendeje lezajlott nürnbergi perben Taylor tábornok, amerikai vádló a német mílitarizmust mérges gyümölcsöt termő fának, a német tábornokokat pedig e fa mérgező gyümölcseinek nevezte. A fa és gyümölcsei évtizedek óta mérgezik a világpolitikát; az ismert és jónevű szovjet szerző vaskos könyve a problémakör minden eddiginél alaposabb monográfiája. A német müitarizmus fejlődés- történetének vizsgálata csakis komplex módszerekkel oldható meg eredményesen: nem lehet elválasztani sem a gazdasági kérdések elemzésétől, sem az ideológiai alapok feltárásától. Bezimenszkij könyve megírásakor következetesen alkalmazta e komplex módszert, s eredményeként a mü okok és okozatok kölcsönhatásának világos vonalát, a német militarizmus és képviselői teljes képét ismerteti meg az olvasóval. A három fő részre, s ezeken belül tizenegy fejezetre tagolt könyv már szerkesz- tében is érzékelteti nemcsak az időrendi fejlődést, hanem a tartalmi változásokat is a német militn- rizmus megjelenési formáinak módosulását. Az eh" rész a húszas évek elejétől „alanyi drámaíró”, személyes élményeit, életének egyéni problémáit formálja művekké drámáiban. — A Hosszú út az éjszakában című darabjában a Tyro- ne-család felbomlását ábrázolja, a Boldogtalan hold alapproblémája az elhibázott élet tragikuma, ifjú Jamie Tyrone sorsának további alakulása és Josie Hogan, e különös farmerlány tragikus szerelme, akit ugyanúgy mint Jamie-1 szánalmas sorsa végzetszerűen béklyóba vert A darab életszemléletével, filozófiájával méltán lőhet és kén is vitatkozni, értékei azonban egyértelműen igazolják a Szigligeti Színház vállalkozását. Bemutatása XX. századi drámairodalom és egy nagy író életművének teljesebb megismerését segíti elő, a második világháború kezdetéig terjedő időszakot öleli fel; hogyan lett Wehr- machttá az első világháborúban csúful megvert Reichwer, hogyan egyengették nagytőkések és tábornokok a „tartalékos őr- vezető". Hitler útját A második részben a szerző a háború éveit elemzi; a Fali Grün, a Barbarossa-terv. tábornokok és SS-hóhérok szoros együttműködésének időszaka ez, majd a rolpo- grádi csatáé, az összeomlásé. A harmadik rész a Führer nélkül maradt, de agresszivitásban, háborús tervek kovácsolásában a korábbiakhoz mérten semmivel sem kevésbé aktív tábornokok ténykedésének leleplezése. Adatok és tények sokaságát idézi a szerző bizonyítékként, s ezek feldolgozásának tudományos alapossága, e’mélyültsége hitelessé, nagy meggyőző erejűvé teszi az általános érvényű következtetéseket. A több mint ötszáz oldalas kötet nem egy az e kérdéssel foglalkozó részmunkák közül, hanem az az öszegező mü, amelynek hiányát erősen érezték, s ezért megjelenését örömmel üdvözölhetik a téma iránt érdeklődők- s a szakemberek (Kossuth Könyvkiadó) A mérges gyümölcs
