Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

1966; január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A budapesti állatkert centenáriuma Dr. Anghi Csaba professzornak az Kllatkeri főigazgatójának nyilatkozata — Már javában folynak az előkészületek a budapes­ti Állatkert centenáriumi ünnepségeire — mondta dr. Anghi Csaba professzor, az Állatkert főigazgatója. — Kiváló tudósok, természet- tudományos kutatók jönnek el hozzánk a világ minden részéből az ünnepségekre. A háború pusztításai után felújított budapesti Állat- kert 100 éves fennállását 1966 októberében ünnepel­jük nemzetközi tudományos ülésszak keretében. Itt a zoológiái-, botanikai-, te­nyésztésbiológiai és állat­egészségügyi szekciókban külföldi és hazai szakem­berek előadásai hangzanak majd el. Külföldről már számosán jelentették be előadásaikat és még többen részvételüket. Sőt, Bécs vá­rosa három őstulkot küld ajándékba. — Nem érdektelen, ha a2 ünnepségsorozat előtt arról is beszélünk, hogy mikor és milyen körülmények kö­zött alapították a magyar Állatkertet, amely a kor­szerű állatkertek sorában a harmincadik volt. Később még körülbelül négyszáz hasonló intézmény létesült Földünkön. — A budapesti Állatkert alapításának gondolatát. — haladó szellemű magyar tudósok — már az 1848-as szabadságharc előtt felvetet­ték. De megvalósítására csak 1864-ben került sor. A helytartótanács elég ne­hezen adta meg az alapí­tási hozzájárulást. Azt gon­dolták, hogy a magyarok alighanem valami illegális fedőszervet akarnak állat­kert ürügyén létesíteni. Vé­gül is sikerült az engedélyt kieszközölni és 1866. végén megnyitották a budapesti Állatkertet. — Fennállásának már az első szakaszában Állatker­tünkben volt néhány olyan értékes állatfaj, amelynek alapján a korabeli, élvonal­beli állatkertekhez sorolta intézményünket. Már akkor volt például európai bölé­nyünk, zsiráfunk, szumát- rai orrszarvúnk, afrikai ele­fántunk is. Állatkertünk gazdag állományát az ala­pító Xantusz János ame­rikai, délázsiai fajok meg­küldésével gyarapította. Be­mutatták a már akkor is pusztulásnak induló és ma csaknem teljesen kipuszí- tott magyar fauna ritka fajait: a pödröttszarvú racka juhot, a szürke ma­gyarmarhát, a nagykócsa­got, a túzokot. — Amikor azután 1907- ben a magyarországi Állat­kert korszerűsítésére került sor, az akkori újjépítő, Lendl Adolf, tovább fej­lesztette a természetvédel­mi szempontból jelentős fajok bemutatásával. — Az 1866-ban megnyílt Állatkertet alapítói, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia és a Nemzeti Múzeum tudományos intézménynek szánták. Bár az 1912-ben újjáépített Állatkertben al­Behull egy szó a tudatba és mint fényes forint a'7 automatát, megindítja a lé­lek szerkezetét kalmilag már időközben is készültek tudományos mun­kák, csak 1956 óta folyik tervszerű kutatómunka. Ak­kor ez az intézmény tudo­mányos státust kapott a Művelődésügyi Miniszté­riumtól. Azóta tíz tudo­mányos dolgozó 99 kutató­munkával gyarapította a hazai és a nemzetközi bio­lógiai tudományokat. — A budapesti Állatkert pálmaháza Magyarország legnagyobb ilyen alkotása, tengeri akváriuma nemzet­közi viszonylatban is jelen­tős. Különösen azóta, ami­óta évenként magyar gyűj­tőexpedíciók mennek az Adriai- és a Fekete-ten­Vásároltam a minap egy ruhaüzletben és megüti a fülem, amint egy női hang ezt mondja: Ez igen, mi­Szinházi közvetítés Szolnokról Ma este a televízió a szolnoki Szigligeti Színház­ból közvetíti A. Miller A salemi boszorkányok című drámáját, amelynek szol­noki előadásai emlékeze­tes sikert arattak. A köz­vetítésre nyilvános előadás keretében kerül sor, a te­levízió munkatársai nem­csak egy kitűnően sikerüli szolnoki előadásról, hanem egy szolnoki színházi esté­ről szeretnének beszámolni. Az egyenes közvetítést a színház berkeiben nagy iz­galom előzte meg és ez az izgalom nem csupán az esemény jelentőségének szólt. Karácsony előtt a dráma főszereplője, a John Proc- tort alakító Mádi Szabó Gábor súlyosan megbetege­dett, mellhártya gyulla­dással kórházba kellett szállítani. Sokáig bizony­talan volt, hogy szerepét vállalni tudja-e, ami lété­ben fenyegette az egész közvetítést. Végülis kezelő orvosai engedélyével ma este a ki­tűnő színész a televízió kamerái elé állhat. Kollegái a kórházban meglátogatták és a beteg­ágy mellett tartották a da­rabból az utolsó felfrissítő csoda könnyű télikabát! Mint a pehely! Odafordulok. Középkorú parasztasszony vásárol ott télikabátot kisfiának, örök­től fogva való gond ez tél- idő beköszöntésekor. Anyám engem is így vitt be Szol­nokra a hajdanvaló idők­ben öt-hatévenlként, hogy a Fehér-cégnél hitelbe új kabó- bátot vegyen ahelyett, amit már 3 évvel ezelőtt úgyis kinőttem. De azidőben olyan világ járta, hogy a gólya gyakrabban látogatta a fa­lusi" porták táját, mint a pénzes postás. De miért üti meg ilyen furcsa módon a fülemet ez a mondáit? Miért hallom olyan furcsán idegennek? S hirtelen belémvillan. Szegény jó anyám soha nem örvendezett így a könnyű kabátnak. Nekem mindig nehéz kabátokat vettek. Emlékszem, az áldott ke­zek, melyek olyan sok ka­pát, zsákot, vödröt emelget­tek, félve megemelték az üzlet vállfájáról levett drá­ga kabátot, hintáztatva mér­legelték, mintha az élet gondjainak súlyát kilóznák és akkor kimondta az én anyám: Ez lesz a jó. Ez olyan igazi, jó, nehéz ka­bát. Ettől nem sajnálta a gyáros az anyagot. Mintha a sok szerszám- emelgetés verejtékeztető sú­lyát a vele megkeresett pén­zen vett áru súlyának kel­lett volna kiegyenlítenie. Ahogy találkozik a sze­mem a kisfiú szemével, odakacsintok neki. helyben­hagyom a választást, — egy mosollyal kívánom, hogy egészséggel viselje a a könnyű kabátot. De azért tanulja meg azt is, hogy voltak idők, mikor a ma­gafajta parasztgyerekeknek nehéz kabátokat vettek. E. P. fegyver neki gyerek vagyok 9» 0 0 0 Idős dolgozó embereket keresünk Fegyverneken. Deme Pétert ajánlják, töb­bek között, az 1. sz. iskola igazgatóját. Deme Pétert nem találjuk meg az iskolában, hiszen szünet van. Végül mégis ráakadunk. „Fegyvemeki gyerek vagyok, Fegy­verneken születtem...” — hangzik a han­gos ének a napközi otthonból. Belépünk. Bajszos, csizmás, jóvágású idős ember áll a gyermekkoszorú közepén és harmoni- kázik. ö az. Deme Péter igazgató, aki most beteg kollégáját helyettesíti. Nem, dehogy is zavarunk, csak ha megengedi, fényképezünk. Ismét szól a harmonika és felhangzó az ének, erősen, a gyermektorkokból. Fegyvemeki gyerek vagyok, Fegyverneken születtem. Kis koromtól nagy koromig Benne fel neveled tem. L. fc. Fotó: N. Zs. gerre. Halácsi Dezső L7. állatorvosok naponta ellenőrzik az állatok egész­égét Az elefánt teknős leromlott szervezete miatt t 12-es vitamint kap. — (MTI fotó — Molnár Edit elvétele) emJékpróbákaf is — rg Nehéz kabát SZÓFIAI LEVÉL a magyar kultúráról Aki végigsétál a budapesti Thököly úton, bizonyára felfedezi tekintetével a vendégeket bolgár ételspeciali­tásokkal és bolgár népzenével váró „Szófia” éttermet. De ha a Népköztársaság útja felé visz a sétáló útja, ott megpillanthatja a Bolgár Kultúra Intézetének csil­logó üvegvitrinjeit is. Nem véletlen, hogy egymás mellett említem a gasztronómia és a kultúra hajlékát, mert vallom, hogy egy nép életéről csak akkor kaphatunk teljes képet, ha szemügyre vesszük annak testi és szellemi táplálékát egyaránt. .Nos, úgy vélem, hogy azok a hazánkfiai, akik a baráti. Bulgáriában munkálkodnak népünk kultúrájá­nak terjesztésén — jó munkát végeznek. A magyar és bolgár nép kultúrájának közeledését a minden évben aláírásra kerülő magyar—bolgár kultu­rális egyezmény szabályozza. Ez az egyezmény — sok egyéb mellett — azt is lehetővé teszi, hogy a. Szófiai Állami Egyetem bölcsészettudományi karán a nagy nyugati nyelvek: az angol, a német és a francia n el­lett, a magyar nyelv is katedrát kaphatott. A Bulevard Ruszkin, Szófia egyik legforgalmasabb főútvonalán emelkedik az Ungarszki Kulturen Inszt'tut impozáns épülete. A benne folyó munkáról valóban el lehet mondani, hogy felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. a magyar kultúra megismerése érdekében, a bolgár fővárosban. Az Intézet népszerűségére — többek között — jel­lemző, hogy alig két hét alatt majdnem kétszáznyolr- van hallgató — felnőtt és fiatal jelentkezett a meghir­detett magyar nyelvtanfolyamokra. Többségükben olyan emberek ezek a tanulni vá­gyók, akik — elsősorban az idősebb korosztály — vala­ha hazánkban éltek, s itt kerültek kapcsolatba a magyar néppel. Ők még ma is beszélik — jól, rosszul — nyel­vünket, s azt nem is akarják elfelejteni. Az ifjabb korosztályt pedig talán szüleik és család­juk hagyománya, vagy „egyszerűen” a hazánk és né­pünk iránt táplált szimpátia vezette el a Magyar Kul­turális Intézet tantermeibe. A magyar nyelv terjesztése persze, csupán egv * formája az Intézet sokoldalú tevékenységének. Ezernyi ötlet, módszer segítségével szinte az egész Bolgár Nép- köztársaságot — elsősorban a nagyvárosokat — átfogja e nagyszerű intézmény tevékenysége. Egyre-másra követik az Intézetben a filmvetítések, irodalmi, képzőművészeti, néprajzi viták, baráti talál­kozók. Ugyancsak az Intézet hatalmas kiállítóterme ad helyet az időközönként megrendezésre kerülő kiállítá­soknak is. (Vajon nem kellene megfontolni, hogy a szol­noki művésztelepen élő és alkotó egyik, vagy másik te­hetséges művészünk is lehetőséget kapjon egy szófiai kiállításra?) Az Intézet aktivistái, a Kulturális Bizottság tagjai rendszeresen felkeresik Plovdiv, Tirnovo, Kazamik, Várna és a többi nagyváros közönségét, hogy meg­ismertessék őket a magyar nép életével. Ezeken a forró hangulatú találkozókon bolgár1 előadóművészek is részt vesznek,, akik a magyar írók és költők, valamint zene­szerzők műveit tolmácsolják a hallgatóságnak. Az Intézet többezer kötetes könyvtára, a naponta érkező legfrissebb magyar napilapok és folyóiratok, vala mint a jelentős hanglemezállomány mind-mind nagy­szerű alkalmat biztosítanak a tanulásra és a szóra­kozásra. S ha már levelem elején azt írtam, hogy hitem sze­rint egy nép szellemi megismerése mellett meg kell ismerni annak testi táplálékát is, akkor engedtessék meg nekem, hegy szót ejtsek a szófiai, „Budapest” nevét viselő magyar étteremről is. Túlzás nélkül állíthatom, hogy kulturális értékeink megismerése mellett a ma­gyar gasztronómiai művészet is elnyerte a bolgár embe­rek tetszését, szeretetót. Az is igaz, hogy a jó hangulatról nagyszerű népi­zenekar gondoskodik, amelyik Radics József vezetésé­vel minden este belopja magát a szépre vágyó vendég­sereg szívébe. Jóleső érzés leírni, hogy a szófiaiak most is nagy szeretettel emlegetik Szolnokot, hiszen ez év tavaszán a „Budapestében játszott a szolnoki FMSz Halászcsár­dájának népi zenekara, Horváth Béla vezetésével. Nem dicsekvés, ha azt írom, hogy a szófiaiak mégegyszer szeretnék őket a bolgár fővárosban üdvözölni. Molnár Sándor Műszaki Fejlesztési Bizottság alakult a vízügyi igazgatóságon A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság mérnökei és csoportvezetői ötvenhat tagú Igazgatósági Műszaki Fejlesztési Bizottságot ala­kítottak. Az új bizottság ülésein az időszerű műszaki kérdése két vitatják meg. A tagok 24 téma kidolgozását, vá; lalták saját tapasztalataik­ra' és a szakkönyvekre tá­maszkodva. A bizottság felülbírálja e kidolgozott témákat, melye­ket ezután valósítanak meg. Többek között megvizsgál­ják a geodéziai munkák fej­lesztési lehetőségeit, az ár­vízi előrejelzést a Zagyva vízgyűjtő területén, az ön­töző- és belvízlevezető csa- omák el iszapol ódásán a »kát. Új tárgyakkal gyarapodott a Kis Pál múzeum Tiszafüreden a Lipcsey család hajdani kúriájában székel ma a Kiss Pál Mú­zeum. A főként néprajzi és helytörténeti anyaggal ren­delkező múzeum 1965-ben több száz tárggyal gyara­podott, többek között egy kefekötő műhellyel, halász felszereléssel, több igen ritka hálóval és értékes népi cserépedényekkel. — Egy teljes kötélverő mű­helyt pedig az Arany csa­lád ajánlott fél, akiikei mint igen régi kötélverő­mester famíliát tart szá­mon a község. A múlt évben három újabb helyiség is felsza­badult az épületben, s ez­zel nyolcra emelkedett a kiállító-, illetve a raktár­helyiségek száma. Nyolc­vanezer forintos felújítási költséggel új tetőzetet ka' pott a múzeum az elmúlt évben;

Next

/
Oldalképek
Tartalom