Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-20 / 16. szám
IMS. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÚJ GYÁR SZÜLETIK A részesedés és az alapok képzése a megyei termelő» szövetkezetekben kellett volna hegeszteni. Tanácstalanul mondogatták, hogy nincs vörösréz hegesztőpálcájuk. Pedig volt a raktárukban, csak éppen nem ismerték, nem tudták, hogy az éppen az, ami nekik kell. Sajut erűből A pártszervezet igyekszik minél több segítséget adni ott, ahol leginkább kelL Vígh elvtárs, az igazgató és Fábián elvtárs sokat segítik mostanában a tech- noológusokat. Nagy a követelmény. Van, amiből csak egyetlen darabot készítenek, de a technológiáját pontosan ki kellene dolgozni, úgy mint tömeg- gyártásnál. A munka könnyítését ic keresik. A nagy csarnokban darut építenek. A hidat maguk emelték tel. Mégpedig december 19-én, vasárnap. A raktárosok, az anyagbeszerzők a legjobb anyagokat igyekeznek beszerezni, s a főváros sok raktárát is felkutatták pl hogy az eddig használtnál sokkal hosszabb életű bakelit-kötésű köszörüköve- ket beszerezzék. — Velem mégis mindig elégedetlenek — mondja az egyik anyagbeszerző. — Azt hiszem, azért, mert rájöttek, mennyivel könnyebb jő szerszámokkal dolgozni. Ha az nincs, mindjárt azzal vannak, hogy én lazsálok. Pedig én sem tehetek arról például, hogy sokszor kapunk olyan kalapácsnyelet, amely az első ütésre eltörik. Jönnek a milliók Sok ilyen, eddig még nem ismert, nem várt körülményben lesz részük. De mindenkor ösztönző, hogy 1970-ig nagyon sokat fejlődik a gyár. Az idén három millió forintért új csarnok épül, s befejezik az új irodaházat is. Megoldódnak ezzel a szociális problémák is. Az öltöző, ami 1961-ben még nagy volt a kezdő het- ven-nyolcvan embernek, most a háromszáznak kicsi. 1967-ben nyolcmillió, 68- ban huszonötmillió, 69-ben pedig harmincötmillió forintot ruháznak be előreláthatólag az üzem fejlesztésére. Pélyl Gyula művezető, pártbizalmi azt mondja: — Szeretek alkotni, új, ismeretlen feladatokat is megoldani. Szeretem az ilyen természetű embereket, és sokan vannak nálunk ilyenek, Az új áramlata mindannyiunkat magával ragadott már eddig is. Ezután is így akarjuk. B. Megyénk termelőszövetkezeteiben megkezdődtek a zárszámadások. A nagyüzemekbe tömörült parasztság ismételten osztozik a közösen megteremtett javakból. Az előzetes felmérések szerint a megye 145 közös gazdasága közül 63 teljesíti bevételi tervét, 57-ben minimálisan csökken az árbevétel, 25 tsz-ben jelentősebb kieséssel kell számolni. Megyei átlagban az egy tagra jutó évi átlagos jövedelem — az előző évihez hasonlóan — 15 ezer forint körül fog mozogni. A szóródás tehát nagy, szövetkezetenként, sőt azon belül ágazatonként is külön böző. A szövetkezeti tagok ezekben a napokban izgalommal tárgyalják: vajon mennyit kapnak egész évi szorgalmuk, fáradtságos munkájuk ellenértékeként. Emberileg érthető és jogos ez a várakozás. Azért sem Lehet senkit elítélni, hogy szeretne minél nagyobb összeget hazavinni. Megyénk közös gazdaságainak jelentős része tavaly túlteljesítette bevételi tervét. A jövedelemtöbblet nagyobbik hányada a növény- termelésből származik. Nem szabad elfelejteni hogy a múlt évben rend.-ivül csapadékos időjárás volt. A sok eső számos gazdaságban pusztított, de a legtöbb helyen mégis csak hasznot hozott. Hisz búzából elsőízben sikerült 13,5 mázsás átlagtermést betakarítani, s a cukorrépa holdanként! hozama is elérte a 190 mázsát a megyében. A tervezettnél 4533 vagonnal több kenyérgabonát értékesítettek a szövetkezetek. Nem egy közös gazdaságunkban az előirányzottnál 1—1,5 milliós plusz jövedelmet értek el búzából. A mostani év nem ígérkezik ilyen biztatónak. Az ősszel száraz talajba vetettek. A későn vagy alig kikelt kenyér- és takarmánygabona fejlettsége a tavalyinál sokkal gyengébb. A táblákat több helyen vfz borítja. Tavasszal esetleg több száz holdat ki kell szántani. S ezzel most, az 1965. évi jövedelem szétosztása előtt is számolni kell. Az előrelátó ember nemcsak a mának él gondol a holnapra ia. A családnak egyéni „költségvetése” is így készül. A közösség tervét, költségvetését még inkább meg kell alapozni. Miből, ha nem a terven felüli jövedelemből. Az FM zárszámadási utasítása szerint a termelés megújításához a termelőszövetkezeteknek forgóalapot kell képezniük. Ebben tartalékolni kell a félkész hízókat, növendékállatokat, vetőmagot és a szükséges takarmányt Ha a vetőmag és a takarmány hiányzik, annak készpénzben! ellenértékét kell tartalékolni. A zárszámadási utasítás világosan kimondja: a készpénztartalékolást akkor is teljesíteni kell. ha aa mérleghiányt okos vagy növeli azt Nyilvánvaló, hogy a közepesen és a jó eredménynyel gazdálkodó szövetkezetekre ez az utasítás fokzot- tabban vonatkozik. Forgóalap — vagy ahogyan korábban nevezték, termelési alap — nélkül nem lehet biztonságosan gazdálkodni. Nem egy szövetkezet példája igazolja, hogy ahol felélik, kiosztják a forgóalapot, ott a következő évben súlyos kár — jövedelemkiesés — éri a szövetkezetét. Több helyen hallottuk: tavaly egyetlen fillérnyi termelési (rövidlejáratú) hitelt sem vettünk fel. Bölcs, előrelátó gazdálkodási módszer ez. Helyeselni lehet, hogy minél több szövetkezetünk alkalmazza. A szövetkezeti tagok elvárják: ha jobban dolgoztak, terven felül jövedelmet értek el, munkaegységeikre is több jusson. Jogos kívánság, követelés ez. De az már elítélendő álláspont, hogy mindent kiosszanak. A gyakorlati tapasztalatok azt igazolják: helyes, ha az évi gazdálkodási eredmény 20—30 százalékát felhalmozásra fordítják a szövetkezetekben. A terven felüli jövedelemnek pedig 30 százalékát a tagok részesedésére, 70 százalékát pedig tartalékolásra használják fel. A biztonsági alap növelése lehetőséget nyújt a szövetkezeteknek arra, hogv rendszeresen fizessenek munkaegység előleget Ha nagyobb elemi csapás éri a gazdaságot, a következő zárszámadáskor a részesedés kiegészítésére is felhasználhatják A biztonsági alap, tehát biztonságot nyújt. Egyébként a gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeteknek kötelező is, hogy a többletrészesedés nagyobb hányadát erre az alapra tartalékolják. Köztudomású, hogy a termelőszövetkezeteknek az elhasználódott állóeszközeik (gépeik, felszerelések) pótlására amortizációs alapot is kell képezniük. Nem árt, ha a terven felüli jövedelem szétosztásakor erre is gondolnak a közös gazdaságok tagjai, vezetői. A jásztelki Tolbuchia Tsz-ben 2,5 millió forintot tartalékoltak. A Ö- szaföldvárl Lenin Tsz- ben 4,5—5 millió forintot szándékoznak félretenni A két évvel ezelőtti mérleghiányos törökszentmiklósi Dózsa Tsz-ben — saját kárukon tanulva — a többletjövedelem 70 százalékát tartalékolják. Ez az elképzelés a tagság egyetértésével találkozik. Akadnak olyan gazdaságok, ahol 50 forintot akarnak osztani egy-egy munkaegységre. A vezetők presztízséből, előfeltételek nélkül. Olcsó népszerűség ez a tagság előtt. Ha nincs rekordtermés, a következő évben az ilyen osztás visz- szaüt A napokban az egyik tat elnöke azt mondta: „Elkészült a zárszámadási mérleg, a tagok évi átlagos jövedelme meghaladja a 19 ezer forintot, Összesen 1,1 millió forintot tartalékolunk, de a tagság előtt erről nem beszélünk.” Rendkívül helytelen, elítélendő módszer ez. A tagoknak joguk van tudni, hogy áll pénzügyileg a gazdaságuk. A titkolózás helyett helyesebb lenne, ha megmagyarázná]; a tartalékolás szükségességét és szót értenének az emberekkel. Senki sem akarja a szövetkezeti tagok Jól megérdemelt jövedelmét > csökkenteni. Az alapok képzése a tagok érdekében történik. Azért, hogy az idei magasabb részesedés jövőre tovább emelkedjen. Máthé László * A jamiSr vésrl kÄwyff'f'w a )«wMc<«jfntirySnryi t*M*fn látsnók. A Majd a papa című senés vígjátékot próbálják Utald Tavaly július elején felborult a megszokott élet a szolnoki Vasipari Vállalat Körösi úti telepén. Nagy volt a várakozás, a találgatás: hogyan is lesz majd ezután, ha a Ganz Villamossági Művekhez tartoznak? Talán ketten sem képzelték egyformán az átállást. Volt, aki kis túlzással úgy gondolta, hogy július elsején reggel megáll a kapu előtt egy teherkocsi karaván és lerakják az átálláshoz szükséges összes szerszámokat, aztán minden rendben lesz. Mások borúlátóak voltak, s nem bíztak a változás gyors sikerében. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek: mindenkinek érdeke a gyors „berázódás”, hisz végsősoron a keresetükről van szó. Emellett erre serkentett a 135 ezer forint célprémium is. A hagyományos termékek gyártása nem jelentett különösebb gondot. Az új gyártmányokkal való meg-, barátkozás viszont annál inkább. Több mint hatvan olyan alkatrészt kellett gyártani, amit addig nem is ismertek. Üjtípusú transzformátorok, redukto- rok, elektromos gépek vasszerkezetei sokaságának gyártása is feladatuk lett. Ugyanakkor tovább készítik a politechnikai kisgépeket is. C*ak iái és uneven — Most látjuk csak, hogy azelőtt jó volt akárhogy — mondja Bartók Jenő művezető —, a mostanihoz képest nem ,is ismertük a minőségi igényeket. Itt tizedmil- liméter pontossággal számolunk és mondhatom, mindenki egyértelműen elfogadja, hogy csak jól, csak szépen szabad dolgozni. —- Épp a napokban voltunk fenn a törzsgyárban — folytatja Varga Győző meós —, ott láttuk, milyennek kell lenni az export minőségnek. Romániától Indonéziáig rengeteg országba eljutnak a mi gyártmányaink. Csak a jó hírnevünket küldhetjük termékeinkkel. Ennek a szemléletnek az elfogadtatása volt a legnehezebb — mondja Fábián Ferenc termelési főnök, a pártszervezet titkára. — De kezdetben kellett ezen túllennünk. Megerősítettük a minőségi ellenőrzési csoportot, gyakoribbá tettük a gyártásközi ellenőrzést Is. amit rendszerint tanácsadással kötöttünk össze. Rékási Ferenc diszpécser, a pártvezetőség termelési felelőse említ erről egy esetet: A Nyitrai csoportnak szorítógyűrűket FEKETE ISTVÁN: A doktor ragaszkodott hozzá, hogy a halottat hozzák be a hullaházba, majd ott megnézi, de egyébként is fel kell boncolni. Az elnök a fültövét vakarta. —, Gondoltam: kimotorozik oda a doktor úr... aztán a boncolás is elmaradhat. Megint csak költség... y — Van oda út? — Oda? De még milyeij! — legyintett az elnök úgy, mintha autóstrada vezetett volna a szó lőhegy hatodik dűlőjébe. Sípos Mariék pincéje mellé (épült 1852- ben és igen szép kőkerítése van), ahol is Bence Márton hegycsőszt halva találták. — Be kell hozni így is, úgyis. Gyanús körülmények vannak-•• Az elnök felhörkent. — Ml van abban gyanús, ha egy öregember meghal? Pálinkát ivott az öreg — mondják, fél litert — amit nem szokott; bort nem mondom — mert rendes ember volt —, de pálinkát nem.. — Jobb, ha maguk hozzák be tanácsolta a doktor, mert ak kor oda kell a bizottságnak kiszállnia, helyszíni szemle, fuvarosok... — Bizottság? — rettent meg az elnök —. Fuvarosok?! Akkor inkább behozzuk. És behozták Bence Marci bácsit, aki hagyta magát. Szépen hordágyra tették, mint a katonákat a harctéren és Sülé Peter egy kis száraz szénái is tett a feje alá. elgondolkozva, hogy lám-lám. ilyen az élet... — Még meleg egy kicsit a nyaka — mondta —. nemrégen történhetett. Na, emeljük meg, emberek... Késő délután volt ekkor már Valahol magasan varjak károg tak s a halottvivő emberek lépteiben ott csoszogott a közeliit tél. Már várta a halottat néhány családtag és ->ár öregasszony is — a fiatal Bence Marci a városban járt és még nem tért haza — de Banai. a sírásó röviden elparancsolta ezeket is. — Reggel gyertek, most már úgy se látni semmit, hozzányúlni meg nem szabad! — Nem lehet hazavinni? Mégis csak szégyen ez... — Nem’ A dokkor valami vajúdó asszonyhoz vitték, azelöbbrevaló. Addig nem lehet. Marcinak meg mondjátok meg, hogy koporsóról, miegymásról intézkedjék. Ide tegyétek, emberek a sarokba, óvatosan! Az emberek letették a hord- ágyat, vigyázva, hogy bele ne gázoljanak a dió. meg a káposzta közé. meg az aszalt szilva közé, mert ebben a házban Maró bácsi volt az első halott és Banai ott tartotta kamráját, jól tudva, hogy oda nyitott ajtó mellett se megy be senki. És eljött az éj. A temetőben, a sötétségben — átlagos körülmények között — ilyenkor kelnek szárnyra a denevérek-.. Itt mindez nincs. Az éjszaka enyhe, a kis bódéban kellemes szériaszag terr jeng (Banai szénáját is itt tartja), az aszalódé szilva aromája párolog és egy szem dióval egv egérke gurigázik. mert a dió nagy. az egérke kicsiny A dióM megkoccannak néha. de ezt a halott nem hallja, mert álmodik. És miért ne álmodhatna? Marci bácsi például igenis álmodott! Lassan indult el az álom, nem is tudja, mikor kezdődött. Elsősorban azt álmodta, hogy meghalt, a szíve nem ver és rettenetesen kínlódik, mint a bűnben meghaltak általában, de szólni nem tud. Aztán azt álmodta, hogv felemelik es ringva elindul valamerre. — Visznek már, Mard — markolta meg a hideg rémület — fene azt a büdös pálinkát... de nem is Iszom többet... — Nem bizony, vén betyár — mondta egy hang —, mert itt nincs pálinka; és ezekután eszébe jutottak összes bűnei. Maici bácsi csak most látta, mennyi volt És jöttéik, még egyre jöttek... nyúlósan, kínosan, rémsé- gesen szorongatva az öreg szívet Jaj! És Marci bácsi, teljes halotti mivoltában felült a hordágyon. Felült és tapogatózott és — vallotta be később — még mindig igen gyalázatosán érezte magát, de ez már az élet gyalázatossága volt Amikor nagy- nehezen tájékozódott, éktelen dühre gerjedt, hogy ilyen csúfságot tettek vele, mert úgy gondolta, hogy ez csak tréfa volt a legényektől, akikkel a pálinkát itta, de minden tréfának van határa Megtömte zsebeit aszaltszilvával (hát itt tartja Banai a kamráját, jó ezt tudni!...), ami helyrehozza a gyomrot és útnak igazítva az öreg csizmákat, elindult a hegy felé. — Na. néznek majd reggel a zsiványok, de rajtam ugyan nem mulatnak!... ☆ Nem is mulatott senki. Elsősorban nem mulatott a doktor aki szerencsésen világra segítette • gyermeket, da hajnalban őrt haza és már hétkor kihúzták az ágyból a könnyes hozzátartozók. Addig nem is ment a helyszínre senki és az elnök megállapítása szerint „ilyennek még nem is láttuk azt az aludttejforma embert”. A doktor benézett az aszaltszilvával övezett hordágyra és üvölteni kezdett és majdnem pofon vágta az egyik gyászoló unokát, hogy hová tették az öregapj ukat. Másodsorban nem mulatott ifjú Bence Márton, aki még az éjjel megrendelte a koporsót, felesége a gyászruhát és most várják a városból a koszorúval. Végül nem mulatott maga idősb Bence Márton se, akit szalonnázva leltek rendes posztján. a Sípos Mari-féle kőkerítésnél és akit, a meghatódás múló öröme után az egész népség előtt a doktor leszidott a sárga földig, hogy -máskor tegye bolonddá s? öregapjáf Mondom, nem mulatott senki, pedig szép verőfényes reggel volt. Az öreg Bence Marci aztán később megnyugodott. A maradék szalonnát szépen megette, bicskáját becsettintette és megcsóválta a fejét.. . — Milyen mérgesek — csóválta a fejét elnézően — hát mondtam én nekik, hogy halott vagyok?
