Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. január 1. CCV HÉT a világpolitíkábau A világ haladó erői a havannai értekezletre készülnek A legújabb délkelet-ázsiai fej lemények Washington—Bonn katonai és politikai tengely készül A franciaországi politikai helyzet Königin is részt Tesz a taskenti találkozón Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök is részt vesz a felek kívánságára Sasztri indiai miniszterel­nök és Ajub Khan pakisz­táni elnök taskenti talál­kozóján. A taskenti találkozóra 1966. január 4-én kerül sor. Alekszej Kosziginnel együtt Taskentbe utazik Gromiko külügyminiszter, Malinovszkij marsall hon­védelmi miniszter, Firjubin külügyminiszterhelyettes, valamint a Szovjetunió in­diai, illetve pakisztáni nagykövete. Havannában, Kuba fővá­rosában január 3-án ül ösz- sze az amerikai, ázsiai és latinamerikai országok el­ső szolidaritási értekezlete. Az algíri értekezlet elha­lasztása után megsokasod­tak az imperialista körök részéről az olyasféle céloz­gatások, hogy vége az afro­ázsiai szolidaritásnak, amely 1955-ben a bandungi érte­kezlettel olyan határozottan kezdett testet ölteni. A nyugati vágyálomra méltó válasz a havannai tanács­kozás, hiszen a konferen­cia azt demonstrálja, hogy létezik az elnyomott, s szabadságukért küzdő népek afroázsiai és latin-amerikai szolidaritása is. Jelentős tényező, hogy a tanácsko­zást Havannában tartják, annak az államnak a fő­városában, amely az egyet­len igazán szabad föld az amerikai kontinensen és a legfájóbb szálka a washing­toni imperialisták szemé­ben. Sorra érkeznek a kül­döttségek Havannába és a tanácskozáson résztvesz ha­zánk delegációja is. A napi­rend rendkívül sok kérdést ölél fel és ezzel kapcsolat­ban Raul Roa, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter hangsúlyozta: a három kontinens konfe­renciája a népeket nyugta­lanító legégetőbb kérdése­ket vitatja majd meg. A dél-vietnami nemzeti fel- szabadítási front küldött­ségének vezetője pedig le­szögezte: „a konferencia egyesíti a három kontinens erőit. Elsőrendű feladatuk, hogy azokat a problémákat tárgyaljuk meg, melyeknek gyökere az Egyesült Álla­mok által irányított impe­rialista politika.” A mo- cambiquei küldött pedig kifejtette: „az imperializ­mus katonai szövetségbe egyesült a szabadságukért küzdő afrikai népek ellen. Mint ahogy azt láthatjuk Portugália, Rhodesia és Dél- Afrika példáján. Egysége­sen kell szembeszegülnünk a reakciós erőkkel”. Ezek­ből a megnyilatkozásokból is kitűnik, hogy a havannai napirendnek csak különbö­ző földrajzi vonatkozásai vannak, a lényeg viszont — akár ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai vélemény alapján vonjuk le a követ­keztetést, — szilárd egy­ségbe tömöríteni a haladás erőit, a kibontakozást gátló tényezők ellen. Valószínű, hogy azt az Egyesült Álla­mok felelős politikusai is érzik, s ezért üdvözölték oly nagy lelkesedéssel az elgondolást, hogy „meg­bomlott az afro-ázsiai szoli­daritás” és ugyanezért rea­gálnak rendkívül ideges­séggel a havannai konfe­renciára. 1»1 Az elmúlt napokban kü­lönböző véleménvek hang­zottak el azzal kapcsolat­ban. hogy az amerikai re­pülősének szüneteltették tá­madásaikat a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Egyesek úgy vélték, hogy ez az Egye­sült Államok tárgyalási szándékait fejezi ki. A reálisabb szemléletű kom­mentátorok azonban rámu­tatnak, hogy minden csu­pán fikció, hiszen ameri­kai részről mindezideig nem hangzott el nyilvános javaslat a tárgyalások megindítására. Sőt, igen jo­gosnak látszik az az ang­liai álláspont, amely sze­rint a tárgyalások kérdése körül kialakult nagy wa­shingtoni titkolódzás a vi­etnami háború amerikai ellenzőinek leszerelését célozza. Ez az érv egybe­vág egyes amerikai véle­ményekkel is. Arthur Kroch hírlapíró megje­gyezte: „Az Egyesült Ál­lamokat jelenleg nagy bi­zalmi válság járja át. A közvélemény nem hisz a Johnson-kormányzat szóla­mainak. EJzekben csupán álcázást lát, amellyel el akarják fedni a délkelet- ázsiai háború kiterjeszté­sének terveit;: .* Erhard kancellár ameri­kai tárgyalásai után sajtó­vélemények sokasága látott napvilágot. A Pravda kommentátora azt írta, hogy a nyugatnémet ven­dégek megkapták az áhí­tott váltót az atomfegyve­rekre. Ez így is van, hi­szen Erhard washingtoni megbeszélései után lénye­gesen konkrétabb formát öltött. A bonni militaris­táknak az az álma, hogy valamilyen tengelyi vagy különleges szövetséget lé­tesítsenek Washingtonnal. A francia sajtó ugyancsak bizalmatlanul fogadta az Erhard és Johnson tárgya­lásairól kiadott közle­ményt. A degaulleista Na­tion így írt: „A washing­toni ködfátyol mögött nyugtalanító realitások rej­tőznek. Johnson jól tudja, hogy nyíltan nem mond­hat igent a bonni követe­lésekre, de nemet se mon­dott Erhardnak.” A fran­cia lap fejtegetéséhez mée hozzáfűzhetjük, hogy az amerikai elnök engedmé­nyeinek hátterében első­sorban megint csak a dél­vietnami agresszió ténye áll, mivel a jelenlegi hely­zetben Johnson számára a bonni partner egyre na­gyobb katonai jelentőség­gel bír. Az is kétségtelen, hogy a nyugati szövetségi rendszeren belül éppen Nyugat-Németország támo­gatja minden fenntartás nélkül a délkelet-ázsiai ag­ressziót. Franciaországban a2 elnökválasztás után a meg­figyelők legalábbis részle­ges kormányátalakítást várnak. Tekintve, hogy De Gaulle nem meggyőző erejű megválasztása első­sorban belpolitikai elége­detlenségre vezethető visz- sza, valószínű, olyan mi­niszterek távoznak, aikik tárcája az ország legége­tőbb belső problémáival állnak kapcsolatban. Ezért tartják valószínűnek, hogy :.. lemond ... az építési, a közoktatásügyi és a mun­kaügyi miniszter. Ha ez valóban bekövetkezik, igen világosan érződik a szán­dék, hogy a felelősséget ki­zárólagosan a szakminisz­terek nyakába varrják, holott a problémák kiin­dulópontja éppen a Síé- mélyi hatalom jellege. Az nem valószínű, hogy De Gaulle bármit is változtat­na külpolitikai vonalveze­tésén. Népszerűségének leg­erősebb oka, hogy Was­hingtontól függetlenebb irányvonalat alakított ki. Ez is igazolja, hogy nap­jainkban már — úgyszól­ván a világ minden részén — csak úgy alakíthat ki felelős politikus tömegbá­zist, ha legalább részben ellentmond az amerikai imperializmus politikájá­nak. (S. E.) Az Antara hírügynökség jelenti, hogy a taskenti in­diai—pakisztáni találkozó ügyében Ajub Khan pakisz­táni elnök csütörtökön te­lefonmegbeszélést folytatott Sukarno indonéz elnökkel. A pénteki Times of In­dia közölte a taskenti ta­lálkozóra utazó indiai kül­dött névsorát. A küldöttsé­get Sasztri indiai minisz­terelnök vezeti. A pakisztáni kormány is közzétette annak a 17 tagú küldöttségnek a névsorát, amely Ajub Khan vezeté­sével részt vesz a taskenti találkozón. Sea-Gem Pénteken délelőtt heli­kopterről vízbeeresztett tv- kamerákkal újabb kísérle­tet tettek az Északi-ten­gerben elsüllyedt „Sea- Gem” olajfúrótorony ron­csainak átvizsgálására. A viharos időben . mindeddig nem tudtak tiszta képet ínyemi •*. roncsok helyzeté­ről, sem arról, hogy a nyomaveszett nyolc ember­közül bárki is benn rekedt volna a berendezés lég- kamrádban. Most már gya­korlatilag bizonyosnak te­kinthető, hogy az eddig megtalált öt holttesttel együtt a szerencsétlenség halálos áldozatainak szá­rra — tizenhárom. (MTI) Jelentés Kiutasított püspök A fehértelepes kormány csütörtök esti közlése sze­rint rhodesia szombattól kezdve nem vállalja Gibbs angol kormányzó személyi költségeit. Eszerint Gibbs akinek tisztségét az egy­oldalú függetlenség ki­mondása óta Smith-éknem ismerik eü, ezentúl csakis akkor használhatja a kor­mányzói palotát, ha meg­fizeti érte a havi 250 fon­tos házbért. Nairobiból jelenti az APP, hogy James Pike amerikai püspököt tíz órával megérkezése után kiutasították Salisbury böl. A kiutasított püspök ki­jelentette, hogy a jelenlegi rhodesiai rendszer „fasisz­ta rendőrállam” Nagy-Bri- tanniának és aT- ENSZ-nek „erőszakot kell alkalmaz­nia” a rendszer letörésére. a Vénusz■ rakétákról 1965. december 31-én a Vénusz—2 15,5 millió, a Vénusz—3 14,3 millió kilo­méterre távolodott el a Földtől. A Vénusz—2 _ a programnak megfelelő mér­tékben közelítette meg bolygónk szomszédját A Vénusz—3 pályáját decem­ber 26-án módosították, közelebb vitték a célbolygó­hoz. Az űrállomást a pálya módosítása élőt a napra és a Canopus csillagra tá­jolták. A két űrállomással rend­szeres összeköttetés áll fenn. A tudományos beren­dezések normálisan mű­ködnek. Alkalmazunk műszaki könyvtárunkban egye­temi képesítéssel ren­delkező könyvtárosi Jelentkezést írásban kérjük Tiszamenti Vegviművek Sze­mélyzeti Osztálya cimzéssel. A Bács—Szolnok Megyei Vas és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat szolnoki telepe értesíti vá­sárlóit, hogy leltározási munkálatok miatt az áruk kiszállítását JANUÁR 3—20-IG SZÜNETELTETI. A FENTI IDŐ ALATT KERÉKPARVILAGITÁSI FELSZERELÉSEK RENDELHETŐK. KISZÁLLÍ­TÁSUK FOLYAMATOSAN TÖRTÉNIK. Kubát köszön tjük ti ét esztendővel ezelőtt ** a Sierra Maestrában teherautókból átalakított páncélkocsikon, gyalogosan és lóháton áradt Havanna felé a maroknyi csoportból hadsereggé növekedett fel­szabadító sereg. Batista dik­tatúrája összeomlott, a nép virágokkal várta Castrot és seregét. Az Egyesült Álla­mok a tizenkettedik órában tengerészgyalogosainak Ku­bába küldésével próbálta megakadályozni hűséges vazallusának, Batástának bukását, azonban a latin- amerikai népek tiltakozásá­ra kénytelen volt , vissza­vonni csapatait. 1959. ja­nuár elsején, Batista me­nekülése után washingtoni sugallatra Havannában ka­tonai juntát hoztak létre, másnap azonban kitört a havannai munkások álta­lános sztrájkja, amely el­sodorta a junta-kormányt. Január nyolcadikén érte el Castro serege Havannát, s e naptól kezdve Kuba min­den részében a forradalmi erők vették át a hatalmat, «január elseje a kubai J forradalom győzelmé­nek ünnepe. Csaknem hat esztendőn át folyt a harc ezért a győzelemért. Egy hétfői hajnalon, 1953. jú­lius 26-án hajtották végre az első bátor akciót, ami­kor Fidel Castro kis csa­pata megtámadta a san­tiagói Moncada-laktanyát, harcba szólítva ezzel a dik­tatúra ellen az egész népet. Százhatvanöten indultak ostromra, s csak kilencve- nen maradtak életben kö­zülük. A bíróság előtt foly­tatták a küzdelmet, azután a börtönben és az emigrá­Egy hirtelen televíziós műsorváltozás nagy feltű­nést keltett az óesztendő utolsó napjaiban Nyugat- Németországban. Már hó­napok óta nagy közked­veltségnek örvendett a te" levíziós nézők körében a „Halló szomszédok” című szatirikus program, amely­nek szerzői szellemes és ötletes humorral kritizál­ták a nyugatnémet közélet visszásságait és különösen éles gúnnyal ostorozták a revansista törekvéseket A december 29-ére mű­sorra tűzött adás azonban hirtelen elmaradt, ehelyett egy kultúrfilmet vetítettek az angliai rókavadászatról. A bemondó közölte, azért dóban, hogy azután a Granma fedélzetén vissza­térve a Sierra Maestra át­hatolhatatlan őserdejében gyülekezzenek a végső csa­pásra, az 1959-es januári győzelemre. ne a harc egyetlen nap- ra sem lankadt. A leghatalmasabb és a leg- agresszívebb imperialista állam, az Egyesült Államok szomszédságában szocializ- must építő hat és félmil­liós kubai népnek szinte naponta kell szembenéznie az ugrásra kész farkassal. Hány és hány támadást in­téztek a forradalmi Kuba ellen két esztendő alatt a dollárokkal tömött ellen­forradalmárok, az amerikai titkosszolgálat ügynökei és az Egyesült Államok fegy­veresei. A Disznó-öbölben végrehajtott ellenforradal­mi invázió azonban éppen úgy kudarcba fulladt, mint a Kuba ellen hirdetett blo­kád, az intervenciós kísér­letek és más fenyegetőzés. Washington Kuba-ellenes blokád-politikája darabokra tört a szocialista országok szolidaritásán, a latin-ame­rikai népek összefogásán, a nemzetközi közvélemény tiltakozásán. ba uba, a legifjabb, de *» harcokban edzett szo­cialista ország a Szovjet­unió és más szocialista or­szágok, köztük a mi nép- köztársaságunk támogatásá­val szinte látótávolságra az imperialista farkas torkától* töretlenül halad a szocia­lista forradalom útján. — Nemzeti ünnepén forró sze­retettel köszöntjük a győz­tes harcokban edzett kubai népet és nagyszerű vezetőit került sor hirtelen prog­ramváltozásra, mert a te­levízió vezetői szerint a szatirikus program egyes részleted „túllépték az el­fogadható kritika határait”. Később híre terjedt, hogy a szatirikus program kifo­gásolt részletei között sze­repelt egy olyan jelenet is, amely az Egyesült Álla­mok vietnami beavatkozá­sát kritizálta, A csalódott televíziós né­zők még aznap este tilta­kozó telefonhívások özö­nével árasztották el a te­levízió szerkesztőségét, sőt Hamburgban a tv épülete előtt is tüntettek az ellen, hogy szájkosarat raknak a televízióra. Szilveszteri VILÁGMOZAIK Akik talán keveselnék szilveszter éjszakáját, át­fáradhatnak a New Jer­sey állambeli Hobokenbe. Az AP hírügynökség jelen­tése szerint a városi alko­hol-ellenőrző bizottság tör­ténelmi intézkedéshez fo­lyamodott: engedélyt adott, hogy a 200 helyi kocsma és bár egyhuzamban 68 óráig nyitva tarthasson. A kocsmák, amelyek Hobo- kenben általában hajnali 2-ig tarthatnak nyitva, ma reggel 6 órától hétfőn reg­gel 2 óráig fogadnak ven­dégeket. na:: A két órával előbbre tar­tó szovjet fővárosban a késő esti órákban tudósí­tónkat egy közlekedési rendőr karjelzése állította meg. A rendőr a kocsihoz sétált és cédulát nyújtott át vezetőjének: „A moszk­vai közlekedésrendészet dolgozói boldog újeszten­dőt és balesetmentes köz­lekedést kívánnak önnek!” ■ a»» :::: fiit» Az óceán túlsó partján egy másik nagyváros, New York 0 óra 1 perckor nem­csak újévet, de új polgár- mestert is ünnepel, John Lindsayt. Elődje, Robert Wagner elegánsan vissza­vonult abból a vitából, —* amely a városháza és a városi közlekedési válla­lat dolgozói között folyt. A földalatti vasút és az autóbusz-vállalat dolgozói fizetésemelést követelnek és máris kilátásba helyez­ték a sztrájkot. Könnven lehet, hogy a 15 millió newyorki munkábajáró új­év után hiába várakozik a megszokott megállóhelye­ken. Betiltott ty-műsor

Next

/
Oldalképek
Tartalom