Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

1965. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 HÍRŰNK AZ ORSZÁGBAN Novemberi folyóirat- és lapszemlénket immár ha­gyományosan a mezőgazda­sági témájú írások ismer­tetésével kezdjük. A Nép- szabadságban Dobozy Imre számol be „Lehet-e egysze­rűbben?” című riportjában a jászteleki Tolbuchin Tsz vezetőinek gondjairól, ter­veiről. November végén pe­dig Gulyás Pál írt hosszú, részletes cikket „Embert formáló hétköznapok” cím­mel a karcagi Lenin Tsz Szabó brigádjában az el­tűnt és a még meglévő kü­lönbségekről. A Szabad Földben Griff Sándor a tsz-ekben lebo­nyolított húsvásárlásokról, a különféle ajándékozások­ról” ír, „Fekete bárányok” című cikkében. Három me­gyénkben tsz-t említve, köztük a tiszaugit is, el­mondja három „szövetke­zeti bárány” értékesítésé­nek történetét. A Magyar Mezőgazdaságban ezúttal is bőven találtunk tanulmá­nyokat és kisebb írásokat is megyei szakemberektől. A Szövetkezet „ Facseme­tenézőben három megyén ót” címmel beszámolt a kunszentmártoni telep kö­rültekintő és alapos mun- * kájáról. A Magyar Nemzet és a Népszava hosszú cikk­ben foglalkozott a második tiszai vízlépcső építésének programjával. Beszámoltak a lapok a Szolnokon meg­tartott helyki jelölő tanács­kozásról is. A Magyar Me­zőgazdaság közölte a Szol­nok megyei Népfront bi­zottságnak a TIT-tel és a megyei tanáccsal közösen megszerkesztett témajavas­latát a termelőszövetkezetek bizottságai részére szerve­zett tanfolyamok számára. Novemberben iparról, ke­reskedelemről, a gazdasági életről általában igen ve­gyes anyag jelent meg, kü- lön-külön csoportosítani alig lehetett, így kénytele­nek vagyunk az egészet együtt, szinte „ömlesztve" közreadni. A Dunántúli Napló „Túl a megyehatáron” rovatában Varga József fényképes be­számolóját olvashattuk az í.Ojarcú Jászkunságáról. — Az Ifjú Kommunístá-bar) Kocsis Éva több oldalas beszámolót írt a Szolnok megyei KISZ bizottságok működéséről: „Az akció­program nyomában — Szol­nok megyéből jelentjük”. A Népfront „Jászkunsági krónikájában” a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsága mellett működő műszaki akciócsoport tevé­kenységéről olvashatunk. A Szövetkezetben Kovács Attila hosszú „leleplező cikkben” ismerteti a jános- hidai FJK vezetők vissza­éléssorozatát. A Szövetke­zeti Hírlapban a kunszent­mártoni Járási Építőipari Ktsz rossz, szervezetlen termeléséről írnak: „Egy tisztújító közgyűlés figyel­mébe: hol folyhat el a közös?” A Tanácsok Lapjában beszámolnak arról, hogy Szolnok megyében a har­madik ötéves terv előirány­zata szerint kilencezer la­kásnak kell felépülnie ma­gánerőből. A Turbó minden hónap­ban legalább egy-kót cikk­ben foglalkozik a GVM szolnoki új gyáregységének munkájával, az új telep gondjaival. Novemberben Fábián Ferenccel, a gyár­egység termelési főnökével készítettek riportot. „Nehéz feladatok előtt állnak a szolnokiak." A Közlekedésben olvas­tuk: Jászberényben tanács­koztak a MÁV—AKÖV komplex brigádok. A Nép­szava írja: a karcagi Nép- művészeti és Agyagipari HTSZ a budapesti Törté­nelmi Múzeum megbízatásá­ból Zsigmond király kora­beli minta szerint készít kályhát. A Cscmgrád megyei Hír­lap közli, hogy a jászberé­nyi Hűtőgépgyárban elké­szült a háztartási mélyhűtő szekrény mintapéldánya. A Magyar Nemzet a martfűi cipőgyár új létesítményei­ről és a termelés alakulá­sáról számol be: ,,Százezer műbőrcsizma készült egy negyedév alatt Martfűn”. Az Esti Hírlap és a Nép­szava a szolnoki új fedett uszoda építéséről adott hírt. A Népszabadság a Szolnok megyei pártbizottság új székházáról, az Esti Hírlap a színház mellett épülő tíz­emeletes lakóházról írt. Gazdag és tartalmas volt novemberben a művelődés- ügyi anyag. Oktatásügyünk jelentős eseményeként tart­juk számon az országgyűlés legutóbbi ülésszakát. A Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava részletesen beszámolt az or­szággyűlésen elhangzott be­számolókról és a képviselők interpellációiról. Szolnok megyéből ketten szólaltak fel: Molnár György és Andrási Béla. Molnár Györgynek, a KISZ KB tit­kárának felszólalását teljes egészében olvashattuk a Magyar Ifjúságban: „A ter­vezett intézkedések talál­koznak a tanulók igényei­vel." A Magyar Nemzetben ol­vastuk: 54 tanyai iskolában szüntették meg a tanítást az elmúlt egy év alatt me­gyénkben. A Népszabadság­ban a mezőtúri Teleki Blan­ka gimnázium fazekasmes­terséget tanuló diákjairól láttunk képet. A Népszava arról írt, hogy készül megyénkben a tanyavilág szociográfiai tér­képe. A Népszavában „Régé­szeti leletek PVC-ből” cím­mel a szolnoki Damjanich János Múzeum restauráto­rának, Csépai Ferencnek ér­dekes munkájáról írnak. A Film Színház Muzsiká­ban hírül adták, hogy Hu- bay Anikó váratlan beteg­sége miatt a Marica grófnő címszerepében Ágoston Edit ugrott be. A lap másik szá­mában „Móricz Szolnokon” címmel a Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül bemutatásá­ról írnak. Hírt adott róla a Magyar Nemzet is. A Művészet című folyó­iratban Ecsery Elemér Mé­száros Lajost, a szolnoki Művésztelepen élő festő­művészt mutatja be. Közli a művész „Komp” című ké­pét is A Népszabadságban Cserhalmi Imre: „Az író- olvasó találkozókról kiadott szolnoki körlevél ügyé?’ Érdekességek A Broadway tavalyi be­mutatóinak mérlege most került nyilvánosságra. A színre hozott 52 produkció­ból 36 megbukott, s csak 10 hozott jelentősebb be­vételt. Összesen több mint 8 millió dollárt ruháztak az előadásokba, ebből 5,7 millió kárba veszett. — A tizenöt bemutatott dráma kivétel nélkül megbukott, és tizenhét vígjátékból ti- zennégy nem nyerte meg a fizető közönség tetszését A Széchenyi Könyvtár érdekes irodalomtörténeti kuriózummal gyarapodott: az egyik legismertebb kö­zépkori magyar író, Mi­chael de Hungária domon­kos-rendi szerzetes beszéd­gyűjteményével. Egy angol könyvkereskedő révén ju­tottak hozzá a gyűjtemény eddig ismeretlen kölni kia­dásához. Ez a kiadás nincs meg a British Museum könyvtárában sem, s a szakemberek ezt az egyet­len példányt tartják szá­mon. megtárgyaló megyei párt végrehajtóbizottsági határo­zatot ismertette. Az Alföld novemberi számában ismertették Kiss Tamás költő és műfordító életét, munkásságát. Válo­gatást közöltek verseiből. A költő Kisújszállás szülötte, első versei a Nagykunság c. hetilapban jelentek meg. 1934-ben halt meg Szolno­kon Bányai Kornél, a ma­gyar irodalom méltatlanul elfeledett kiváló képviselő­je Rá emlékezik Mátyás Ferenc az Alföldben: ,,Bá­nyai Kornél ébresztése” címmel. Dr. Kardos Józsefné A toll mesterei kapcsolódjanak tevékenyebben a közéletbe Az írószövetség főtitkárának nyilatkozata be Három és fél év munkáját tette mérlegre a Ma­gyar írók Szövetségének közgyűlése, amellyel most új — több éves — időszak küszöbére léptek az. írók, költők, tollal szerzett kultúránk munkásai. A plená­ris fórumon ismét Dobozy Imrét választották a szö­vetség főtitkárává. Ebből az alkalomból adta az alábbi nyilatkozatot. — Tanácskozásunk — mondotta — széles skálájú és mélyrehatóié eszmecse­rével vizsgálta a ma iro­dalmát, s határozott fej­GAZDASZEMMEL A NAGYVILÁGBAN Érdekes könyv jelent meg a napokban a Kossuth Kiadó gondozásában: Gaz­daszemmel a nagyvilágban. Parasztemberekről szól, ró­luk, akikről a kötet beve­zető tanulmányában Erdei Ferenc így ír: „Valamikor az emberiség nagy többsé­ge paraszt volt, ha a pa­rasztsághoz számítjuk a ha­lász, vadász, pásztor, gyűj­tögető és egyéb „ősterme­lő” népeket is. 1930-ban az emberiség kétharmada dolgozott a mezőgazdaság­ban, beleértve a halásza­tot, vadászatot és az erdé­szetet. 1948-ban ez már csak 58 százalék volt, 1965- bem pedig valószínűleg az emberiségnek éppen a fele, de lehet, hogy már csak a kisebbik fele. De tíz év múlva biztosan már en­nél is jóval kevesebb”. Mégis, milyen sokat le­het még róluk elmondani! Maga a könyv is erről ta- tanúskodik, hiszen 280 olda­lon át valóságos tárházát adja a paraszti életnek, a világ agrárproblémáinak, a falu társadalmi helyze­tének. Mindezt igen válto­zatos módon találja meg az olvasó. Tanulmányok, riportok, tárcák, novellák, útijegyzetek, táblázatok so­rakoznak a könyv lapjain. És emellett igen sok kép. A mintegy 200 foto nem- csupán illusztráció vagy dísz, hanem a kötet jelen­tős alkotórésze, amely ön­magában is elmondja, mi­lyen sokrétű a paraszti élet Földünkön, mennyi a ha­sonlóság és mennyi a kü­lönbség az egyes országok mezőgazdasága között. A könyv — amellett, hogy képet ad a falu éle­téről, a szokásokról, a munka formáiról — a vi­lág úgyszólván minden lé­nyegesebb agrárproblémá­ját érinti. Megmutatja a szocialista országok ered­ményeit, gondjait, a nyu­gati félteke termelési si­kerei mögött meghúzódó ellentmondásokat; a „har­madik világ” útkeresését, amelyben egyre világosab­ban kirajzolódik az, hogy a függetlenséget elnyert or­szágokban a mezőgazdaság csak a társadalmi átalaku­lás keretei között fejlőd­het eredményesen. A szerkesztők igyekeztek a könyv mondanivalóit úgy csoportosítani, hogy minél könnyebb és gyorsabb át­tekintést nyújtsanak. lódést nyugtázott az utóbbi esztendők javára, továbbá az írók személyiségének kibontakozására, mind fon­tosabbá váló társadalmi szerepére, az élő litera- tura növekvő hatására tet­te a hangsúlyt. A termés kapcsán megállapítottuk: a művek összessége — az olykori tényleges, vagy vélt hibáik ellenére is — leginkább azzal jellemez­hető, hogy az írók a ko­rábbinál többet, fontosab­bat, érdekesebbet és mű- vésziebbet tükröztek visz- sza életünkből, örvende­tes, hogy állásfoglalásunk, véleményünk találkozott a politikának az irodalom fejlődéséről vallott nézetei­vel és megállapításaival. — Időszerű volt a „ház­táji” vizsgálódás azért is, mert mostanában az iro­dalmi élet egyre jobban decentralizálódik. — Felfi­gyeltünk ezekre a jelensé­gekre a szövetség jövőbeni tevékenységének felrajzolá­sánál. — Nem tévesztettük szem elől — mondotta a továbbiakban Dobozy Imre —, hogy az élő magyar irodalom többféle törek­vés, alkotói vállalkozás, tendencia egysége. — Az „író-parlamentben” kinyil­vánított, egymást erősítő — alkalmasint viszont messze különböző — néze­tek céljukban jobbára azonosak: teremtsünk az írói alkotásra megfelelőbb szervezeti, társadalmi fel­tételeket. — Viszonzá­sul a toll mesterei a napi sajtó útján kapcso­lódjanak be tevékenyeb­ben a közéletbe. Befejezésül a főtitkár az írószövetség nemzetközi kapcsolatait, kullurdiplo- máciai feladatait is érin­tette: — Fokozott figyelemmel ápoljuk valamennyi föld­résszel kiépített irodalmi ismeretségünket. Szeret- nők, hogy a kortársi vi­lágirodalom bőségesen im­portálja hozzánk termését a viszonzás igényével, az­az a legjobb magyar mű­vek helyében. Termékeny talajon, biztató alapon ál­lunk e tekintetben, ugyan­is kifejezetten jő, gördülé­keny együttműködésünk például a nemzetközi Pen Club-bal. valamint az Eu­rópai íróközösség-gel. To­vább építjük tehát kétol­dalú kapcsolatainkat a kü­lönböző népek irodalmá­val — mondotta végezetül Dobozy Imre. Magyar pedagógiai módszerek az óceánon túl „Bartók és Kodály hazá­jának peragógiai módszeré­vel tanítok” újabban így hirdetnek tanfolyamokat Kanadában. Ebben a tá­voli országban ugyanis ez évben több száz zeneoktató kezdte meg a magyar pe­dagógiai módszerek alkal­mazását — s ennek előz­ményei igen érdekesek. A Budapesten tavaly megren­dezett zenei nevelési kon­ferencián sokan felfigyeltek a magyar eredményekre. Közöttük kanadaiak is vol­tak, akik a Quebec-i Mi­nistere de 1’ Education szá­mára Magyarországról kér­tek zenepedagógust, hogy az ottani zeneoktatóknak tart­son előadásokat, mivel vé­leményük szerint Magyar- országon a legeredménye­sebb a zenei nevelés és az itteni tapasztalatok alapján óhajtják megszervezni a kanadai gyerekek oktatását. Magyar részről Szőnyi Erzsébetet, a Zeneművé­szeti Főiskola főtanszékve­zető tanárát bízták meg azzal, hogy segítséget nyújt­son a kanadai pedagógu­soknak. Szőnyi Erzsébet a közelmúltban jött vissza a tengerentúlról, ahol három tanfolyamot is tartott. — Egyet a montreali pedagó­giai intézetben, egyet a montreali egyetemen, egyet pedig a már iskolából ki­került fiatal kanadai mu­zsikusok számára. Eredetileg egy-egy tan­folyamon 20—30 főnyi hall­gatóságra számítottak, de az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a montreali pe­dagógiai intézetben Szőnyi Erzsébet 240 részvevő előtt tartotta előadásait. A tan­folyamra egyébként elmen­tek az amerikai zenei in­tézmények tanárai is, hogy megismerkedjenek Bartók és Kodály hazájának zene- oktatási módszereivel. A pedagógusoknak ez a tapasztalatátadása egyéb­ként a megélénkülő ma­gyar—kanadai kulturális kapcsolatok egyik jelentős eseménye volt. MEMENTO... nél? öriz-e még valaki va­lamit abból a tengernyi szépből, amit a szőlőhegyek népére hagyott. Szereti-e őt „Bányai Kornél, Újbá­nya, 1897. auguszt us 20— 1934 augusztus 28. Szol­nok. A szibériai fogoly­táborokban írta első költeményeit. Korának életéről, a háborúról szóló verseit szenvedé­lyes tiltakozás fűti. El­ső kötetei a Szovjet­unióban jelentek meg. Hosszú évekig Homo­kon volt tanító. Korai halála sokat ígérő te­hetségű költői pályát tört derékba. — Művei: Búzák születése és ha­lála. 1918. Omszk; Örök arc, 1920. Taskent; Kö­zelebb a földhöz, Bu­dapest. 1931.” (A Magyar Irodalmi Lexikon után.) Arasznyi dűlőúton ban­dukolunk a tiszaföldvári kertek alján A szőlősorox között játékosan pustol a hó, egy perc alatt eltünteti lábunk nyomát — s vaj, a2 a háromszor tíz esztendő meghagyott-e errefelé va­lamit a költő-tanító úr emlékéből?!... A „venyigéket ragyogó kékköves ruhákba” öltözte­tő homoki emberek tud­ják-e, ki volt Bányai Kor­az emlékezés halotti porá­ban. S ha már azok is el­szunnyadtak volna, akikkel együtt élte a tanyák sötét gondú világát, van talán egy tenyérnyi márvány-em­lékeztető a házon, ahol la­kott? Hiába ébresztgetjük ma­gunkban a reményt, senki sem rezdül a szőlőhegyen neve hallatára, semmi nyom, semmi emlék, csak az elfeledett sírhant . a szolnoki temetőben. Térkép kell, hogy megta­láljuk: 11. tábla. 12. sor, 6 hely. Kórótövis erdő va- donkodik körülötte. Lezárt, elhanyagolt része ez a par­cella az ó-temetőnek. El­múlt az a harminc év{ ameddig jel alatt pihenhet, ki végleg nyugovóra tért. A városrendezés megszünteti ezt az elévült temetőt. Ha nem lép közbe a megbe­csülő kegyelet, fiaink mar azt sem tudják, hol múlt nyom nélkül „a föld ízes porába” a tiszatáji tanyák keservét oly csodálatosan megénekelő költő... Tengernyi adósságunk van Bányai Kornéllal szem­ben. A Magvető Könyv­kiadó hamarosan megjelen­teti válogatott verseit. Megtisztelő kötelessége Szolnok városának hogy díszsírhelyet adományozzon a Tisza táj nagy költő-taní­tójának! Tiszai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom