Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

1965. december 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

RENDELET

a termelőszövetkezetek jövő évi állami támogatásáról

A Magyar Közlöny 69. számában megjelent a pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter együttes rendelete a termelőszövetkezetek 1966. évi állami támogatásáról. A rendelet szerint — az alapjául szolgáló korábbi 3004/8-as kormányhatározatnak megfelelően- —

a termelőszövetkezetek állami támogatásának rendszere lényegében változatlan marad és a támogatások köre és mértéke általában a jövő évben is azonos lesz az ideivel.

Az újabb, illetve fokozottabban előtérbe kerülő gazdasági és termeléspolitikai céloknak megfelelően azonban egyes területeken és egyes feladatok megoldásához az állam az eddiginél nagyobb mértékű kedvezményeket nyújt a termelő- szövetkezeteknek.

A kedvezőtlen természeti adottságok gyorsabb ütemű javítása érdekében a jövő évben a gépi talajjavítás, azaz a digózás teljes költségét az állam fedezi, szemben az eddigi 50, illetve 80 százalékos támogatással. Ugyanebből a célból néhány további, rossz termőhelyi viszonyokkal rendelkező járás bevonásával kiterjesztették azokat a kiemelt körzeteket, amelyekben minden talajjavítási,

talajvédelmi és üzemen belüli vízrendezési munka ingyenes a termelőszövetkezetek részére.

Az eddiginél nagyobb ösz- szegű támogatást kapnak a szövetkezetek a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges munkák elvégzéséhez is.

Nagyobb és a jelenleginél differenciáltabb kedvezményekkel ösztönzi a rendelet a termelőszövetkezeteket arra, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél fokozottabban vegyék figyelembe a hazai fogyasztók igényeit és az export szükségleteit. Ebből a célból a jövő évben növekszik a csemegeszőlő, valamint a cseresznye, a meggy és a bogyós gyümölcsök telepítéséhez nyújtott állami támogatás összege.

A minőségi bortermelés növelése érdekében kiterjesztették azoknak a kiemelt borvidékeknek a körzetét, ahol a telepítési és ápolási költségek 70 százalékát az állam viseli.

A rendelet kimondja, hogy a bekötőutak és a majoron belüli üzemi utak földmunkáit — amennyiben ezeket gépi erővel végzik — teljes egészében az állam fizeti. Űj kedvezményt jelent a termelő- szövetkezeteknek az a visz- sza nem térítendő állami támogatás, amit ezentúl állami szervektől vásárolt használt épületek, illetve termő vagy nem termő szőlő- és gyümölcsültetvények kifizetéséhez kapnak.

Baktat Ferenc— Tatai Zoltán:

Hegvalósult

tervek

Karcsú, gyönyörű, új híd a Dunán, az „Erzsébet”... Házgyár Óbudán... korszerű, hatalmas üvegházak Sasadon... új erőmű Oroszlányban... tojásgyár Bábolnán... Sportpalota Szombathelyen... hideghengermű Dunaújvárosban... és még sokáig sorolhatnánk mindazt a sok-sok új gyárat, üzemet, iskolát, utat, kórházat, lakótelepet, ipari, mezőgazdasági és kulturális létesítményt, amellyel népünk gazdagodott a második ötéves terv során.

A megvalósult tervekről számolnak be a szerzők rendkívül ízléses kiállítású, gazdagon illusztrált könyvükben.

ESTE A TANYAN

Tanya, mindjárt az ét mellett. Messze esik a város, Kisújszállás. Ügy ismerik erre a vidéket; ez Babó, Szőrfű, Nyakvágó, ez pedig a kontai rész. A tanyák is akkor épülhettek, még abban a világban, amikor a nagybirtokosokról nevezték el a tájat,

— Fene tudná, kié ez a tanya. Mi a „Búzakalász- tól” kaptuk, lakiunk benne. Van annak már hárcnn éve is — szól a gazda, Oros Abert. — Jól jött. Amikor esküdtünk, semmink se volt, lakás se Ezt meg kínálta a szövetkezet. Kijöttünk. Borzasztó az, hogy nézett ki minden. De rendbehoztuk.

Petróleumlámpa ég a falbavert szögre akasztva. Földes a konyha, a sarokban mosdó, lavórral, mellette a kannák. Rend. A bútor, a konyhabútor újnak mutatja magát.

— Amikor kijöttünk, akkor vettük. Meg egy telepes rádiót is — avatkozik a beszélgetésbe a fiatalasz- szony. — De én sírtam. Nem szívesen költöztem. Mi mást tehettünk volna? Könnyebb itt fiatal házasoknak a megélhetés. Pár év eltelik, aztán majd otthonra találunk a városban. Kezdheti helyettünk élőből más.

A szoba tiszta, takaros. Linóleummal leterítve a föld. A falakon fényképek függnek és egy valamikori BUÉK-kép, az elmaradhatatlan kéményseprővel és az újévi szerencse-malaccal.

Műszaki f

a TVM-beu

Szűkös anyagi lehetőségek — Csak az utolsó pillanatban dönthetnek a fejlesztési témákról

A szolnoki Tiszamenti Vegyiművek idei műszaki fejlesztési programja szerény volt, mindössze nyolc téma kidolgozását tervezték. Ez azonban természetes, mivel a pénzügyi alap is csekély 826 ezer forintHOL

hibáztak az elődök?

Kilencen a katedrán — Házi múzeum

A jászberényi tanítóképző hallgatóinak túlnyomó többsége kollégiumban lakik, így az ottani diákbizottságnak igen nagy szerepe van a tanulmányi munka segítésében, a kollégium belső rendjének megtartásában, a hallgatók aktivitásának, öntevékenységének fokozásában.

A Csíki Jolán intézeti tanár közvetlen felügyeletével és Kiss Mária III. éves hallgató vezetésével működő diákbizottság célkitűzéseit változatos módszerekkel igyekszik elérni.

Legfontosabb feladatuk, a tanulmányi munka színvonalának emelése érdekében régi szakdolgozatokat adnak ki a hallgatóknak, hogy azok elemzésével, a tapasztalatok megvitatásával ■ saját szakdolgozatukat' könnyebben és jobban meg tudják írni.

Az eredményesebb munkát szolgálják a különböző vetélkedők is. Most, december 13 után kezdődik például a III. évfolyam hallgatói részére egy vetélkedő az évfolyam legjobb tanítója címért. Kilencen neveztek be, s a gyakorló- iskolában való tanításuk után dönt a zsűri, kiket illet az első három helyezettnek járó könyvjutalom. A II. évfolyam versenyzőinek meghatározott témáról legalább 10 perces előadást kell tartani, míg az elsősök vetélkedőjének anyaga főleg természettudományi ismeretekből tevődik össze.

A hallgatók részt vesznek a technikai dolgozók ideológiai képzésében is. Havonta különböző előadásokat tartanak számukra. Hasznos ez a módszer azért is, mert a hallgatók az életbe kikerülve mondhatni egyből közéleti emberek lesznek, nemcsak gyermekekkel kell foglalkozniok. Ezért jó, ha már tanulmányaik folytatása közben hozzászoknak a felnőttek számára tartott előadásokhoz. E meggondolásból kiindulva a későbbiek során szélesíteni kellene előadásaik körét, nemcsak az intézet dolgozóinak tartva ■•okát. hanem a városi

mozgalmi szervekkel

együttműködve, máshol is.

A diákbizottság fegyelmi felügyeleti hatósági tisztet is betölt. Irányítása alatt működik a fegyelmi bizottság. A diákbizottság álláspontját az intézet igazgatója a legtöbb esetben magáévá teszi. Ez is az önkormányzat fejlett voltát bizonyítja. Volt már olyan fegyelmi ügy, ami a kollégiumból való kizárással végződött — de mostanában kevés a dolga a fegyelmi bizottságnak. Ebben a félévben még csak kétszer kellett állástfoglalnia. A legtöbb problémát az engedély nélküli elutazások, a hosszabb kimenők idejének „megtoldása” jelentette az utóbbi években —, méghozzá mindig a II.

félévben. Talán a jobb idő játszik olyankor ebben közre, talán egy kis bele- fásulás a tanulásba, de annyi biztos: a megelőzés időszaka most következik.

Elhatározta a diákbizottság, hogy a kollégium névadója iránti tiszteletből a Zirzen hagyományokat örökletessé teszik. A Zirzen Janka jászberényi szülőházán levő emléktáblát ezután minden évben megkoszorúzzák, emlékesteket tartanak az intézetben. Felkutatják a Zirzen emlékeket, s az intézetben múzeumot alapítanak azokból, hogy a kései utódok minél jobban megismerjék azt a tiszteletre méltó, szép életpályát, s kövessék példáját.

(S, B.)

ra tehető, tehát olyan feladatokat kellett kitűzni, amelyeknek megoldásához ez az összeg elegendő.

A vállalat meglehetősen szűkös anyagi lehetőségei közepette azon volt, hogy egyéb pénzforrásait is a műszaki fejlesztés szolgálatába állítsa. Így például üzemviteli hitelből fedezték a granulált szuperfoszfát foszforit lisztes porozásának megváltoztatását célzó kísérleteket. Á haladottabb technológia révén már 1965 első kilenc hónapjában 29 000 tonnával túlteljesítettek az éves tervet, míg december 31-ig 165 000 tonna szemcsézett műtrágyát állítanak elő.

A Tiszamenti Vegyiművek rendkívül komolyan vette a decmberi párthatározatokat, jelentős energiát fordít műszaki fejlesztésre. Ennél a vállalatnál, melynek berendezései korszerűek, gyártási technológiái jó színvonalat képviselnek, meglehetősen nehéz tetszetős eredményeket ígérő fejlesztési programot kidolgozni. Ezt a feltételt nagyon helyesen figyelembe vették és a közvetlen sikereket ígérő feladatok mellett a vegyiművek további fejlesztéséhez kapcsolódó (mosószergyártás, stb.) távlati témák feldolgozását is megkezdték.

Lehetőségeik azonban nemcsak az üzem műszaki adottságai miatt korlátozottabbak, mint másutt, hanem pénzügyi erőforrásaik csekély volta is közrejátszik ebben. A vegyiművek évi termelési Volumens révén mintegy tíz millió forintos műszaki fejlesztési alapot képezhetne, azonban a vegyipari tröszt ennek az összegnek még tizedrészét sem hagyja náluk.

Az, hogy a műszaki fejlesztésre fordítható alap egy bizonyos hányadát nép- gazdasági érdekből elvonja a tröszt (például a kutató- intézetek támogatására, vagy egy-egy másik vállalatnál folyó nagy és közvetlen hasznot ígérő, már megkezdett kísérlet céljára) természetesen helyeslen- dő. De az említett arány már kifogásolható, hiszen a vállalatot a fejlesztési terv összeállításakor, adott esetben még nagy horderejű feladatok mellőzésére is Kényszerítheti. Ügy véljük azért, hogy a jelenleginél nagyobb önállóságot kellene biztosítani a vegyiműveknek, amihez nyilván több pénzre van szükség, mint amennyit évek óta kap.

Az sem látszik célszerűnek, hogy a műszaki fejlesztésre felhasználható pénzügyi kereteket éppen úgy decemberben hagyják jóvá, mint az egyéb termelési mutatókat.

F. P.

T0L1IJLIS

Másoknak már régen véget ért a háború. Tudtak. újból, szívből kacagni. Az én bánatom csak sötétedett. Fél évi boldogság után — látod, most vagyunk 25 éves házasok — Ferit elvette tőlem a pusztítás. A falumbeli lányok már mind megunták a várakozást. Én nem. Én a Ferié voltam, az asz- szonya. Akartam, s tudtam várni rá.

Álmatlan éjszakákon át-átpápz- táztam gondolataimmal a felégetett vidékeket. Egyszer a szemét, gyönyörű kék szemét láttam ragyogni, máskor néma volt és hideg. Hol találkoztam vele, hol meg a sírját kerestem szüntelenül. De a felfordult mindenség elrejtette előlem. Ma sem tudom, hol halt meg, hogyan tépte el tőlem a föld legszörnyűbb tolvaja, a háború.

Hat éve jártam már feketében. És nem sejtettem, hogy lehet még valami, ami hosszú gyászomnál is emésztőbb. égetőbb... Motorral jött a' cséplőgéphez, mint afféle szakember. Poros voltam és izgatott lettem. Milyen is az asszonyi megérzés. Az első percben tudtam, hogy ha észrevesz, ha egy hajszálnyit is

közeledik hozzám, nem tudok ellenállni. Nem tudok védekezni. Éreztem, tőle függ; felszakad-e bennem a keserű gyász fonala. Le tudom-e tenni a fekete fejkendőt. Feri után és ő előtte a kapumon közeledő szándékkal senki be nem tehette a lábát.

Kedves volt nekem az a mérne- tetlen egyedüllétben. Napok alatt újraterveztem az életem. Virágos ruhákat varrattam. Fehér tüllfüg- gönyt a régi horgolt helyett, hosszú- hosszú sétákat a vasárnapi fásult kötögetés helyett. Harminc éves voltam.

Aztán otthagyott, mérhetetlen csalódásommal. összeomlott terveimmel és határtalan boldogságommal. Ha a szív a bánattól tömi tudna, az enyém akkor a földet rengeti meg, hiszen az egész falu ítélkezett fölöttem. De vigyáznom is kellett rá. Vigyázni, hogy a fiam biztonságban legyen alatta.

Jánoskát — most 12 éves — sem nézte meg. Azóta sem váltott veie szót. pedig itt élünk egy faluban. De én jobban szeretem, minthogy ezért bántani tudnám. Öt az eskü máshoz köti már, s engem a magam érzései boldogítanak. Magamnak nem kértem tőle semmit. De a fiának igen: az apja nevét. Pedig ő ezt, a Jenei nevet féltette legjobban. Mindent megtagadhatott tőlem, de a neve a Űa neve is.

Érte dolgozom, s amint látod, van új tüllfüggönyöm, új bútorom is. Vasárnap, ünnepnap most már sokat utazunk. Ott vagyunk, ha a szövetkezet asszonyai ősszel meg tavasszal kirándulásra indulnak.

A tavaszon ünnepség volt a faluban. Nem sokkal utána kerestek az üzemből, ahol ő dolgozik. A répasorok között teregette elém a képeket egy aranyos teremtés. így vittem oda neki is — mondta. — Csak így: tessék átforgatni, osztály- vezető szaktárs. Majd visszajövök érte. Amikor mentem, egy kép hiányzott. Jánoskáé, a fiadé. De itt van, másoltam helyette.

Tizenkét év után ez volt tőlem a második tolvajlása. De ezzel a mostanival visszaadta rég elrabolt hitemet: a fiát egyszer mégiscsak szeretni fogja.

☆

Egy éve mesélte el élete eddigi történetét. — Ha gondolod, megírhatod — mondta —, nem kavar föl az emlékezés... — Miért vártám mégis egy évig? Nem tudom. Miért írtam le most mégis, ahogyan ő elmesélte?... Talán mert a nőkongresszuson ül egy ragyogóan barna szemű asszony, akinek a 24 évvel ezelőtti háború ütötte sebét egy fényképtolvajlás hegesztette be.

Borsi Eszter

A kemencébe nem fűtöttek be.

— Piszokság van vele. Jövőre csempekályhát viszünk. Azt tudjuk használni majd otthon is. a városbari. Eljön annak is az ideje, három-négy év, s beköltözünk. Veszünk majd egy kis házat, televíziót.

Ülünk a szobában. Oros Albertaknak szerencsés este ez, más mint a többi, szokatlan, tele szavakkal, gondolatokkal. Asztalon maradnak az újságok — más esték vendégei — s a mindennap megélt élet örömét bajait mondogatjuk.

— Csinálunk mindent, hogy megéljünk. Az asz- szony a tanya körül, én a közösben. Vontatás vagyok, de fogtam cukorrépát, kukoricát is. Dolgozok mindig. Tavaly meg egy alkalommal 72 órát ültem egyfolytában a gépen. Ha kell, hát megyek. így vihetjük csak valamire. Most olyan hat- százhúsz munkaegységet gyűjtögettem össze, nem lesz hiba a keresettel. A háztáji belesegít, évenként hét-nyolc hízót mindig piacra adunk. Malac is van. talán huszonnégy darab.

Az asszony, Oros Albert- né:

— Nyáron jobban elmegy az idő. De ilyenltor, korán este van. Lámpa ég, olvasunk, s alszunk. Sokszor már éjfélkor felébredünk, nézzük az órát. Eltelik az éjszaka úgy, hogy tízszer is felkel az ember. Nem jár hozzánk senki, mi sem megyünk. Azóta, hogy kijöttünk, nem voltunk sehol, még moziban sem. Pedig lenne ruha, pénz is, válogatni lehet a ruhák közt, csakhogy nincs idő, s mesz- sze esik a város. Eddig nyakig érő sár volt, most már sima kövesút épúit. mégsem mehetünk. Esténként én félek is. Úgy félek* hogy nagyon.

A szekrényből előkerülnek a ruhák, öltönyök. És a csizmák. Majd lassan helyére tesz vissza mindent az asszony. Hallgatunk. Később Oros Albert rábólint az elhangzottakra.

— Mink innen nem vétünk sehun. Néha a városba hazamegy egyikünk, az öregekhez. Most is náluk van. a két és féléves kislányunk.

Aztán már keveset beszélünk. Szűk a tanyák világa; Estével, ha meggyújtják is a lámpát, nem világol messzire. A kutyáról esik szó. mert hogy jó kutya, biztos minden fogása. Fel- hozódik az iskola, a tanulás, mert hogy az is kellene, a nyolcadik osztály. De arra is majd csak a városban kerül sor, ha beköltöznek.

Motor halad el az úton. Esemény. Találgatják, ki lehetett.

— A „Kinizsisek” este hatkor jönnek — jegyzi meg egyikőjük.

Falakba zárt világ. Szűk kör reggeltől az este, s a másnapok. Elszegényül a gondolat, a nappalt kitölti a hízók etetése. Csizmák világa. S a tél betemet itt mindent, csak az akarat lángol, s ad értelmet a holnapoknak. Még jó, hogy egyszer egy héten, pénteken délutánra megérkezik a postás, újságokat hoz, hírt a világból. S a postás mindig jókor jön. Ha késik, és az este veti errefelé. Oros Alberték már türelmetlenek. Meglehet, nem is az újságokat várják, hanem hogy rájuk nyissa az ajtót valaki, jó szót mondjon, aírt az otthonlévőkről.

A tanyák, öregemberek; Vigasztalanul szomorúak. Állnak az utak mentén, megroggyant derékkal, rájuk szólt az idő. költözzenek. S még így is értelmet adnak életeknek, embereknek, hitet, hajlékot fejük fölé.

Sz. Lukács Imn