Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-09 / 290. szám
IMS. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Köszöntjük az MSZBT konferencia résztvevőit A Lima—8 űrállomás elérte a Holdat. Ez a hír a legfrissebb bizonyítéka a szovjet tudomány fölényének, újabb és újabb sikerének. Napjainkban a másik figyelemreméltó esemény a szovjet parlament ülése, amely megalkotja az 1966. évi nép- gazdasági tervről szóló törvényt és jóváhagyja a jövő évi költségvetést. A újságolvasó emberek az új terv- javaslat legfontosabb adatait ismerik. A lapokban olvashattak arról, hány százalékkal nő 1966-ban a szovjet ipar és mezőgazdaság termelése, miként gyarapszik a nemzeti jövedelem. Azt is megtudták, hogy jövőre 1400 kilométer új vasútvonal épül a Szovjetunióban, 2000 kilométer vasútvonalat villamosítanak, hogy az 1966-ban elkészülő új lakások együttes alapterülete eléri a 90 millió négyzet- métert. Még hosszan sorolhatnánk az adatokat mindarról, amelyet már elértek, s arról is, amit jövőre valósítanak meg a kommunizmust építő szovjet emberek. Miért vetettük papírra ezt a néhány gondolatot? Azért, mert a Szovjetunió sikereinek minden olyan ember örül, aki testvérének, igaz barátjának érzi, tartja a szovjet embereket. S mert épp a mai na pon gyűlt össze Szolnokon azoknak egy kis csoportja — mintegy kétszáz ember — akik évek, évtizedek óta munkálkodnak^ megyénkben a magyar és szovjet nép barátságának, kapcsolatának erősítésén. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei konferenciáján az ipari munkások, termelőszövetkeze ti vezetők, értelmiségiek, egyszerű háziasszonyok között ott találjuk a szolnoki Kálmán Laci bácsit és a túrkevei Márki Gábor bácsit is, akik fegyverrel harcoltak a fiatal szovjet hatalom megvédéséért. Ott lesznek azok is — többek között a tiszakürti Stul Györgyné, dr. Harczos György, Bártlai Sándor, a karcagi Lenin Tsz elnöke, Vásár József, a járműjavítóból, Zsamai György, a szolnoki papírgyárból stb — akik évtizedek óta önzetlen munkásai a mozgalomnak. Mérlegre teszik munkájukat, főként az MSZBT III. kongresszusa óta eltelt időszak eseményeit elemzik, s megvitatják, mit tehetnek, mit kell tenniük a jövőben a mozgalom népszerűsítéséért, a két nép barátságának további erősítéséért. Köszöntjük a megyei konferencia résztvevőit, tanácskozásukhoz, munkaértekezletükhöz sok sikert kívánunk. 4 haktériumölés / * ui módszere London egyik kórházában egy angol és egy indiai orvos nagyjelentőségű eljárást talált a baktériumok elpusztítására az eddigi gyógyszer adagok ötvenedrészével. Kísérleteket folytattak a baktériumok életciklusánaic szinkronizálásával, hogy kismennyiségű gyógyszerrel egyszerre minél nagyobb számú baktériumot tudjanak megölni. A szinkronizálást hűtéssel érték el: a baktériumokat „hibemá- ciónak” tették ki és ezt követően 90 százalékukat egyszerre tudták elpusztítani, majd röviddel utána megismételték az. eljárást és a további 10 százalékot is megölték. Halak áttelepítése A Szovjetunió kutatói nem nyugszanak bele abba, hogy a tengeri halak és hasznos gerinctelenek eloszlása a természet szeszélye szerint történjék a folyókban és tengerekben. — Már 1929 és 1940 között 1500 esetben hajtottak végre áttelepítéseket, és a háború után fokozott ütemben folytatták ezt a tevékenységet. Többek között Északi-tengeri heringeket az Arai tóba telepítettek, ahol a hering-állomány ma már az egész tavat benépesíti. A Csendes-Óceánból viszont lazacokat „költöztettek” a Barents-tengerbe és a Kola-félsziget folyói- ba. Több millió megtermékenyített ikra vándorolt így óriási távolságokra^ Az egymás után épülő hatalmas víztárolók ugyancsak benépesítésre várnak; Több gyűjtőmedencébe pontyokat telepítettek. — De nagy forgalmat bonyolítanak le a Fekete-tenger és a Káspi-tenger között is az Ikrákat szállító repülőgépek. A legközelebbi jövő tervei közül kiemelkedik a kamcsatkai taiisznyarák- nak a Csendes-Óceánból a Barents-tengerbe történő áttelepítése; Másfélszer nagyobb, korszerűbb traktorpark Kisüzemi berendezések helyett nagyteljesítményű gépek — A mezőgazdaság gépesítése a második ötéves tervben A mezőgazdasági termelés fejlesztésének a második ötéves tervben egyik legfontosabb eszköze a gépesítésvolt. A gépállomány növekedésének nagy része van abban, hogy a mező- gazdasági termelés a munkaerő számának csökkenése és a termelőszövetkezeti tagok korösszetételének romlása ellenére is számottevően emelkedett. A fontosabb gépekből a mezőgazdaság annyit vagy valamivel többet kapott, mint amennyit a terv előírt; traktorból például a tervezett 37 000 helyett 37 700-at, kombájnból 5600 helyett 6300-at. A tényleges növekedés ennél természetesen kisebb, mivel az élavultabb gépek jó részét kiselejtezték. A traktorállomány most másfélszer nagyobb, s összetételében is sokkal korszerűbb, mint 1960-bam Az izzófejes és egyéb vaskerekes traktorok aránya 37 százalékról 10 százalék alá csökkent, s a korszerű erőgépeken belül is nőtt a nehéz Univerzál-traktorok aránya. Az arató-cséplőgépek száma öt év alatt megkétszereződött. többségük a jól bevált, nagyteljesítményű szovjet kombájn. A korszerűsítésre jellemző a műtrá- gyaszóró gépek állományá- aak alakulása. Ez számszerint ugyancsak 10 százalékkal növekedett, de többezer régi, „kisüzemi” jellegű gépet cseréltek ki modernebb, nagykapacitású berendezésre. így a korábban csak kevéssé gépesített műtrágyaszórást most teljes egészében gépek végzik. A második ötéves terv idején — hasonlóan az előző időszakhoz a nehéz fizikai munkák további gépesítése volt a legfontosabb feladat. A szántóföldi talajművelés után az aratás gépesítése került előtérbe. Ez — arányban a kombájnok számával — öt év alatt nagyjából megkétszereződött: 1960-ban az összes gabonának 42, a tervidőszak végén pedig már több mint 80 százalékát vágták le géppel. Ennek következtében a mezőgazdaság legnagyobb munkacsúcsa, eltérően a sok évszázados hagyománytól, az aratás idejéről áttolódott az őszi időszakra. A betakarítás gépesítése terén ugyanis még csak a most záruló tervidőszakban tették meg az első lépéseket. — A kukoricatermés mintegy 10 százalékát takarítják be géppel, s az in lenziv burgonyatermelő körzetekben gépesítették a termés szedését. Az őszi munkacsúcsok idején van szükség a legtöbb szállításra is. Ennek könnyítésére, gyorsítására a mezőgazdaság öt év alatt csaknem 30 000 pótkocsit kapott, — ami a tervezettnél ugyan 57 százalékkal több, de az időközben alaposan megnövekedett szállítási feladatok ellátására még távolról sem elegendő. Igen gyors ütemben fejlődött a gépesítés a növényvédelemben. öt évvel ezelőtt a szántóföldeken még csak néhányszáz növényvédő gép dolgozott. — Öt év alatt a mezőgazdaság csaknem 8000 traktorvon- tatású permetező-porozógépet kapott, amelyek a teljes szántóterületnek több mint 80 százalékát tudják megfelelően ellátni. A mezőgazdaság legújabb és jellegében legkorszerűbb gépei közé tartozik a 20-nál több repülőgép is; ezek a „földi” gépeknél sokkal hatékonyabban és a talajviszonyoktól függetlenül szórják ki a növényvédőszereket és a műtrágyát. Az alapvető, s minden évben többmillió holdat érintő munkákon kívül megjelentek, elterjedtek 8 gépek sok olyan területen is, ahol 5 évvel ez.él6tt még kizárólag kézi erővel dolgoztak. Ilyen például a kertészeti palánták ültetése, amelyhez már 1600 gép áll rendelkezésre, továbbá a s7/énas7,árítás. Nyugtalan ifjúság E cikk nem vállalkozik „többre, mint néhány gondolatra arról, amit a fiatalokkal, a „felnőtt kamaszokkal” kapcsolatban sokszor hall az ember: hogy mindent megkaptak: hogy az ifjúság megértésének, nevelésének ez a kulcsa, s öreg hiba volt elkényeztetni őket. Ki tagadná, hogy jobb anyagi körülményeik vannak. s tanulási lehetőségeik összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint a mai felnőtt nemzedéké annakidején? Erre a különbségre. előnyös helyzetükre, gyakran, s alapjában helyesen figyelmeztetjük őket, Meglehetősen sokszor hallják. Mit várunk ettől? Hogy jobban megbecsüljék azt, amihez nem a maguk erejéből jutottak. Egy diploma az államnak százezer forintjába kerül. Hány év alatt törlesztik le. már akik letörlesztik ezt a „hitelt", amelynek mép a kamatait is a társadalom fi zeti? A tőkés országokban is sokféle rendszere van az ösztöndíjaknak. A tanulás mégis sokkal többe kerül, s éppen ezért a társadalmi bázis, amelyre a felsőoktatás épül, sokkal szűkebb. Mi a közoktatás tényleges forradalmát hajtottuk végre, s ez a® ifjúság egész helyzetét alapvetően megváltoztatta a háború előttihez képest. Éppen ezért igazunk van. amikor ezt tekintjük egész pedagógiai stratégiánk kiinduló pontjának. Hogy okosan érvelünk-e. s hogy valóban a forradalmi lényegre mutatunk-e rá vagy megállunk ott. hogy „bezzeg az én időmben még cipőre sem telletf — ez már más kérdés. De hogy ennek a tudatát nekünk ébren kell tartanunk a fiatalokban, arrói nem lehet vita. Bármilyen fontos kiindulópontja is ez pedagógiánknak, nem tulajdo- nítunk-e ennek a valóságosnál is nagyobb jelentőséget? Nem adjuk-e olyan kérdésekre is, amelyekre mást kellene felelnünk, ezt a választ? Mert nem mindig érjük el ezzel az érveléssel a jogosan megkívánt hatást. S ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok hálátlanok, hogy semmibe sem veszik, amit mások értük tettek, hanem azt, hogy ez az érvelés nem mindig illeszkedik egy kiforrott, egészséges pedagógiai gyakorlatba. nincs mindig összhangban a fiatalok más tapasztalataival, s ezért nem hat úgy, ahogy különben hattna. Hogy a mai fiatalok mindent megkapnak? Ebből annyi igaz, hogyha valaki bejut a középiskolába, vagy felsőfokú intézetbe, ha családja nem tudja biztosítani, az állam bocsát rendelkezésére olyan anyagi eszközöket, amelyek lehetőséget adnak tanulmányai elvégzésére. E mondatot egyetlen jelzővel sem lehet bővíteni. Azt sem mondhatnánk, hogy gondtalanul, nehézségek nélkül, könnyen végezheti el tanulmányait. s azt sem, hogy igen szűkösen, csak nagy nehézségek árán. El tudja végezni. Nagyobb probléma ennél a pályakezdő fiatalok anyagi helyzete. Az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, ha szűkösen is. de mindene megvan. Ahogy a saját lábára áll, kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerül. Az albérlet sokkal drágább, mint a kollégium, az üzemi. vendéglői étkezés vagy a főzés többe kerül, mint a menza; ezerkétszóz-ezer- négyszáz forintból nehéz kijönni. Nem állíthatjuk tehát, hogy kényezteti «Stet az élet. Arról sem tudok, hogy a munkásfiatalok ne ismernék a gondokat. Ha valaki ott dolgozik, ahol lakik, ha szülei viselik gondját, s még nem alapít családot, persze könnyen él. De csak ilyen körülmények melletti De nem Is « a 18 kérdés. A fiataloknak — a szó anyagi értelmében — valóban viszonylag könnyű a dolguk. Ehhez azonban hozzá kell tennünk: ezeket a fiatalokat a szocialista Magyarország első húsz esztendeje nevelte. „Bernünket mindig úgy emlegetnek — mondotta egy húszéves fiú —, hogy mi belesziilettünk a szocializmusba, Pedig mi az átmeneti társadalomba, a forrongó, nehéz évekbe születtünk bele.” & ez is — igaz! Nem, a mai húsz vagy húszegynéhány évesek igazán nem selyempapírban nőttek fel. Anyagilag jobb helyzetben voltak s vannak, mint szüleik annakidején. De azt a pozitív hatást, amit ez gyakorol, negatívumok gyengítették. Az ország politikai, gazdasági életében például már emlegetni sem fogjuk a személyi kultuszt, amikor a jellemekben, még nyomon követhetjük torzító hatását. Ez az ifjúság nyugtalan években nőtt fel. S nekünk, ha valóban segíteni akarunk nyugtalan útkeresésükben: ebből kell kiindulnunk, ezt kell megértenünk. őrtiszt Karcagon. A lánya Mezőtúrra járt gépíró iskolába. Minden reggel innen indult az állomásra. Pedig az irtózatosan mesz- sze van ide. Bencsikékhez Nép- szabadság jár, de már két napja nem hozta ki a postás. A Hétház környéke gyorsan járhatatlanná válik. Mikor Erzsók jött az iskolából haza, Bencsikné ment elébe a hólapáttal, hányta előtte a havat, vágta neki az utat. Most Karcagon dolgozik, irodán. — Igaz, sokszor morogtunk szegény kislányra, minek jár isko- íába. Mert mindig a pénz kellett volna. De honnan? Boltosnak akartam én adni a földművesszövetkezetbe. Mondta is Simon Jóska: Zsófi néném, maga alapító tag, felvesszük tanulónak a lányát. Várták aztán, hogy no, majd hozza Zsófi néném a lányát, de ennek ahhoz nem volt kedve. Kirepültek a gyerekek. Csak a két öreg maradt itthon. — Sokat küszködtünk, mégis megvagyunk. Megszoktuk. Egy koca, meg egy kecske van az ólban. Japán tehén, proletár tehén, viccelődik Bencsik bácsi. A malacukat eladták, mert „megette” a nyugdíjat. A nyugdíjért 12 évet töltött a Vörös Csillagban Bencsik Sándor, miután bevitte a juttatott földet. — Jól eltelt az a tizenkét esztendő. Most már odaülünk este a kemence mellé, nem hagyjuk mi itt a meleget. Bencsik néni még olvas az ágyban lefekvés után. Egy ideig hangosan, aztán mikor már ura elalszik, csak magának. — A Hétház kútjának nem jó a vize. Sziki föld. Katona György mondja ezt. Az ő házuk a legelső a szélen. Hét éve vették, 27 ezer forintért. Itt a legolcsóbb a ház. Katoná- ék is úgy jöttek csak ide kezdeni. Már szabadulni is szeretnének. — Két éve árulom, de nem köt bele a fene se. Katona is alkalmi munkás. Fiatal ember, két kis gyerekkel. Tehenész volt sokáig a szövetkezetben. — Jó is volt az, meg voltam én elégedve a keresettel is. A kicsi, barna feleség siet közbeszólni: — Ügy van ám a szegényembe, sorsa, mindig próbálgatja, hogy lenne jobb. Mondjuk meg az őszintét. A férfi még magabíró, javakorabeli. Kaszálást vállal Ecsegen, harmados cukorrépát, kukoricát a szövetkezettől. Jószágot is tartanak, tehenet, borjával. — De ebből is kifarosodik az ember, özön a jószágtartó, drága a takarmány. Maga is érzi, ez az élet, ez a hol itt, hol ott munka nem ad biztonságot. — Miért hagyta ott a szövetkezetei? — Hát tudja... Szóval tőlem se volt szép, az a való igazság... Kérés nélkül vittem haza szénát. Erre azt mondják, lopok. Elmentem és leittam magam. Aztán be az irodába. Az elnökkel nem vesztem össze, csak olyan kisebb fejesekkel, vagy hárommal. Katona hat osztályt járt. ö is Szabad Földet olvas és ha magyarnóta énekes jár Túrkevén, meghallgatja. A Vajda-ház üres a sarkon. Tulajdonosa elkerült innen, talán a tavaszon költözik majd bele egy dévaványai ember. Az itteniek várják már az új lakót. Nagy esemény a Hétház eseménytelen napjaiban. Esküvőn, keresztelőn igen csak ott van mindegyikük, ha közülük valóról van szó. Legutóbb a Balogh József temetésén is mind megjelentek. Hirtelen halt meg. — A kor is tette — mondogatták. — A kor? Á, dehogy. Ott van az a parányi ember, Fábián Mihály, 80 éves. Cselédember volt, tanyás béres világéletében, de mégis, hogy taszigatja a zsákot a darálóban. A legifjabb család most a Deák Jánosé, ők a legújabb lakók. Bérlők, sokallják a fizetséget. — Ötven forint havonta. Dehát a Hétházon van! — Gyerek? Elpirulnak és összenéznek. Aztán látom az ifiasszonyon magam is. Derűs, vidám körülöttük a világ és a kisszoba. A zetoros nem keres rosszul a Vörös Csillag Tsz- ben. A felesége is dolgozik. — A Debreceni doktor úrékhoz járok. Ű sincs bejelentve az SZTK-ba, s már. fél, hogy szülés idején nem kap fizetést. — Az uram mondogatja, hogy ne menjek. De jól jön ám az a kis pénz is. Hat osztályt jártak mind a ketten. Lehet, hogy az egész Hétházon nincs egy olyan ember, akinek megvan a nyolc osztálya? A férj huszonhárom, a feleség tizenkilenc éves. KISZ-tag nem volt egyikük sem. A fiú gépszerelő szeretne lenni. — Éppen arra gondolok, nyolc általános nélkül fel se vennének már a gépjavítóba. Ludas Matyit, Ország-Világot olvasnak esténként, és a televízió majd minden adását megnézik a szülőknél. Egyre többször szóba- kerül, hogy csak néhány évre jöttek ide lakni. Nem akarnak itt megöregedni. Ahogy nagyjából összeszámoltuk, olyan hatvan—hetven ember élhet itt a gyerekekkel együtt. Valamikor hét házból állhatott a település úgy tudják. Bencsik néni ismeri is a történetét. Egy élelmes birtokos, a Veréb Herceg Imre kiosztotta házhelynek a földjét. Olcsóbban adta. mint benn a városban lehetett kapni. Jól jött a szegényebbeknek. Majd lesz még ebből város, ígérte Veréb. Egy ideig úgy is hívták Verébváros. De még most se az. Járdát már építtetett a túrkevei tanács. Még villanyt, kutat várnak sürgősen tőle. Talán már nem sokáig kinyúl értük a város. Magába öleli. Mielőbb, minél előbb! Most nagy még a távolság a város és a Hétház között. Ott még szabadon, vadul csikózva, a pusztáról érkezetten fütyülve jár az arckorbácsoló, erős hóseprő szél a kerité3 nélküli udvarokon. Borzák Lajf
