Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

1-365. december 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Még a függöm/ hiányzik

Lelkiismeretességre, jó munkára ösztönöz

az anyagi é

A kutya dühös acsarkodóba kezdett jöttünkre. — Hosszú láncán egész a lépcsőfeljáróig rohant. Biztosan harap is, villant át az agyamon, és a háziak védelme alatt igyekeztem elérni minél hamarabb az előszobaajtót. A friss, mal- terszagú lakásban megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

A fiatalasszony szapora beszéddel restellkedik;

— Ne nézz széjjeí, nagy a rendetlenség, de két beteg is van a háznál. Mutatja a két szobát, tágas, világos bútorokkal berendezett helyiségek.

— Ide még függöny kell, a rekamier elé szőnyeg jön majd. Az ágyban a gimnazista nagyhúg fekszik, állig felhúzott takaróval, náthaláztól piros arccal.

— Nagymama is velünk lakik, tudod, aki felnevelt.

Hogyne emlékeznék a nagymamára. Klári sokat emlegette az egyetemen, s olyankor mindig valami csendes tisztelettel gondoltam rá, aki kis nyugdíjából istápolta unokáját, otthont adott neki. S most a nagymama kapott itt otthont az új lakásban. A fiatalok a férj is, a feleség is pedagógusok Tiszafüreden.

Most nyáron a felépült négy pedagógus lakás egyikét ők kapták meg. A fiatalasszony a „szerencsés” emberek büszkeségével mutogatja a portáját. Mindenütt az induló háztartás kedves rendezetlensége: ott egy üres sarok, talán egyik szekrény helye.

— Ezt a polcot itt, Gyuri fabrikálta a nyári szünidőben. Az éléskamrában katonás rendben sorakoznak a dunsztosok, a jó háziasszonyt dicsérve. A konyhában a férj serénykedik. főzi a feketét.

— Beletanult már minden háztartási munkába — mondja Klári nevetve —, de kell is, én nem győzném egyedül. Hetente negyvennyolc órám van a kollégiumban, tíz órát tanítok a gimnáziumban és vállaltam órákat a levelezőknél is. Gyuri szintén. S még ezen felül készíti a disz- szertációját is.

Közben Gyuri ügyesen egyensúlyozva kezében a tálcát, már hozza is utánunk a szobába a kávét. A nagymama is előkerült. Fázós, öreg hátát melengeti a cserépkályhánál, mellette a karosszékben két kövérre hízott ordas macska heverészik. Mikor Klári lekergeti onnan, lustán kászálódnak, s lomha mozdulatokkal tűnnek el a nyitott előszobaajtón.

— Még külön főzni is szokott nagyanya nekik, a -kutyának is — jegyzi meg Klári nevetésbe forduló bosszúsággal. A nagymama nem szól, a kandalló parazsát piszkálja. Hallgatásában csendes tiltakozást érzek. Megértem őt. Mit is hozhatott volna a régi fészkéből ide? Talán az öreg szúette kanapét a komóddal? Nem illik az ide a világos, szép, új bútorok közé. Hát elhozta az öreg kuvaszt, úgyse él már soká, házőrző meg kell, anélkül nem lehet a ház. A macskákat meg... csak nem

A dolgozók általános és szakmai műveltségének emelése nélkül a termelési feladatok eredményes megoldása elképzelhetetlen. A magasabb általános műveltség megszerzését, a szaktudás gyarapítását üzemeinkben több szerv is szorgalmazza. Az általános iskolai felnőttoktatásnak a szakszervezeti bizottság a gazdája, a közép- és felsőfokú oktatást, a szakmai képzést és továbbképzést a gazdasági vezetés tudja ■magáénak, ismeretterjesztéssel a tömegszervezetek foglalkoznak. A különböző szervek sokszor egymástól függetlenül, a szellemi és anyagi erőik szétforgácso- lásával végzik munkájukat.

Ezen a tarthatatlan helyzeten kíván segíteni a SZOT elnökségének határozata. Ez év végéig az ipari, közlekedési és mező- gazdasági szakszervezetek

hagyta volna otthon, a régi házban, idegenekre.

— Szőlőt érdemes ebbe a homokba ültetni — mondja megélénkülő hangon, mikor mágiscsak megszólal szóbakerül a kert gondja. Halkabbra csavarja a táskarádió gombját. A fiatalok tervezgetnek, majd beültetik a kertet, egy pár baromfit tartanak, esetleg disznót is.

— A környék is egyre jobban kiépül. A közeli temető helyén nagy kultúr- park létesül — mondja Gyuri elégedetten kavarva a kávéját.

— legalább lesz a gyerekeknek játszóterük — nevet a fiatalasszony.

— Bizony, már csak az unoka hiányzik — sóhajt a nagymama.

Muraközi Ágota

elnökségei és az illetékes szakminisztériumok közös rendelkezésben szabályozzák az üzemek és vállalatok oktatási ievéknységét, egységes oktatási rendszerének kialakítását. Ezt követően minden gazdasági egységben üzemi oktatási és ismeretterjesztési tanácsot kell létrehozni, melyek az 1966—67-es oktatási év megfelelő előkészítésében is fontos szerepet kapnak.

Az üzemi oktatási és ismeretterjesztési tanácsban helyet foglalnak a gazdasági vezetés, a szakszervezet és minden tömegszervezet képviselői. Az anyagi erők jobb, célszerűbb felhasználása érdekében az oktatási, ismeretterjesztési munka pénzügyi fedezetét a vállalati források és a tömegszervezetek oktatási célokra előirányzott keretei biztosítják.

Sági Pál

— Sosem csaptuk be az embereket, felelőtlenül nem Ígérgettünk, de amit terveztünk, 15 év óta mindig kiosztottuk. — A 11400 holdas karcagi Lenin Tsz veterán elnöke, — Bártfai Sándor nyilatkozott így.

A karcagi sziken nehéz a gazdálkodás, ott bármilyen erőfeszítéseket tesznek, nem tudnak olyan eredményt j elérni, mint- a tiszaföldvá- riak, vagy a hékiek. De megnyugtatóan hat az emberekre, hogy az idén is meg lesz a munkaegységenként tervezett 31 forint. Pedig a rizs többmillió forintot vitt el tőlük. Hétszáz holdon 14 mázsás átlagot terveztek, de a mostoha időjárás miatt ennek a fele termett. Ami itt kiesett

ax előrelátás és szorgalom

másutt pótolta.

— Sajnáltam az embereket — mondta Mohácsi Imre, a szövetkezet főmezőgazdásza. — Szombaton ömlött az eső, mégis mindenki kijött a cukorrépa szállításához. Alig lehetett haza- küldeni az embereket. A rossz időben is napi 25 vagon répát szállítottunk be

Vajon mi ösztönzi a tagokat a lelkiismeretességre, a jó munkára? Az anyagi érdekeltség és az erkölcsi megbecsülés. A Lenin Tsz- ben a vezetőség a tagokkal együtt az évek tapasztalatai során alakította ki az anyagi ösztönzés megfelelő formáit.

A növénytermesztésben csak a cukorrépa egyelést, a szedést és a kukoricatörést premizálják. Az emberek brigádokban dolgoznak. ,

A brigád inkább szervezeti, mint területhez kötött egység nálunk — magyarázza a főagronómus. — így mindig a legfontosabb munkára tudjuk a tagokat beosztani.

A cukorrépa egyel ése is ezek közé tartozik. Ha késünk vele, a növény elvénül és a későbbi fejlődés során sem tudja ezt kiheverni Ezért is premizáljuk.

A Lenin Tsz-ben 24 munkaegység és 320 forint készpénz (prémium) jár az egye- lésért. Előírják a jóminőségű munkát, s a minimális 55 ezres tőszámot. Az ellenőrző bizottság vizsgálja felül az elvégzett munkát és az első kapálás után a prémiumot azonnal kifizetik a gazdáknak.

A szedésért szintén prémium jár. A tervig (160 q/kh) az árbevétel öt, a terven felüliért 20 százaléka. Ezt

ax eltöltött munkanapok

arányában a szedők- és a szállítók kapják meg. Évek óta 200 mázsán felüli átlagot értek el a répatermelésben. Az idén is. A répatermelők több mint 1000 forint prémiumot kapnak holdanként.

— Évekkel ezelőtt — emlékszik vissza a főagronómus — csak a terven felüli többletet premizáltuk. A földjeink minősége igen eltérő. (Az idén is 18—38 mázsa közt ingadozik a táblák átlaga.) Ezért egyesek igen jól jártak, mert a tervet túlteljesítettük, mások meg semmit sem kaptak. Most a letört kukorica 10 százaléka a törőké és a szállítóké. A jó és rossz minőségű földekről vegyesen törik a kukoricát, így arányosan oszlik meg a prémium.

— A traktoristákat is premizálják?

— őket nem. Műszaknormánként 2.2 m.-egységet és plusz 0.5 munkaegységet a karbantartásért írunk jóvá. A keresetük magas. Ifjú Házi Imre zetoros szeptemberben 201 munkaegységet szerzett és 6000 forintot keresett. Egyébként a traktoristák és a gépkocsivezetők évi 27 000—30 000 forintot keresnek. így szükségtelennek látszik a premizálás. Ellenben a fogatosokat a rizs behordásáért premizáljuk. Érdekünk, hogy mielőbb fedél alatt legyen a termés.

Az állattenyésztésben a

legszélesebb a premizálás. A szövetkezetiek — teljes joggal — ezt azzal indokolják, hogy

nagyobb

elfoglaltsággal

járó munka. Vannak, akik még így sem szívesen vállalják az állatgondozást. — Példaként említették, hogy Nemes Erzsébet megyei első lett az ifjú baromfitenyésztők versenyében tavaly. A KISZ-től jutalmat is kapott, az idén mégis lemondott a baromfinevelésről. Pedig a gondozók mindegyike 80—100 csirkét kapott prémiumként.

A tehenészeket a terven felüli (2400 liter) tejtermelésért jutalmazzák. Tavaly 3500—4000 forint jutott minden gazdának. Ha az előhasi tehéntől 15 liter tejet fejnek, 100 forint a prémium. Jutalom jár a vemhesség és a leválasztott borjúk után. Ugyanígy a hízómarha gondozóknak is, ha extrém vagy I. osztályú minőségben adják le az állatokat.

A sertségondozók tavaly

14—15 malacot vittek haza természetbeni prémiumként.

A Lenin Tsz-ben 1,6 millió forintot tett ki 1964- ben a prémium összege. Az idén sem lesz kevesebb.

A szövetkezetiek rendszeresen utazhatnak külföldre a szövetkezet költségén a szorgalom, a lelkiismeretes munka jutalmaként. — Az idén négyen Kijevben és Moszkvában voltak vonattal, öten pedig repülővel Észtországban, Lettországban és Litvániában. Három aszony és lány az NDK-ba látogatott el. Harminc személy pedig Budapesten töltött el három napot. A brigádok maguk közül jelölték ki az utazásra érdemeseket.

A szövetkezet vezetői sohasem mulasztják el, hogy különböző alkalmakkor a nyilvánosság előtt megdicsérjék a gazdák legjobbjait. így is kell, mert jólesik a szorgalom elismerése.

M- L.

Összehangoltabb oktató-nevelő munkát!

A

KALAP

A Kicsiföld gazdájának és művelőjének Barta Mihály volt a neve, de Tasliknak hívta mindenki. Honnan kaphatta és miért hordta ezt a ragadványt, éppúgy a múltidő tengerének alján lapul, mint az, hogy a Kicsiföldet is miért éppen ennek mondták. Máskülönben a föld neve és nagysága között értelmi összefüggés található, mert az egész nemigen volt több két magyarholdnál. Taslikéknál meg öt gyerek is kért enni naponta.

A gyerekek képe már elmosódott előttem, de a Tasliké soha. Az első rejtély, amit nem tudtam megfejteni gyermekfővel, ez a Taslik volt. Taslik nagyon furcsa kis ember. Szaladva járt akárhová. s két lovával még akkor is szalajtatott, ha éppen szántott. Trappoltatva szántott. Se az előtt, se azóta nem találkoztam még ilyesmivel.

Igyekezett ott ugyan mindenki annyira, hogy még szégyellte is a másik előtt olykor. Másik oa- rasztenberről is tudom, kifogta este a lovait, mikor a többiek is hazakészülődtek a határból. Felpakolta a szerszámokat. Ügy tett, mint aki abbahagyja. Aztán amikor elporoszkáltak már földszomszédai, újra befogott és szántott

egész éjjel. Vagy este elköszönt, hogy megy aludni... Indult kukoricaszárat kötni. Aztán másnap ebédnél csak megállt kezében a kanál. Mire odanéztünk, már aludt is az asztalfőn. Szabó Pista bácsi pedig akkora széles rendet tudott vágni, hogy a cséplőgép elfért volna utána a tarlón.

így élt az a tanyai nemzedek. Legtöbbje nem tudta, mi a munkából az elég. De olyan nyilvánvalóan talán senki se hajtotta magát és a családot, mint Taslik. Szószerint hajtotta. Ekekapáláskor a lovat a felesége vezette és vágtában jártak a kukoricasoron. Szóbeszéd szerint a lóhajtó ostor nemcsak az igavonó állatnak szolgált, hanem az asszonynak is olykor, ha nem igyekeztek a Taslik kívánalmai szerint. Ezt én nem láttam soha. Csupán azt. hogy Taslik szalajtatott szántáskor. A sebességtől az ekefej messzire szórta a por- hanyós földet, nagy porfelhő kísérte a barázdában Taslikot.

Sokáig készültem megörökítem a Kicsiföld történetét. De megelőzött a nagyraképes idő. A história külön fejezettel bővült még vagy hét éve. Levelet kaptam. A tanácselnök írta: menjek haza

segíteni. Otthon most összeragasztják a földeket, egybefutnak nemsokára a gyalogútak. Nagyon szépen, hitteltelten írt az elnök, érezni lehetett a levél levegőjéből is, százados nagy dolgokat döntenek most el a dűlővégeken, a tanyasorokon Bizony, mire én hazakeveredtem, az otthoni agitátorok már mindenben megelőztek. Még csak egyetlen kívülálló parasztember sem maradt nálunk. Szövetkezet ellenben annyi, hogy maguk a szervezők is alig. a párnapos szövetkezeti tagok pedig egyáltalán nem tudtak eligazodni se.

Nem is iparkodtak nagyon vele. Volt egy csapat parasztember, aki kocsmanyitáskor a betóduló levegőnél is hamarabb benn termett. Oda még a saját lábukon tették az utat, de záróra után...? Közöttük Taslik is. Ahogy beléptem az ivóba, egy korsó sörrel kezében Taslik lépett elém.

— Gyere, testvér Eladtuk a földet, isszuk az áldomást.

Azt hittem, tréfálkozik. Kedélyeskedve valami olyasfélét mondtam: de ez aztán nem kutyavásár volt ám, mint a budai. Hanem vidám vásár, mint az operettbeli. Taslik a kisember levágta a pultra a söröskorsót.

— De a huncut istent a világba, testvér. Az én földemről csak az merjen így beszélni, aki meg is fizet érte.

Szünetet tartott. Még indulatosabban kiabálta:

— Aki meg azt hiszi, hogy én loptam a földemet, álljon ide elém.

Ittas volt erősen. Nemcsak ő, az egész kocsma. Ennyi embert én még ebben a kis fogadóban nem láttam soha. Aki már nem fért be, az a hóna alatt tartott egy üveg bort az udvaron. Kezében fröccsös pohárral, hátával a falnak támaszkodva. A sok -tm- ber. a sok italos férfi mind engem nézett. A borszagú cigarettafüst-ködön át komor tekintetek meredtek rám Éreztem, egy szó elég és... És ez a robbanás legelsőnek engem csap vagy a földre, vagy ki innen. *

Mostanáig se értem, hogyan jutott éppen akkor a kalap az eszembe. Egy ötven forintos, kopottas szürke velurkalap. Azt vettem le a fejemről és tettem az

asztalra Taslik elé.

— Nézze csak ezt a kalapot, Mihály bácsi.

Odanézett. De nem szólt egy

mukkot se. A fejével jelezte, látja, gyerünk tovább.

— Nohát, Miska bátyám. Itt a kalapom rá, öreg. Ha magának három éven belül nem lesz jobb a szövetkezetben, én ezt a kalapot itt eszem meg maga előtt. A falu előtt. Kalap, aki bánja.

Volt, aki elnevette magát. Taslik is megenyhült. Pedig látszott, belül forr benne a szesz és a keserűség. A fogadásajánlat mégis tetszett neki. A többiek unszolására elfogadta a tétet. Főképpen az nyerte meg, a kikötés úgy szólt: ellenkező esetben az ő kalapja lesz az áldozat.

Én egyébként becsülettel és szentül hittem is, hogy így lesz, hogy rövidesen így lesz.

De már az indulás nem sikerült valami jól. Kis szövetkezetek és ügyeiben járatlan gazdák voltak. Se szakember, se épület. Egynéhány gép, még kevesebb igazán a közösségben hivő és dolgozni akaró parasztember. Emlékszem, az első zárszámadáskor alig-alig lett kétszámjegyűvé a munkaegység értéke. Nagy káromkodás, szitkozódás követte. A csalódott emberek nemigen válogatták. mit mondanak és kinek mondják. Taslik sem. Emlegetve a kalacvacsorát nem éppen illendően. Na, de még akkor azt válaszolhattam nagyon nyugodtan neki: nem addig a világ Hátra

van még két zárszámadás. Akkorra szól a határidő, s akkorra nem lesz itt semmi baj.

Mégis lett. A törpe szövetkeze- tecskék egybeolvadásával ugyan külsőre már tisztességes nagyságú társas üzem benyomását keltették. Most már dolgozni is

kezdtek az emberek. Taslikról tudtam, sok munkát vállal. A felesége baromfigondozó, a legényfiú fogatos Azám, de a közös munka honoráriuma meg mindig csak vékony pénzecske volt. Akadt, aki a második számadáskor is visszafizetett, nemhogy ő jutott volna summához.

A harmadik évzárás idejére kisegített a véletlen. Katonai, szolgálatra hívtak be. Nem találkoztam Taslikkal. Még indokom is lehetett rá. miért nem jutottam el a harmadik zárszámadásra. De csak a szembesítés maradt el. A bukás szégyenérzete rámtalált; nem is hagyott szabadulni egykönnyen magától, valahányszor falubelivel akadtam össze. Tudtam, éreztem, restelltem.

De a ’licsiföld története még nem fejeződött be ennyivel. A harmadik zárszámadás idején a szövetkezet élére került a járási elnökhelyettes. Kommunista lelkiismeretű ember. Rendteremtő ereja.

Újabb három esztendő telt el; Az a hír járja jó gazdaságnak mondható most a szövetkezet, iól megy az ottani embereknek. Taslik házat épít. ahogy hallottam. Nem találkoztam már vele nagyon régen De egy váratlan lenetet hoztak tőle: nem haragszik. A kalapevészetre se tart számót. Nem gondolta azt ő se komolyan akkor. Ha meg mar meg se lenne az a régi kalap, akkor se sajnáljam. Mert vesz ő nekem újat. ha keli. Van és telik is miből.

De ín is őrzöm még azt a régi, kopott, ro'sz föveget. Nem hordom már Ott csüng, ott porosodik az előszoba fogason.

Kicsit olyan emlékeztetőféle.

Borzák Lajas