Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

1965. december 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ultrahangos anyagvizsgálat A Gépipari Tudományos Egyesület legutóbbi előadó­ülésén érdekes részleteket mondott el többek között a MÁV újonnan létesíted ultrahangos anyagvizsgálati központjának munkájáról is a MÁV két mémök- íőintézője, Virág István és dr. Szilárd János. Ez a vizsgálati módszer azon alapszik, hogy a má­sodpercenként 2—i millió rezgésszámú ultrahang, amely 6000 méteres másod- percenkénti sebességgel ha­lad át az acélon, azonnal visszaverődik, amint az anyag túlsó oldalához, vagy bármilyen repedéshez, tö­réshez, az anyagba záró­dott légbuborékhoz, tehát olyan felülethez érkezik, amely levegővel érintkezik. Természetes, hogy ha az anyag belsejében ütközik bele az ..illetéktelenül” ott levő levegőbe, tehát az anyaghibába, akkor hama­rabb érkezik vissza kiin­dulópontjára, mintha az egész anyagon át tette volna meg az utat oda-vissza. Visszaérkezésének idő­pontja és iránya így le­leplezi a hiba létét, sőt hollétét is. Különösen nagy előnye az eljárásnak, hogy gyors, olcsó és tökéletesen roncsolásmentes. Ezekre való tekintette] hívták életre a közlekedés- és postaügyi minisztérium, valamint a MÁV vezetői az idén az ultrahangos anyagvizsgálati központot, amelynek feladata a szét­szórtan folyó vizsgálatok egységes irányítása, az al­kalmazási terület kiszéle­sítése és a módszer töké­letesítése, elsősorban az automatizálás irányában. Olcsóbb gépárak, hosszabb garancia A kolhozok és szovhozok az új évtől kezdődően nagykereskedelmi áron vá­sárolhatják majd meg a gépkocsikat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket. A gazdaságok 1958 óta magasabb áron vásárolhat­ták a mezőgazdasági gépe­ket és a pótalkatrészeket, mint ezeknek az áruknak az ipar számos megállapí­tott nagykereskedelmi árai voltak. így a gépko­csikat 23 százalékkal, a mezőgazdasági gépeket 5 százalékkal, a pótalkatré­szeket pedig 30 százalék­kal drágábban adták él Űj díjszabást léptetnek életbe a traktorok, a kom­bájnok és motorjaik gene­rál-javítására is. Meghosz- szabbítják a javítás utáni garanciális határidőket is. Vezetés kézenfogva A fahi szélén vékony szürke, alvadó jégpáncél feszül a kubikgödrökben megbúvó vízre. Dideregve, fázósan állnak a vékony, kvnbjavesztett fák. Híg, szürke tócsában lábolunk, aztán vékony betonszalagra érünk. Fehértelep. Hatszáztázen- 3t ember otthona. Az „ott­hon” kifejezés azonban az esetek többségében túlzás. A két és félszer két méter alapterületű, másfél méter magas sárputri sokszor hét-nyolc ember lakhelye, (minden csak nem otthon. Néhány lépésre Tiszáimra belterületétől más világ kezdődik. Kőkorszak. Az ezernyi fajta népbetegség ezen a zsúfolt telepen ví­gan garázdálkodik. Elsősor­ban a tbc és a vérhas. — Utóbbi a higiénia teljes hiánya rabatt. A községi orvos heves harcok árán Kötelezte a cigányokat, építsenek iflemhelyet. Fel is építették, csak éppen nem használják. Tetű is akad. Nem hiszem, hogy érde­mes lenne Magyarországon felfedezni a cigánykérdést. Felfedezte azt már minden valamirevaló szociográfus. De Tiszaburén érdekesebb, mint másutt, a község la­kóinak húsz szzázaléka ci­gány. Az is iagz, hogy a riport elején festett kép kissé sötét színekkel készült. En­nek az az oka: lassú, na­gyon lassú ennek a hihe­tetlenül elmaradt népnek tudati ormálódása. Különös életfelfogás — Álljon fel, aki ebé­delt ma! Tizenöten ülve maradnak. Hét kis cigánygyerek áll fel, fiúk, lányok. Tanítójuk magyarázza: Ezek azoknak a gyerekei, akik disznót hizlaltak, házépítésbe fog­tak, vagy fognak, rendsze­resen dolgoznak. A munkakedv már elég általános a cigányok kö­zött. Sok az állandóan dol­gozó, építkezésen vagy ter­melőszövetkezetben tevé­kenykedő. Ezek a pénzt is be tudják osztani. Nem így az alkalmi mun­kások. Mert ezek között is vannak, akik néha szépen keresnek. Akkor vesznek öt kenyeret, harminc fasí- rozottat, vajat csomagszám Dúskál az ételben a csa­lád. Ügy két hétig. Aztán jön az éhezés. Az én apukám n börtönben van Ezt egy kerekfejű, tizen­két éves fiúcska mondja A rajta lévő zakót a tanító bácsitól, Kisházi Jánostól kapta. Aztán tőié kapott két kiló kenyeret, meg egy kis kolbászt a múlt héten. Ezt eszi a dolgozná nem tudó, magas vérnyomásos anya és a négy testvér. Vannak még közveszélyes munkakerülők is szép számmal. Sok fejtörést okoznak mindenkinek, első­sorban Gál Zsigmondnak, a tanácselnöknek. A közvélemény vegyes. Általában megszokták a ci­gányokat, ritka a konflik­tus a cigányok és a köz­ség más lakód között. Azaz egy ponton van: sok a me­zei lopás. Elkövetői szinte kivétel nélkül a Fehérte­lepről kerülnek ki. Ez az­tán sok általánosítást is szül. De a lakosok több­sége józanul mérlegel. Tágas telken állunk meg. A tanácselnök mutatja. — Ez itt négyszáz négy­szögöl. Két család kapja, nagyon rendes emberek. A Túró István L és a Túró Kátmánék. Mit »»ólnak a szomszédok ? — Kérdezzük meg őket. Apró kis fehér ház, Nagy János bácsié. Az öreg tsz- nyugdíjas, éppen fűzfavesz- szőket készít elő kosárfo­náshoz. — Kérem, nekem mind­egy. Csak rendes ember le­gyen, ne lopjon, éljen bé­kességben. A másik házban fiatal­asszony bocsátja útnak az iskola felé két kisfiát. — Én is csak a tolvaj- lástól félek. De ismerek sok rendes cigánycsaládot is. A Túró Kálmánék becsületes emberek. A felesége járt ide segíteni, amikor beteg voltam. Őket nem bánom. Szóval itt Tiszaburán nincsenek nagyon élesen polarizált ellentétek. — S akadnak a cigányok közül jónéhányan, akik a mély­ségből szeretnének kikeve­redni. Ezért üdvözölték örömmel a megindult ház­építési akciót, ami azonban még igen sok bürokratikus nehézségbe ütközik. Ennek ellenére tavasszal négy csa­lád már megkezdi építke­zését a belterületi telkeken. Néhányan a Fehértelep szomszédságában építettek máris takaros házat. Ez persze nem megoldás, mert nem lazítja a legfőbb visszahúzó erőt, a konven­cionális kötelékeket, szoká­sokat. A tanácsapparátus min­den dolgozója munkaidején túl foglalkozik a cigány- kérdéssel, a házépítési ak­ció adminisztratív lebonyo­lításával. Remélhető, hogy még ebben az évben meg­oldódik a hivatali rész és következhet az építés, a nagy lépés az emberi élet felé. — Még az unokáinknak is lesz problémája a tele­piekkel, — mondotta az elnök. — Mert vannak megmozdíthatatlanok. Ez kétségtelen. De akit tehet, át kell vezetni hoz­zánk a huszadik századba. S a tömeges iskoláztatás, a házépítés ennek a ké­zenfogva való vezetésnek bíztató jelei. Hernádi Tibor Szomorú karácsony A vegyiművek lakótele­pén túl már semmi sem emlékeztetett a fenyősza- gú karácsonyra. A vaksö- tót útra csak a gyár fé­nyei vetettek némi kis vi­lágosságot. Sár és csönd mindenütt. A VEGYSZER lapostetejű munkásszállója a tószegi út mellett messze, a most épülő hatalmas alumíniumvázas foszfát­raktárral egyirányban van. A szállóból a folyosón égő huszonötös körtétől gyér fény világolt Az ajtó nyitva volt. Amikor belép­tem, énekhang ütötte meg a fülemet, mely vízcsobo­gással együtt szűrődött ki a folyosóra. — „Az hagyott ei, akit úgy imádtam, akiért én mindig...” Elhalkult a hang, majd teljesein megszűnt az ének. Közelebb mentem és meg­álltam a fürdő előtt. Béni­ről szívettépő férfizokogás hallatszott. Nem tudtam, ki lehet bent. Hangosan köhögtem s kisvártatva bekopogtam az ajtón. Kiszólt, hogy mindjárt jön, várjam meg. Pár perc múlva kinyílt a fürdő ajtaja és egy ala­csony barna férfi lépett a folyosóra, kék pizsamában, nedves hajjal. — Cömöri Sándor —. mondta. Kezetfogtunk. Fá­radjon be a szobámba. MAGÁNYOS4N — Maga nem ment haza ünnepelni? — Haza? Hova? — A szüleihez, vagy a családjához. Nem élnek a szülei, vagy nincs felesége meg gyermeke? — De van. Az apám is éi. Dunántúlon lakik a nővéremnél. Oda nem akartam menni, hogy ne rontsam a hangulatot ez­zel a bánatos képemmel. A gyerekekhez, oda nem me­hetek. Tavaly júliusban elváltam a feleségemtől. A szívében dúló érzések az arcát marcangolták. Nem szóltam, nem akar­tam tovább tépni a sebet A szoba, ahol a vaságyon ültünk olyan parányi, hogy a fekhelyen, a kályhán és egy hokedlin kívül már semmi sem férne el ben­ne Azaz még egy szék állt az ágy mellett, ezen voltak a ruhái. A hoked­lin tányérban két szelet mákos beigli árválkodott, egy piros lábaskában meg arasznyi sülthurka felényi kolbásszal. Ünnepi eledel. — Azóta már ez a má­sodik helyem. Előzőleg is ennél a cégnél voltam, de a bánat teljesen elvette az eszemet, nem tudtam még dolgozni sem. El kellett onnan jönnöm, így kerül­tem ide. — Itt jobb? AZ ITAL — Megmondom őszin­tén, biztosan csalódtak bennem az első időkben a főnökeim. Ittam. Kegyet­lenül ittam. A munkámat itt megbecsülték, de en­gem nem sokba vettek. Azután megráztam maga­mat. Sándor, a szenvedé­sig a gyerekek miatt nem lehet! — mondtam ma­gamnak. — Kettő van? — Igen. A kislányom tizenegy, a fiam meg hat­éves. Sándorkát nekem ítélte a bíróság, de mivel Sodrás egy kanál vízben Este kilenc óra. Sötét terembe nyitunk Zagyva- rékason. Gál István Sod­rásban című filmjét vetí­tik a művelődési házban. — A színjátszócsoport tagjai maradjanak itt, meg még aki akar — mindja Deme Tibor, a művelődési ház igazgatója. Maradnak tizenöten. És azonnal megkezdik a íri­szére — ez a vélemény alakul ki. Vannak, akik ilyenek. De nagyobbrészt olyanok, akik éreznek fe­lelősséget egymást iránt: munkahelyen, iskolában ennek számos példáját lát­juk. Beszéltek a zenéről, az operatőr munkájáról, ész­revették a szülők és gyere­kek egyfajta viszonyának bemutatását, S a jellemek hozzászólások között. A körülményesen és sok résztvevővel megrendezett vita, melytől sokat vártak, nem hozott semmi jelentő­sebb eredményt. A Sod­rás élménye nem tudta ma­gával sodorni a vitára meghívottakat. Országos szinten sem sikerültek úgy a viták, ahogyan a film és érintett problémái, úttörő tát. Teljes hévvel. — Egy óra hosszat vitáznak, köz­ben elalszik a villany és újra kigyullad. Sötétben és petróleumlámpa mellett, majd az újra kigyúlladó villanyfénynél változatla­nul folyik a vita. A beszéd még könnyen elkanyarodik jelentéktelen mellékkérdések felé, de közben megérintik a lé­nyeget is. Tipikus vagy nem tipikus, hogy mai fia­taljaink nem törődnek elég­gé egymással. Nem, nem jellemző az ifjúság egé­ábrázolását felfedezték ab­ban, hogyan reagálnak a szereplők a fontos jelene­tekben. S hogyan nevelhet­ték ezeket otthon? Ki mi­lyen környezetben élhetett? Modernebb, mint az eddi­gi filmek s szeretnénk ilyeneket látni — ez a vé­lemény alakult ki. Emlékszem, mikor Szol­nokra lehozták magát a szerzőt és kínlódott, kín­lódott, a témától elkanya­rodó, vagy megnemértést mutató, de mindenesetre kevés és nehezen születő művészi felfogása megér­demelte volna. És itt, Zagyvarékason, ebben a kis községben re­zonancia támad s egy ka­nál vízben tükröződik az a sodrás, amit a film kivál­tani hívatott volt az em­berek gondolkozásában. Lehet gondolni sokmin­denre. Miértekre és miért nemekre. De legjobb oda­állni a létező sodrás part­jaira és segíteni, hogy mélyüljön, itt is, ott is, ahol megindult: (U> előző munkahelyemen al­bérletben laktam, nem tudtam megfelelően ne­velni a gyereket. Vissza­kapta az anyja. Ott leg­alább jó helye van. Ezer­kétszáz forintot fizetek ha­vonta, otthagytam a szép házat, a közösen szerzett vagyonból semmit sem kértem. — Mennyi a fizetése? — Tízforintos órabér, Kétezerkettő átlagban. Ne­kem jó, ha marad nyolc- kilencszáz forint. Ebből még lemegy százötven ezért a szobáért. — Ezért? Nahát ez túl­zás. Hiszen még rendes szekrénye sincs. — Ez nagyon bánt en- gemet is. Soknak tartom a bért. — Mi a szakmája? — Négy van belőle. Az apámnál szabadultam, mint kovács, később csőszerelő, hegesztő és géplakatos szakmát szereztem. Mégis, hogyan tör­tént? — tértem vissza a válásra, mert láttán», he*** megnyugodott. AZ ASSZONY — Nem otthon dolgoz­tam, de minden pénteken este hazajártam. Az öcsém figyelmeztetett, hogy va­kom nincs rendben. Júli­us tizedikén azután a ko­rábbi vonattal jöttem, mint szoktam. Akkor tény­leg korán érkeztem... Ae- óta nem voltam otthon. — Nem jó ee az egye­düllét. — Most nagyon rossz volt. Ez a két nap bor­zasztó volt. Máskor elfog­lalom magamat, nem j»t idő a gondolkozásra. Most rengeteg munkám volt. a kriolit üzemet csináljuk. Amikor hazajövök, akkor nekiáXlok a másnapi mun­kaelosztáshoz, a skicceket megcsinálom aztán már fáradtan ágyba dőlök és alszom reggelig. — Csoportvezetői? — Nem. Azazhogy van tizenhét emberem, de a fáradtság hasznát nem én látom. Tudom, nekem még bizonyítanom kell. Rend­ben van. Hanem, ha nem nevet ki, mondok valamit. 1— Mondja nyugodtan. — Tudja, mit határoz­tam? Beiratkozom a tech­nikumba. Tanulni fogok harmincnyolc éves fejjel. Félek, hogyha a kriolit üzemet befejezzük, több szabadidőm lesz, ezt vi­szont nem akarom. De nemcsak ezért. Sokszor olyan problémák merülnek fel a munkában, hogy csak a fejemet vakarom. Jó lenne többet tudni. Hazafelé készülődtem. Gömöri Sándor kikísért a munkásszálló ajtajáig. — Felejtsen el mindent, az én bánatomat, a füstös kis szobát és siessen haza. Biztosan várják. — bognár — HIRDETMÉNY A Tiszaszöllősi Községi Tanács Végrehajtó Bizott­sága közhírré teszi, hogy a Községi Tanács 1965. de­cember 22-i ülésében meg­alkotta a 2/1965. számú rendeletét az utcabizottsá­gok működéséről. A ren­delet kihirdetése napján lép hatályba. — A rende­letet hivatalos idő alatt a vb-titkári irodában bárki megtekintheti és tanulmá­nyozhatja. Községi Tanács V. B. Tiszaszöllős HIRDETMÉNY Közhírré teszem, hogy Tiszasas Község Tanácsa a hangos híradó működé­séről és az utcabizottsá­gokról tanácsrendeletet alkotott. A rendeleteket a községi tanács végrehajtó bizottság titkáránál, hiva­talos óra alatt bárki meg­tekintheti. Pugner István vb-elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom