Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! iffn s [ A MEGYEI RÁRTBIZÖffsÁS ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAWfl XVI. évfolyam, 301. szám. Ära 50 fillér 1965. december 22,, szerda. A tulajdonos beleszólási joga Lényeges kérdésekkel fog­lalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ezelőtt az egyik nagyvállalat termelé­si értekezletén. A felszólaló: „szürke” esztergályos volt, s az idézőjel arra utal, hogy a vállalat illetékesei így is fogták fel szavait. Az esz­tergályos műszakilag szaba­tos okfejtéssel arról beszélt, milyen sokba kerül a gyár­nak az öntöde hanyag mun­kája, s felhívta a figyelmet az anyag- és a szerszám­kiadó gondatlanságára. Esz­tendőkkel később ott foly­tatódott a történet, hogy népi ellenőrök jártak az üzemben, akik nemcsak a hajdani felszólalás immár jegyzőkönyvi „maradvá­nyait” tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy az abban szóvátett mulasztá­sok évről évre ismétlődve 110 ezer forint körüli kárt okoztak. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális törvényének megsértését pénzben is kifejezhető ténnyé sűrítve mutatja be, noha erre, az esetek java­részében, alig van mód. Ám az üzemi demokrácia írott és íratlan törvényeinek át­hágása — ha olykor köz­vetett módon, rejtett búvó­patakként is — mindig tár­sadalmi, népgazdasági kárt okoz. Érdemes elidőznünk a fogalomnál: üzemi demok­rácia. Köztudott, hogy a gazdaságirányítási rendszer most készülő reformja a többi között a vállalatok önállóságának, s ezzel együtt a gazdasági vezetők döntési jogkörének kiter­jesztését is célozza. Ezért sokan megkérdőjelezik: ho­gyan fér össze ezzel az üzemi demokrácia? Más­részt jócskán kötődnek fo­galmi kérdőjelek századunk műszaki-technológiai forra­dalma oldaláról megköze­lítve is az üzemi demok­ráciához. A technikai fej­lődés, például az automati­zálással, s egész sor más korszerű termelési módszer­rel gyors ütemben átren­dezi az iparvállalatok szer­vezési térképét, a részlegek, a gépek és a dolgozók tech­nológiai kapcsolatait bonyo­lult óraművé változtatva, érthető tehát — így szól a műszaki „ellenérv” —, hogy csak a „vezérkar” irányít­hat. s aligha juthat tér a „fogaskerekek” demokrá­ciájának. a részmunkát végző dolgozók véleményé­nek. igaz. ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogalmazzák meg, de a va­lóságban, tehát a vállalati közélet hétköznapi lényei­ben gyakran kimondat­lanul is tükröződnek effaj­ta ellenérvek. S nemcsak olyan nyilvánvaló formá­ban, hogy egyes műhelyek, üzemek vezetői hagyják a fülük mellett elmenni a termelési tanácskozásokon, „vagy személyes beszélgeté­sek alkalmával elhangzó javaslatokat, bírálatokat; szövevényesebb és rejtet­tebb tünetei is tapasztal­hatók az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. Ide sorolható az a vezetői ma­gatartás, amely nem tartja szükségesnek a dolgozókkal, a kollektívával jóelőre kö­zölni, milyen feladatok várnak rájuk a következő rövidebb vagy hosszabb tervidőszakban — követke­zésképp: eleve lemondanak a tartalékokról, amelyek csak „alulról”, a dolgozók látószögéből érzékelhetők és tárhatók fel. Az imént említett gazda­sági és technológiai el­lenérvek tarthatatlansága és népgazdasági kártétele csak a harmadik oldalról: a tulajdonviszonyok néző­pontjáról világítható meg igazán. Kié a gyár? — így hangzik a bizonyítás leg­fontosabb kérdése. Termé­szetesen nem az egyszemé­lyi vezetőé, az igazgatóé, hiszen ő csak a társadalom, a népgazdaság „megbízottja”, a vállalat élén. Ez a „csak” korántsem jelent lekicsiny­lést, különösen, ha arra gondolunk, hogy már a kö­zeljövőben egyre inkább a vállalatok irányítóinak ke­zébe kerül a döntés joga. De ugyanakkor a mai s méginkább a holnapi gaz­daságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az ön­állóbb vállalatok egész kol­lektívája érdekelt legyen e döntések legelőnyösebb megvalósításában. A szemé­lyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi, emberi motívu­mait is mind jobban • ér­vényesítik. Magyarán: a személyes érdek, személyes felelősséggel párosul, más szóval: a tulajdonosi gon­dolkodás erősödésével. S tegyük hozzá, éppen ez az a nagy lehetőség, amellyel csak a szocialista társada­lom rendelkezik, amelynek híján vannak még a leg-' korszerűbb technológiával felszerelt kapitalista üze­mek is! Természetes, hogy olyan bonyolult szervezet, mint egy iparvállalat napi gya­korlati irányítása nem le­het szavazás tárgya. Min­den munkás, aki valame­lyest ismeri gyára össz­munkáját, nyilvánvalónak érzi, hogy például a tech­nológiai utasítások betartá­sát, vagy a termelési prog­ramozást képtelenség lenne a szótöbbségtől függővé tenni. Valójában arról van szó. hogy társadalmi rendünk­ben a vállalatok irányítási centralizmusának, az egy­személyi vezetésnek páro­sulnia kell a demokratiz­mussal — s itt nincs sem­miféle elvi vagy gyakorlati ellentét. Több intézményes lehetőség van már most is e demokratizmus érvénye­sítésére — más kérdés, hogy sokhelyütt nem élnek velük. Utalhatunk például arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT idén januárban ho­zott határozata lényegében új alapokra helyezte a ter­melési tanácskozásokat, munkaértekezleteket, meg­szabva egyebek között, hogy a dolgozók javaslatait írásban rögzíteni kell, a vezetők kötelesek a felszó­lalót javaslata sorsáról ér­tesíteni, s a szakszervezet ellenőrizheti, hogy mindez megtörtént-e? A termelési tanácskozás csak egy a sokféle lehető­ség közül, amelyek felhasz­nálása elősegíti a dolgo­zók észrevételeinek, javas­latainak. bírálatainak meg­ismerését. A közvetítés esz­közei, módszerei változato­sak, sokrétűek — a lényeg valamennyiben mégis azo­nos: ha a dolgozók a hét­köznapok tényeiből érzik, tudják, hogy nemcsak fo­gaskerekei. de tevékeny, alkotó részesei üzemük munkájának, akkor érdek­lődésük és felelősségük is növekszik a közös iIgu iránt T. A. Jó mi nős ágii áruval kell megtartani a nyugati piacot Exportfejlesztési ankét Törökszentmiklóson Hétfőn délelőtt a Szol* nők megyei pártbizottság és a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregységének rendezésé­ben tartott exportfejleszté­si ankéton a feldolgozó üzem képviselőin kívül a tsz-ekből és állami gazda­ságokból körülbelül nyolc­van állattenyésztési szak­ember jelent meg. Láng György, az Orszá­gos Baromfiipari Vállalat vezérigazgatója vitaindító előadásában többek között arról beszélt, hogy a közös gazdaságok és nagyüzemek kialakításával Szolnok me­gyében elsőként kezdtek hozzá a nagyüzemi barom­fitenyésztéshez. Ezenkívül az iparban e vállalatnál fejeződik be először a re­konstrukció. A megyében a baromfi- tenyésztésnek nagy hagyo­mányai vannak. — Ennek, valamint a termelők és a gyár kollektívája jó együtt­működésének s az állan­dóan megbízható, jó minő­ségnek köszönhető, hogy a TERIMPEX Külkereske­delmi Vállalat hozzájárulá­sával az üzemben meg­szűnt a MERT vizsgálat. A feldolgozó saját meósai mi­nősítik a jövőben az ex­portárut is. Ezt a megtisz­telő bizalmat az országos vállalat több, mint tíz gyáregysége közül mindösz- sze kettő élvezi. Láng György a további feladatokról szólva kitért arra, hogy a rendkívül igé­nyes nyugati piacok meg­tartása, illetve tovább bő­vítése érdekében a nyers­anyag minőségének javítá­sán kell munkálkodni. Tel­jesen új exportcikket sike­rült előállítani — mondtá á vezérigazgatói Az alig néhány éve feldolgozandó pecsenyekacsából az idén olyan nagy volt a kereslet, hogy nem lehetett kielégí­teni. Ezután elmondta, hogy sok helyen hallani olyan kijelentéseket, hogy a ba­romfi csak konjunkturális cikk, kár vele komolyab­ban foglalkozni. Ez szeren­csére nem így van, mert a korszerű étkezés elterjedé­sével az egész világon egy­re jobban keresik a barom­fihúst Bereczki Lajos a jövőre életbelépő hús felvásárlási árakról beszélt. A sertés- és marhahús árának kor­rekciója valószínű, hogy megnöveli a baromfihús iránti igényt is. így annak ellenére, hogy a baromfi felvásárlása, ára nem nö­vekedik, a mezőgazdasági üzemek továbbra is jó jö­vedelmet lelhetnek benne. Amíg az állami gazdaságok a tavalyival azonos meny- nyiséget fognak jövőre elő­állítani, a tsz-ektől az idei 540 vagon helyett 1966-ban 660 vagon baromfit vesz át a feldolgozó üzem Szolnok megyében. A baromfihús termelésének csökkentésé­ről tehát szó sincs, s való­színű, hogy az előírt export­mennyiségnél is többet tud adni a mezőgazdaság. Bereczki elvtárs ezután a húshibridek kitenyésztése érdekében folyó magyar kutatómunkát kifogásolta. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a mezőgazda- sági üzemek igen jól fel­készült és rugalmasan dol­gozó partnerrel állnak szemben, s a jó kapcsolatok további szilárdításán kell munkálkodni mind a ter­melőknek, mind a felvá­sárlóknak. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a szer­ződésben foglaltakat mind­két fél betartja. A gyár­nak sürgős feladata legyen a szakprooaganda javítása — fejezte be hozzászólását Bereczki Lajos. A 7. AKÍJV jászberényi üzemegységében állandó ja­vító csoport biztosítja a rakodógépek üzemképességét Ismét árad a Tisza és a Körösök felső szakasza 24 óra alatt ezer holddal csökkent a belvízzel borított terület A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság legfris­sebb jelentése szerint a Ti­sza Vásárosnaményig árad, lejjebb apad. A szolnoki vízállás 554 centiméter, az elmúlt 24 óra alatt 36 cen­timétert apadt. A tiszalöki duzzasztómű 20-án meg­kezdte a duzzasztást. — A vízügyi igazgatósághoz tar­tozó szakaszon egyelőre további apadás várható. A Tisza mellékfolyói kö­zül a Körösökön árhullám vonul le. A szarvasi víz­mércén a vízállás elérte az 567 centimétert. A Körö­sök felső szakaszán az ára­dás tovább tart. A Zagy­ván szintén kisebb árhul­lám vonul le, amely Jász­teleknél december 20-án délután 148 centiméterrel tetőzött. A tószegi közös főcsa­torna szakaszon tovább tart a készültség. Az elmúlt 24 órában a belvízi helyzet javult. A vízzel borított terület csak­nem ezer holddal csökkent, ami annak az eredménye, hogy egyrészt csapadék- mentes volt ez az időszak, másrészt a tanácsi és ter­melőszövetkezeti szervek az eddiginél fokozottabb mértékben kapcsolódtak be a vízlevezetési munkák­ba. A belvíz átemelést hu­szonöt stabil szivattyútele­pen és hét hordozható szi­vattyúval végzik a víz­ügyiek. Befejezésül az országos vállalat vezérigazgatója megdicsérte a tenvésztés- ben legfőbb termelőszövet­kezeteket és állami gazda­ságokat. A hozzászólások között, mely a pulykatenyésztésscl foglalkozott, nagyon érté­kes volt Csépe Lajosé, aki az Állami Gazdaságok Szol­nok megyei Igazgatóságát képviselte. Arra kérte a külkereske­delmet. hogy a külföldi ve­vők kívánalmairól jobban táíékoztassák a termelőket. Biczó Dénes, a cibakházi Vörös Csillag Tsz főállatte- nvésztője arról panaszko­dott, hogy a iól bevált Lohmann-csirkéből, nem kapnak. A szövetkezetben nagyon megszerették a jó takarmánvhasznosító. gyor­san növekvő húshibrideket A vitában szó esett arról is, hogy milyen óriási ká­rokat okozhat a toiásexport- nál a mosott tojás. Piszkos­héjú tojást nem szab? I megmosni, mert a tojás élettartamát csökkenti Karácsonyi vásárlás Az üzlet pol­cai telis-teli játé­kokkal. Holdra­kéta, baba, mac­kó, műanyag vo­nat és autó, me­séskönyv, építő­kocka és egyéb játék között vá­logathatnak a vá­sárlók. — Olyan játé­kot szeretnék venni, amivel csendben elszóra­kozhat az ötéves kisfiú — mondta egy magas, bar­na fiatalasszony. — Tessék a Já- va-építőt meg­venni — ajánlot­ta az eladónő. A színes, mű­anyag építőjáték megnyerte az anyuka tetszését. Bizonyára majd a kisfiáét is. A mesésköny­vek között válo­gató fejkendős, gumicsizmás asz_ szonynak az öltö­zete . elárulta, hogy tanyáról jött. — Kiss Imréné vagyok — így mutatkozott be. Endréd határá­ban lakunk. A férjem tsz-tag. — Kihasználtam az alkalmat, hogy most vasárnap délelőtt is nyitva vannak a boltok, megveszem a gyerekeknek a karácsonyi aján­dékok Még nem döntöttem, hogy mi lesz az, egye­lőre még csak nézgelődök. Úgy kell gazdálkod­nom az erre szánt összeggel, hogy mind a háromnak örö­met szerezhessek. — Nincs olyan forgalom, mint amilyenre számí­tottunk — mond­ta Fehér László, a mezőtúri já­tékbolt vezetője. — Ebben a hó­napban a mai napig 160 ezer forint értékű áru talált gazdára. — Most mennyi a bevételünk? — kérdezte a pénz­tárostól; — Tizenegy óráig három és félezer forint - hangzott a pre­cíz válasz. A mezőtúri fmsz Kossuth téri áru­házában is várat még magára a karácsonyi csúcs- forgalom. — Mi már ré­gebben tervezget­tük a szőnyegvá­sárlást. de nem akartunk a mun­kából emiatt hiá­nyozni. A fér­jemmel együtt a magválogatóban dolgozunk — mondta Szabó Lajosné, miután több mint 700 forintot fizetett ki a pénztárnál a megvásárolt szőnyegekért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom