Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

1965. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Smii* helyett klub Új művelődési ház A bábszakkör bojkottja jegyzetek a kunszent­mártoni járásból Másodszor nyerte el a „legjobb egység" címet a jászberényi járási munkásőr egység A mesterszállási tanító­nőknek feltűnt, hogy a kis település fiataljai milyen céltalanul töltik szabadide­jüket. Akinek táskarádiója volt. hóna alá csapta, s ki­állt az utcára. A többiek köréje sereglettek, hallgat­ták a műsort, s ha megun­ták, elkezdtek snúrozni — vagyis egy vonalra néhány lépésről pénzt dobálni. Aki­nek érméje a vonalra esik. vagy leginkább megközelíti, az nyer. „Lélekemelő” szó­rakozás ez, ugye? Igen ám. de valamivel tölteni kell az időt, a busz érkezése, az utasok szám­bavétele megy csak ese­ményszámba egy ilyen kis helyen — mint régen, a postakocsi jövetele. Ezért határozta el dr. Horvath Ferencné iskolaigazgató s Otto Rainer Kurtné, hogy vasámapoként helyet adnak az iskolában a fiataloknak. Az ifiknek tetszett a tagad­hatatlanul jó ötlet, hiszen ők nem mehetnek a kocs­mába, a régi művelődési házban meg nincs számuk­ra megfelelő hely, a nagy­termet nehéz fűteni. A kez- kezdeményezés eredménye­ként néhány vasárnap már működött az ifjúsági klub. Nemcsak az iskolát vég­zettekre gondoltak, hanem saját tanulóik szórakoztatá­sára, kulturális nevelésére is. A szovjet Nyírfácska együttes emlékére csopor­tot alakítottak. A november 7-i ünnepségen mutatkoz­tak be, orosz nyelven is előadott dalaikkal. Emellett van egy népi tánccsoport­juk, s énekkaruk, színját­szó csoportjuk. Műsoraik­hoz a díszletkészítésben egv gépállomási dolgozó is be­segít, az egyik kollegina férje pedig harmonikakísé­rettel szolgál a tánccsoport­nak. Jelmezeket a járási művelődési ház kölcsönöz nekik. ☆ '*' ‘ ' 1 Csépán új művelődési há­zat adnak át a közeli he­tekben. Az ünnepi hangu­latba azonban disszonáns hangok vegyülnek. Néha- nyan azt mérlegelik: érde­mes volt-e a községfejlesz­tési alapot több éven át a művelődési házra tartalé­kolni. Mások azt hangoz­tatják: a nagyterem helyett inkább három klubszobát kellett volna kialakítani, mert így a könyvtárat nem tudják elhelyezni, szakköri foglalkozásokra sem igen van hely. A nagytermet meg — közismert probléma — csak ritkán tudják hasz­nosítani. tartanánk, ha a szakköri foglalkozásokon való meg­jelenést elősegítené, hiszen a diákok között van olyan, aki óvónő, vagy tanítónő szeretne lenni, s a szakkör előadásai bizonyos fokú le­hetőséget biztosítanak ne­Megh ivó- cirkusz Cirkusz lesz a belte­rületi művelődési ott­honban! — ezt gondol­hatták a tiszaföldvári la­kosok. amikor a szom- _ bati műsor röplapszerű 8 meghívóját megkaptak. § Mert ha azt mondja: § „mindenki jöjjön el. ■ ” meg hogy „nagyszabá­sú...” És azt is. hogy „Belépődíj csak 4 fo­rint”. (Igazán olcsó an- hoz képest, hogy milyen nagyszabású lesz! És a forint ritkítottan írva, nehogy valaki azt higy- gye, nem jöhet el, mert nincs nála egyetlen jen, drachma, de még pe­seta sem.) Aztán ébredez a ket­tős gyanú az olvasóban. Egyrészt, hogy nem cir­kusz lesz, másrészt, hogy nem tud az írni. aki írta. Mert, hogy a műsorban Soós Zoltán költő „fel­lép”. még hagyj án, de miért nem költő Bara- nyi Ferenc is — amikor az? És hogyan „lép fel” Mészáros I-ajos festő­művész? Talán festeni fog a színpadon? Nem hinnők, hogy vállalkozna ilyen valóban cirkuszi produkcióra. Valkó Mi- hályról meg úgy tudjuk, hogy változatlanul gim­náziumi tanár és nem' 8 konferanszié. Nem cirkuszi meghívó hát ez. hanem meghívó- ? cirkusz — ezt állapíthat- ; ja meg a röplap olva- ; sója. t au ; kik a gyermekek lelkivilá­gának megismerésére, a ve­lük való foglalkozásra. Ta­lán egyénileg kellene elbí­rálni a kollégisták szakköri foglalkozáson való megjele­nésének engedélyezését. — (S. B.) A munkásőrök százai gyülekeztek vasárnap dél­előtt a jászberényi párt- házban, hogy meghallgas­sák új harcostársaik eskü­tételét és búcsút vegyenek Szabad viia a Tilos a szerelemről (Tudósítónktól) Akadnak művészek, akik feleslegesnek tartják a kö­zönség-művész találkozó­kat. Akadnak nézők, aki­ket csak a film, a mozi, csak a szórakozás érdekel s nem szeretnek gondol­kodni, vitatkozni, elemez­ni, önálló véleményt kiala­kítani. És akadnak olya­nok is, akik szükségtelen­nek, öncélú szószaporítás­nak tartják a filmankéto- kat. A kérdést nem is olyan könnyű eldönteni. Találko­zunk még rosszul szerve­zett művész-közönség ta­lálkozókkal, amelyek egyik fél számára sem adnak új gondolatokat. Rényi Tamás filmankét- jai szombaton este: Szol­nokon, vasárnap délelőtt: Karcagon) nem ilyenek voltak. Eleven példáit ad­ták annak, hogy nem fe­lesleges a művész-közön­ség találkozó. Szükség van rá. A szolnoki Tisza mozi nagy sikerrel játszotta a legújabb Rényi-filmet, a „Tilos a szerelem” címűt. A filmankét megrendezé­sére ez szolgáltatta az ürügyet. Az|r> érdeklődés,”'a- filmmel kapcsolatos, oly­kor ellentétes ' Vélemények * felidézése lehetővé tette, hogy minden résztvevő ..szerepelt”: kérdezett vagy hozzászólt. így vált vilá­gossá a filmrendező szán­déka elsősorban szórakoz,­tatni kívánta a közönsé­get, de ezt nem olcsó és sab­lonos eszközökkel valósí­totta meg. Szándékosan vall — a filmvígjáték nem könnyű műfajában! — mai életünk, mai valóságunk optimizmusáról, derűjéről. Az eszmecsere során ki­derült, hogy a jól és íz­lésesen szórakoztató film­ben a néző nemcsak „két­órás kikapcsolódás”-t ha­nem számtalan, tanulságos gondolatot is találhat. A karcagi ankéten a kö­zépiskolai fiúdiákotthon növendékei találkoztak Ré­nyi Tamással. A diákok megszámlálhatatlanul sok kérdéssel várták. Ilyenek­kel: — Hogyan készül a film? — Kinek a munkája a nehezebb? A film- vagy színházi rendezőé? — Hogyan készítik a lo- vascsata-jeleneteket? — Mi a véleménye a ka­landfilmekről, van-e ká­ros hatásuk? A kiragadott kérdések jellege is jelzi a sokirányú érdeklődést, melyre színes, taitalmas és szórakoztató válaszokat kaptak a fiata­lok. A kétórás beszélgetést ebéd után a gimnázium ftatali ”és >■ (lelkes • ! -névelői újabb kétórás beszélgetés­sel toldották meg. A vita­tott kérdések itt is válto­zatosak voltak, hiszen az irodalom és film kapcsola­tán kívül ténylegesen az eszmék cseréje volt. D. P. A szolnoki Damjanich Múzeum kincsei Hétezer éves labéháx Az új intézmény régebbi tervek alapján készült, ta­lán hasznosabb lett volna jobban mérlegelni a terve­ket, jobban figyelembe ven­ni a mai követ élményeket. Ez a tanács ugyan most már eső után köpönyeg, de mivel Tiszakürtön és Cser- keszöllőn a következő évek­ben akarnak új művelődési házat építeni, érdemes fel­vetni ezt a gondolatot. A kunszentmártoni járási művelődési háznak tavaly még jól működő bábszak­köre volt. A megyei tanács ezer forinttal segítette őket, a megyei szemlén ezüstér­met szereztek. Tájolni is jártak, nagy sikereket arat­tak vasárnap délelőttön­ként a járás községeiben. Az idén is szerepel a bábszakköri foglalkozás a járási művelődési ház prog­ramjában. Ez a szereplés azonban csak névleges, mert a szakköri tagok nem je­lennek meg. Döntő többsé­gük ugyanis a művelődési házzal szemben lévő kollé­giumban lakik, s a kollégi­um vezetője a tanulók — nemcsak a szakkörbe járók — átlagos tanulmányi ered­ményének bizonyos fokú romlására hivatkozva nern engedi a bábosok foglalko­zásokon való részvételét. A kollégium külön köz­társaság. Vezetőjének dön­tésébe nem akarunk be­avatkozni. Mégis helyesnek Az elmúlt évben Kisköre mellett a Tisza partján egy négyszögletes alaprajzú, fé­lig földbemélyített lakóhá­zat tártunk fel. A ház csak egy helyiségből állott. Ben­ne gabonatartó edény volt. A gabonatartó edény legko­rábbi neolitikus kultúránk, a Körös kultúra edénye, s körülbelül 6500 évvel ez­előtt készült; A neolitikum az emberi­ség gazdaságtörténetének legjelentősebb forradalma. Ebben az időben tért át az ember a zsákmányoló élet­módról a termelésre, ekkor vált a természet kiszolgál­tatottjából a természet tu­datos átalakítójává. Ekkor lett földművelő és ekkor lett pásztor. A neolit forradalom olyan technikai újításokat is ho­zott, amelyeket korábban nem ismertek. Az emberek megtanultak házat építeni, megtanulták az agyagot edénnyé formázni, megta­nultak szőni és feltalálták a függőleges szövőszéket. Időszámításunk előtt az V. évezredben azon a vidéken, ahol ma Szolnok megye fekszik, gyűjtögető és va­dász nemzetségek éltek. Ezeknek az embereknek az életében is sorsdöntő vál­tozás történt a Körös kul­túra népének megjelenésé­vel. A Körös kultúra népe Elő-Ázsiából vándorolt ha­zánk területére, ezt bizo­nyítják az elsősorban a Kö­rösök vidékén hirtelen ke­letkező, föld felé épített egyenesfalú házakból álló falvak, amelyek ebben az időben Európában csak a Körös kultúra és az ugyan­ezen nép által létrehozott egyéb balkáni kultúrák te­rületén kívül csak Elő- Ázsiában voltak és koráb­ban keletkeztek, mint euró­pai telepeik. Ezek az emberek már művelték a földet, igaz, hogy még csak csontból ké­szült kapákkal lazították fel a talajt. Az erdőket csi­szolt kőbaltákkal irtották ki és tették alkalmassá a föld­művelésre. Gyakran jártak vadászni, mert telepeiken számos vadállat csontját ta­láljuk. Szarvasmarhát, kecs­két és juhot tenyésztettek. Fazekasságuk a kultúra egész területén egységes. Mindenütt azonos rendelte­tésű és hasonló formájú fa­zekas árukat készítettek. Ruháikat legalább három­színű lenfonálból szőtték. Halottaikat vörös festék­kel befestették, így vará­zsolva vissza rájuk az élet színét, s a telepen temet­ték el őket, gyakran a ház padlója alá. A halott, el­képzelésük szerint, halála után is a közösség tagja maradt. Ezért nem is tettek sem eszközöket, sem élel­miszert a sírba, hiszen a halott halála után is az élőkhhöz tartozott. Kultusz­helyeik is voltak. Megyénk­ben Öcsödről került elő egy női alakot ábrázoló edény, amely feltehetően az anya­istennőt ábrázolta, s az edénybe tették bele az ál­dozatokat. Fegyvereik nem voltak. Gazdasági fölényük hosszú évszázadokon át békés, éle­tet biztosított számukra. Bé­kés fejlődésüknek ie. IV. év­ezred középső harmadában más népek terjeszkedése ve­tett véget. Selmeezi László a tartalékállományba vo­nulóktól. Az ünnepélyes egység­gyűlésen megjelent Papp Árpád, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának póttagja, a munkásőrség országos parancsnoka is. Az elnök­ségben helyet foglalókat — Borsányi Jánost, az MSZMP megyei bizottságának tag­ját, Posta Mihályt, a mun­kásőrség megyei parancs­nokát, valamint a járás és a város vezetőit — az egy­ségparancsnok köszöntöt­te, majd beszámolt ez évi munkájukról. . Többek között elmon­dotta, hogy az átgondolt feladatok végrehajtása után a fáradtságos munka gyü­mölcse nem maradt el, hi­szen a tavaszi jó felkészü­lés következtében az őszi gyakorlatot az egység ki­válóan hajtotta végre. — Hangsúlyozta: külön öröm számukra, hogy ebben az ben az egyik fiatal mun­kásőr vette át a csapat- zászló előtt idős harcostár­sától a fegyvert. A búcsú­zokat és az újonnan feles- küdőket az úttörők is kö­szöntötték. A meghatódott munkásőrök soraiban olya­nokat láthattunk, mint Farkas László, akinek fia, Farkas György most tette le az esküt. Az eskütevők nyílegyenes soraiban egy­más mellett állt az apa és fia, Szudi István és if­jabb Szudi István is. * A munkásőrség Szolnok megyei parancsnoksága tör­zsében és közvetlen alegysé­geiben szolgálatot teljesítő munikásőrök ünnepélyes évzáró gyűlése hétfőn volt. A megyei pártbizottság elő­adótermében este 6-kor hangzott el a vezényszó. — Fel! Vigyázz! Ebben a pillanatban lé­pett be a terembe- Posta Az egység parancsnoka boldogan mutatja a serleget évben a rendőrség és a munkásőrség zökkenőmen­tesen látta el közös fel­adatát. Ezután a munkásőrség megyei parancsnoka nyúj­totta át a „Munkásőrség megyei parancsnokságának legjobb önálló egysége” cí­met jelképező vándorserle­get, majd szakaszokat és rajokat tüntettek ki, így: a II. század I. szakaszát, az I. század I. szakaszának I. raját, és a II. század II. szakaszának II. raját. Töb­ben „Kiváló parancsnok”, illetve „Kiváló munkásőr” kitüntetést kaptak. A jelvények átadása után Szekeres László, a jászbe­rényi járási pártbizottság első titkára köszöntötte a munkásőröket, hangsúlyoz­va: a város és a járás ve­zetői büszkék arra, hogy a jászberényiek már másod­szor nyerték el a „kiváló egység” címet. A kitüntetések átadása után a munkásőrség orszá­gos parancsnoka emlékér­meket nyújtott át azoknak az elvtársaknak, akik már évek óta munkásőrök. vol­tak és most tartalékállo­mányba vonulnak. Papp Árpád beszédében hang­súlyozta, hogy a „kiváló egység” cím elnyerése meg­érdemelt. Reményét fejezte ki, hogy hasonló szorgalom­mal az egység jövőre is — és ekkor már véglegesen — elnyeri a megtisztelő címet és a serleget. A nagy tapssal fogadott beszéd után az előképző egység parancsnokának je­lentését hallhatták az ün­nepség résztvevői, majd az újonnan felesküdők nevé­Mihálynak, a munkásőrség megyei parancsnokának kí­séretében Csáki István, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Kiss József, a Munkásőr­ség Országos Parancsnok­sága képviselője, Brassói Tivadar ezredes, a Kilián György Repülő Tiszti Iskola parancsnoka, Vad András, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. A vendégek elfoglalták helyüket az emelvényen. Jelentéstétel után Csáki István köszöntötte a mun­kásőröket. Posta Mihály értékelte a parancsnokság törzsének és alegységeinek idei munkáját, és ismertet­te a szocialista verseny­mozgalom eredményeit. A „kiváló raj” címet a híradós alegység harmadik- raja nyerte el. A többi kö­zött „kiváló parancsnok” kitüntetést kapott Zsamai György, Rácz József, Dóra Gergely, míg „kiváló mun­kásőr” kitüntetésben hatan részesültek. A kitüntetéseket Csáki István elvtárs nyújtotta . át a legjobb munkásőröknek, majd rövid beszédet mon­dott, melyet így fejezett be: — Nagy örömmel tölte­nek el bennünket az elért eredmények. Örömmel tel­jesítem megbízatásomat, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság nevében elismeré­semet fejezem ki idei mun­kájukért s további sikere­ket, erőt és egészséget kí­vánok. Az ünnepélyes egység­gyűlés az Intern 9 cl on éle hangjaival ért véget,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom