Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
1965. december 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A holnapra is helyen végeztünk, s ezért 15 ezer forint jutalmat kaptunk.” A gazdaságban növekedett a mezei leltár értéke, gyarapodott a forgó- és az állóalap. Az emberek tudják, hogy a sikeres eredményekhez a kedvező időjárás is hozzájárult. Ezért a többlet-jövedelmet nem osztják ki minden fillérig. Gondolnak a jövőre. Tavaly . 41,20 forint volt egy munkaegység értéke. Az idén több lesz. A többletjövedelemből 4,5—5 millió forintot készpénzben tartalékolnak. Jövőre nem vesznek fel a banktól rövidlejáratú hitelt. Szülési-, házassági- és bevonulási segély A közgyűlés résztvevői hozzáértéssel tárgyalták a gazdasági eredményeket, az éves munkát. Bohus Pál ösztönözte a vezetőséget: gondolkozzon a kapások betakarításának gépesítésén. Biacsi István javasolta: a premizálásnál még többet kapjon az, aki növelte a közösség jövedelmét, s kevesebbet az, aki csökkentette azt a hanyagságával. Néhány. ember még a háztájiját sem munkálja meg becsületesen. Végül a közgyűlés módosította, kiegészítette az alapszabályt. A Lenin Tsz gazdálkodására a tagok megbecsülésére jellemző: a sorkatonának bevonulok, a szülő nők és a házasuló fiatalok 500—500 forint rendkívüli segélyt kapnak a közösségtől. m. 1. — Az év utolsó exportja Régi szokás már a tisza- földvári Lenin Tsz-ben, hogy a zárszámadás előtt értékelik a gazdaság éves eredményeit. A szombati közgyűlésüket brigádértekezletek előzték meg. A napirend itt is azonos volt. A 7500 holdas országos hírű szövetkezetnek több mint négyszáz tagja szorongott a községi művelődési otthon nagytermében. A gazdák érdeklődéssel hallgatták Bódi Imre elnök beszámolóját. Holdanként 18.1 mázsa búza az államnak Az idei év a rekordok éve volt a földváriak növénytermesztésében. Termésátlagaik nemzetközi szinten is elismerésre méltóak. Búzából 24.1, őszi árpából 22.4, kukoricából 30.1 (májusi morzsoltban), cukorrépából 282,4 és rostkenderből 55.1 mázsás hozamot takarítottak be holdanként. A gazdaság több mint 374 vagon — holdanként 18.1 mázsa — búzát adott el az államnak. Szabó Béla főagronómus hangsúlyozta: a terméseredményeket nem szabad plafonnak tekinteni. Növelésükre minden lehetőség megvan. Búzából fölözhetik a 30, cukorrépából a 400, rostkenderből a 70 mázsás átlagot. Ezt nem a több, hanem a jobb minőségű munkával akarják elérni. A gazdaság állattenyésztői is helytálltak. Az állat- betegség dienere a tervet túlteljesítik. A sertéshizla- lók öt millió forinttal növelték a közösség árbevételét. A tehenészek 200 ezer forint pluszt értek el tejből. Juhos Gyula főkönyvelő tájékoztatta a gazdákat, a termelési költségek csökkenéséről. Egy hold búza termeléséhez tavaly 5,52, az idén 3,9 munkaegységet használtak fel. Tehát a magasabb hozamot kisebb ráfordítással érték el. S ez igen dicséretes dolog. A közgyűlés lelkesen fogadta Bódi elvtárs szavait: „A megye szövetkezeteinek versenyében a harmadik A törökszentmiklósi Ruházati Htsz-ben december végén indítják útnak az 1965-ös év utolsó export- szállítmányát, háromezer garnitúra kisfiú ruhát. Képeinken a Szovjetunióba induló szállítmányon az utolsó simításokat végzik a htsz asszonyai. Munkában a v asalóbrigád GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI Vállalat A Z IPARI ÜZEMEK államosítása óta eltelt több mint másfél évtized nemcsak népgazdaságunk nagymértékű fejlődését eredményezte, hanem azt is, hogy a vállalatok vezetői alaposain megtanulták tennivalóikat. Ma már, döntő többségüknél a rutin alapos szakismerettel párosul. Az utóbbi években, a vállalati összevonások következtében iparági, s országos nagyvállalatok jöttek létre. E vállalatoknak a régebbit jelentősen meghaladó áttekintésük van a népgazdasági összefüggések felett. Profiljuk kizárólagos gazdáivá, . a termékeikkel szembeni szükségletek felelős kielégítőivé váltak, a megszűnt irányító szervek feladatainak egy részét átvették. Több közülük önálló külkereskedelmi jogot is kapott. Megnőtt a vállalatok gazdasági önállósága: erőteljesebben érvényesülnek az áru- és pénzviszonyok, az önálló elszámolás elve. A vállalatok ma már nem csupán a felülről kapott utasítások végrehajtói, hanem meghatározott keretek között területük gazdái is. Lényegében tehát már megkezdődött az a folyamat, amelv fokozatosan csökkenti a vállalati kötöttségeket és a vállalatot mind és vállalkozás inkább olyan vállalkozássá teszi, amelyik termel, üzletet köt, kockáztat, piac kutatást végez, s piacot alakít. A gazdaságirányítási rendszer reformja e fejlődés meggyorsítását is jelenti. JM EDDIG növelhető a " 'a vállalati önállóság? Nem jelenti-e mindez a központi irányítás erejének csökkenését, anarchikus elemek felbukkanását? A választ csak akkor adhatjuk meg, ha előbb tisztázzuk: az önálló elszámolás, a piaci kapcsolatok, az árutermelés, a nyereségre való törekvés, az anyagi érdekeltség csakis sajátos kapitalista törvény lenne? Az a követelmény, hogy a vállalatok bevételeikből tartsák el magukat, hogy nyereségre törekedjenek, érdekük legyen többet és jobbat termelni, mindez az áru- és pénzviszonyok érvényesítéséből következik. Hazánkban pedig ilyen viszonyok vannak, a termelési eszközök társadalmi tulajdona mellett. Egyrészt érvényesül a tudatos, központi akarat, másrészt az értéktörvény. A termékek cseréje a mi gazdasági viszonyaink között is árucsere formáját ölti. A népgazdaság tervszerű irányítása a vállalatok bizonyos megkötöttségét jelenti. Az értéktörvény érvényesülése viszont szükségessé teszi a vállalatok viszonylagos önállóságát, és érdekeltségét. Szükségszerű tehát a gazdasági egységek vállalati formában való megszervezése. A tervutasítás értelmetlenné válik címzett nélkül, ugyanakkor csak a vállalati kollektíva képes meghatározni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a tervutasítások teljesíthetők. Ez viszont feltételezi a termelő és felhasználó vállalatok között a valóságos és szoros kapcsolatokat. Ilyenek létrejöttéhez elengedhetetlen egy meghatározott hatósugarú gazdasági „mozgás- szabadság”. ]V YILVÄNVALÖ azon^” bán, hogy a vállalatok viszonylagos önállósága éppen a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján valósul mén. Az önállóság nem kerülhet szembe a szocialista gazdaság alapelveivel, így a központi irányítás, a bővített szocialista újratermelés elveivel. — Az önállóság csak addig és olyan értelemben növekedhet, ameddig az az össztársadalmi igényeket számbavevő és azt kifejező központi gazdaságvezetés hatékonyságát erősíti, a szükségletek teljesebb kielégítését segíti. Nem kívánatos a vállalati önállóság olyan foka, amelyben a központi irányítás erőtlenné válik, az értéktörvénv spontán mechanizmusa anarchikus piacot teremt, a vállalatok érdeke a tudatosan és tudományosan megfogalmazott népgazdasági feladatoktól eltávolodik. A különböző történelmi Burgonyától a holland forintig Ketten, hárman még dolgoznak a karcagi Cipész Ktsz alapító tagjai közül, de csak Szerepi Sándor szabásszal tudtam aznap szót váltani. Azt hittem, egy idős ember fog mesélni a húsz esztendős szövetkezet megalakluásáról, s meglepődtem azon, hogy feketehajú és csak negyven év körüli. — Fiatal segéd voltam 1944-ben, amikor Karcag felszabadult. Október nyol- cadika nevezetes nap a város történetében. Nálunk ekkor ért véget a háború s kezdődött a munka. Alighogy elcsitult az ágyúdörej, elvonult a front, a hirtelen beállott váratlan csendességben megszólaltak a cipészkalapácsok. A szovjet hadtáp hosszabb ideig állomásozott Karcagon és én többedmagammal, idősebb csizmadiákkal, cipészekkel a kollektív műhelyekben időszakokban a vállalati önállóság foka igen eltérő volt. A Szovjetunióban, a fiatal proletárállam kísérletet tett arra, hogy bizonyos területeken a vállalati önállóságot megszüntesse. E vállalatok úgy dolgoztak, mint az állami költségvetésből finanszírozott intézmény: kiadásaikat a költségvetés fedezte, bevételeiket oda fizették be. Kiderült, hogy ez a módszer nem célravezető. Éltkor kialakult az úgynevezett önálló elszámolás rendszere, amely részben a termelési eszközök társadalmi tulajdonának, részben pedig az áru- és pénzviszonyok elismerésének következménye volt. Az önálló elszámolás azt jelentette, hogy a vállalat önálló jogi személy; kiadásait bevételeiből fedezi; önálló anyagi érdekeltsége van Nincs túl nagy beleszólása feladatainak meghatározásába, jórészt a felsőbb utasításokat hajtja ''égre. ¥ EHETSÉGES egy ennél „lazább” forma is, amelyben a vállalatot már nem köti a tervmutatók nagy száma, hanem viszonylag önállóan határozza meg feladatait és azok teljesítésének módját, eszközét. Az ilyen vállalat már maga lép fel a piacon, minél nagyobb nyereséget hozó termékek gyártására törekszik. a piachoz rugalmasan alkalmazkodik. Egy vagy két fő tervmutatóiát határozzák csak meg. egyébként szabadon dolgozik. A köznonti gazdaságirányítás a jövedelemelvonási formákkal, a hitelpolitikával, az árrendszerrel bof''b’"t'■átdolgoztunk. Csizmát javítottunk a szovjet katonákkal együtt — mesélte Szerepi Sándor. A mesterek — Negyvenöt április közepéig nagyon sokat beszéltünk a társulásról — folytatta Szerepi Sándor. — Azután elhatároztuk, hogy '■'égre is hajtjuk. Fiatal, tettrekész ember voltam, sokat dolgoztam a szervezésben. Ez abból állt még akkoriban, hogy végig kellett járni a sok mestert és rábeszélni, jöjjön el az alakuló közgyűlésre. Az alakuló közgyűlésre május 20-án került sor — így van a feljegyzésben. Negyvenötén léptek be akkor a Karcagi Bőrmunkások Vásárló, Termelő és Értékesítő Szövetkezetébe. A műhely a jelenlegi kórház sebészeti osztálya volt. ja a vállalati tevékenységet. A vállalat gyakorlati munkájában csak akkor szól bele, ha alapvető nép- gazdasági feladatokról, fejlesztési koncepciókról, halaszthatatlan exportérdekekről, nagy beruházásokról, rekonstrukciókról stb. van szó. Nagyjából ez az a vállalattípus, amely a gazdaságirányítási rendszer reformja alapján kialakul. r AZDASÁGI fejlődév sünk jelenlegi szakaszában a hagyományos, önálló elszámolásos forma elavult, túl merev. A vállalatok teljes önállósága a szocialista népgazdaságban szintén nem alkalmazható. Leginkább célravezető a vállalati önállóságnak az a foka, amelyben a gazdálkodás rugalmasabb, a feladatvállalás szabadabb, de munkájában kötve van, a termelési eszközök társadalmi tulajdonához, a központi gazdaságpolitika elveihez, a szocialista gazdálkodás alapvető szabályaihoz. Előnye, hogy a szükségletekhez rugalmasabban alkalmazkodik, kezdeményezhet, kockáztathat, „vállalkozhat”; hátránya, hogy nehezebben, kifinomultabb eszközökkel ösztönözhető a népgazdasági érdek irányában. Ha ezek az eszközök — ár, hitel, adó stb. — nem elég kidolgozottak, megalapozottak, a vállalati tevékenység egy-egy eleme könnyen kicsúszhat a központi gazdaságvezetés kezéből. Egyebek között ezért is kíván oly nagy körültekintést és elegendő időt a gazdaságirányítás új rendszerének kialakítása. — Amilyen hosszú volt a szövetkezet neve, olyan súlyos nehézségekkel küzdöttünk az első időkben — mesélte a fiatal „idős tag”. — Először is anyag kellett, hogy dolgozni tudjunk. A nyersbőrt szovjet katonai teherautókkal hordtuk Debrecenbe a bőrgyárba, de volt néhány tímár mester tagunk is, ők is készítettek ki bőrt. Barna Tamás bácsi de sokat is dolgozott, hogy mi készárut tudjunk előállítani. Persze az első időben élelmiszerért adtuk a csizmát, bakancsot. Zsírral, burgonyával, liszttel fizettek a vevők. 1948-ban — olvasható a visszaemlékezésben — megalakult az OKISZ, s ezután az előző név Karcagi Lábbelikészítők Kisipari Termelőszövetkezetre módosult. 1949-ben megalakult a pártszervezet. Az akkori huszonnyolc tagból tizenöt párttag lett. Ebben az esztendőben már 41 ezer forint nyeresége volt a ktsz- nek, amelyből a tagok részére 12 ezer forintot osztottak szét A megye egyik legelső szövetkezetének a jövője ettől az időtől kezdve sohasem vált bizonytalanná. Kisebb belső bajok, súrlódások, a vezetésben hibák voltak ugyan, de a kollektíva mindig elég erős volt ahhoz, hogy rendes kerékvágásba terelje az ügyeket. Csizma, de m ilyen A karcagi Cipész Ktsz jelenlegi elnökével nemrégen, egy export ankéten találkoztam. A rögtönzött kis termékbemutatón a szövetkezet a Hollandiába exportált női és férfi lovagló- csizmával szerepelt. De milyen csizmával... Az embert valósággal lenyűgözte a kézügyességnek ilyen foka, amellyel már szinte ipar- művészeti remeket alkotnak a karcagi csizmadiák. Persze nem házilag kikészített nyersbőrből, hanem finom marhaboxból van, és nem burgonyáért cserélik, hanem holland forintért árusítja a külkereskedelem. — Ez a húsz esztendő eredménye — mondta Ökrös Sándor elnök és invitált, nézzem meg kis üzemüket. A ktsz üzemháza nem valami modern gyárocska, hanem egy jó nagy házból átalakított több kis műhelyből álló kisüzem. Az export csizma felsőrészét is kézzel varrják, nagyon szép apró, egyenletes öltésekkel. Az egyik legöregebb mester itt, a nyugdíj felé közelgő Karádi Mihály bácsi, aki negyvenegy esztendeje csizmadia. Majdnem vele szemben dolgozik Kovács Sándor, aki még nála szabadult, A hollandus Nagyon érdekeset mesél az elnök. Amikor a holland lovaglócsizmával kezdtek foglalkozni és eleinte nem akart sikerülni, Karádi bácsi is ellenezte: — Te, Sándor, hagyjuk ezt, nem fog menni, meglátod ráfizetünk. Miért nem, csináljuk a megszokott, jól bevált parasztcsizmát? No akkor ez a Kovács Sándor volt az, aki legjobban kiállt az új mellett és csinálta, küszködött vele és agitált: — Ez kell emberek. Ez export, . értsük meg... Ezzel mindannyian jól járunk. Az állam is, meg mi is. — Majdnem két évig kísérleteztünk mire megfelelő, minden igényt kielégítő extra lovaglócsizmát tudtunk csinálni. Kétszáz párat rendelt a holland vevő, akinek kint lovaglóiskolája van, s ott minden felszerelés magyar. A lovak, a nyergek, a szerszámok és most már a csizma is. A kétszáz párat még ebben az évben ötszázra emelte a hollandus. Jövőre ezer párat kér, meg lovagló cipőket. Milyen az? Még mi sem nagyon tudjuk, ’ de megcsináljuk. — bognár — Sebők Józsefné tisztáz'
