Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
1965. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Törölcszentmiklós—Denkendorf— Zirndorf—München—Budapest Tamulaágos tanulmányút — Tantárgy a hasas ser etet "— Mi erről a ballépéséről nem tudtunk a fiúnak, amikor felvettük — mondotta a Mechanikai Mérőműszerek Gyára párttitkára. — Ám ha tudunk róla, akkor is alkalmazzuk Ügyes fiú, jól dolgozik, s ma már bizonyára másképpen látja cselekedetét. Mit csinált Halmos Péter ez a huszonhárom esztendős fiatalember? Szülei, testvérei Török- seentmiklóson élnek. Ö elvégezte az autóközlekedési technikumot, aztán egy esztendeig Mladaboleszlavhan, a Skoda műveknél dolgozott. Először, mint tengely- köszörűs, majd mint szerelő a javítóműhelyben. Sokat tanult ez alatt az dő alatt, sok kedves ismerősre tett szert, s szabadidejében hódolt turista szenvedélyének. Egy év után hazajött és Szolnokon, a Vasipari Vállalatnál vállalt munkát — ott már, mint technikus dől. gozott. Azután jelentkezett egyetemre: a gépészmérnöki karra. Esti tagozatra vették fel, így Pesten vállalt munkát. Életútja tehát, ahogy mondani szokás sima, zökkenőmentes volt. Évközben dolgozott, elég jól keresett, eredményesen vizsgázott az egyetemen, szabadsága ideje alatt pedig bejárta Lengyelországot, Csehszlovákiát. Ez év augusztusában történt. A vállalatnál, ahol dolgozott, két fiú szolt Péternek: — Te, ki akarunk menni Nyugat-Németor szagba. Szétnézünk egy kicsit, Meglátogatjuk azt a havert is, aki májusban lelépett. Most Stuttgart mellett él. Nincs kedved velünk tartani? Utazni Nyugat-Németor- szágba? Halmos Péter számára csábító volt az ajánlat. Hármuk közül egyedül Péter kapta meg az engedélyt, s a 70 dollár értékű nyugatnémet márkát az utazásra. És elindult. — Stuttgart mellett van Denkendorf. A fiú ott esztergályos egy gyárban. Egyébként neki is technikusi végzettsége van, dehát csak szakmunkásként alkalmazták. Mondta, hogy év Is kaphatnék ott munkát, összeszedném magam anyagilag, mert jól fizetnek. — És? — Ráálltam. Először ten- gelyköszörűs lettem volna, 3,80 márka órabérért, de később áthelyeztek volna a szerelőkhöz. Van ott néhány személykocsi, azokat kellett volna rendbentarta- ni. Ott már 950 márkát fizettek. — Sok pénz az. — Képzelje el, csak én ' kaptam volna ennyit. A németek ugyanis ezt a munkát 1200 márkáért vállalják. Dehát én ott idegen lettem volna, így keves?bb bért adnak. így is jól fizetik a melót. Természetesen ezt a pénzt nem kaptam volna meg tisztán, mert a fizetésből ott levonják a 10 százalék egyházi adót, a 6 százalék ' gyermektelenségit. a keresetit, meg egy csőmé más adót. Azért maradt volna pénzem... — És a megélhetés? — Hát az elég drága. Sok a lakbér, az élelem... — Mi történt azután? — Nem állhattam munkába, mert nem volt igazolványom. Olyan, amit csak az idegenek kapnak, mivel munkába állhatnak. Meg kellett tehát szereznem a Fremdenpasst. Elmentem a lágerbe, ahol ezt intézik. Egy hétig ott tartottak. A láger egyébként ott van Nürnberg mellett, Zirndorf- ban. — És? — Egy napon hajnali ölkor értem jöttek. Bezártak egy cellába, aztán közölték velem, hogy az új rendelkezések szerint nem marad hatok Nyugat-Németország. bán. Hazatoloncőlnak. Ott a cellában, összekerültem egy másik sráccal. Irtó megvolt ijedve, hogy itthon milyen balhé lesz. — Maga nem? —• Különösebben, nem féltem... Még aznap bevitték bennünket. Münchenbe és egy MALÉV-gépre ültettek. Még a repülőjegyet is ők vették meg. Az iratainkat odaadták a gép személyzetének és értesítették a magyar hatóságokat, hogy hazaküldenek bennünket. — És idehaza? — Egy párszor kihallgattak a belügyi szervek. Csodálkoztam. mert még csak nem is kiabáltak vélem. Nagyon udvariasak voltuk, pedig én mégis csak kint akartam, maradni. Sőt ők intézték, hogy munkába állhassak ismét... s folytathatom egyetemi tanulmányaimat is. Ennyi Halmos Péter története. Illetve még valami hozzátartozik és az a legfontosabb. Az, amiről ő most már így beszél: — Szerettem volna világot látni, ezért akartam kint maradni. De amikor hazafelé jövet a repülőgép Pest fölé ért, akkor döbbentem rá, milyen marhaságot akartam csinálni. Pénzt lehet, hogy többet kerestem volna. De boldog... Kint nem úgy dolgoznak ám, mint itthon. Én csak elfigyeltem a gyárban, ahol az a srác dolgozik. Ott beszélhetünk feszített munkaintenzitásról. És ha valami nem tetszik az embernek, nem jártathatja a száját. — Hogy érti azt, hogy nőm lett volna boldog? — Másképpen édnek, éreznek ott az emberek. Megkínáltam például a gyárban egy fiút cigarettával, Megköszönte, azután ideadott tíz pfenninget. Ingyen nem fogadnak el egymástól semmit. Ott ismeretlen az, hogy munka után elmegyünk inni valamit és az egyik kört én fizetem, a másikat te... Apróságok ezek? Lehet. Szóval másképpen látok most má/r sok mindent. — Sok mindent? — Igen. Rájöttem, hogy nem minden a kocsi és nem mindegy, hogy milyen árat fizet az ember a világlátásért. Higyje el, őszintén beszélek. Én már csak itthon maradok. De nem szomorú? Egy ilyen dolognak kellett történni velem ahhoz, hogy értékelni tudjam a hazámat. Nem nagy szavak ezek... Furcsa, de Halmos Péter már engem akart meggyőzni mindarról, mindannak az előnyéről, amit mi így hívunk: szocialista társadalom. Ö hűtlen akart lenni ehhez, hűtlen a munkájához, az egyetemhez, ahol tanult, a szüleihez, hűtlen ahhoz az országhoz, amelyik a hazája, s amelyik eddig neki csak jót adott: lehetőséget a tanuláshoz, a gondtalan kirándulásokhoz. Jót adott neki most is, hisz ez a haza, s e hazában élők bocsátottak meg Halmos Péternek. Mert ő disz- szidálni akart. És nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Ö most azt mondja, másképpen lát sok mindent. Lehet. Mindenesetre jó lenne, ha valóban úgy is erezné, ahogyan mondta: tudásának legjavát kell adnia, szívét és hitét, hogy érdemes légy«« erre a bocsánatra.^ Varga Viktória Uj szovjet elektrotechnikai létesítmények Űj berendezés az ultra- nagyfeszültségű távvezetékhez. A Szovjetunióban az elektromos energiatermelés és felhasználás egyre nagyobb méreteket ölt. A leningrádi XXII. Pártkongresszus Gyárában készítik a Krasznojarsz- kojei Vízierőmű 506 000 kilowattos óriás vízturbinát, amelynek egyes elemei is óriások. 8 méter átmérőjű forgórészének súlya kb. 200 tonna. Megmunkálását 19 méteres befogó nyílású karusszelesztergán végzik. A turbina-alkatrészek hőkezelésére felépítették Európa legnagyobb gázkemencéjét. Ugyancsak nagyszabású feladatokat jelent a termel! elektromos energia nagy távolságra történő szállítása Jelenleg 750 kilovoltos váltóáramú távvezetékek építé són dolgoznak. E munka megoldását a Szovjet Villamos energiaipari Tudományos Kutatóintézet vállalta. Az 508 000 kilowattos turbina forgórésze megmunkálás közben. Szomjasak a szüreteire KARÁCSONY A GYERMEKVÁROSBAN „Hazamegy, hazajön, hazajár.” A fóti gyermekváros kapujában hallom ezeket a szavákat. e gyermekvilág sajátos életének többértelmű kifejezését. Mert karácsonykor a gyermekváros lakóinak egy része hazamegy szüleihez, pontosabban apjához, édesanyjához vagy más hozzátartozójához. Ám az ünnep végén, amikor a kapuban csengetnék, a kisgyermekek így szólnák a kapus bácsinak: „Csókolom, visszajöttünk, hazajöttünk.” Az idén is biztosan így lesz. Karácsony előtt már tudják, készülnek rá. ünnepi programot szerveznek. Kilencszázhúsz gyermekvárosi állampolgár várja a szeretet, a békesség családi ünnepét Kdlencszázhúszból kétszáz óvodás, 480 általános iskolás, s 240 — 14 évtől 18-ig — szakközépiskolás, ipari- tanuló vagy mezőgazdasági szakmát elsajátító fiatal. Karácsony estéjén a nagyobbak fel viszik majd otthonaikba a kisebbeket, fogadott öccseiket, húgaikat — új mozgalom ez a gyertal ajándékkal. Mindenki kap. A gyermekváros csomagját és a patronálok, a városon túli ajándékozók küldeményét. A külső ajándék: közös tulajdon marad. És amikor mindenki megPótszer ez, akárhogy is beszélünk róla, az igazit, a szülői szeretetet nem pótolja semmi. Mert Az óvo<i: «khoz már megérkezett a karácsonyfa Még csupasz az ága, hamarosan díszes, csillogó, fényes lesz. Egy nag> autót szeretnék — mondja Sándor Perkő fogadott vérének, Szabó Marika negyedik osztályos gye lekv C ; tanulónak, (Wormser Antal felvételei) mekvárosbam, a falakon be- • lüli testvérszellem —, s leülnek velük, játszanak. A hároméves csöppségnek, az 1 Ötéves óvodásnak jólesik r I 18 éves „néni”, vagy ,bá- ‘ esd” szeretete, barátsága Ezen az estén az idősebb öle annyi, mintha apjáé, vagy anyjáé lenne. Ez esetenként még alkalomszerűen megy, s ha a jövőben általánosabbá válik, sokat pótol. Karácsonykor este: díszes fenyőfa áll a városka otthonainak közepén, itt is, ott is gyertyák gyulladnak, aprócska lángok vibrálnak, csillagszórók sercegnek, szikráznak — az ünnepi hanngulat, az ajándékvárás. az apró kis titkolódzások, a meglepetés izgalomtüzei. A nagyobbak sütnek-főznek, elkérték a hozzá való anyagot a konyháról, mákos kalács tésztáját tekerik, szórják a cukrot, készítik az ünnepi vacsorát. Ilyenkor elmaradhatatlan a mákosguba, a palacsinta. A lányok papucsot, babát varrnak a kisebbeknek, foga dott testvéreiknek. S mire elérkezik a gyertyafényes este az ajánédkozás meleg pillanata, a falak közötti gyermekvilág megtelik az otthoni hangulat szeretetével, a karácsonyfák alatt az asztalálta a maga karácsonyi meglepetését, amikor már lecsitult az izgalom, az öröm zaja, a csendet megtöri az énekszó, a szavalat, a muzsika, az önfeledt, boldog játék örömzsivaja. Rögtönzött műsorokat adnak egymásnak a városka lakói. Karácsonykor, este: a nevelő családját az otthonba invitálja s együtt ünnepel a még nagyobb gyermekcsaláddal. így maradnak késő estig, közös szórakozásban. Az is gyermekvárosi szokás, hogy lakásába viszi a nevelő a benti gyermeksereget. Ha csak lehet, mindenki, a város vezetői együtt maradnak a gyermekekkel. Az igazgató, s a tanárok „pendliznek” az otthonok között ide-oda mennek, látogatják a karácsony-esti gyermekcsaládot. Karácsonykor, este: sokan hazamennek a gyermekvárosból: az egyik részlegből, ahol 480 fiú él együtt, 80 eltávozik. Az egyik 240-es létszámú leányotthonból 120-an indulnak haza. „Hazamegy, hazajön, hazajár.” Karácsonykor: mindenkinek legyen valakije, vagy valakijei. Az érzelmet — ésszerűséggel kell pótolni. sajnos, igaz, sok gyermekvárosi kis állampolgárnak az igazi otthonban nagyon rosszak a családi körülményei. Sokszor annyi negatív élménnyel jön vissza, hogy talán jobb lett volna, ha bent marad a gyermekvárosi otthonában. De az elvágyódás ereje is nagy, ezek a szívek mégiscsak látni akarják édesanyjukat, édesapjukat. Sokat lehet tenni a két karácsony között a gyermekek érdekeiért, s amit kapnak az állami gondviseléstől, még érzelmi támaszban is nagyobb talán, mint amit otthon nyújt az „igazi” szülő. Már napok óta érkeznek az ajándékok belföldről, külföldről egyaránt. Az igazgatósági szobában dobozokat bontanak, mélyükről színes autók, babák, traktorok, mérlegek, villanyvasutak kerülnék elő. A Békés megyei nőtanács játékokat és ruhaneműt küldött, egy amerikás magyar pénzt adott fel a gyermekváros címére, megjegyezvén: „abbéi az alkalomból, hogy felesége tíz évvel ezelőtt elhunyt”. Mindezek persze a szeretetnek, a figyelmességnek apró jelei, kiegészítői annak a nagy áldozatvállalásnak, amelyet az állam nyújt a fóti gyermekvárosnak; Csengetnek. Még nem a karácsonyfa gyertyagyújtásához. Szünet van, vége a tanításnak, özönlenek a gyerekek, átöltöznek, indulnak ebédhez. Rövid közvéleménykutatás, karácsonyi statisztika a folyosón. Milyen itt a karácsony ? — Szép. Őrsönként tartjuk az otthonokban, a nevelőkkel együtt. A kérdezett élénk tekintetű, mosolygós szemű, piszeorrú kisfiú, Jeremiás János, aki második mondatában azzal büszkélkedik, hogy a bátyja boxoló. S a „mit szeretnél?” kérdésre így hangzik a válasz: „Bélyegalbumot”. — Nagyon szép nálunk a karácsony — mondja Csorba István. — Én olyan autót szeretnék, amelynek a tartálya felemelkedik é9 kiömlik belőle, amit hoz. Békés Attila
