Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
1965. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAf 3 Fock Jenő nyilatkozata a jövő évi feladatokról, az új ötéves tervről, a jövő évi érés bérpolitikai intézkedésekről Az 1966. évi népgazdasági tervvel és a jövő évi ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult Fock Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez: KÉRDÉS: Kérjük Fock elvtársat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. VÁLASZ: Mindenekelőtt arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy 1966. évi tervünk kidolgozásánál messzemenően figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országunkat ért természeti csapások, kedvezőtlen körülmények ellenére — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határozatát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebek között megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható termék. A népgazdaság igénye azonban az export további fokozását követeli meg. Ezért az új évben e vonatkozásban még nagyobbak a teendőink. Az ipar termelési terve, véleményem szerint, túlteljesíthető. Ez azonban változatlanül csak ott kívánatos, ahol a többtermelés népgazdasági igényt elégít ki, s mindenekelőtt az export növelését szolgálja. Emellett azonban, különös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb intézkedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. 1966-ban minden valószínűség szerint szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figyelembe nem vehetők, de minden bizonnyal bekövetkező fogyasztási igénymódosulások kielégítését szolgálják. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez hasonlóan, a termelékenység emelése legyen a termelés növekedésének fő forrása. Lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedéseneK mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítjuk. Ezt segíti a korábbi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modern gyártási eljárások bevezetése és a korszerű anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munkafegyelme, lendületes munkája, növekvő tudása biztos alapot ad a mind nagyobb önállósággal felhatalmazott vállalati vezetésnek arra, hogy biztosítsa a termelékenység kívánatos növekedését. Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobban megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként — részben felesleges készletként — halmozódik fel. 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. — Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ez elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint megtakarítást jelentett 1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alakulásának szabályozására, elsősorban a feleslegek keletkezésének meg- gátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeket, a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, — amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított árú kiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. így február második felében 1966-ban is sor kerül a szokásos szezon végi kiárusításra. KÉRDÉS: Az 1966. évi terv az ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét Mi erről a véleménye? VÁLASZ: Természetesen törekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán elhatározás dolga. Az ipari termelés növekedésének mértékét mindenekelőtt a bel- és külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem — mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről van szó. Az ipari termelés ütemének növelése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeink megbízhatósága. korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerőfelhasználással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük. — Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat. Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének növelése egvben biztos fedezete a nagvobb fejlődésű ütem által megkívánt többlet importanyag beszerzésének. Az ez évi biztató eredmények alánján, és a gazdaságirányítási reform várható hatására gom dolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és ígv egész fejlődésünk, a következő időszakban kedvezőbb lesz. KÉRDÉS: Az év végével lezárul n. ötéves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: A következő- esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, melyeket a Vili. pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964 decemberi központi bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott. 1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egyidő- ben tárgyalja meg. Az addig hátralévő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit, és néhány más kérdést. Üj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970- re szóló kereskedelmi egyezményt. — Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik KÉRDÉS: A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: Mi indokolja egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási, s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását? VÁLASZ: A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával, és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagipénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket, és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mező- gazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkeztek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. Így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszafizetési kedvezményeket — elengedést, vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni kell. Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mező- gazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helves irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabbak ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarhaátlagár ,k kg-ként 3 forintos, a tenyészmarha árának azzal arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 80 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú fel- vásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyérgabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabonaszükségletét. — Jelentősen emelkedik a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelése ellenére,, változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére, a tej fogyasztói ára, szükségessé vált viszont a hús és húskészítmények, valamint a tejtermékek fogyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és szalonnafélék ára csökken. hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kg-ként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha felvásárlási árnak emelésével — váíltozatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50—55 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. — Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem még- inkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy is korlátozott, a tényleges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkba irányuló turistaforgalom növekedése a népgazdaság számára igen előnyös. de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket az ideutazók az állam számára jelentős veszteséget magábanfoglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglevő nagymértékű eltéréseket üzletelésre használják ki. A sertéshús és a húskészítmények ára a marhahúsénál kisebb mértékben emelkedik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némiképp csökkenti a húsáremelések kihatását. KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árintézkedésekre is sor kerül. Kérjük, szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőnyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban més ezután fogják kidolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifa- emelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamó- dosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszálló jegyek megszüntetése. A tarifaemelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifaemlés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj. hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június 1-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1906- ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják a dolgozók élet- színvonalát a tervbevett ár- és bérintézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása, összességében kiegyenlíti egymást. Az intézkedések célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelem-növelő és jövedelem-elvonó intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —, egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugdíjjárulé- kának progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összességében visszakapják, hiszen a bér- és nyugdíjintézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb része — mintegy háromnegyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában levő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Az új fel- vásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala. összegezve tehát: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. KÉRDÉS: Mint Fock elvtárs említette, az intézkedések összegszerűen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbéremelés mértéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb jövedelmű rétegen ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor mesz- szemenően tekintettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és a szalonnafélék érát; mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíjjárulék prog- (Folytatás az 5. oldalon)
