Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-17 / 271. szám
1965. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 BRIGÁDGYŰLÉS Szélesedik az exportra termelők látóköre Az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága mellett működő exportbizottság november közepétől december végéig több tanácskozásból álló programot készített elő', amelynek az a célja, hogy az üzemek figyelmét ráirányítsa az új exportlehetőségekre, az exportképes termékek körének bővítésére, a termékek korszerűsítésére, az importanyagokkal való takarékosságra. Az „Export fejlesztési hónap” általános célkitűzése, hogy az exporttevékenységben mindig a helyes népgazdasági szemlélet érvényesüljön. Az emberek fedél alá húzódnak. Megjönnek a közeli tanyákból, leginkább gyalog, átvágva csapásokon, dűlőutakon veri őket a novemberi eső. Megérkeznek a szövetkezet központjába, álldogálnak a szín alatt, cigarettával kínálják egymást, olykor felnéznek a szürkeszínű égre; hátha tisztulna, szakadozna már. Esik az eső, Néhányan az iroda előtt várakoznak, csizmájukkal topognak a keményre döngölt földön. — A műhelybe menjünk, emberek — szól Holló Ignác, a termelőszövetkezet elnöke, — Ott jobb idő van. A szövetkezeti gazdák elhelyezkednek a javítóműhelyben, ráülnek a satupadokra, s kis székek is kerülnek elő. Megkezdődik a tiszasülyi Rákóczi Termelőszövetkezetben a brigádgyűlés. Havonta egy alkalommal szokták így megvitatni a dolgokat, de most, hogy betegeskedett az elnök, régebben nem jöttek össze, talán a nyáron valamikor. Eleinte a közös gazdaság vezetője beszél, de csak röviden, a legszükségesebbeket. Aztán szót kémek lassan-lassan az emberek. Az állatállomány téli takarmányozásáról, a még csépeletlen rizs betakarításáról hangzik el vélemény. — Hidegre fordult az idő, a lóistálló meg huzatos nagyon. Meg kellene az ablakokat csináltatni, meg a jászlakat is, mert így sok takarmány elpocsékolódik — sorolja Korpás András fogatos. — És a szalmáról se feledkezzen meg a vezetés, otthon nincs, pedig a háztáji jószágállomány átteleltetésé- hez az is kell. A műhely ajtaja gyakran nyílik. Traktorosok érkeznek kicsit megkésve, — beljebb lépnek néhányat, s megállnak, kezüket zsebükbe dugják. Drávucz István növény- termesztési brigádvezető a nappalok rövidülésére s jobb kihasználására hívja fel a figyelmet. És a kártételekre. Most, hogy felázott a föld, a jószág sok kárt tesz a nagyüzemi táblákon, ha nem vigyáznak rá. Már pedig tapasztalhatni, hogy nem vigyáznak rá Gilszki István mezőőr Is mondja a magáét. — Kiszámítottuk, hogy olyan szövetkezeti tag is akad, akinek a jószágai 16—18 mázsányl terményt károsítottak meg. A szemébe is megmondanám, hogyan jártam Katona Bélával. Két nagy disznója volt a közös táblán. Szóltam neki; a két disznóra meg ráírta valaki, ez a Katona Béláé. De nem értette meg ennyiből, mert azt válaszolta, hogy bizony a két disznó nem az övé. Na, akkor elhajtjuk, szóltam újra. Tényleg az enyém, ismerte el aztán. És a mezőőr sorolja az eseteket. Van aki védekezni próbál, bizonygatná, hogy még sem olyan nagy a kár, amit az ő jószágai okoztak, de az érvek, a bizonyítékok mihamar meggyőzik. így tart a brigádgyűlés. Végül aztán Holló Ignác elnök megválaszol mindenkinek. Hangsúlyozza, hogy több mint egy vagon kár mutatkozik a felmérések alapján a terményekben, ami elkerülhető lett volna, ha valamennyien éberebben, lelkiismeretesebben őrködnének a közös vagyon felett. A még kint lévő mintegy 20 hold szár és a néhány hold csépeletlen rizs betakarítását sürgeti. Az elhangzott kérések mielőbbi teljesítését is megígéri. Íz. L. I. Az „Exportfejlesztési hónap” első rendezvénye Mezőtúron volt november 12-én, amelyen a házigazda mezőtúri Dózsa Cipész Ktsz-en kívül a jászsági Egyesült-, a Szolnok és Környéke-, valamint a karcagi Cipész Ktsz-ek vezetői vettek részt. Az an- kéton megjelent Tóth János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bene Lajos, a Mezőtúri városi pártbizottság első titkára és Bordás László, a KISZÖV elnöke. A városi művelődési házban Bordás László üdvözölte az ankét résztvevőit és nyitotta meg a tanácskozást. Ezután Varga Géza OKISZ szakosztályvezető előadása következett. Varga Géza, az Újpesti Cipész Ktsz volt elnöke, a magyarországi sportcipőgyártás elismert szakembere arról beszélt, hogyan fejlődött a jelenlegi színvonalra a szövetkezetek sportcipő exportja. 1954- ben indult az első szállítmány lábbeli külföldi országokba. Ebben az esztendőben 20 ezer pár. 1957-ig összesen csak ötezer párral nőtt az exportszállítás. Az idén a ktsz-ek 350 ezer pár különböző sportlábbelit — női műkorcsolya-, és férfi jégkorong cipőt, férfi és gyermek futballcipőt — gyártanak külföldi megrendelők“ részére. A hazai sportcipő gyártásban Szolnok megye 120 ezer párral az első helyen áll. Három szövetkezet — a mezőtúri, a jászsági és a szolnoki — a hazai export- termelésnek több mint egy- harmadát adja. Tizennégy cipész ktsz gyárt Magyar- országon sportcipőket. Előadásában Varga Géza még arról beszélt, hogy nem elegendő a szövetkezeteknek csupán a termeléssel foglalkozniuk. Minden szövetkezetnek látni kell a tenjnelés és az értékesítés közötti összefüggéseket. — Sajnos nagyon sok termelő egység vezetői csupán egyéni érdekeik, hibás elképzeléseik szem előtt tartásival rontják a népgazdaság devizabevételi lehetőségeit. Olyan árkalkulációkat készítenek a sportcipőkre, — amelyek nem feleinek meg a valóságnak, s ezért felmerül a kérdés, érdemese ilyen drágán exportra termelni. Mindezt azért teszik a szövetkezetek, hogy irreálisan magas nyereséget tudjanak visszafizetni — holott erre a népgazdaságnak nincs szüksége.' A jövőben csak az a ktsz kap export-megbízást, amely olcsó áron tud a világpiaci igényeknek megfelelő sportlábbelit előállítani. Ezután Szedő Béla. az ARTEX üzletkötője tartó’t előadást a külföldi vevők igényeiről s a magyar sportlábbeli gyártás jövőjéről. Elmondotta, hogy a magyar sportcipőknek az egész világon nagy a becsülete. Ezt a megbecsülést nem minden esetben a csinosságukkal, hanem az alkatrészek jó összeszerelésével, a jó elkészítéssel érik el. Sok tennivaló van még a külcsín növelése, a könnyebb lábbelik kidolgozása érdekében. Beszélt arról, hogy hazánkban milyen kezdetleges állapotban van a kellékanyag gyártás. Rendkívül sok gondot, zavart okoz a ringli és a nittszeg hiánya. Vajon miért nincs a cipőkellék gyártás még mindig megoldva? Miért nem foglalkozik ezzel egyetlen vállalat sem? Megemlítette azt is. hogy a jövőben az ARTEX-el egyetértésben kellene fejleszteni az egyes exportra termelő szövetkezeteket. Elsősorban azokat kell jobban gépesíteni, új épületekkel, raktárakkal ellátni, egyszóval ott kell kedvezőbb termelési feltételeket teremteni, ahol jóminőségű és olcsó cipők gyártásával már eddig is rászolgáltak a segítségre. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a Szolnok megyei cipész szövetkezetek megértették, az exporttermelés rendkívüli fontosságát és túllátnak egyéni érdekeiken. Állandóan azon vannak, hogy olcsóbban állítsák elő termékeiket, megtartsák a külföldi vevőket és újabbakat szerezzenek. Tóth János végezetül abbeli örömének adott kifejezést, hogy az exportra termelők látóköre egyre szélesedik. Óriási jelentőségű az. hogy az üzemek vezetői és dolgozói a mindennapi problémákon túl azzal is foglalkoznak, hogy hogyan alakul a „G” mutató, azaz termékeiken keresztül hány forintért jut a népgazdaság egy dollárhoz. A mezőtúri Dózsa Cipész Ktsz egyik szép modellje, a „Honvéd” elnevezésű futballcipő keresett exportcikk. túlzásokra. Kiragadják például a szocialista építés egyes fogyatékosságait és azok általánosításából helytelen következtetésekre jutnak. Illúziókban élnek, vagy eltúlozzák a fogyatékosságokat. Az illúziók szerte- foszlásával, az akadályok és nehézségek láttán pánikba, illetve pesszimizmusba esnek. A szubjektivizmus másik megnyilvánulása eredményeink lekicsinyítésében, a nyugati életforma, a seké- lyes divathóbort kritikátlan feldicsérésében jelentkezik. Az ilyen emberekből hiányzik az a jogos nemzeti büszkeség, amit az elmúlt 20 esztendő gazdasági, politikai és kulturális sikerei méltán váltanak ki a dolgozók túlnyomó többségéből. Nem tudják kellően értékelni, mit jelent olyan hazában élni, ahol a hatalom a nép kezében van, ahol megszűnt a kizsákmányolás, a létbizonytalanság és minden az emberekért, azok munka- és életkörülményeik állandó javításáért történik. A burzsoá kispolgári szemlélet sok tekintetben politikai bizonytalanságot szül az egyes emberek magatartásában és cselekedetében. „Ne szólj szám, nem fáj fejem” alapon igyekeznek elhallgatni véleményüket s a bürokrácia „fedezékébe” húzódva, próbálnak kibújni a felelősség- vállalás alól. Magatartásukban a hibákkal szembeni közömbösség, a lazasággal való megbékélés és az álforradalmi türelmetlenség egyaránt előfordul. A burzsoá kispolgári felfogásból ered a szocialista együttélés szabályainak megsértése is. A mának- élés jellegzetes megnyilvánulásai például a részegeskedés. a botrányos viselkedés és az élvhajhászás. Akadnak, akik ebben utánozzák a korábbi s a mai nyugati polgári, kispolgári magatartást. m. Az Ideológiai Irányelvek arra hívják fel a figyelmet, hogy a szocializmus építésének további előrehaladása döntően a szocialista tudat és erkölcsi felfogás általánossá tételének meggyorsításától függ. E küzdelem vezetőereje kizárólag a munkásosztály pártja lehet, melynek tudományos alapokon nyugvó politikája, erős, egységes szervezete van. Ez teszi lehetővé és egyben szükségessé, hogy a párt eszmeileg, politikailag ellenőrizze, meghatározza, befolyásolja az ideológiai munkát, az elméleti, kulturális, agitációs és propaganda tevékenységet. Milyen főbb feltételei vannak a kispolgári ideológia elleni harcnak? Miután a szocialista munka, életforma és tudat kohója a munkahely, elengedhetetlen követelmény hogy a környezet megteremtse a szocialista nevelés gyorsításának az olyan feltételeit. mint a közvagyon megbecsülése, a munkaszervezés. a munkafegyelem, az anyagi és erkölcsi ösztönzés állandó tökéletesítése, valamint a népgazdasági szemlélet érvényesülése. Ezzel együtt megszűnnek a munkaszerinti elosztás egyes „rései” is, melyekbe az élősködés és individualizmus belekapaszkodhat. Az agitációs és a propagandatevékenység fontos feladata azonban ezzel párhuzamosan annak megértetése, hogy a dolgozók munkájának termelékenysége és az életkörülmény javulása, hogyan függ egymással össze, mi a társadalmi és az egyéni érdek helyes viszonyának szocialista értelmezése. A kommunisták állandó harci feladata a közéleti tisztaság feletti őrködés. Minden területen küzdjenek a protekció, a haveri klikk és rokoni összefonódásokon alapuló egyéni haszon és előnyszerzés, a korrupció, a „kéz kezet mos” elvtelen gyakorlat, valamint a túlzó .anyagiasság ellen Természetes, hogy a küzdelem eredményessége feltételezi a kommunisták példamutatását, a hibák megítélésében való egységes állásfoglalását és következetes fellépésüket az erkölcsi normák megsértőivel szemben. Ezek nyomán olyan közszellem alakul ki, amely a bűncselekmények elkövetői mellett azokat is elítéli, akik az erkölcsi normákat sértik meg. A szocialista társadalom éltető eleme a dolgozók aktivitásának. alkotó tevékenységének a növekedése. Ezért a helyenként jelentkező passzivitás leküzdésének az útja a meglévő de mokratikus formák messze- men" felhasználásán. a formális elemek leküzdésén át vezet Mivel a „liberalizálás”-ra való törekvés maroknyi kisebbség érdekében túl akarja hajtani a demokratizmust, a szektás, dogmatikus módszerek pedig leszűkítik, a kommunisták mindkét törekvés ellen fellépnek. A szocialista nevelés fő módszere a türelmes, de harcos és céltudatos meggyőző tevékenység az emberek eszének, szívének és kezének a megnyeréséért. A kommunisták számára mindennapos követelmény a párt politikájának a hirdetése és védelme, a dolgozók tájékoztatása a hazai és a nemzetközi kérdésekről. Ehhez fórumot nyújtanak a taggyűlések, a pártoktatás és a különféle munkaértekezletek. tanácskozások. viták és egyéni beszélgetések. A szocializmus teljes felépítése meggyorsításának a feltételeit tehát a szocialista termelési viszonyok további tökéletesítése, valamint az agitációs és propaganda munka színvonalának, hatékonyságának és gyorsaságának az állandó biztosítása teremti meg. Gál Gyula * marxista—leninista esti egyetem igazeatAto
