Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 5Z0LH0K MEGYEI [A megyei pártbizottság és a megyei TANÁCS LAPJA S^Si % XVI. évfolyam, 270. szám. Ara 50 fillér 1965. november 16., kedd. ZSÁK. SZÁJ VOR. DEMIZSON ZT A CIKKET már akkor meg akartam írni, amikor gépko­csivezető ismerősöm elme­sélte a nyáron, hogyan ke­reste meg éjjel tizenegy óra után főnökének a házmes­terét. A házmesterre azért volt szükség, hogy kinyissa a kaput. Másképpen ugyan­is egész éjszaka a garázs­ban marad a két láda pa­radicsom. Azon a napon a piacon egy forint ötvenért mérték a paradicsomot A többi egyszerű számtani alapmű­velet: két láda paradicsom hetvenöt forint, ennyi érő volt a napi árfolyamon en­nek a hivatali embernek a becsülete. Mert a paradi­csomot csak „úgy” adták a téeszben Ha már itt járt, ne menjen el üres kézzel. Jobban mondva, üres hiva­tali autóval. ,,Higyje el, megsértődött volna az el­nök, ha nem fogadja el a főnölc” — mentegette a gépkocsivezető. Megsajnál­tam. Nem a főnököt — a gépkocsivezetőt. Nem is volt kedvem sokáig meg­írni ezt a dolgot De most már nagyon ki­kívánkozik. Egyik este ta­nár ismerősömmel ballag­tunk hazafelé. Az orrunk előtt egy zsák burgonyát emeltek ki egy állami autó­ból. Hadd idézzem tanár ismerősöm gondolatait, aki előbb egy kacskaringósat káromkodott, hogy az isko­lának miért nincs hivatali autója, no meg azért is, mert a pedagógus nem jár kiszállásra. Aztán komoly­ra fordítva a szót. elmond­ta, milyen káros jelenség ez. Minden mondata szúrt — s talán így is szánta, mert hangsúlyozottan az újságírónak, a közéleti em­bernek mondta — amikor magyarázni kezdett. Mint az osztályfőnöki órám Nem az fáj nekünk, pe­dagógusoknak, hogy mi nem élhetünk az ilyen lehetősé­gekkel, a mi asszonyaink­nak marad a piac, vagy a városi üzletek néha szegé­nyes választéka, jóval drá­gábban. Nagyobb itt az er­kölcsi kár, mint az a fil­léres haszon, amit a terme­lőtől való közvetlen vá­sárlás jelent. Azt is tudjuk, hogy a gépkocsiból kiemelt zsák burgonya, szatyor to­jás, demizson bor árát a gazdája tisztességgel megfi­zette, mert csak elvétve akad olyan gavallér téesz- elnök, aki nem hajlandó a vásárolt áru árát elfogadni, s ugyancsak ritka az olyan könnyű fajsúlyú hivatali ember, aki elfogadja az ef­fajta külön premizálást. IALAKULÓBAN van nálunk egy nagyon szép szocialista jel­lemvonás, melyszerint a hivatalt viselő, funkcióban lévő ember, s általában mindenki, akinek erre mód­ja lenne, nem azzal tűnik ki a többiek közül, hogy mennyit és milyen ügyesen szerez magának, hanem sze­rénységével. Azzal, hogy nem él az ilyen lehetősé­gekkel. Jó lenne, ha minél többen ilyenek lennének, mintegy élő cáfolatai a „minden szentnek maga fe­lé hajlik a keze”-féle mon­dásoknak. így szólt az al­kalmi osztályfőnöki óra. Igaza van tanár-ismerő­sömnek. És eme igazság bi­zonyítására nem is kell a legkirívóbb példákat idézni, «sokat az eseteket, amikor az ,,állami ember" megke- nésének, a „ne menjen el üres kézzel” elv következe­tes alkalmazásának végülis bírósági eljárásig vezetett a sora. Talán soha nem lesz bírósági ügy abból, ha egy hivatalnok vidéki kikülde­tése alkalmából ötven da­rab tojást Is vesz a téesz­ben, éppen ott, ahova hiva­tali ténykedése szólította. De gondolnak-e ezek az autós emberek arra. hogy nem minden téesz-tag vagy falusi ember tudja, hogy ők kik és mik, honnan jöttek, mit csináltak, s főleg fi­zettek-e a kocsiban óvato­san elhelyezett tojásért. A kívülálló csak az aktust látja: viszi a tojást a vá­rosból jött ember a közös gazdaságból. Azt már nem igen tudja, hogy a járás vagy a megye melyik hiva­talából, milyen rangbeli ember az, aki beszáll a ko­csiba. A járási és városi autók nagy többsége derék, be­csületes, tisztakezű embere­ket visz a tanácstól, a párt­tól, a társadalmi szerveze­tektől, a banktól, biztosító­tól, s ki tudná végig sorol­ni, hány fontos szervtől, íme — mindannyiunk be­csületét árusítják ki így sze­zonidőben azok az olcsójá- nosok, akik ezidőtájt zsá­kot, szatyrot, demizsont raknak a gépkocsi csomag­tartójába. Pedig a becsü­let nem szezoncikk. És ha a téesz vagy az állami gazdaság pénztárá­ba mindenki szeme előtt befizeti a vételárat, ha in­dulás előtt netán még a hangosbeszélővel is bemon­datja: megfizettem, nem loptam — már minden rendben is van? Nem. A tisztességre akkor is fölt esett Mert ha az imént idézett tanár ismerősöm szabadkozott is, hogy 6 nem irigyli az anyagi hasznot, ami így esik, én mégis ál­lítom, ilyen úton ne see­rezzen senki, o termelői ár és a bolti ár közötti különb­ség révén, többletjövedel­met. IT SZÓLNA az a hi­vatalnok, akihez egy reggel beállítana egy papírgyári munkás, s azt mondaná: adja oda egy napra a hivatal gépkocsi­ját, mert vasárnap névnap­ja lesz, s Tiszakürtre akar kiugrani borért. Abszurd dolog? Egyáltalán nem az. Csak annak tűnik ez ab­szurdnak, aki hajlamos el­feledni, hogy az az autó ugyanúgy a papírgyári munkásé is, mint az övé. Jobban mondva, borvásár­lás címén egyiküké sem. Mit tegyünk? Nem hi­szem, hogy a vészharang kongatására vagy éppen ge­nerális intézkedésekre vol­na szükség. De ha a közer­kölcsök tisztaságáról, a kis­polgári magatartás elleni harcról van szó, ilyesmire is gondoljunk. És ne feled­jük, mint mindenben, eb­ben is a vezetők példama­tatása, no meg a szükséges szigor a leghatásosabb do­log. Aztán, ördög tudja, ta­lán az is tanulságos lenne, ha egy téeszböl szégyen­szemre, minden vásárlási szándéka ellenére, üres zsákkal vagy kongó demi- zsonnal távozna egy ilyen autós ember. Talán még az újság is megírná. A gép­kocsi rendszámával együf. (V. J.) Több mint négyezer termelőszövetkezeti tag vesz részt a téli mezőgazdasági oktatásban Tél támad! Európára Sítalpon közleked­nek Stockholmban iTudósítónktól) Minden évben elkészíti a megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya a termelőszövetkezeti dolgozók téli szakmai oktatási programját. Ez az összesítője a ter­melőszövetkezeti igényeknek. Az idei programban a minőségi fejlesztés az új. Ugyanis az 1/1965. FM— MŰM. együttes rendelet magasabb szintű képzést ir elő, mind az ifjúsági, mind a felnőtt oktatásban. Az oktatási program igen változatos és sokirá­nyú, ezért végrehajtásában segítséget nyújtanak a kü­lönböző tömegszervezetek is. A TIT vállalta, hogy szakmunkás előkészítő tan­folyamokat szervez azok részére, akik nem rendel­ző tanfolyamon folytathat­ják tanulmányaikat. Pél­dául aki traktorvezető lett, az agronómiái ismeretek­ből különbözeti vizsgát tesz és a szakmunkásképző tan­folyam második évfolyamá­ra iratkozhat be, vizsga után pedig növénytermesz­ni tanulás útján való szak­mai képzést is. Ez olyan helyeken valósítható meg, ahol egy-egy szakmából kevesen jelentkeztek tanu­lásra. Több mint négyezer ter­melőszövetkezeti tag je­lentkezett a különböző tan­folyamokra és az oktatás a tervek szerint e hónapban megkezdődik. Ez a szám is bizonyítja, hogy évről évre egyre többen szerzik meg a szakmunkás bizonyít­ványt. Dicséret illeti a jász­berényi járást, ahol hét betanított munkás képző és A korai tél faggyal és havazással váratlanul rá­támadt Európa számos országára. A hótakaró majdnem teljesen befed­te Angliát. London né­hány negyedében a ritka napfényt ezúttal az út­testeken jégkéreg verte vissza. A hírügynökségi jelentések szerint Anglia középső részén hétfőn reggel mínusz 8 fokot mértek és Skóciában több órára megszakadt a for­galom a hóakadályok miatt. Párizsban is leesett az idei első hó és Francia­ország középső és északi részében erősen lehűlt a levegő. Hótekaró borítja Belgium keleti és déli részein az utakat. Nyu- gat-Németországban a je­ges utak akadályozták a forgalmat. Számos bal­eset történt. A nyugatné­met—dán határ vidékén félméteres hó esett. Az Olasz-Alpokban a hét­végi bőséges havazás után enyhült az időjárás. Bécsben fagyott és 5 cm- es hó esett. Stockholm külvárosaiban a több mint 30 cm-es hóban so­kan sítalppal közleked­nek. Moszkvában hétfőn reggel mínusz 18 fokot mértek. A maszek detektív Brhtlk János szerelő én Vérségi István ül. éves tanuló traktorjavítás közben keznek az általános iskola nyolc osztályával. Az igé­nyek alapján eddig tizen­hat tanfolyan indul ötszáz- hatvan hallgatóval. — A népfront azonkívül, hogy mozgósít a különböző okta­tási formákra, a mezőgaz­dasági szakkörök patroná- lását is vállalta. Új fogalomként jelentke­zik a mezőgazdasági dolgo­zók képzésében a betanított munkás. A megyében négy­ben betanított munkáskép- ző-tanfolyam indul, mint­egy ezernégyszáz fővel. — Betanított munkásbizonyít­ványt kapnak az alapfokú traktorvezető tanfolyam hallgatói, az öntözőmunká­sok, a növényvédő munká­sok, borjúgondozók, barom­fi gondozók. E tanfolyamok három-négyszáz órás tema­tikával működnek. Legtöb­ben traktorvezetőnek je­lentkeztek és így harminc tanfolyamon ezerötven hall­gató kezdi meg a szakma elsajátítását. A mezőgazdasági szakok­tatásban a következő lép­cső a szakmunkásképzés. Az idén tizenegy szakmá­ból 58 tanfolyam indul ezerhatszáz résztvevővel. — Üjrendszerű képzésben kez­dődnek az elsőéves tanfo­lyamok. A növénytermesz­tő-gépész. öntözéses növény­termesztőgépész. szőlőter­mesztő és baromfitenyésztő szakmunkásképző tanfolva- mokon az eddigi 450 óra helyett most ezer órás a tematika. Akik betanított munkás kénesttést szerez­nek. azok szakmunkáskép­tői gépész képesítést nyer. Arra is lehetőség kínál­kozik, hogy a szakmunká­sok ismereteiket bővítsék. Ennek egyik formája a szakköri foglalkozás. A ter­vek szerint 15 szakkör in­dul 21 tagozattal. A rende­let lehetővé teszi, az egyé­tíz szakmunkásképző tan­folyamot indítanak mintegy hatszáz hallgatóval. A szolnoki járásban is sokan jelentkeztek, Túrkevén és Mezőtúron viszon. évek óta háttérbe szorul a szaKtnun- kásképzés. A Tisza Szállóban fogták el az országosan körözött szélhámost (Tudósítás a 6- oldalon.) Az „elit" egység leszerelt „...A tartalékos tiszti is­kola két évi kemény mun­kát, szorgalmat, kötelesség­tudást igényel és mai ava­tásuk tanulsága szerint e követelményeknek önök be­csülettel megfeleltek...” Vasárnap hangzottak el ezek a szavak a Kilián György Repülő Tiszti Isko­la tiszti-klubjában. Az emel­vényen a parancsnokok, szülők, velük szemben ifjú tisztjelöltek: lokátorosok, sugárhajtóművesek, rádió­sok álltak. — S miközben Brassói Tivadar ezredes méltatta kétéves munkáju­kat az új alhadnagyok ar­cán a megnyugvás érzése tükröződött. Sikerült! — A parancsnok ez­után arra kérte a civil életbe visszatérő tiszteket: ugyan úgy, mint a hadse­regben, új munkahelyeiken is becsületesen dolgozza­nak. Igen, az új munkahelyei­ken, mert bár most tisztté avatták őket egyelőre tarta­lékállományba vonulnak, de holnap vagy holnapután már műszaki rajzok előtt, műszerek mellett, elektro­mos gépek irányításán dol­goznak valamennyien. — A szakmát nem a honvédség­nél tanulták. Itt csak gya­rapították tudásukat. — Tóth János alhadnagy — mutatkozott be egyikük, majd egy óra múlva újra el kellett ismételnie nevét, mert nem ismertem meg ci­vilruhában: Tóth János fi­nommechanikai műszerész, Szobolyáról. A dicséret viszonzása Parancsnoka csak jót mondott róla. Kiváló kato­na kiváló lokátoros. Tóth János, mintha viszonozni akarta volna parancsnoka dícséretét, mondta: Ha még egyszer választanom kelle­ne, újra csak ide jönnék. — Várják odahaza? — Nagyon. Exportra ter­melünk, kell az ember a ktsz-ben. Aztán meg vár az asszonykám is. Augusztus­ban nősültem. Egyelőre tel­jes a boldogság. Gyarmati István Buda­pestről, a Vasipari Kutató Intézetből került Szolnokra. Gépipari technikus. — Üj szakmája: sugárhajtómű­ves. — Igaz, otthon nem lesz szükségem az itt tanultak­ra, de nem ártott a fejtágí­tó. Sokat tanultam itt. Ter­veim? Visszamegyek az in­tézetbe. Dolgozom, s köz­ben a gépészmérnöki diplo­mát szeretném megszerezni. Civilruhában Hasonlóan beszéltek a többiek is. Marton Károly: — Én is Budapestről jöt­tem. Jó volt itt, de azért már hiányzik a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár. Néhány órával ezelőtt még egyenruhában hallgat­ták a honvédelmi miniszter parancsát, délután már bú­csúztak. Egymástól, a pa­rancsnokoktól és előkerül­tek a civilruhák. — mj — T

Next

/
Oldalképek
Tartalom