Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK MEGYE [ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 2ö9. szám. Ara 80 fillér 1965. november li, vasárnap. Befejeződött az országgyűlés Elfogadták az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló beszámolót Az országgyűlés szombaton folytatta tanácskozását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést, amelyen folytatódott a művelődésügyi miniszter beszámolója fölötti vita. Az ülésen beszédet mondott Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Kállai Gyula beszéde Amidőn képviselőtársaim tudomásul vették Népköz- társaságunk Elnöki Tanácsának az első ülés-napon elhangzott beszámolóját, ezzel egyben elfogadták és megerősítették az Elnöki Tanácsnak azt a határozatát is, amellyel engem ez év június 30-án a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökévé választott — mondotta Kállai Gyula, majd megköszönte a megtisztelő bizalmat. A szónok ezután néhány gazdasági kérdéssel foglalkozott. Utalt arra. hogy amikor második ötéves tervünket kidolgoztuk, azt az alapvető politikai célt tűztük ma • gunk elé, hogy ebben az időszakban — tovább folytatva a korábban megkezdett munkát — befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, s az egész népgazdaságban kivívjuk a szocialista termelési viszonyok győzelmét. Ezt a fő célt az eredetileg tervezettnél rövidebb idő alatt sikerült elérni. Az 1961—65-ös évek úgy vonulnak be népünk történelmébe, mint a szocialista alapok végleges megteremtésének és a szocializmus teljes felépítése megkezdésének Időszaka. Ez a tervidőszak volt az első, amikor a gazdasági építőmunkát a népgazdaság minden al an vető ágában már szocialista alapokon végezhettük. Javult iparunk szerkezete, emelkedett műszaki színvonala. Az ipari termelés volumene öt év alatt 48 százalékkal növekedett. Bár a terv rekonstrukciós jellegű volt, azaz elsősorban meglevő üzemeink korszerűsítését szolgálta, mégis nagyszerű új létesítményekkel gyarapodtunk — mondotta és megemlített több új létesítményt. Beszélt arról, hogy bővítettük vagonparkunkat és úthálózatunkat, majd a mezőgazda- tágról elmondotta, hogy az idei rendkívül kedvezőtlen természeti körülmények ellenére is a termelés a tavalyihoz hasonlóan alakul. Ez parasztságunk szorgalmas munkájának és a mezőgazdaság anyagi-technikai bázisa nagyarányú ki- szélesedésének köszönhető, amely az elmúlt öt évben pártunk és kormányunk gondoskodása nyomán következett be. A mezőgazdaság szocialista átszervezése társadalmi rendünk erejének újabb fényes bizonyítéka. Bár ez azonnal körülbelül 10 milliárd forint újabb beruházást jelentett, volt erőnk és tartalékunk, hogy az újonnan saületett közös gazdaságokat ellássuk gépekkel és egyéb nagyüzemi termelési eszközökkel. A mezőgazdaság tömegével kapott kombájnokat, traktorokat és más gépeket. Többszörösére növeltük a műtrágya felhasználást, több mint félmillió holdat öntöztünk már, s másfél millió holdon alkalmazunk vegyszeres gyomirtást. Az elmúlt öt évben csaknem 80 ezer hold szőlőt és 106 ezer hold gyümölcsöst telepítettünk. Nagyüzemeinkben a talajmunkát teljes egészében géppel végzik. Bár a dóit gabonáknál — mint az idei aratás mutatta — még nem mellőzhető a kasza, a legnehezebb mezőgazdasági munkát, a gabona betakarítását az állami gazdaságokban teljesen, a termelőszövetkezetekben pedig 80 százalékban gépesítettük. Bár az ötéves tervben az eredetileg is irreálisan kitűzött 22—23 százalékos növekedést nem érjük el, öt év alatt a mezőgazdaság termelésének 12—14 százalékos emelkedését így is jelentős eredménynek kell tekinteni. A gyakorlatban bebizonyosodott a szocialista nagyüzem fölénye: az átszervezés közben nem esett vissza, sőt nőtt a termelés, búzából már két éve hazai termésből elégítjük ki a szükségletet. Az 1956—1960-as években 8,6 A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére nem éri el ugyan a tervezett 13 százalékos növekedést, hanem előreláthatóan 8—9 százalékkal nő, viszont a foglalkoztatottság és a társadalmi juttatások színvonala az elmúlt öt évben olyan mértékben nőtt, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervben elhatározott 17 százalék helyett várhatóan 19—20 százalékkal emelkedik. A lakosság pénzbevételei az idén eddig már egvmilliárd hétszázmillió forinttal haladták meg a tavalyit. Ebben a növekedésben jelentkezik a pártnak és a kormánynak a családi pótlék és az egyes alacsony nyugdíjak felemelésére hozott intézkedése is. A társadolombiztosítást kiterjesztettük az egész termelőszövetkezeti parasztságra, úgy, hogy most — csaknem mindenki részesül ingyenes egészség- ügyi ellátásban és a társadalombiztosítói egyéb mázsa volt a holdankénti átlag, ezzel szemben az elmúlt öt évben már 10,7 mázsa, sőt az idén 12,5 mázsás átlagtermést értünk el, ami hektáronként csaknem 22 mázsának felel meg. Soha ilyen eredménye nem volt még a magyar mezőgazdaságnak; ez a hozam több mint más- félszerese a felszabadulás előtti évek átlagának! A régebbi 11 mázsával szemben a kukorica termésátlaga is — immár negyedik éve 15 mázsa felett van'.— Hasonló folyamatos növekedést mutatnak más növényeink termésátlagai is. Sok munka vár még mindannyiunkra a mezőgazdasági termelés további fejlesztésében, de elmondhatjuk: a mezőgazdaság megkezdte visszatéríteni azokat a milliárdokat, amit népünk áldozatkészsége juttatott számára. Ez bizonyítja a legjobban, hogy pártunk és kormányunk helyesen cselekedett, amikor felhívta parasztságunkat: lépjen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez bizonyítja a legjobban: a falu népe helyesen cselekedett, amikor — átérezve a történelmi felelősséget — Igennel válaszolt erre a felhívásra — mondotta Kállai Gyula, majd az életszínvonal alakulásával foglalkozott. juttatásaiban. Állami támogatással pénzalapot teremtettünk ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon a közös gazdaság munkájából kiöregedett parasztember. A dolgozó tömegek életnívóját elsősorban olyan tényezők szabják meg, amilyenek a foglalkoztatottság, a bérek, a társadalmi juttatások mértéke és az alapvető élelmi- és ruházati cikkek ára. Emellett ideiglenesen hat az idénycikkek ára is. Sajnos, az idén a zöldség- és a gyümölcsfélék drágábbak voltak, mint tavaly. Ennek alapvető oka: kevesebb termett és emiatt kevesebbet tudtunk felvásárolni. El kell érni, hogy a zöldség és gyümölcs felvásárlása és forgalomba hozatala gyorsabb és egyszerűbb legyen, mert ez is fontos feltétele a lakosság jó és olcsó ellátásának Az ilyen átmeneti jellegű áremelkedés ellenére is megállapíthatjuk, hogv népünk rendesen él, öltözködik és táplálkozik, s nyugodtan, magabiztosan nézhet a jövőbe: munkájának eredményei nyomán folyamatosan javulhat tovább az életszínvonala. Egy nép életszínvonalát reálisan akkor ítélhetjük meg, ha elsősorban saját múltbeli életével vetjük egybe. A magyar nép életét évszázadok óta a tömegek keserves nyomora jellemezte. Ezt már régen messze magunk mögött hagytuk. Bár a kapitalizmustól sok terhes örökséget vettünk át, mégis a magyar nép élet- színvonalát már ma is bátran hasonlíthatjuk általában a világ népeinek átlagos életszínvonalához: ruházkodás, élelmiszerfogyasztás, kulturális és szórakozási lehetőségek, lakás- viszonyok szempontjából is a. kapitalista országok zömét magunk mögött hagv- tuk. Vannak viszont, akik a mai Magyarország életnívóját kizárólag a legfejlettebb kapitalista államok jól kereső dolgozóinak szintjéhez hason- lítgatják. Nem veszik figyelembe, hogy az évszázadok alatt kialakult általános gazdasági fejlettség tekintetében objektíve mekkora különbségek voltak — és ezekből eredően vannak még ma is — a szó- banforgó országok és Magyarország között. S még ebben az összehasonlításban is van mit mondanunk! Ha most nem is értékeljük mindazt, amit pénzben nem lehet kifejezni: a dolgozók társadalmi megbecsülését, emberi méltóságát, a közéletben betöltött szerepét, azt., hogv nálunk a munkásosztály, a nép a hatalom birtokosa, — az összehasonlítás akkor is sok tekintetben javunkra dől el. Az éppen munkában levő amerikai, nyugatnémet vagy angol szakmunkásoknak valóban magasabb a bérük, de a közvetlen létfenntartási kiadásaik is sokkal nagyobbak. s ami a legfontosabb: állandóan Dem oki esz kardjaként függ a fejük felett és megmérgezi életüket a létbizonytalanság. Pártunk és kormányunk természetesen kö1 élességének tartja, hogy a termelés növekedésével együtt tovább emelkedjék az élet- színvonal és minden tekintetben utolérjük és majd elhagyjuk a legfejlettebb tőkés országokat is. Ennek alapvető feltétele azonban hogy gyorsabban növeljük a munka termelékenységét, s így fokozzuk az ipari és a mezőgazdasági termelést. A bérezési, rendszert is hatékonyabban kell e cél szolgálatába állítanunk. Nálunk minden X milliárd forint kifizetett bérhez a lakosság részére nyújtott több mint 500 millió forint társadalmi juttatás kapcsolódik. Nyugdíjrendszerünk, iskoláztatási lehetőségeink, orvosi ellátásunk, általános társadalombiztosításunk — amelyek a társadalmi jellegű juttatások zömét alkotják — a világon az elsők között van. De, sajnos, a munka termelékenysége, termelőmunkánk színvonala, amelyből a társadalmi juttatásokat is fedezzük, még nem tartozik a világelsők közé. Fenntartva természetesen a szocialista elosztásnak azt a fontos elvét, hogy' személyi és társadalmi jellegű juttatásra tagolódik — úgy gondolom —,' hogy a következő szakaszban az életszínvonal emelését főként a kifizetett béreken keresztül keli megvalósítani. — mégpedig úgy, hogy’ dolgozzék valaki akár teljesítKállai Gyula a továbbiakban a harmadik ötéves terv előkészületeiről szólt és hangsúlyozta, mivel viszonylag szegények vagyunk nyersanyagokban és energiahordozókban, ilyen szükségleteinket első sorban a szocialista országokból származó behozatalból fedezzük. Éppen ezért különösen örvendetes, hogy a szocialista nemzetközi munka- megosztás kereteiben a KGST országaival és különösen a Szovjetunióval kialakított együttműködés révén energia- és nyersanyagszükségletünk javarésze az 1966—70-es évekre egyezményekkel már jórészt biztosított. Szocialista iparunk termelését a következő tervidőszakban főként a termelékenység fokozásával kell növelnünk. Figyelmünk középpontjában a műszaki színvonal emelése áll. Tovább folytatjuk az ipar szerkezetének és területi elhelyezésének javítását, hogy mindinkább megfeleljen a hazai adottságoknak és a nem- . zetközi munkamegosztásnak. Pártunk és kormányunk elvi álláspontja alapján továbbra is tevékenyen résztveszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában. — Emellett helyeseljük és tá- mogatuk minden olyan — akár két, akár többoldalú — egyezményt, közös intézmények és vállalatok létrehozására irányuló megállapodást, amely a résztvevő országok számára kölcsönösen előnyös. Készülő harmadik ötéves tervünk egyik legfontosabb célként tűzi ki annak biztosítását, hogy nemzetközi nénzügyi helyzetünk szilárd. kiegyensúlyozott legyen. Ehhez külkereskedelmi munkánk további javításán kívül elsősorban az szükséges, hogy a termelés fedezze a fogyasztást te • mény •— akár idő- vagy havibérben, keresete jobban igazodjék a végzett munkájához és hatékonyabban ösztönözzön a jó munkára. Jelenlegi bérezési rendszerünk fogyatékosságait nagyon sokan szóvá teszik és szívesen látnának olyan változtatásokat, amelyek révén a dolgozók egyéni és kollektív anyagi érdekeltsége közvetlenül és jobban érvényesülne a szocialista építömunkában. A munka termelékenysége nem nőtt a tervben előírt mértékben, s mint már említettem, a mezőgazdaság termelése is elmaradt a tervezett szinttől. E két tényező követelményeként a nemzeti jövedelem emelkedése a tervezett 36 százalék helyett mintegy 26—28 százalék lesz. Emellett túlteljesítettük a beruházások előirányzatát: 180 milliárd forint helyett mintegy 200 —205 milliárd értékű beruházást valósítottunk meg. felhalmozás igényelt és nemzetközi fizetési kötelezettségeinket.. ■ A harmadik ötéves terv kidolgozása még nem kevés munkát igényel, előreláthatóan csak a jövő év tavaszára készül el, akkor terjesztjük az országgyűlés elé. 1966. január 1-ével azonban új tervév kezdődik, amelynek feladatait meg kell határoznunk, ezért kérem az országgyűlést: adjon felhatalmazási a kormánynak, hogy áz 1966. évi tervet még ez évben jóváhagyja, s így az üzemek és vállalatok időben megkapják tervfel- adataiket. A népgazdaságban már kezdenek érvényesülni és hatni azok az intézkedések, amelyeket pártunk Központi Bizo+tsága \uvaly decemberben hozott a gazdasági munka hatékonyságának növelésére. Példaként említhetem meg, hogy az ipari termelés várhatóan 5-—6 százalékos növekedése ebben az évben 85—90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származik. Több más kedvező eredmény mellett a decemberi határozatok megvalósításában — és ezzel együtt a gazdasági munka megjavításában — még sok u teendőnk. Mindenekelőtt azt a szemléletet kell végleg leküzdeni, amely az 1965-5s esztendőt valamiféle kényszerszülte „takarékossági évnek’’ tekinti. Ez nem így van! A Központi Bizottság decemberi határozatai nem egy évre szólnak. a takarékosság, a korszerűbb és jobb minőség, a megrendelések alapján felmért szükségletre való termelés, a szilárd munkafegyelem, a műszakilag megalapozott normák rendben- tartása, a termelékenység í fI 2. oldalon,) Az életszínvonal alakulása A harmadik ötéves terv előkészületei
