Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
1965. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik az (Folytatás az 1. oldalról) döntenie, megmaradjon-e az érettségi vagy sem. A gimnáziumi tanulásról szólva elmondta: az itt végzettek száma mindig több lesz, mint az egyetemre, a főiskolára felvehetőké. A szülőknek úgy kell gondolkodniuk, s arra kell számítaniuk, hogy a gimnáziumot. végző gyereknek tizennyolcéves korában kell majd szakmát választania. Ezzel kapcsolatban szólott a vizsgához kötött egyetemi felvételi rendszerről. A vizsgán a felkészültséget állapítják meg a pontozás rendszerével, de jobban figyelembe kell venni a vizsgázó fiatalok emberi értékeit, hivatás- tudatát, közösségi felelősségérzetét, Az életre nevelés legfontosabb része a világnézeti nevelés. Bár évről évre javul az iskolai oktatás tudományos világnézeti nevelő hatása és' tudjuk, hogy a i-iost folyó reformmunka eredménye valójában csak néhány év múlva fog teljes egészében kibontakozni — hangsúlyozta a szónok —, a tapasztalatok alapján nem lehetünk teljesen elégedettek az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelőmunkájával. A világnézeti oktatás ma még túlzottan szaktárgyi jelleget ölt. Az a cél, hogy az egyes szaktárgyak oktatását hassa át a tudományos világnézet. A jövőben szorosabb kapcsolatot kell teremteni az egyetemi tanszékek és a marxizmus—leniniz- must művelő párt és állami tudományos intézetek között. — Abban a forradalmi átalakulásban — mondta a továbbiakban —, amely hazánkban végbement és végbemegy, népünk életének új vonásai születtek, új erkölcse, új fegyelme, új felelősségérzete, új nemzeti öntudata alakul ki. Ezeket mint új nemzeti értékeinket kell kezelnünk, ápolnunk és fejlesztenünk. Ez iskoláink kötelessége is. Ifjúságunk szocialista tudatának formálódásával foglalkozott ezután a szónok. Mai világunkban a régi és az új egymás mellett létezése bonyolultabbá teszi Ha a mai ifjúságot ösz- szehasonlítjuk az előző nemzedékkel, megállapíthatjuk, hogy a mai fiatalok tudásban, felkészültségben fejlettebbek. De a tanulóifjúság egyes megnyilvánulásaiban látnunk kell az iskolai nevelés fogyatékosságait. Az iskoláktól, az egyes tantestületek munkájától függően vannak különbségek. Van olyan középiskolánk és néhány egyetemünk, ahol a nevelés nem elég céltudatos, — nincs kellő igényesség, elmosódik a kötelesség- teljesitésre való nevelés és a tanulási fegyelem, és ez különféle egészségtelen tulajdonságokat enged felszínre törni az ifjúság egy részében. A nevelés csak ott lehet hatékony, ahol nem becsülik le a kapitalista ideológia, a kispolgári életszemlélet maradványainak hatását az ifjúságra. Azért, hogy a tőlünk idegen nézetek, a tudománytalan szemlélet, az elavult szokások ne mérgezhessék a levegőt, szembe kell fordulni velük, harcolni kell ellenük. — Pártunk jelenlegi politikája eredményeként — hangsúlyozta az előadó — nagyszerű szabad légkört Az egész embert kell nézni s úgy dönteni, hogy felvehető-e vagy sem. A felvételi vizsgák módszerét úgy kell továbbfejleszteni, hogy a pályzó tehetsége és felkészültsége, rátermettsége és magatartása egységben legyen elbírálható. Cseterki Lajos ezután a hazafias nevelés kérdéséről beszélt. Hangsúlyozta: ez nem képzelhető el történelmi szellemű nevelés nélkül, de a hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak egyik forrása. Népünknek nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Hazafisa- gunk két forrásból táplálkozik, népünk forradalmi múltjából és jelenéből, amely elválaszthatatlan más népeknek a haladásért folytatott harcától. a nevelőmunkát. Az ifjúság a kapitalizmus valóságos arcát, a kegyetlen és kíméletlen kizsákmányolást nem ismerheti, de az új társadalom, amiben született, még nem teljes szocializmus, hanem most épül, formálódik, válik teljessé. Ifjúságunkat kétféle hatás éri. A hatékony nevelésért el kell kerülnünk mindenfajta végletességet, a torzítás veszélyét. Nem szabad lakkozni a jelent, nem szabad az átmenetet valami sima útnak feltüntetni. — Ugyanakkor nem szabad megengedni az olyan szemlélet elterjedését, amely kizárólag „hibakereséssel” foglalkozik. Mindkét jelenség negatívan hat az ifjúság nevelésere. Az iskolában tudományos világnézetre és szocialista erkölcsre neveljük a fiatal nemzedéket, de közben halnak rá más nézetek is. Például: kispolgári életszemlélet, a burzsoá erkölcs maradványai, tudománytalan nézetek és szokások, köztük a vallásos szemlélet is. Általánosan fogalmazva, ezt mondjuk kettős nevelésnek. S mert nem akarjuk, hogy gyermekeink belső konfliktusban éljék le iskolaéveiket, mert nem akarjuk, hogy munkásemberré fejlődve, belső világukban törés legyen, ezért kötelességünk hatékonyabbá tenni iskoláinkban a tudományos világnézetű nevelést. alakítottunk ki hazánkban. Ezt akartuk! Ebben a légkörben az ifjúság is szenvedélyesebben vitatkozik társadalmi, ideológiai és erkölcsi kérdésekről, bátran elmondja gondolatait. Azonban, mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé az adott történelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, gyakran helytelenül általánosítja, nemegyszer felnagyítja az egyes eseteket. Ilyen körülmények között növekszik az iskoláink — különösen a felsőoktatási intézményeink — nevelőmunkájával kapcsolatos követelmény. Beszéde további részében Cseterki Lajos elmondta: a második ötéves terv időszakában a közoktatás területén jelentős eredményeket értünk el, de látni kell, hogy sok feladat megoldása még előttünk áll. Megoldásukért a harmadik ötéves tervben hatékonyabban, gazdaságosabban kell felhasználni az iskolafejlesztésre szánt anyagi eszközöket. Büszkék vagyunk az útra, amelyet megtettünk. Országunkban, ahol nem is olyan régen még analfabétizmus volt, ahol milliók elől zárták el a művelődés lehetőségét, ma a középiskolákban, az egyetemeken tovább tanulók aránya magasabb, mint Angliában, s e tekintetben megelőztük Svédországot és Francia- országot is. Ez szocialista rendszerünk erejéről, fölényéről beszél. Az iskola új társadalmi rendszerünk hű tükörképe. Népünk és kormányunk eddig is jelentős erőfeszítéseket tett — és tesz a jövőben is — az oktatási törTisztelt Országgyűlés! a A reform elsőszülötteinek, a felsőfokra emelt tanító- és óvónőképző intézeteknek munkájáról, feladatainak teljesítéséről szólok néhány szót. Először is hadd említsem meg, hogy ezekkel az új intézményekkel európai, sőt világviszonylatban is az élvonalba kerültünk: számos nagymúltú és magas kultúrájú országban van még a tanító- és óvónőképzés középfokon. Nem akarok a történeti résznél hosszabban időzni, de annyit el kell mondanom, hogy a magyar tanítóság haladó képviselői minden adódó alkalmat és minden fórumot felhasználva a felsőfokú képzést sürgették, de a felszabadulás előtt a hivatalos álláspont — érthető okokból — mereven elzárkózott, s szigorúan ragaszkodott a képzés középiskolai szintjéhez. Felismerve a tudásnak, a kimunkált készségeknek, a pallérozott gondolkodásnak meghatározó szerepét az egyén és társadalom életében, 1918—19-ben a magyarországi tanítók szak- szervezete, 1919-ben a szocialista szakszervezetek közgyűlése programtervezetében a követelést így fogalmazta meg: „a tanítóképző intézet főiskola, amelybe középiskolát végzett (érettségit tett) ifjak vehetők fel”. Ezek alapján feltehetjük a kérdést: miért csak 1959- ben nyitották meg kapuikat a felsőfokú tanító- és óvónőképzők, miért már nem előbb, közvetlenül a felszabadulás után? Feleletünk nyilvánvaló és abból adódik, hogy az iskolák államosítása, a nyolc általános iskola bevezetése következtében hatalmas tanítóigény jelentkezett, amelyek kielégítésére még képesítés nélkül is kellett beállítanunk pedagógusokat, akik azután különböző vizsgák révén szerezték meg oklevelüket. — Hasonló volt a helyzet az óvónőképzés, ill. az óvónőszükséglet területén. — Illetékes párt- és művelődésügyi szervek, tanulmányok, újságcikkek bőven foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy mit jelentett a színvonalemelkedés, és megnyugvásul szolgálhat, hogy valamennyi megállapítás egyértelmű: vényben megjelölt feladatok valóraváltásáért Teszi ezt abban a tudatban, hogy népünk, gyermekeink neveléséért érdemes dolgozni, fáradozni, mert minden befektetés sokszorosan megtérül — mondta beszéde befejezéseként a szónok. Cseterki Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Varga Pálné Hajdú-Bihar megyei, Berta Mihály Pest megyei és Halmágyi Istfelsőfokú tanító- és óvónőképzés koncepciója jónak bizonyult: az 1981 és 1962 óta az ország három óvónő, ill. tíz tanítóképzőjében végzett óvónők és tanítók ideológiai, szakmai és általános műveltségben, tudotosság- ban, érettségben, felelősségben magasabb színvonalat képviselnek, mint a középfokon végzettek. A korszerűsítés követelte feladatokat a tartalmi munka vonatkozásában végrehajtottuk, legalábbis abban, hogy már két évfolyamunk az új tanterv, az új programok szerint készült jegyzetek alapján végzi tanulmányait, s feladatunk az, hogy egyre élőbbé tegyük, magasabb fokra emeljük a korszerűsített anyagot. A szakemberképzés fogalmában azonban a kommunista jegy mintáz egyén, mind a társadalom boldogulása szempontjából döntő tulajdonságokat képvisel. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian ismerjük a kommunista ember eszményét és tudjuk, hogy annak lényeges vonása az állandóan többre-jobbra való törekvés, az erős, edzett akarat. Államunk nagy anyagi áldozatokat hoz annak érdekében, hogy ifjúságunk gondtalanul tanulhasson, azonban mind a társadalom, mind az egyén számára annyira fontos előbb említett személyiségjegyek erőteljesebb kibontakoztatása érdekében helyesnek tartanám, ha felülvizsgálnánk az állavánné Csongrád megyei képviselő szólt, majd az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt el. A szünet után elsőnek Molnár György, megyénk képviselője kapott szót. A KISZ-nek az oktatást támogató munkáját elemezte, s kiemelte, hogy a KISZ elsősorban azzal segítheti az oktatási reform céljainak megvalósítását, hogy a pedagógusok elsőszámú segítőtársaként vállal részt a nevelőmunkából, s mint a párt közvetlen vezetésével működő önkéntes politikai tömegszervezet, mindent megtesz azért, hogy a tanulók megtalálják helyüket a közösségben é« időben felkészüljenek éle thíva fásukra. A képviselő végül a pedagógusokhoz fordult, kérte: fejlesszék még következetesebben a diákok öntevékenységét, fogadják el segítőtársuknak az ifjúsági szervezetet, a tanulók ön- kormányzati szerveit és bátran építsenek, támaszkodjanak ezekre. A következő hozzászóló szintén megyénk ország- gyűlési képviselője, Andrási Béla volt mi juttatások jelenlegi rendszerét és az adott összegkereteken belül nagyobb mértékben honorálnánk a jó tanulmányi eredményt. Él bennünk az a meggyőződés is, hogy lehetőségeinkhez mérten segítenünk kell a már működő pedagógusokat is munkájukban. Azáltal, hogy szoros munkakapcsolatokat alakítunk ki velük, mi is sokat gazdagodunk, sokszor végzünk anyaggyűjtő, felmérő munkát az iskolákban, de azt is megtudjuk így, hogy a kinti gyakorlatban milyen problémák jelentkeznek éppen a reform, az új tanterv és nevelési terv megvalósításával kapcsolatban. Sok intézményünk teszi ezt és a legtöbb helyen megrendezésre kerülő intézeti napok éppen a gyakorlat segítése érdekében továbbképzési jelleget kapnak. Bevonjuk ebbe a városi és megyei nevelőket is, és a nehezebb körülmények között működő tanyai iskolák, a részben osztott osztályok nevelőire is gondolunk. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZMP Szolnok megyei bizottságának 1963. évi márciusi határozata kimondja, hogy 1965-ig a körzetesítésre váró 2350 tanyai felsőtagozatos tanuló közül mintegy 1200-at szakrendszerű oktatásba kell bevonni, 1965 és 70 között a körzetesítést teljesen be kell fejezni. A körzetesítés tervezésénél sokoldalúan meg kellett vizsgálni a társadalmi, gazdasági és iskolapolitikai összefüggéseket, amelyek közül néhányat megemlítek: — A település fejlesztési tervet komoly mértékben nem tudtuk figyelembevenni, mert egyrészt a járási, városi tanácsok ilyen megfelelően kimunkált tervekkel nem rendelkeznek, másrészt tervezetünk aránylag rövid időt vesz figyelembe, s ezen idő alatt a megye településének hálózata alig változik. — A gazdaságos megoldás követelményét vettük figyelembe, amikor elsősorban a menetrendszerű közlekedési eszközökkel • megoldható bejárást emeltük ki, minimálisra csökkentve a külön iskolajáratok beállítását, ill. az elengedhetet- lenre szűkítve az egyeb szállítóeszközök igénybevételét. — Tanyai intemátusok telepítését csak oda terveztük, ahol bejárással a körzetesítés egyáltalán nem oldható meg, ugyanakkor az intemátusok zömét olyan helyekre terveztük, amelyek már rendelkeznek középiskolával vagy a közeljövőben kapnak középiskolát. A kitűzött feladat időarányos részét sikerült teljesíteni és a megyében lévő 113 tanyai iskola közül az elmúlt tanévben 54 iskolát sikerült körzetesíteni, és így a tervezett 1200 helyett 1290 részben osztott, ill. tanyai kisiskolái felső tagozatos tanuló folytathatta tanulmányait teljesen osztott iskolában. Számuk a t tanévben újabb 450-el gyarapodott. — A szakszerű oktatás aránya a megyében az elmúlt tanévi 94,4 százalékról a f. tanévben 95,8 százalékra emelkedett. Ebben a tanévben a tanyai diákotthonok száma is szaporodott hétről tizenegyre és így mindössze már csak 612 tanuló vár körzetesítésre. 1970 helyett 1967-re szándékozunk befejezni a körzetesítést. Valamennyi tanyai kollégium a társadalmi összefogás eredményeként jött létre. A tizenegy közül csak háromban volt állami célhitel, a többi a megyei és a helyi tanácsok áldozat- vállalásából, igen sok társadalmi munkából született. Nehéz volt a feladat azért is, mert meg kellett győzni az ellenálló szülőket, gondoskodni kellett a megszűnő tanyai iskolák nevelőiről, a túlzó törekvéseket* amelyek arra irányultak, hogy az alsótagozatos gyerekeket is bevonják a körzetesítésbe, le kellett szerelni és világossá kellett tenni, hogy a körzetesítés nem öncél, nem a tanyai iskolák felszámolását célozza, Egyetlen feladata a kislét- számú és részben osztott iskolák felsőtagozatos tanulóinak a szakrendszerű oktatásba való bevonása. Egyre jobban megértik a szülők is a célkitűzést, látják a gondoskodást, érzik és tudják, hogy az anyagi áldozatokat is igénylő erőfeszítés értük, gyermekeikért van. A kérdés jól tervezett, szervezett és átgondolt megoldásainak — főleg a kiterjedt tanyavilággal rendelkező megyénkben — tehát igen nagy kultúrpolitikai, de az általános politikai jelentősége is. Ezután Haklár Mária Fejér megyei, Kaszás Imre Tolna megyei, Varga Gábomé Borsod megyei, Pióker Ignác budapesti képviselő szólalt fel, majd Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszter a mezőgazdasági szakképzésről beszélt. A képviselők közül a tegnapi napon még Nagy Károlyné Vas megyei, Schumann Zoltán Nógrád megyei, Elek László Békés megyei, Mándics Mihály Bács-Ki'kun megyei, Molnár József Heves megyei képviselők szólaltak fel. Az országgyűlés ma folytatja munkáiét. Fock Jenő, Biszku Béla és Dobi István az ülésteremben Új nemzeti értékeink ápolása és fejlesztése Szabad légkör9 bátor vita Apró Antal képviselőkkel beszélget Andrási Béla9 Szolnok megyei országgyűlési képviselő9 a Jászberényi Tanítóképző Intézet igazgatójának felszólalása
