Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZOLNOK M E OVII [ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁrs I flPlfl XVI. évfolyam, 367. szám. Ara 50 fillér 1965. november 12., péntek. Összeült az országgyűlés Napirenden s az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatai Tegnap délelőtt 11 érakor összeült az országgyfi- lés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komó­csin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az Elnöki Tanács jelentése Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Kegyeletei sza­vakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta el­hunyt képviselőkről: Rónai Sándorról. Szafcasits Ár­pádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról és dr. Szabó Pál Zoltánról. — Az országgyűlés néma felállás­sal adózott az elhunyt kép­viselők emlékének, s nevü­ket jegyzőkönyvben örökí­tette meg. Vass Istvánná ezután ar­ról tájékoztatta az ország­gyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az al­kotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét és az énnek megfelelően al­kalmazott törvényerejű ren­deletéiről, az egyes határo­zatairól szóló jelentést a képviselők között szétoaz­Az Elnöki Tanács jelen­téséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács összesen 11 törvényerejű rendeietet al­kotott. Ezek között van az országos termelőszö­vetkezeti tanács feladatá­nak és szervezetének meg­állapításáról, megyei ter­melőszövetkezeti tanácsok szervezéséről, a tanács­szervek tevékenységének továbbfejlesztéséről és a földfelajánlás szabályai­nak módosításáról szóló jogszabály. ff A jelentés beszámol arról is, hogy az Elnöki Tanács Németh Károly Szolnok megyei országgyűlési kép­viselővel, a Tisza Bútoripa­ri Vállalat dolgozójával szemben — az országgyűlés mentelmi és összeférhetet­lenségi bizottságának javas­lata alapján — megállapí­totta az összeférhetetlensé­get és megfosztotta képvi­selői megbízatásától. Az országgyűlés az Elnö­ki Tanács jelentését jóvá­hagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná ezután be­jelentette, hogy a megüre­sedett képviselői helyekre a Veszprém megyei választó- kerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a He­ves megyei választókerület­ből Horváth Ferenc, a Szol­nok megyei választókerü­letből Molnár György, a Ba­ranya megyei választókerü­letből Matakovics Jánosné, a Borsod megyei választó­kerületből pedig dr. Ptpp bajos soronkövetkező pót- képviselőket hívta be. Beje­lentette továbbá, hogy Ró­nai Sándor és Szakasits Ár­pád elhalálozásával az El­nöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségétől ja­vaslat érkezett a megürese­dett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegyző ismer­tette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Já­nos és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Elnöki Tanács tagjává. A javaslatot az országgyű­lés egyhangúlag elfogad­ta. Az elnöklő Vass István­ná bejelentette azt is. hogy a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának Elnöksége javaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság népi ül­nökeinek megválasztására. A jelöltek névjegyzékét s képviselők között szétosz­totta. Az országgyűlés a ja­vaslatot elfogadta és a je­lölteket a Legfelsőbb Bíró. ság népi ülnökeivé válasz­totta m<eg. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az inter­pellációra jelentkezett kép­viselők névsorát, az inter­pellációk tárgyát, maid Vass Istvánná indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. A Népköztársaság El­nöki Tanácsának beszámo­lója; 2. Ilku Pál művelődé», ügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztala­tairól és további feladatai­ról; 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója; 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára ismertette az Elnöki Tanács két ülésszak között végzett munkájáról szóló beszámolót. Egyebek közt elmondta, hogy a beszámolási idő­szakban megélénkültek a hazánk és a külföldi orszá­gok vezetői közötti szemé­lyes kapcsolatok, s külföldi államfőkön kívül több párt- és kormánydelegáció is el­látogatott hazánkba. E láto­gatások hozzájárultak a né­peink közötti barátság erő­sítéséhez, államközi kapcso­lataink bővüléséhez, az együttműködés fejlődésé­hez. Az Elnöki Tanács hat ön­álló, független állam elis­merését határozta el, s nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesí­tett Gambiával, Kenyá­val, Máltával, Nigériával, Zambiával és Zanzibár- ral. Követségeinket újabb 20 országgal emeltük nagykövetségi szintre. Az Elnöki Tanács az el­múlt időszakban megtár­gyalta az egyéni kegyelme­zési ügyek intézésének ta­pasztalatait, továbbá a ma­gyar állampolgárság meg­szerzésével és elvesztésével kapcsolatos időszerű kér­déseket. Ez utóbbi megvi­tatása során megállapította, hogy a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérel­mek száma az utóbbi években lassú ütemben emelkedik, az állampolgá­ri kötelékből való elbo­csátásra vonatkozó kérel­mek száma azonos szin­ten mozog. Kiss Károly végül szólt ar­ról, hogy az Elnöki Tanács ebben az évben tO, egye­temet végzett fiatalt része­sített a népköztársaság cí­merével díszített arany gyű­rűs kitüntetésben. Az ada­tok azt mutatják, hogy emelkedik azoknak a felső­fokú tanintézetet végzett fiataloknak a száma, akik érdemesek a magas kitün­tetésre, valamennyi vizsgá­jukon kitűnő eredménnyel állták helyt. Az országgyűlés az Elnö­ki Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangúlag tu­domásul vette. Ezután Oka Pál művelődésügyi minisz­ter emelkedett szólásra. állandóan emelkedik. A2 arányok azonban nem min­dig kielégítőek, vannak di­vatos mesterségek, más a népgazdaság szempontjából fontos szakmákra azonban a szükségesnél kisebb a je­lentkezők száma. Ezen a helyzeten változtatni kell, egyebek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Elmondta a minszter, rossz az arány a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között, öt évvel ezelőtt a középis­kolai tanulóknak majdnem hetven százaléka — ma 60 százaléka — gimnáziumi diák, s ez az arány nem egészséges. Ilku Pál beszéde az oktatási reform végrehajtásáról A művelődésügyi minisz­ter bevezetőül utalt arra, hogy az országgyűlés négy évvel ezelőtt megalkotta hazánk első szocialista ok­tatási törvényét Most újabb, fontos lépéseket kívánnak tenni, s ezért érdemes át­tekinteni oktatásügyünk helyzetét A reformintézkedések alapján az általános iskolai és a gimnáziumi új tanter­vekben, az egyetemi és a főiskolai programokban már egy korszerűbb mű­veltségfelfogás tükröződik. Elhagyták az elavult is­mereteket, az oktatásban gyakorlatiasabb, korsze­rűbb szemlélet érvénye­sül. S bár sokat tettek, még mindig nem szüntet­ték meg teljesen a tanu­lók túlterhelését. Hang­súlyozta: bár az oktatási reform végrehajtásában vannak bizonyos gondok, a reform alapelvei válto­zatlanul helyesek, megvalósításukban jelentős eredményeket értünk ei, s az élet minden fontos célt és élvet igazolt. A munkára nevelés fon­tosságának hangsúlyozása után ismertette hazai okta­tásügyünk néhány számsze­rű eredményét. Elmondotta: országunkban a hatéves ko­rú gyermekek 98,6 százalé­ka beiratkozik az általános iskola első osztályába, s 16 éves korára, a tízéves tan­kötelezettség végére 90 szá­zalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozások­ban világviszonylatban Is az elsők között vagyunk, s ezt bizonyítják az UNES­CO összehasonlító statiszti­kái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulók­nak 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel ál­talános iskolai tanulmá­nyait Nemzetközi viszony­latban is jó eredmény, hogy középiskolákba jut a tanu­lók 40 százaléka. A második ötéves terv időszakában — a kormány megkülönböztetett gondos­kodásának eredményeként — lehetővé vált mintegy 3580 általános iskolai tan­terem és 530 műhelyterem, valamint 760 középiskolai tanterem építése. Az egy­kori hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán 20 szá­zaléka járt iskolába, ma vi­szont az oktatásban, a kul­túrában, a műveltségben a legfejlettebb kapitalista or­szágokkal vetekszünk, sőt megelőzzük őket. A minisz­ter ezután az egyes iskola­típusok néhány legfonto­sabb problémáját elemezte. Az alapi az általános iskola Az idén húszesztendős a nyolcosztályos általános Is­kola. — Két évtized távlatából is úgy látjuk — mondta a miniszter —, hogy az álta­lános iskolát méltán sorol­hatjuk nagy forradalmi vív­mányaink közé. Szervezeti formájában és tartalmában tudatosan nyúlt vissza a Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi terveihez. Egységes alapműveltséget nyújt minden 6—14 éves korú tanulónak, s ez olyan eredmény, amelyért a világ sok pontján még folyik a harc. Az általános Iskola egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapja. Az általános iskoláról szóivá a továbbiakban a tetői, de ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intenzív ta­nulmányi munkájának fel­lazításával. A gyakorlati foglalkozásról elmondta: a politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. Beszéde további részében a pályaválasztással foglal­kozott A szakmunkás ta­nul óiskolák elsőévfolyamos tanulóinak száma 1960 óta Nagyon fontos teendő, hogy emeljék a szakmai oktatást is adó középis­kolai osztályok számát, a gimnáziumokét pedig csökkentsék. Felhívta a figyelmet a lá­nyok helyzetére. Ma a kö­zépiskolák első osztályai­ban 58,2 százalék a lányok aránya; a gimnáziumok el­ső osztályaiban minden száz tanulóból 68 leány, az ipari technikumokban azonban csak 17, a mezőgazdasá­giakban pedig 27. Ez az arány nemcsak a munka- erőgazdálkodásnak, a he­lyes pályaválasztásnak, ha­nem demokratikus elveink­nek sem felel meg. A középiskolákról tanulók túlterhelésének csökkentésére, az oktatás színvonalának emelésére tett intézkedésekről, vala­mint a politechnikai okta­tásról beszélt. Elmondotta, az új tantervekben csök­kentették a heti óraszámo­kat, a legjelentősebb ered­ményt azonban a tantervi és a tankönyvi munkála­tokban érték el. A szép, új tankönyvek a szülők és a tanulók között egyaránt si­kert arattak. Az országgyű­lés fórumáról a miniszter megköszönte azoknak a pe­dagógusoknak és szakem­bereknek a seaítséaét. akik százával munkálkodtak a iá tantervek és tankönyvek megalkotásán. Kiemelte: a tanulók értelmetlen túl­terhelését meg kell szün­Ezután iskolarendszerünk legproblematikusabb terü­letével, a középiskolával foglalkozott. Hangsúlyozta, nemcsak nálunk van ez így, hanem világjelenség. A középiskolának összekö­tő kapocsnak kell lennie az általános iskola és az egye­tem között, másrészt a kö­zépiskolának olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a tovább nem tanulók elhelyezkedését a különféle, társadalmilag hasznos munkakörökben. Nehezíti a megoldást, hogy a középiskolát megcsonto­sodott hagyományok kötik a múlthoz, ugyanakkor a jelen, még inkább a jövő egészen más igényeket tá­maszt. Cj megoldásokat kell te­hát keresni. Az oktatási reform során a gimná­ziumot egységes művelt­séget adó iskolává alakí­tották ít Lényeges eredmény, hogy az oktatási törvény megje­lenése óta jelentős szám­ban alakultak tagozatos osztályok. Sikerüket bizo­nyítja, hogy tanulóik az egyetemi felvételi vizsgá­kon például igen jó ered­ményekkel szerepeltek. Igen nagy az érdeklődés a ma­tematikai speciális osztá­lyok iránt. A gimnáziumok továbbfejlesztésében — pe­dagógusok nagyon széles körű bevonásával —, el­készültek az új tantervek, s ebben az évben megkez­dődött fokozatos bevezeté­sük. A gondokat elemezve flku Pál elmondta: azt a fontos és helyes elvet, hogy a középiskola a következő évtizedben váljék általá­nossá, nem mindig értel­mezték helyesei, megvaló­sítását főként a nappali tagozatok fejlesztésével vél­ték elérhetőnek. Nem szá­moltak egyebek között az­zal sem, hogy e célok rész­ben a dolgozók iskolái út­ján is elérhetőek. Az álta­lános iskolát végzett gye­rekek negyven százaléka — évi 67—70 ezer tanuló —, bejut a középiskolák nap­pali tagozatára, s ezzel a befogadóképesség ki is merül. A következő évek­ben a középiskolák első osztályába több gyereket felvenni nem lehet. Népgazdasági igény, hogy a szakmunkástanulók szá­mát jelentősen növelni kell. A középiskolás-létszámot ennek mérlegelésével kell megállapítani, annak fi­gyelembevételével, hogy a középiskolába a megfelelő tudással és képességgel rendelkező tanulók kerül­jenek. A szakmunkásképesítést szerzőknek lehetőségük van rá, hogy tanulóisko­lájuk elvégzése után, ter­melőmunkájuk megszakí­tása nélkül középiskolai tanulmányokat folytassa­nak. A középiskolai munkára nevelés elemzése során megállapította a miniszter: ezt kezdetben erősen le­szűkítették, csak a fizikai munkára korlátozták, és üzemben, termelőszövetke­zetben kívánták megszer­vezni. A reális lehetőségek­{F oly tatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom