Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 AZ ÜNNEP TISZTELETÉRE Művelődési házat avattak Kisújszálláson MtUer be múlnál ő a Szíglígelí Színházban ző „színjátéka”, amelynek mozgatója Abigél, eszköz csupán a hatalmasok ke­zében, amellyel mindenkit megsemmisíthetnek, aki út­jukban áll. (4. kép, Sze­keres Ilona, Tóth Gabriella, Gyöngyössy Katalin, Mile- tics Mária és Krasznói Klára.) — rg — lomást követel az elítéltek­től, tettének igazolására. Tét az életük, amelyet egy ilyen hazugság árán meg­válthatnak. Célja elérése érdekében eszközként hasz­nálja fel az igazságra rá­döbbenő, „vérengző” hité­vel meghasonlott ördögűző papot, Halét, aki arra igyekszik rábírni Eliza- bethet, győzze meg férjét, „az élet a legdrágább aján­dék”, amelyért nem nagy váltságdíj maga a becsület sem. (Első kép, Upor Péter és Hegedűs Ágnes). John Proctor (Mádi Sza­bó Gábor, 2. kép) leikéért folyik az alku, aki hitérői, amely megcsúfolta ember­ségét, már lemondana, hogy mentse életét, a becsületét viszont nem képes oda­dobni prédául a hatalmas­ságoknak. Emberségében megtisztulva, társai sorsát osztva indul a halálba. Fi­zikailag ugyan megsemmi­sül, de ami örök és hal­hatatlan benne, a közösség sorsát vállaló ember huma­nizmusa, egyénisége, amely megtalálta elhivatottságát, diadalmaskodik. Salemben a rettegés lett úrrá, a bosszüállás pusztít. Minden vádaskodó szent és minden becsületes em­ber bűnös. A salemi lá­nyok gonosz szellemet idé­. Tegnap adták át Kisúj­szálláson a több, mint egy­millió forintos költséggel felújított és megnagyobbí­tott művelődési házat. A felújítás során három klubhelyiségnek megfelelő új helyiséggel bővült a mű­velődési ház. Az épületnek ezt a szárnyát a fiatalok kapják. Nagyszerű kárpót­lás ez a közelmúltban meg­szüntetett ifjúsági házért. Ennek tudatában remélhe­tőleg nagyon vigyáznak majd otthonos hangulatot idéző épületszámyukra. Az átadással a jó mun­ka személyi és tárgyi fel­tételei megteremtődtek a művelődési házban. Meg­szűnt a felesleges rivali­zálás az ifjúsági ház és a kultúrotthon között. Együtt, közös erővel dolgozhat ez­után a KISZ és a művelő­dési ház vezetősége a fia­talok neveléséért, gondolat- világuk, ízlésük formálá­sáért. Közel másfél évi „in­tervallum” után kinevezték a művelődési ház új igaz­gatóját: Várnai Jenőnét, s Galambos Zoltán személyé­ben — több színház tagja A tiszaszöllősi Petőfi Tsz-nek ebben az évben 18 vagon almája termett, melyből 12 vagont a tisza­füredi gimnázium diáklá­nyai szedtek le a magas törzsű gyümölcsfákról. Tíz napon át érkeztek nótaszóval, vidám hangu­latban a tiszaszöllősi állo­másra és vonultak ki fe­gyelmezett menetben á leemel&wöveMwwet gyümöl. csösébé. a munkahelyre. — Sokan voltak közöttük volt már — hozzáértő ve­zető foglalkozik majd a színjátszókkal és az irodal­mi színpaddal. Első lépésként vonzó klubéletet akarnak terem­teni a művelődési házban. Az ifjúsági-, a nyugdíjas-, a zenei-, a mezőgazdasági klub mellett létrehozzák a fiatal értelmiségiek klubját Pénteken délelőtt zsűriz­ték a Szolnok megyei kép­zőművészek Téli Tárlatá­nak anyagát. A zsűri, — amelynek tagjai: Boros Gé­za, Nagy Károlyné, Kons­tantin László, Gácsi Mi­hály, Meggyes László és Horváth Ferenc voltak ti­zennyolc művész hatvan­nyolc művét válogatta be olyan környékben lakó lá­nyok, akik már reggel öt órakor indultak, hogy tár­saikkal együtt időben ér­kezhessenek meg. Egymással vetélkedve dolgoztak s örvendeztek a megtelő kosaraknak és lá­dáknak. Az eredményes munkában a III B és é 1V/B osztályok jártak az élen, példát mutatva a fig- , ' fcailabbaknak. Nagy Gáspár szakvezető is. November közepén meg­kezdik at nyelvtanfolyamo­kat, s a munkásakadémia első foglalkozását is meg­tartják. Alakulóban van az irodalmi színpad is. Sok jó elképzelésről le­hetne még számot adni, — de arról majd a lehetősé­gek kiaknázása, a munka eredményeinek mérlegelé­sekor írunk. a decemberben nyíló kiál­lításra. A hatvannyolc képzőmű­vészeti alkotás között ti­zenöt grafika, tizenhét szob- rászi alkotás, — valamint harminchat festmény talál­ható. A művek beküldési ha­tárideje 1965. október 31-e volt és a kiállítás meghir­detése értelmében Szolnok megyéből mindenki küld­hetett be képet vagy szob­rot. Ennek következtében nagyon sok olyan mű akadt, amely nem éi*te el azt a minimális művészi színvonalat, amelyet e ha­gyományos téli képzőmű­vészeti seregszemlén meg­követelhetnek. A zsűri döntése értelmé­ben most decemberben egy viszonylag kis, de igénye­sen összeválogatott anyag kerül a szolnoki közönség elé. Jól dolgoztak a gimnazista lányok Egy kiállítás előkészületei Tiszajenő nótafája Fázósan kuporog a há­zikó az esőverte őszi szél­ben. Aprótermetű, öreg­asszony matat az eresz alatt, jöttünkre megáll a kezében a seprű, nézi kí­váncsian a jövevényeket. Unokája, aki idáig kísért bennünket, valamit súg a fülébe, amitől nagyanyja arcán széles mosolyba futnak a ráncok, s máris szíves szóval tessékel konyhába, mert ott jó meleget ad a kemence. — Mindjárt csinálok világosságot — mondja, s fürgén fellép a kanapéra, hogy levegye a színes kartonterítöt az ablakról. Az asztalon, a háziszőt­tes abroszon szép sárga színű lebbencstészta szá­rad, arról kezdi a legye­ket hajtani, ahogy lete­lepedünk a szobában. Előkerül a jegyzettömb a zsebből: — Hallottuk, hogy Re­beka néni sok szép nótái tud... — Tudok, bizony lel­kem, az igazgató úr az iskolában meg is ígérte, felvesz magnetofonyra. de aztán nem jött. pedig vár­tam, — lengeti szüntelen a légycsapót a tészta fe­lett, csak megszokásból, hogy ne maradjon tét­len. — Szívesen énekelnék én a rádióban is — mond­ja, s a szemében nevetős fények gyúlnak. — Szok­tam a régi nótákat hall­gatni. olyanokat én is tudok. — Énekeljen egy néhá­nyat nekünk, jó, ideüljön a néni — tolom közelebb hozzá a széket. Kicsit sza- bódva ül le, igazítja a fejkendőjét, s máris kezdi: —- „1887. évben mi tör­mártoni emberről, aki „tüzes gépet" akart vásá­rolni, de Kasza Jóska, s Doktor Pista megsejtvén nála a pénzt, megölték, a kocsmárosékkal együtt. Es sorra megszólalnak a tragikus históriák Re­beka néni dalaiban. A kis fehérfalú konyhába behallik a betyárok lovai­nak dobogása, anya si­ratja a katonafiát... — Kitől tetszett ezeket a nótákat tanulni? — kérdezem. — Nagyanyámtól. Az nagyon szépen tudott énekelni, meg az ö édes­anyja is. Nem mondom, a fiaim is szeretnek éne­kelni, hegedül is az egyik. Énekes família va­gyunk. Most is danolok én, hatvankét esztendeje az uram mellett — mo­solyog a tekintete, ahogy odaveti a kemence felé. A köténye ráncát simo­gatja: — Mint gyerekek is, őriztük a bürgét. közbe danoltunk. Jánykorom- ban kendertilolásnál. a dörzsölőben, vagy szőlői- kötözés közben mindig nótáztunk. Tizenhat esz­tendős koromban férjhez mentem. Két évre rá már két fiam volt. Nekik da- nolhattam eleget a böl­csőnél. Dóaoztam, meg énekeltem. Ez volt az én életem. — De hallgassa­nak csak meg vidámabb nótákat is, fiataloknak valót, „Csoda történt...’’ — énekli Rebeka néni csúfondárosan a vezsenvi bíró szerelmi históriáját, s a taktust kopogja fá­radhatatlan öreg kezével. A kemence mellől vasta­gon bodorodik a pipa füstje... Muraközi Ágota tént a dizsai szölőskertbe’ Farkas Julcsa fellépett az osztagra, egenyesen beleesett a dobba. Amint eztet Farkas Ist­ván meglátta, azt kiáltja, álljon meg a masina — öreg, sötéteres keze leve­gőbe lendül — Gépész uram álljon meg a ma­sina, Julcsa húgom beleesett a dobba...” — Rebeka néni hangja jajong, a testvárbáty siratja szép fiatal húgát a balladában — ujjai, mint a vén fa ágbogai összefonódnak, majd lassan szétválnak, s megpihennek az öreg szürke kötény ölében. Ahogy abbamaradt a dal, nagy csöndesség tá­madt a kis szobában. — Sepsi bácsi, Rebeka néni férje szólal meg a ke­mence mellől: — Hallod, a Pápai nó­tát is eldanolhatnád. — „Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út” — 02 egykori Pápai kocsmában lejátszódott gyilkosságról szól a ballada, a szent­Pénteken este nagy si­kerrel mutatták be a Szig­ligeti Színházban Arthur Miller A salemi boszorká­nyok című drámáját. A premieren a darab fordítója Hubay Miklós is jelen volt, aki nemrég tért haza Franciaországból. — Avignonban találkozott Ar­thur Millerrel és most a színház együttesének a szerző személyes jókíván­ságait tolmácsolta. A szol­nokiak, e kedves megem­lékezés viszonzásaként el­határozták, hogy az elő­adás képeiből, díszlet és jelmezterveiből egy albu­mot állítanak öss,e, melyet eljuttatnak Arthur Miller­hez. A salemi boszorkányok az amerikai drámaíró egyik legnagyobb hatású műve, 1692-ben egy amerikai'kis­városban játszódik. A tisz­ta emberség, a becsületes­ség és a gonosz butaság, a kegyetlen hatalom ösz- szeütközésének költői meg­fogalmazása ez a darab, amely éppen ennek révén túllép a történelmi dráma korlátain. A salemi gyülekezet leg­becsületesebb, legjámbo- rabb tagjait vetik börtön­be boszorkányság vádjával. A társadalom „rendje” fe­lett őrködő hatalom és an­nak salemi képviselője Damforth kormányzó he­lyettes (Tallós Endre, har­madik kép) beismerő val­

Next

/
Oldalképek
Tartalom