Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. november 6. Végleg betiltják a kommunista pártot? Kína újabb tiltak ozó jegyzéke INDONÉZIA. Szükségállapot Rhodesiában Néhány perccel a kabi­netülés befejezése után a Salisbury-i rádió sugározta William Lardner-Burke igazságügyminiszter rende­letét, amellyel három hó­nap időtartamra, Rhodesia egész területére szükség- állapotot hirdetett ki. Az igazságügyminiszter arra hivatkozott, hogy „Rhodesia biztonságát ve­szély fenyegeti”, hogy „kü­lönböző, feketelistára he­lyezett afrikai nacionalista szervezetek” „szabotőröket képeztek ki”, és hogy ilyen szabotőrök nemcsak az ország területén, de „Rhodesiától északra” ki­képzést kapnak. Lardner- Burke bejelentette még, hogy a rendőrfőnök kine­vezte és illetékességgel fel­ruházta a tartományi „biz­tonsági hatóságokat”, amelyek „meghozhatják a szükségesnek vélt rende­leteket a népmozgalmat, a gyűlések, a politikai nyi­latkozatok, valamint a fegyverzet ellenőrzésére”. Á szükségállapotot ki­hirdető közlemény egyéb­ként nem tesz említést semmiféle olyan szabotázs­cselekményről, amely már megtörtént volna, vagy amely folyamatban lenne. Ezért a rendeletet a rho- desiai kormány „óvintéz­kedésnek” minősíti. Indonéziában szervezet­ten tovább folyik a balol­dal elleni hajsza, Suband- rio miniszterelnök-helyettes leváltásának előkészítése, a Reuter jelentése szerint kél katonakézbe került lap, az Api (Láng) és a Nimbar Revolusi (Forradalmi Szín­tér) pénteken arról számolt be, hogy az indonéz kor­mány „már el is készítette a kommunista párt vég­leges betiltására vonatkozó rendeletet”. (Az IKP-t több körzetben már eddig is, „ideiglenesen” betiltották.) A hírt más körök nem erősítik meg, a Reuter-iro- da tudósítója azonban em­lékeztet rá, hogy a nem kommunista pártok és a hadsereg az elmúlt hetek folyamán Sukamo elnököt olyan helyzet felé taszítot­ta, amelyben már nem lesz más választása, mint az .in­donéz Kommunista Párt betiltásának elrendelése. A jobboldali vezetés alatt álló hadsereg és a vallási alapon álló pártok, amelyek elérkezettnek ta­lálják az időt a széles tö­megbázissal rendelkező pár» felszámolására, azt állít­ják, hogy az IKP állt a szeptember 30-i államcsíny­kísérlet mögött. Djakartából érkezett nyu­gati jelentések szerint Kö- zép-Jávában, a Merbabu és Merapi hegységek lábánál fokozódik a katonai tevé­kenység, miután híre ter­jedt, hogy néhány napja errefelé látták Aldi tot, az IKP elnökét. Az UPI hírügynökség tá­jékozott körökre hivatkoz­va megjegyzi, hogy a bal­oldal és a kommunisták, a haladó irányzatú kormány- tisztviselők ellen indított „tisztogatási” hullám ha­marosan Subandrióig is föl­csap. Idézett körök úgy tudják, hogy Subandrióval — akit egykor Sukarno utódának tekintettek —, í.kíméüetesen” járnak él, s úgy mint Danit, a légierő főparancsnokát, tisztségé­nek érintetlenül hagyásá­val, külföldre küldik, he­lyére állítólag Leimena miniszterelnök-helyettest nevezik ki. Subandrio rádiónyilatko­zatát megelőzően jelentet­ték be, hogy a kalimantanj katonai körzet parancsno­kává Sumartono táborno­kot nevezték ki, az előző parancsnokot pedig me­nesztették. Tájékozott dja- kartai körök az UPI jelen­tése szerint elmondják, hogy Közép-Jávában nagy­szabású katonai átcsopor­tosításokra is sor került, amelyeknek célja láthatóan az volt, hogy megbontsák a „megbízhatatlannak” ítéli erőkoncentrációkat. Acmadi tájékoztatásügyi miniszter csütörtökön az indonéz újságírószövetség rendkívüli kongresszusán arra buzdította a sajtót, hogy „írmagjáig rombolja szét a Szeptember 30-a mozgalmat”. A miniszter elmondta, hogy máris „biz­tonsági intézkedéseket” tett azok ellen a lapok ellen, amelyek — mint mon­dotta — „nem engedelmes­kedtek a kormány-utasítá­soknak, nem teremtették meg a nyugalom légkörét”. A kínai kormány pénte­ken tiltakozó jegyzéket in­tézett Indonéziához. Az Üj-Kína hírügynökség je­lentése szerint a kínai nagykövetség által az In­donéz Külügyminisztérium­hoz eljuttatott jegyzékben Kína amiatt emelt nyoma­tékos panaszt, hogy no­vember 2-án Medanban indonéz jobboldali erők megtámadták a kínai kon­zulátus épületét, letépték a A szovjet külügyminisz­térium pénteken nyilatko­zatot adott át John Guth- rie-nak, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövet­sége ideiglenes ügyvivőjé­nek. A nyilatkozatban a szovjet külügyminisztérium tiltakozik amiatt, hogy az Egyesült Államok és az NSZK szerződése értelmé­ben a Texas állambeli Fort Bliss közelében kiképző tá­bort létesítenek a nyugat­német légierők számára. A táborban amerikai rakéták kezelésére oktatják ki a nyugatnémet katonákat. A kiképzést amerikai instruk­torok végzik, amerikai fegy­verek felhasználásával, a kiképzőtábor fenntartását viszont a nyugatnémet kor­mány fizeti. A szovjet külügyminisz­térium nyilatkozata rámu­tat, hogy a szóbanforgó egyezményen kívül az is nyilvánosságra került, hogy a nyugatnémet sugárhajtá­sú gépek személyzete az Egyesült Államok területén létesített légi támaszponto­kon kap kiképzést. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminisztérium kínai zászlót és letörték az épület homlokzatáról a kí­nai címert. A jegyzék szerint a há­rom-négyezer zavargó be­törte a konzulátus kapuját és ablakait, „majd indoko­latlan tiltakozást jelentet­tek be a kínai konzulnál amiatt, hogy Kína állítólag barátságtalan magatartást tanúsít Indonézia iránt, és hogy támogatta a Szeptem­ber 30-a mozgalmat”. Tiltakozó jegyzékében a kínai kormány követeli, hogy Indonézia nyilváno­san kérjen bocsánatot az incidensért, ünnepélyesen szolgáltassa vissza az el­hurcolt kínai zászlót és címert, büntesse meg a merénylőket és azok búj­togatóit, s tegyen hatékony intézkedéseket annak érde­kében, hogy hasonló inci­dens többé ne forduljon elő. A kínai kormány emellett fenntartotta magá­nak azt a jogot, hogy kár­térítést kapjon. kijelenti, hogy az amerikai kormány eljárása a Német­országra vonatkozó négy­hatalmi egyezmények újabb megsértését jelenti. „Ez a politikai vonal összeegyez­tethetetlen az európai biz­tonság érdekeivel és csu­pán a nemzetközi feszült­ség fokozódását idézheti elő” — állapítja meg befe­jezésül a nyilatkozat. VIETNAM Dél-Vietnamban újból felélénkült a harci tevé­kenység. A szabadsághar­cosok pénteken hajnalban támadást intéztek az első számú főúton, Hue váro­sától 29 kilométerrel dél­keletre lévő hidat őrző kormánycsapatok ellen és annak veszteségeket okoz­tak. Quang Tri közelében a partizánok rajtaütöttek a saigoni kormány egyik csapategységén. . Mint már jelentettük, An Khe közelében összeütkö­zött és lezuhant az ame­rikai légierők két helikop­tere. Az AP közlése sze­rint a lezuhanáskor az egyik repülőgépen elhe­lyezett valamennyi rakéta felrobbant. A két gép le­génységéből senki sem ma­radt életben. A magyar veterátnok szovjet Kitüntetéseket kaptak A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kü­lönböző érdemrendekkel és rendjelekkel tüntette ki a magyar forradalmi mozga­lom veteránjainak egy cso­portját. Münnich Ferenc Lenin- rendet. Garasin Rudolf és Révész Géza Vörös Zászló Rendet kapott, négy sze­mélyt Vörös Csillag Rend­del, tizennégy veteránt pe­dig harci érdemekért rend­jellel tüntettek ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ren­deleté megállapítja, hogy a kitüntetettek tevékenyen részt vettek az októberi forradalom harcaiban, hő­siességet és bátorságot ta­núsítottak a szovjet hata­lom védelmében a polgár- háború és a külföldi in­tervenció idején, hozzá­járultak a szovjet és ma­gyar nép testvéri barátsá­gának erősítéséhez. A szovjet külügy minisztérium nyilatkozata Moszkva november 7 előtt Színes ünnepi dekoráció a Lenin Múzeum épületén a Forradalom terén. — (Rádiókép — MTI Külföldi Kép- szolgálat) KALEIDOSZKÓP BRAZZAVILLE A két Kongó (Leopold- ville és Brazzaville) megbí­zottjai elhatározták, hogy nagyköveti szinten helyre­állítják országaik között a diplomáciai viszonyt, és azonnal megindítják a kompforgalmat is a két ország között LONDON Ismeretlen tettesek csü­törtökön betörtek a port- landi börtönbe, felnyitot­tak három páncélszekrényt és a legnagyobb nyugalom­mal elemeitek 1300 fontot, illetve annak megfelelő ér­téket, amit a fegyőrök fi­zetésére tettek félre, vagy foglyok helyeztek letétbe. TOMS RIVER Erdőtűz tombol az ame­rikai Üj-Jersey államban és eddig már 810 hektár erdő­területet tarolt le. MONTEVIDEO Az uruguayi nemzeti kor­mányzó tanács csütörtökön egyhangúlag úgy döntött, hogy felfüggeszti azokat a rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket, amelyeket ok­tóber 7-én rendelt el a szakszervezetek követelési mozgalma ellen. Megszün­tették a sajtócenzurát és szabadon bocsátották az október elején letartózta­tott szakszervezeti funkcio­náriusokat NEW YORK Az ENSZ statisztikai hi­vatalának negyedévi jelen­tése szerint 1964. közepén 3 220 000 000 ember élt a földön, ami annyit jelent hogy az emberiség egy esz­tendő leforgása alatt 60 millióval szaporodott. A leglakottabb kontinens — Ázsia, I 783 000 000 ember­rel, utána Európa követke­zik (440 millió). LIMA San Roman perui tarto­mány fővárosában Julia- cában, ahol a perui kor­mány a gerilla-tevékenység miatt már régebben elren­delte az alkotmányos biz­tosíték felfüggesztését, csü­törtökön összetűzésre ke­rült sor sztrájkolók és rendőrök között Föld, tanyával... Nem gyerekember már az ember a negyvenedik évben. Tímár János sem. Bántotta is cudarul, ami­kor bajusztalan legénykék ráparancsoltak: János bá­tyám, adjon fel egy la­páttal... vagy, dobjon ide, öreg, egy kalapácsot... Ha nem is mutatta, fájt ez neki. De hallgatott. Ka­tonaviselt ember lévén, tudta, bolond dolog az en- gedelmetlenség. Meg aztán szükség volt a pénzre, a kenyérre. Mert Timár Já­nos onnan élt, az építke­zésből, Három éve, mióta odahagyta a tanyát, a föl­det, a családot. Segédmun­kás lett, olyan minden­kinek szaladója, tedd ide, tedd oda ember. Akkori­ban. az első héten csúnya eset történt vele, s amiatt majd hogy megvált az ipartól. Ugri Jóska, az a szeplős képű siheder tréfá­ból elküldte nikkelezetl szemmértékért. A raktáro* megvakarta a fejét, úgy dünnyegte: — Mondja, jó ember, maga ütődött, vagy ugrat­ják, vagy engem ugrat? Timár János sohasem volt ütődött, vagy ki tud­ja? Már minthogy városba szakadt a föld mellől, vo­nattal cserélte lovaskocsi­ját, az ígérgető zöld ha­tárt meg felváltotta az építkezéssel. Pedig nem szokja meg ezt a világot soha. Hiába a munkásszál­lás is. Gáztűzhelyen kis lábas­kában melegítette vacso­ráját. Ügyetlenül állt ott. belekavart az ennivalóba, nézte, megfőtt-e már? — Zöldkockás sál csüngött nyakában, biztosítótűvel átszúrva. Ha karját emelte, repedés villant a kabát könyöke táján. — Megint krumpli, Já­nos bátyám? Egyszer ki­lyukad a gyomra. — Megszoktam. Pedig itt. a munkásszálláson jó a konyha, tiszta is, de én így szoktam meg. Megfőtt a paprikás. Ke­nyeret vágott, belemárto­gatta levébe, kanalazta az ételt. Fényesre törölte a lábast. Visszament a szo­bába. A többiek kártyáz­tak. Timár János ledőlt az ágyra. Kezét feje alá tette, nézte a felette léve vaságyat. — Irt az asszony — mondta hangosan az egyi­kük. — Jobban alakulnak odahaza a dolgok. Sokkal jobban. Ütötték a kártyát. — Az idősebbek szövet­kezeti nyugdíjat is kapnak. Timár János figyelt. Az­tán lassan beszélni kezdett — Éjszakánként, ha nem tudok aludni, gondolkozom A földön, a házon, meg az életemen. — Én máson gondolko­dom — kacsintott jelentő­ségteljesen Ugri Jóska. — Nevettek. — Nem tudok én itt, hiába, megszokni. Dolgo­zom, de ha belevágok a földbe, amaz, a másik jut eszembe, ami az enyém volt. Ha meg a téglát ra­kom, a tanya, ami nem több egy szoba- konyhánál de az enyém. Csend volt. Néha erőtel­jes zörgéssel vonult el egy- egy villamos. A saroktól idáig hallatszott, amint si­koltoztak a fordulásnál a sínek. — össze-vissza jár az ember esze. Találgatom, nem lett-e beteg az asz- szony? Elfáradt-e nagyon a sok dologba? Aztán a gyerekek is. Később meg a gyümölcsfák is elém jön­nek. A szilva- és a meggy­fák, amiket a tanya köré ültettem hajdanában. Ami­ket kiirtottam, nehogy a közösbe kerüljenek. De a tanya és mellette a föld megmaradt. Most aztán majdhogy ott áll üresen, krumpli terem benne. Fá­kat kellene oda ültetnem, gyümölcsfákat. Letették a kártyát. Fek­véshez készülődtek. Másnap folytatódott a munka. Dolgozott a daru, betonlapok kerültek hé- lyükre. Tette mindenki a dolgát. Falak emelkedtek, házak készültek. Minden olyan volt, mint az előző napokon. Téglák, habarcs, cigarettaszünet, egy-egy pohár víz, s este lett. Ami­kor letelt a műszak, gya­log indultak a munkásszál­lásra. Mindjárt az építke­zés mellett, hatalmas to­polyafák sorakoztak és fe­hér bolyhukkal megterí­tették a földet. Mintha csak hó esett volna. Pedig május közepére járt. Men­tek a hídon, portól szür­külő ruhában, nehéz ba­kancsuk kopogott a járdán Fáradtan mentek, közönyö­sen, alig figyelve a város zajára. Egymáshoz se igen szóltak, néha rágyújtott valamelyikőjük, olykor egy pillanatra megálltak. Néz­ték a Tiszát, a kikötőt* hajókat. — Szántanak — örven­dezett egyikük —, ott lenn, az ártéren, a fák alatt. Két ló húzta az ekét. — Emberével dolgozott az asszony is, kukoricaszeme­ket pergetett a barázdákba. — Ha el nem viszi a víz, megéri. A híd vaslemez oldalá­hoz dőltek. Régebbi életük darabkáját látták. Időztek. — Mindenképpen megéri — mondta Timár János —, mert bíznak, mert mernek, mert a földnél maradtak. A híd lábánál jobbra tér­tek. Átellenben, kint a sza­badban főzték a birkapap­rikást Illata messze csa­pódott. Timár János szájá­ban összefutott a nyál. A vacsorára gondolt. Papri­káskrumplit főz megint. — Állandóan csak krumplit. A színház előtt két pony. vás teherautó állt. — Aj

Next

/
Oldalképek
Tartalom