Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
IMS. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hideg már a vasparipa Az edzett traktorosok és segítőik ló bizonyítványokkal rendelkező automata diszpécser munkát keres A tanya udvarán állt a két DT. A motor, a gép szíve pihenés nélkül zakatolt. Azt figyelte a két masiniszta, míg körbejárva vizsgálgatta a két traktort. — Tegnap megállás nélkül dolgoztunk, hogy a vetést befejezhesse a termelőszövetkezet. így elmaradt a karbantartás, amire rendszerint vasárnap kerül sor. Most azért húzattunk be korábban, hogy rendbe tegyük a gépet az esti váltásig — mondta Pomázi Géza. Kiss Ferenc, a másik gép vezetője is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Az ördög se gondolta, hogy ilyen nehéz munka a szántás. De most már majd csak megszokjuk, a kezdeti izomláz is elmúlt. — Még soha nem szántottak? — Nem. Most lettünk mi traktorosok, szeptember végén. Fizetésnélküli szabadságot kaptunk a vízügyi igazgatóságtól és a három DT-t, meg a D4K traktort, hogy azokkal segítsünk a tiszapüspöki Rákóczi Tsz- nek. Nyáron is ennek a közös gazdaságnak dolgoztunk, csakhogy akkor saját munkaterületünkön, a szivattyúknál. Mert. hogy el ne felejtsem mondani, mind a nyolcán a szajoli, illetve a püspöki öntözőtelepről jöttünk — válaszolta a fiatal Kiss Feri. — Mennyit keresnek traktorosként? — Már számolgattuk, hogy októberben — ez a teljes hónap — fölözzük a kétezer forintot. Ez több, ***** amennyit a műhelyMegie!e«»t a Nemzetközi Szemle novemberi száma A folyóirat ehavi számában több érdekes elemző akiket közöl M. Szenyin, a szocialista országok konszolidációjáról és az európai béke kérdéséről irt cikket. A folyóirat közli De Gaulle elnök sajtóértekezletének anyagát és G. Batiani ehhez fűzött kommentárját a Nyugati Párbeszéd, megjegyzések De Gaulle elnöknek a szeptember SW sajtóértekezleten elhangzott beszédéhez eteméi. John Williamson Felforgató tevékenység a szakszervezetekben — e témával különösen aktuális most, a szakszervezeti világkongresszus után foglalkozni— címmel írt hosz- szabb tanulmányt. Marcell Niedergang cikkének címe; Partizánháború Peruban, ff. Stoynovszkd-é: A népesedés és a fejlődő országok társadalmi-gazdasági problémái. ben keresnénk, de az is igaz, hogy különösen éjszaka, már foga van az időnek. Ezt az edzettebb traktorosok, Bódi Béla és Sebestyén Ferenc is megerősítették. Ok már évek óta nyer- gelik a vasparipát. — A gépállomáson kezdtük, s a tsz-ben is traktorosként folytatjuk — sorolták. — Munka bőven van, tavasz óta nem igen volt szabad vasárnapunk. Vagy három hónapon át pedig pihenésre sem jutott elég idő. Éjjel-nappal dolgoztunk. Most már annyival könnyebb, hogy Kottái György és Tóth István vált bennünket. Csak még egy jó kiadós esőnk lenne, utána jobban boldogulnánk. — Pomáziék pedig az ellenkezőjét szeretnék. — Azám, a vízügyiek a rizsföldön dolgoznak. Ott valóban nem hiányzik az eső. Az időjárást illetően különböző a vélemény. Abban viszont egységes, — ezt vallják a tsz vezetői, gazdái —, hogy a Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság baráti segítsége nagyon sokat jelentett számukra. Nemcsak a traktorosként dolgozó nyolc ember munkáját, helytállását dicsérik, hanem azok szorgalmát is, akik a répa szállításában segítkeztek. Oktober 31-én, s azt megelőzően már két alkalommal, a vízügyiek tíz-tizenöt gépkocsival hordták a répát. Hasznos munkálkodásukért, segítségükért jogosan jár elismerés. X. K. Három esztendeje, hogy Dege Lajosnak a Dinamó Villamosfúrógép Gyár Kos- suth-díjas igazgatójának és Seregi Józsefnek, a Villamos Automatika Intézet főmérnökének találmányát bejegyezték a Találmányi Hivatalban. Két esztendeje, hogy a Budapesti Ipari Vásáron a gyárak, és az ipar vezetői, szakemberei megismerhették a találmányt. Háromnegyed éve alkalmazzák is, de még csak egyetlen helyen: a Dinamó Villamosfúrógép Gyárban. A Processograph vol- takép termelés irányító központ. A tranzisztorizált, logikai áramkörökre épülő készülék szüntelenül „figyeli” a termelést — eléktÉpül az új üzem Mezőtúron (Tudósítónktól) Jó ütemben halad a budapesti Fémfeldolgozó Ktsz mezőtúri üzemének építése. A régi laktanya épületben a szükséges belső építési munkák már befejezéshez közelednek. A fővárosból naponta érkeznék különböző gépek és berendezések az új üzembe. A munkák ilyen jó ütemű előrehaladása és a kedvező időjárás lehetővé tette több olyan épület elkészítését, amelyet a tervek szerint csak jövőre létesítettek volna. Sokat segített ebben a helyi honvédségi alakulat, melynek tagjai védnökséget vállaltak az építkezés fölött. A TITASZ elkészítette a gyár energia-szükségletének megfelelő erősáramú villamos távvezetéket. Ugyancsak készen van már a 200 kilovolt-am peres transzformátorház Képünkön: előregyártott salakbeton elemekből épül a galvanizáló. Füstös romos hálózata, és a gépekre felszerelt kis információs készülékei segítségével. A termékek mennyiségét számláló órák mérik a központban, és ha megáll a termelő gép, azonnal KIGYÜLLAD EGY LÁMPA a műszerfalon. A berendezés kezelője abból, melyik lámpa villan fel, azt is tüstént tudja, hogy mi a megtorpanás oka; anyaghiány, géphiba, szerszámtörés, vagy esetleg a munkás fegyemezetlensége. — A diszpécser azonnal riaszthatja — a helyzetnek megfelelően — az anyagmozgatóikat, a karbantartókat, vagy az üzemvezetőt. A készülék a gépállásokról érkező jelzéseket az előidéző okok szerint csoportosítva diagrammba is rögzíti. Hetek, hónapok múltán is pontos képet alkothatnak a vezetőik bármely munkanap történéseiről, s elejét vehetik a vitáknak, a felelősség elhárításának. Tételezzük fel pl. hogy egy esztergagép több dekádon át sorozatosan leáll. A leálláskor a munkás mindig géphibát jelez a diszpécser központnak. A sorozatos géphiba elsősorban a karbantartó hanyagságára utal, mivel azonban egy karbantartóhoz több gép tartozik, meg lehet nézni az általa javított többi gép diagrammját, visszamenően 4—5 hétre, s ha azoknál a Processograph nem jelzett sorozatosan géphibát, a karbantartó mulasztása alig valószínű. A következő feltételezés ezekután csak az lehet, hogy a munkás a hibás. Ez is kiderülhet gyorsan, ha két műszakban folyik a munka, — mert meg lehet nézni a Processograph diagrammjai között azt, hogy vajon a váltótársnál hogyan viselkedett a gép. Ha a másik műszakban — a diagramm alapján — a gép mindig rendben volt — akkor ez a feltételezés a helyes, ha azonban a váltótárs is sokat bajlódott a géppel, akkor minden bizonnyal egy harmadik következtetés az igaz: vagyishogy a gép a rossz. íme a Processograph segítségével Így elemezhető ki egy jelenség, anélkül, hogy az érdekeltekkel egyáltalán beszélni, vagy vitatkozni kellett volna. „RABOLNI” NEM LEHET A technológia betartását is figyelemmel kísérheti a berendezés. A helyes technológiai műveletnek elkészíthető az alap-diagrammja. Tegyük fel, hogy egy esztergályozási feladat öt fogásból áll: a két nagyoló fogás a diagrammon két hosszabb fekete vonalat húz, a három simító pedig három rövidebbet — a műveleti időkhöz igazodva. A fogások beállítása a vo- nalkák megszakadásából tükröződik. Ha az esztergályos, ahogy a szakemberek mondják: „rabolni akar”, vagyis a három simító fogást összevonva, egyszerre akarja elvégezni, hogy időt nyerjen — a tényleges diagrammon, az alap diagrammhoz viszonyítva lényeges változás áll be: a művelet befejezése nem 3 rövid, szaggatott vonalban tükröződik majd, hanem egyetlen hosszúban. — Az alap és a tényleges diagramm összehasonlítása tehát választ ad arra, a sokszor nehezen tisztázható kérdésre: betartották e a technológiai utasítást valamennyi munkaszakaszban: A munkások is jól járnak egy ilyen gyors, és objektív „diszpécserrel”. A Dinamó Villamosfúrógép Gyárban nem is tartja senki ellenségének. — Szívesen „megnyomják a gombot”, informálják az automatát, hiszen amióta a Processograph ellenőrzi a munkájukat, NŐTT A KERESETÜK is! Ha áll a gép, órabérüknek csak 80 százalékát kap. ják, tehát ha kevesebb a* állásidő — több a kereset. Emellett a Processograph. hogy úgy mondjam: nem sérti a Munka Törvény- könyv paragrafusait sem — nem „hajcsár”, csak precíz vezető, aki azon „fáradozik”, hogy a gyár és a munkás érdeke mindig összhangban legyen, hiszen ha áll a munka az sem a gyárnak sem a munkásnak nem jó. Jelenleg négy Processograph vár „munkaadóra” a Ganz Árammérőgyár raktárában — mindössze 4: ennyi sem kelt el eddig, holott az ipar feladatait tekintve az lenne a jó, ha valamennyi gyárunk kapuján ott lenne a tábla: — „Processographot azonnali belépésre keresünk!” G. F. KATONADOLGOK — A hadseregben is Vannak jó dolgok — erősíti Kozma Lajos, Császár Pál és Dankó Imre. S csak szemük hunyorltásán veszem észre: tréfa lesz ez a javából. — Éspedig? — Vegyük sorjába. Itt van a reggeli torna — magyarázza Kozma tizedes. — Ezen mindenkinek részt kell venni. Tudja milyen érzés hajnalok hajnalán sorakozni? Nem tudhatja. Már tudománnyá fejlődött nálunk, hogy lehet ezt elbliccelni. Jó módszer például két ágy között széthúzni a szalmazsákot, közé bújni és megkérni a havert, dobjon rá az emberre néhány pokrócot. — S ha az ügyeletes tiszt mégis észreveszi és széthúzza az ágyat? — Akkor pechje van az illetőnek és lepottyan a földre. Aztán jön a laktanyafogság. —■ Az se rossz, ha az ember bebújik a szakaszparancsnok szekrényébe, — szól Császár őr— No és az étkezéshez való sorbamállás? — Akkor szúrják ki legkönnyebben, hogy piszkos a csizma és jöhet újból a laktanyafogság — mondja Dankó tizedes. — Remélem azért nemcsak ilyen dolgokat tanultak a hadseregben? — szólok a fiúkhoz. — Szó sincs róla — ezt már Borbély Imre főhadnagy mondja. — A fiúk becsülettel helytálltak e két esztendő alatt. Nem mondom csináltak néhány stiklit, — mint általában a húszévesek. Olyanokat, mint amilyenekről már az előbb szó volt. Főleg a kezdeti hetek voltak nehezek számukra. — És most leszerelés előtt állnak? — Igen, — mondja a három fiú, szinte egyszerre. — Furcsa lesz újra a civilélet. — Most két év után jövünk arra rá, igenis szükséges egy fiatalembernek a katonaság — Dankó Imre véleménye ez. — Azon túl. hogy az embernek becsületbeli kötelessége szolgálni hazáját, fegyelmet tanul és önállóságot. Valahogyan komolyabban nézi a civiléletet is, amikor leszerel. — A fiúk ugyanis amellett, hogy sokszor megerőltető kiképzésen vettek részt, segítették a környék lakóinak munkáját is, — mondja Barta László főhadnagy. — Tavaly például megkért bennünket a csataszögi termelőszövetkezet, építsünk nekik egy kis ideiglenes hidat, az egyik csatornán. A betakarításnál e híddal jóval lerövidülne az út a földek és a központ között. A fiúk két nap alatt megépítették a hidat.— Azután segítettek más szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak csatornát építeni az öntözéshez. Szolnokon a Vosztok úti lakótelepen kiásták az új lakóépületek alapjait és segítettek az itteni óvoda környékének rendbehozatalában. Őszintén szólva egy műszaki alakulat katonáitól ez nem meglepő teljesítmény. Annál inkább sem, mivel tudom, hogy évről évre a kiképzési idő alatt is, gyakorlatképpen olyan helyeken építenek például utat, ahol annak egy község veszi hasznát, — Még most Is büszkék arra, hogy amikor a Bükk hegység egyik kis falujában, — Pusztamocsolyáson építettek utat, még a Tv-híradó- ban is szerepeltek. Dehát ez az idő elmúlt. Még két hét, aztán: — Kikapjuk az obsitot — mondja Császár Pál. — És azután ki merre? — Én Szolnokon a mezőgazda- sági gépjavítóban dolgoztam — vall magáról Dankó Imre. — Onnét vonultam be a hadsereghez. Ha leszerelek? Még nem döntöttem. Hívnak vissza a vállalathoz, de hívnak haza Tisza- földvárra, a falumba is, sofőrnek a szeszfőzdébe és hívnak a termelőszövetkezetbe is. — És a többiek? — Én visszamegyek dolgozni a régi munkahelyemre, a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgatósághoz. Gyakran meglátogattam eddig is őket és remélem, hogy visszavárnak — mondja Császár őrvezető — Én pedig a kőolajbányászokhoz kerülök — számol be Kozma tizedes. — Bevonulásom előtt az építőiparban dolgoztam, — de mindig az olajosokhoz vágytam. Most végre sikerült. — Tehát szárnyukra bocsájtják a fiúkat — fordulok a két parancsnokhoz. — Igen és közben mér várjuk az újoncokat. Már megkezdtük mi is a felkészülést fogadásukra. Ezekben a napokban pedagógiai előadásokat hallgatunk, tanulmányozzuk a korismereti sajátosságokat. Mindezt azért, hogy megkönnyítsük a fiataloknak a kezdeti napokat, heteket a honvédségnél, ahol jóval kötöttebb, fegyelmezettebb az élet, mint a civileknél, s bizony nehéz lesz nekik beleszokni. — Azért majd mi is foglalkozunk velük, — nevetnek a fiúk, s velük nevetnek a tisztek is. — Dankó tizedes közben, talán arra az első honvédségnél megtett útjára gondol, amikor szerpentinen vezetve a tehergépkocsit megtanulta: a hegyen visszafelé is visz az út. S eszébe jut a többieknek is néhány, ma már mosolygásra késztető emlék, a kiképzési időből. E három fiú rövidesen már civilruhában jár. s magában megállapítja: civilben sem esik jobban a koránkelés! Az úioneok pedig, nos ezután majd ők sóhajtoznak: nem könnyű a katonaélet. Varga Viktória
