Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-30 / 282. szám
i 1065. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nem élhetek muzsikaszó nélkül A Szigligeti Színház sikertelen produkciója A Szigligeti Színház idei két színvonalas produkciójához méltatlan vállalkozás a most műsoron lévő Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarab. Tulajdonképpen nem is beszélhetünk új bemutatóról, hiszen ezt a darabot a színház együttese nyáreieji nyírségi vendégszereplésén, Tóalmáson mutatta be és a szereposztásban történt jó- néhány változtatással ebbén az évadban már a megyében is játszotta. A tóalmási bemutató némi összehasonlítási alap is lehet a mostani produkcióval. Az akkori előadás sokkal feszesebb, összefogottabb és ha nem is nagyon jelentős, mindenesetre élvezetes produkció volt. Bár az az igazság, hogy maga a darab sem tartozik a remekművek sorába és korántsem oly maradandó alkotás, mint Móricz prózai művei — a tóalmási bemutató mégis bizonyította, hogy elfogadható módon is elő lehet adni. A mostani szolnoki bemutatója azonban egy felületesen megoldott, összecsapott előadás benyomását kelti, amely önmagát túlélve, teljesen szétesve, fáradtan agonizál estéről estére. Következetlenségére jellemző, hogy néha nem tudtuk: operettet, vígjátékot vagy bohózatot látunk a színpadon, nem beszélve olyan bántó szereposztási tévedésről, mint amilyen Kozák András Balázsa volt. A rendezők (Berényi Gábor és Laczkó Mihály) veszélyes kalandba sodorták a tehetséges fiatal színészt, akinek kivételes képességeiről A salemi boszorkányok előadásain mindenki meggyőződhetett. Csak pillanatai voltak az előadásnak, amikor felderengett, hogy ez az együttes sokkal többre hivatott és sokkalta többre is képes. Ezeket a pillanatokat elsősorban a Mina nénit alakító Hegedűs Ágnesnek, Győri Ilona Zsani nénijének és Sebestyén Éva Pepi nénijének köszönhettük. Rideg Gábor r,„,Uogy ne zelái-fiilu Gépkocsizók, rádiósok, ejtőernyősök Karcagon 4* A kunszentmártoni fmsz en*rr*ss bázlsfiz'-me augusztus óta üzeme! s a heb beli cukrászdán kívül még nyolc községet látnak el friss süteménnyel. A téli hónapokban 150 ezer forintos értékben termelnek havonta Hadi Tanács alakult a Nzoínoki járásban Piros nyakkendős pajtások vették birtokukba a napokban a megyei párt- bizottság egyik tanácstermét. Valamennyien egyenruhát öltöttek, fehér ingükön csillogott a „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetés. A szolnoki járás úttörő- csapatai a legkiválóbb pajtásokat azzal bízták meg, hogy alakítsák meg a Járási Hadi Tanácsot, amely a jövőben feladatokat ad a járás úttörőinek és gondol arra. hogy a pajtások méltóképpen ünnepeljék meg az Űttörő Szövetség megalakulásénak 20. évfordulóját. Az elnökség tagjaivá a rákóczifalvi Lipák Mihályt, a tószegi Nagy Ibolyát és a besenyszögi Pozsonyi Pistát választották meg a szolnoki iárás úttörőcsapatainak küldöttei. Egy-egy légiparádé, ejtőernyős bemutató vagy céllövőverseny után sokan úgy vélik: milyen jó az MHS sportolóinak. Megkapják a drága felszerelést, ide-oda viszik őket. A felületes szemlélő valóban így is látja. Mindaddig, amíg el nem megy a szakköri foglalkozásokra. Mert ha itt eltölt egy-két órát belátja: csak komoly tanulással, szorgalmas munkával ülhet valaki a ’ versenymotorra, a gépkocsi volánja mellé, vagy csatolhatja magára az ejtőernyőt. De beszéljenek inkább erről az „illetékesek”, a karcagi MHS-körök tagjai. A „fekete“ vasárnap A jövendő gépkocsiveze- 1 tők oktatótermében még csak négyen-öten állják körül a cserépkályhát. Hat órakor kezdődik az előadás, így azután nyugodtan beszélgetünk a két „üvegessel”. Rimaszombati Károly és Németh Mátyás a karcagi üveggyárban dolgoznak. — A motorokkal mindig szimpatizáltam — vallja Karcsi. — Jövőre bevonulok katonának. Ha sikerül, egy hét múlva meg- szerzem a gépjárművezetői jogosítványt. — Bár az üveggyárban dolgozunk, nincs szakmunkásképesítésünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Németh Mátyás. — Ha leszerelünk. lehet, hogy nem folytatjuk a szakmát, hanem elmegyünk gépkocsi- vezetőnek. Néhány nap múlva negyvenkét fiatal fog vizsgázni Karcagon gépkocsivezetésből. Az elmúlt hetekben főpróbát tartottak a KRESZ- ből. A műszaki házi vizsga sem maradt el, hiszen nemrég szemlére vitték a teherautókat, melyeket a jövendő gépkocsivezetők Véget ért a 13, országos amatőr filmjesxtivál Vasárnap véget ért a 13. Országos Amatőr Filmfesztivál. A nagy érdeklődéssel kísért seregszemlén a budapesti és vidéki filmklubok, illetve egyéni versenyzők mintegy ötven alkotását mutatták be. A játékfilmek kategóriájában az első díjat nem adták ki, a második díjat Tolnay Gábor: „A levél” és Gulyás Gyula: „Várjatok reánk”, a harmadik díjat Látogatás a gyermekkönyvtárban Egyik nap ellátogattunk a karcagi gyermekkönyvtárba. — Hány könyv között válogathatnak az olvasók? — kérdeztük a könyvtáros nénit. — Körülbelül ötezer könyvünk van. — Milyen forgalmú a könyvtár? — Nyáron 30—40. de télen 70—80 látogatónk is van naponta. Az ezermester könyvek alapján sokan játékokat készítenek, amelyekből hamarosan kiállítást rendeznek. A kicsinyek számára mesefilmeket vetítünk a télen. Főleg 10—14 éves gyerekek járnak ide, de a kisebbek is. Szívesen olvassák a meséket. A könyvtár és az iskola kapcsolatban van egymással. Ha valamire szüksége van az iskolának, a könyvtár szívesen segít. A dolgozatokhoz is gyűjthetnek anyagot a tanulók és bővíthetik tudásukat a „Mi világunk” című könyvsorozatból. Szívós Márta Farkas Adrienné dr. Németh András: „For- titudo” műve nyerte. — A dokumentumfilmek kategóriájában az első díjat dr. Bánhidi Zoltán: „Három beszélgetés”, a második díjat Szabó Lajos: „A vályog” és Révész László: „Terézvárosi búcsú” című filmje nyerte. A bábfilmek kategóriájában az első díjat Perényi Endre—Ligeti Miklós: „Az út” című filmjének ítélte a zsűri, a második díjat nem adták ld. A harmadik díjat Keller József: ..Hogy vagyÁdám?” című filmje érdemelte ki. Külön díjjal jutalmazták Hegyszegi Kiss Áron és Lorenc József: „Con alma” című filmjét. A fesztivál nagydíját és a népművelési intézet vándorserlegét Kom András és Edéiényi János középiskolai tanulók „Mi lesz” című filmjének ítélték. A filmbemutató ankéttal ért véget, amelyen Herskő János filmrendező, a zsűri elnöke méltatta a bemutatott műveket a szakemberek és amatőr-filmesekből álló közönség előtt. A vdőmagíepiiH'sdés továbbfejlesztésének biztosítékai Nagy igazság rejlik a megye termelőszövetkezeteinek abban a megállapításiban, hegy a FM-Elm- M. 33/1965. sz. utasítása mérföldkövet jelent termelőszövetkezeteink fejlődésében- Termelőszövet- kozeteink ma már általában üzemileg jól megalapozott, a nagyüzemi gazdálkodást jól ismerő, helyzetüket helyesen felmérő gazdaságok. Ennek megfelelően az idézett utasítás a vállalatok feladatává tette a növények szerződtetését a tanácsi szervek eddigi befolyásoló tevékenységének kikapcsolásával. Már eddig is az az általános megállapítás, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban azokkal a vállalatokkal és azokra a növényféleségekre kötöttek termelési .szerződést, ahol egyrészt megtalálták számításaikat, másrészt a szerződési kötelezettségek nem voltak egyoldalúak- Ezenfelül különösen a nversárü átvételénél előforduló számos vitának miként történt rendezése döntően befolyásolta a termeltető vállalat és a tsz-ek kapcsolatátA helyes és a szocialista együttműködésnek az az alapja, hogy segítsük, támogassuk a termelőszövetkezeteket. de ez az elvtársi segítségen alapuljon és célja nem a hibakeresés, hanem a termelőegység fejlődésének támogatása legyen. Az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Középmagyarországi Termelési Alközpontja, hasonlóan a többi alközponthoz, a túlzott engedékenység a fejlődést nem támogató túlzott liberalizmus nélkül ilyen elvtársi, a szocialista együttműködés követelményének megfelelő kapcsolatot alakított ki a termelőszövetkezetekkel. Ezzel magyarázható az a tény is. hogy f. évban az Országos Vetcmagtermeltető és Ellátó Vállalat szerződéses tervfeladatát már 80.6°/o-ra tel *esí- tette- ugyanakkor az elmúlt év hasonló időszakáig a szerződéses tervterületnek alig 60%-a volt leszerződtetve. Nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem hogy addig, amíg egyes vállalatok csak néhány növényre kötnek termelési szerződést. a Kózépmagyarországi Termelési Alközpontnak 27 nő. vényféleségre van tervfeladata. A Középmagyarországi Termelési Alközpont és általában az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Alközpontjai azért értek el ilyen ló eredményt a szerződéskötéseknél mert az Országos Központ és íg> a Termelési Alközpontok is számos olvan kezdeményezést, szakmai tanácsadást vezettek be. amelyek a termelőszövetkezetek számára gazdaságosnak mutatkoztak. A termelőszövetkezetek világosan látják a termeltető vállalat minden tevékenységéből a segíteni-akarást. Így pl. ebben az évben a bükkönymagvak szétválasztásának megkönnyítése érdekében ŐSZ—1,5 Szovjetunióból Importált magtisztító gépeket bocsátott a Szolnok megyei termelőszövetkezetek rendelkezésére. Ezek a gépek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket- így hosszú évek után szinte először sikerült a bükkönymagot a gabonától időben elválasztani és a termeltető vállalatnak átadni, hogy az előírt fémzárolás után a bükkönymaggal a termeltető vállalat a megnove- kedett belföldi igényeket kielégíthesse, sőt külföldi értékesítésre is átadhasson az AGRIMPEX Mezőgazdasági Vállalatnak. A termeltető vállalat és a termelőszövetkezetek között kialakult jó kapcsolat alapja az a segítség is, amit a Kö- zépmagvarországi Termeltető és Ellátó Vállalat a termelő- szövetkezeteknek a borsó zsizsiktelenítésének megkóny- nyítése érdekében adott. A Termelési Alközpont metil- bromidos eljárással közvetlenül a eséplés befejezése után igen nagymennyiségű borsóvetőmagot zsizsiktelenített és fgv hozzásegítette a borsó- vetőmagtermelő termelőegységeket a iobb minőség és agyben a nagyobb átvételi ár eléréséhez. Az Alközpont a korábbi években Is állandósította a szerződő termelő egységeket, abból a helyes alapelvből kiindulva. hogy az eredmények növelésének egyik alapvető tényeszője az. hogy a termelőszövetkezeteket ne változtassuk- Ennek megfelelően kialakította a törzsgazdasági hálózatot- Helyszínen mérte és méri fel ezeknek a termelőszövetkezeteknek vetőmag termesztéssel kapcsolatos beruházási igényeit. Javaslatait közvetlenül a megyei mezőgazdasági osztályhoz juttatja el. Az Országos Központ elképzeléseinek megfelelően tervbe vette a többéves szerződések rendszerének bevezetését hogy ezáltal a vetőmagtermesztésnek szilárdabb alapot biztosítson. Nem véletlen tehát az — hogy az őszi szerződéskötési tervet az Alközpont Ilyen kedvező ütemben teljesíti. A termelőszövetkezetek ma mát valóban tudják, hogy a vetőma ^termesztési szerződés es a szerződés megvalósítása során az Alközpont segítő tevékenysége a iól jövedelmező gazdálkodást, a jó eredményeket biztosítja számukra. Dr. V. SOrszágos VetőmaetcrmeHetö és Ellátó Vállalat készítették elő. Tegyük hozzá, hibátlanul. . Sajnos, az elméleti anyaggal egyesek hadilábon állnak, ezért nagyon drukkolnak, hogy vasárnap sikerül-e a vizsga. A beszélgetés hat órakor abbamarad. Megkezdődik a foglalkozás. Ki a mágneses táblához áll és a kis autómodelleket rakosgatva még egyszer le- játsza a fontosabb KRESZ- szabályokat, ki a különböző motortípusok keresztmetszetét ábrázoló falitábláké' tanulmányozza. Ha sikerül a vizsga, jövőre mint gépkocsivezetők vonulnak be katonának. A matematika és a fizika a mumus A rádióskor tagjai nagy lelkesedéssel kezdték meg a munkát. Két-három foglalkozás után azonban a jelentkezők egyrésze „elfelejtett” bejönni. Mi ennek az oka? — Ügy érzem nem vagyok elfogult, de az igazi rádiózás nem gyerekjáték — mondja Szűcs Sándor, a karcagi gimnázium most érettségiző tanulója. Ehhez a szakmához elengedhetetlen a matematika és a fizika ismerete. És tegyük hozzá, a kitartás is. Mert a rádióamatőrtől a rádiótávirász címig hosszú az út. Még akkor is, ha valaki édesapjától tanulja a rádiózás alapelveit. Szűcs Sanyinak komoly tervei vannak. Tisztiiskolára szeretne menni. Délutánonként lakásukon gyakran megszólal a mikrofonbúgó. Barátjaival a morse-adást gyakorolja. — Most még csak húsz- huszonötös ütemben tudunk játszani. A katonaságnál legalább 80—100-as kell. Remélem, mi is megtanuljuk mire leszerelünk. Nem félnek már a „panorámától“ — Itt vannak az ejtőernyősök is — szól közbe valaki, míg -a rádiósokkal beszélgetünk. A bátrak sportjának két képviselője, Vass István és Balajti János zavartan mosolyog. — Látszik, szívesebben kiugranának a gépből, mintsem „nyilatkozzanak” a sajtónak. Karcagon ismerkedtek meg az ejtőernyőzéssel. — Ügy látszik, a gép nélküli kiképzés nem szegte kedvüket. A szorgalmas edzésnek már gyümölcsét élvezik. — Mivel Karcagon nincs repülőgép, Szolnokra járunk ugrani. Sajnos, a gép ritkán jön le Budapestről, pedig minden nap ugranánk ha lehetne. Ez már a vérbeli ejtőernyős elégedetlensége, hiszen Vass István már harmincszor, Balajti János huszonegyszer ugrott ki a gépből. Mindketten már késleltetett nyitással is. — Most már nem félnek a „panorámától”. Amikor először ugrottak, szokatlan volt számukra a több száz méteres magasságból látni a földet Néhányan vallottak terveikről a sok közül. Beszélgetésünk visszatérő motívuma volt: „Bizony sokat kellett gyakorolni”, „elzsibbadt a lábam az első vezetés után”, „órákig gondolkoztam, hogy kellene összeszerelni”. És a mottó mindig ugyanaz — megérte. Ha bevonulnak, nem lesznek zöldfülű kiskatonák. Lehet, hogy a tizen nyolc- tizenkilenc éves fiúk örök szakmát választottak, mikor a rádiószobába először beléptek vagy először nyomták le lábukkal a gázpedált. Tóth László
