Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1985. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kísérlet, tapasztalatgyűjtés, új tantárgyak Az Országos Pedagógiai Intézet munkájáról Budapesten, a Gorkij-fa- eor egyik nagy épületében — 1962-ben — új Intéz­mény kezdte meg működé­sét: az Országos Pedagógiai Intézet. Az Országos Pedagógiai Intézet azért született meg, hogy az oktatási reform gyakorlati meg­valósítását szolgálja: kidolgozza az új tanterveket és nevelési ter­veket. irányítsa a pedagó­gusok továbbképzését, bá­báskodjék a reform-tan könyvek világrajöttén, tu­dományos kutatómunkát folytasson, s figyelemmel kísérjen minden bel- és külföldi pedagógiai újdon­ságot. érdekes kísérletet. — Nagy örömömre szol­gál, hogy az intézet mun­kájáról beszélhetek... —■ mondta Bodó László, igaz­gatóhelyettes. — A pedagó­gusok országszerte általá­ban tudnak létezésünkről, de nincsenek kellőképpen tisztában azzal, hogy mivel is foglalkozunk, s miben kérjük támogatásukat, se­gítségüket... Intézetünk tan­széki rendszerben dolgozik. Tizenhét tanszékünk van: marxizmus—leninizmus, pe­dagógiai, felnőtt-oktatási, munka-oktatási, didaktikai, alsótagozatos, 9 ezeken az alaptanszékeken kívül a szaktanszékek, amelyek fel­ölelik az iskolákban taní­tott szaktárgyak összessé­gét... Nincsen olyan hét, hogy külföldi vendég vagy vendégcsoport ne érkezne hozzánk, s valamennyien elmondják, hogy hazájuk­ban milyen nagyra értéke­lik a magyar pedagógia eredményeit Ezzel párhu­zamosan munkatársaink is járják a nagyvilágot s gyűj­tik a nálunk is hasznosít­ható tapasztalatokat Az intézetben két évvel ezelőtt készült él az álta­lános iskolai, tavaly pedig a középiskolai tanterv és utasítás. Kidolgozták már az általános iskola és a kö­zépiskola nevelési tervét. Előkészületben van az ál­talános iskolai felnőtt-okta­tás tanterve is. Ez utóbbi előrelátható megjelenési ideje a következő év. —- Bár a szakszervezettel és a minisztériummal kö­zösen gyakran rendezünk pályázatokat, s ezeken szép számban vesznek részt a pedagógusok, mégis kevés közöttünk a „párbeszédes” kapcsolat. Szeretnénk, ha minél többen elküldenék véleményüket az új tan­tervekről, nevelési tervek­ről, tankönyvekről. Sze­retnénk, ha a viták hang­ja a tanári szobák és az igazgatói irodák négy fala közül gyakrabban jutna el hozzánk is! Körülbelül úgy, ahogyan nagy és jó vissz­hangot váltott ki a közép­iskolai osztályfőnöki kézi­könyv megjelenése, vagy ahogyan tavaly a jánoshal­mi általános iskola tantes­tülete bőséges anyagot kül­dött a közösségi nevelés helyi tapasztalatairól A tanszékek munkájáról Érdemes bepillantani az egyes tanszékek munkájá­ba... A pedagógiai tanszék a közösségi nevelés proble­matikájával foglalkozik, s a nevelési tervekhez kidol­gozza a módszertant is. A didaktikai tanszék munkatársai a tanulói akti­vitást elősegítő, korszerű módszerek — nálunk is megvalósítható — útját ke­resik. A programozott ok­tatás, az egyszerűbb és bo­nyolultabb oktatógépek és vizsgáztatógépek területén végeznek felmérő és tájé­kozódó jellegű kísérleti munkát. —- M: az iskolában folyó Mbb és jobb tanulásért dol­gozunk, s azért, hogy min­den egyes diákot fel lehes­sen emelni saját teljesítmé­nyének csúcsáig! — fogal­mazta meg röviden dr. Kiss Árpád. — A progra­mozott oktatás iránt érdek­lődők száma napról napra emelkedik, de ez a helyes­lés nem mindig jár együtt a kísérletező kedvvel, vál­lalkozó szellemmel. Több segítséget várnánk ezen a téren a pedagógus-társada­lom egészétől! A magyar nyelv és iroda­lom szaktanszék irányítja a filmesztétikai oktatás or­szágszerte folyó kísérleteit. Több mint negyven osz­tályban — Budapesten, Sze­geden, Pécsett Kecskemé­ten és másutt — iskolai tananyagként ismerkednek a diákok a filmművészet ér­dekes kifejező eszközeivel, s válnak tudatos filmértő közönséggé! A filmesztéti­kái oktatás iránt óriási az érdeklődés. A gazdagon il­lusztrált tankönyvet szinte szétkapkodták! Ezeknek az óráknak szemléltető anya­gáról a Művelődésügyi Mi­nisztérium Filmfőigazgató­sága gondoskodik: részlet a görög „Elektra”, a szovjet „Szállnak a darvak”, a ma­gyar „A tizedes meg a töb­biek” és más ismert film­alkotásokból— Új tantárgy a gimnáziumban A marxizmus—leninizmus tanszék is egy új tantárgy bevezetésén fáradozik: ez a Világnézetünk alapjai. El­készült a kísérleti tankönyv, s megindult a kísérleti ok­tatás. A tanszéken elmondták: a „Világnézetünk alapjai” az oktatási reform által életrehívott tantárgy. A gimnázium IV. osztályában — heti három órában — tanítják s a tervek szerint az 1968/69-es tanévben vá­lik általánossá. Addig azon­ban még nagyon sok a ten­nivaló, hiszen ez a tan­tárgy még teljesen járat­lan út előtt áll. Űj mód­szereket kíván a megköve­sedett régi helyett... ön­állóságot igényel: tanártól és diáktól egyaránt. •• Alap­ja: az egészséges és elem­ző vita... Kötődnie kell a hagyományos iskolai tan­tárgyakhoz és a napi élet aktualitásaihoz... Üj osztá­lyozási normát kíván... Az óra középpontjában nem az anyagot leadó pedagógus, hanem a problémákat vita­tó, feladatokkal birkózó osz­tály közössége áll, amelyet a tanár nem csupán tanít, hanem szervez, ösztönöz, irányít, segít és bírál is— Az Országos Pedagógiai Intézetre most új feladatok várnak. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakának na­pirendjén az oktatási re­formtörvény továbbfejlesz­tésével kapcsolatos problé­mák szerepeltek. Az új fel­adatok gyakorlati megvaló­sításán az Országos Peda­gógia Intézet tanszékei Is munkálkodnak majd. Megalakult a TIT Szolnok megyei szervezetének hadtudományi szakosztálya (Tudósítónktól) Csütörtökön este a TIT- klub ruhatárában a „civil” kabátok helyét katonai kö­penyek foglalták el, tulaj­donosaik egy új szakosztály megalakítására érkeztek. Néphadseregünk tisztjeit — a megyében lévő ala­kulatok képviselőit — dr. Schlammadinger József, a TIT megyei elnöke köszön­tötte. Ezután „A honvédel­mi ismeretterjesztés tartal­ma, módszerei és szervezeti kérdései” címmel Nagy Gá­bor ezredes, a TIT Orszá­gos Hadtudományi Választ­mányának titkára ismertet­te az új szakosztály fel­adatait: „A honvédelmi nevelés, a szocialista nevelés, ezen be­lül is elsősorban a szocia­lista erkölcsi és világnézeti nevelés szerves része, mely­nek egész társadalmunkra ki kell terjednie. A honvédelmi ismeretter­jesztés megnövekedett fel­adatai tették szükségessé tehát a TIT hadtudományi. szakosztályának létrehozá­sát. A szakosztály megalaku­lása után közvetlenül meg­kezdte működését. A me­gyéből beérkezett igények alapján már Tiszavárkony- ban megtartották első elő­adásukat Háború hadüze­net nélkül címmel. Szolno­kon a kertészeti vállalat­nál december 1-én, decem­ber 14-én pedig Ujszászon tartanak előadásokat. A szocialista nemzeti egység és a munkás­tály 4 szocialista nemzeti egység értelmezése körül sok még a fél­reértés, s nem ritka a fél­remagyarázás. A vitatottak közül két kérdést kívánok kiragadni: a szocialista nemzeti egység és az osz­tályharc, illetve a szocialis­ta nemzeti egység és a ve­zető erő kapcsolatát Vannak, akik az osztály­harc napjainkban való „ei- csendesedéséről”, „elhalásá­ról” beszélnek. Az osztály- harcnak olyan éles, „lát­ványos” megnyilvánulásai, mint 1945—53 között vagy akár az ellenforradalmat követően, valóban nem ta­pasztalhatók. Ma — mond­ják e hibás nézet vallói — csak akkor van szükség osz­tályharcra, ha az ellenség támad. A másik álláspontot val­lók azt panaszolják, hogy a szocialista nemzeti egység politikája voltaképpen az osztályharc kiiktatását je­lenti a munkásosztály poli­tikai fegyvertárából. Ami mindkét nézetben közös, az annak meg nem értése, hogy a történelmi fejlődéssel az osztályharc tartalmi vonatkozásokban — feladataiban — is, de főleg területét és formáit tekintve változik. Súlyos politikai hibák származ­hatnak abból, ha nem Is­merjük fel idejében: azosz- tályharcnak mikor, milyen formáiét kell alkalmaz­nunk. A szocializmus teljes fel­építéséért végzett tevékeny­ség: harc. Mi ellen? A gaz­daság területén: a kapita­lizmusból ránkmaradt mód­szerek, a kispolgári szűklá- tókörúség, „üzemi soviniz­mus”, az egyéni előnyök hajszolása, a közösségi szempontok háttérbe szorí­tása ellen. A kapitalizmust véglegesen legyőzni csak a kifejlett szocialista terme­lő- és társadalmi viszonyok talaján lehet. Igaz, ez a harc nem személyek, s nem egy konkrét osztály tag­jai ellen irányul, hanem a múltból ittmaradt — és sajnos, a szocializmus ta­laján is vadhajtásként új­ból felbukkanó — vissza­húzó tulajdonságok éllen. (Csak bonyolítja a dolgot, hogy néha olyanoknál is megtalálhatók e tulajdon­ságok, akik magukat a szo­cializmus híveinek érzik.) Az említettek érzékeltetik, milyen szövevényes ez; bel­ső tartalmát tekintve még­sem nevezhető másnak, Pénteken este mutatták be a szolnoki Szigligeti Színházban a Nyírségben és a megyében már játszott Nem élhetek rom’s’kasző né't ül címíi Móricz darabot. Képünkön az előadás két fős?"repítije: — A-'takázv Margit — Pólika és Kozák András — Balázs a harmadik felvonás egyik jelenetében mint az osztályharc új for­májának. m világosabban szétvá­V laszthatók a frontok az ideológia terén. Közgondolkodásunkban a burzsoá ideológiának még számottevő maradványai lelhetők fel. Csak példaként említjük a két társadalmi rendszer erőviszonyainak bi­zonytalan megítélését, a na­cionalizmust, a klerikaliz- mus felbukkanását, a szel­lemi életünkben olykor ta­pasztalható behódolást a burzsoá kultúra előtt, az egoizmust és más hasonló, ismert jelenségeket. Mind­ezek éreztetik hatásukat a társadalom arculatán, s lé­tük igazolja az ideológiai harc szükségességét. Az el­lenük való — valóban nem könnyű, de szükséges fellé­pés: osztályharc. A nemzeti egység szocia­lista jellegét nem lehet másképpen biztosítani, mint a szocializmus fejlődését gátló — s fentebb csak váz­latosan említett — jelensé­gek elleni harccal: osztály­harccal. A szocialista nem­zeti egység politikája nem az osztályharc megszünte­tését, hanem annak új, for­máiban változott szakaszát jelenti. A történelem tanúsítja: minden társadalmi rend­szernek meg van a maga vezető osztálya. Ez az osz­tály az alapvető termelőerők tulajdonosa. A termelési eszközök társadalmi tulaj­donán alapuló szocialista társadalomban a munkás- osztály, szúkebben a nagy­ipari munkásság a vezető erő. Olyan osztály ez, amely a kor legmodernebb terme­lőerőivel van kapcsolatban, a termelési folyamatban megszervezett és így politi­kailag is leginkább szervez­hető, olyan osztály, amely — elég az utolsó évszáza­dokra gondolnunk — szám­szerűségében, társadalmi súlyában is folyamatosan nő s amelyet — nem utolsó sorban — semmiféle érdek­szál nem fűz a kizsákmá­nyoló társadalomhoz; Oktalanság leime ezt • vezető szerepet éppen n szocializmus építésének idő­szakában elvitatni. Vannak, akik azt mondják, hogy a munkásosztály egy része — öntudatát tekintve — nem feltétlenül alkalmas e ve­zető szerep betöltésére. A döntő az osztály objektív helyzete, mert ugyan két­ségkívül kihatott a mun­kásosztály politikai arcula­tára, hogy az utolsó két évtizedben nagy volt a „be­áramlás” a munkásosztály­ba, s a régi osztály-tudatos munkások egy része kü­lönböző irányító funkciók­ba került, de ne feledjük el, hogy az utóbb említet­tek a maguk helyén éppen a munkásosztály vezető sze­repét erősítik! £ gyesek azt is felvetik, hogy a munkásosztály vezető szerepe „elvi­leg” ellenkezik a nemzeti egység gondolatával. Az ilyet, felfogás éppen a nem­zeti egység legbelső, lé­nyegi tartalmát: szocialista jellegét szorítaná háttérbe. Mint ilyen, ellenséges ál­láspont: s a társadalmunk­ban még elég jelentős pol­gári befolyást tükrözi. — Vajon nem az értelmi­ség hivatott a társdalomve- -etésére? — mondják má­sok — a tudomány és a technika gyors fejlődésére hivatkozva. Az értelmiség nem csak a polgári társada­lomban. hanem nálunk s eredetében, összetételéber., ideológiai arculatában mér igen tarka képet mutat. Különböző osztályokból ere­dő közbülső réteg. Wright. Mills amerikai író ..Fehér- gallérosok Amerika közép­rétege” című könyvében így ír róluk: „Ha van valami,- amire törekednek, akkor ez a középút, márpedig ez el­érhetetlen, vagyis nem más, mint egy képzeletbeli tár­sadalom illuzórikus útja. Belsőleg szétforgácsoltuk, nem egységesek, külsőleg pedig hatalmasabb erőkiől függnek”. Az értelmiségnek számot­tevő szerepe volt és van a társadalmi átalakulásokban — mint valamelyik társa­dalmi osztályhoz csatlako­zott erőnek, érdekei kifeje­zőjének. Szerepe nálunk is ez. Nagyra becsüljük a munkásosztály történelmi hivatásának teljesítésében, a szocializmus építésében végzett munkájáért. Milyen érdekek is lennének azok, amelyeket az értelmiség a munkásosztály érdekeitől el­térően, esetleg azokkal szemben érvényesítene? Nyilvánvaló, hogy csak a szocializmussal ellentétes érdekek lehetnének ezek. JfJg < az, ami a vezető sze- /Wg rep kérdésében félre­értésre adhat alapot? Régebben sokan a munkás- osztály vezető szerepét ki­zárólag „káderkérdés n£k” tekintették. Természetesen ma is az arra alkalmas munkások vezető helyi« kerülnek, de a munkásosz­tály vezető szerepe nem csökken azzal, ha más osz­tály vagy réteg tagja veze­tő posztra jut, hiszen — ott a munkásosztály politi­káját érvényesíti! A ma vezető szakembe­rének elengedhetetlen jel­lemzője kell, hogy legyen a szocializmus ügyéhez va­ló hűség. „Nem arról van szó, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség helyeit követeljük a szakismeretet* hanem arról, hogy a szocia­lizmus ügyéhez való hűség és feltétlen odaadás eUő követelménye mellett nö­vekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhe­tetlen követelmény: a hoz­záértés, a szükséges isme­retek megkövetelése” — mondotta Kádár János a párt Vili. kongresszusán. A munkásosztály vezető sze­repe tehát ma új módon érvényesül. Fő vonalakban ugyan­ezek érvényesek a mun­kásosztály forradalmi párt­jára is. Az egyes társadal­mi osztályok szerepe — akár kapitalista, akár szo­cialista társadalomban — általában az osztály veze­tő csoportjának tevékenysé­gében fejeződik ki. Ez a vezető csoport — a politi­kai párt. ja»em véletlen tehát, /V hogy a szocialista nemzeti egység kap­csán ellenfeleink a páirt vezető szerepét támadják a „nemzeti egység”, a „szö­vetségi politika” jelszavait használva spanyolfalként. Sokan az eddigi „mellő­zöttség” jogán követelték a pártonkívüliek vezető pozí­cióba helyezését. Itt ismét a nemzeti egység szocialista jellegének érvényesítéséből van szó: a politikai hűség — főkövetel ményl A szocializmus építése egyre újabb, s egyre bonyo­lultabb feladatokat teremt. Milyen más erő lenne al­kalmas e nehéz, tudomá­nyos felkészültséget, egyön­tetű szemléletet és józan előrelátás: követelő felada­tok megoldásának irányítá­sára, mint a munkásosz+ály forradalmi pártja? A munkásosztály és él­csapata, a párt tehát a szo­cialista nemzeti egység megteremtésének döntő té­nyezője. ‘ szövetségeseivel, a társadalom más rétegei­vel összefogva ennek az egységnek követke-r,*«) megvalósítója. Farkas Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom