Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

Világ proletárjai* egyesüljelek! SZOLNOK MEGYEI IA HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É5 A MEGYEI TAH AC5 LAPJA XVL évfolyam, 281. szám. AffCZ • 80 fsllÓr 1965. november 28., vasárnap- A. •• s Wf 9i Ami a mindennél is több Jöttek és jönnek: Chev­roleten, vagy Volkswage­nen, s mesélnek, mennek ide, oda, látni, hallani, in­ni magukba a hazai színe­ket, szavakat, vagy éppen mondani, mesélni, bizony­gatni; jó... igen nagyon jó ne­kik. Legtöbbjük futott, mert megijedt, vagy mert vonzotta az álom, a kocsi, a pénz, a sok pénz, amiért mindent megvehet. Nap nap után, évről évre; és sokuk mór a napokat számolta, mikor indulhat, jöhet haza. És vannak, akik már nem ha­zajönnek, csak ide, s a sza­vakat is ehhez mérik. Me­sélnek: kocsiról, villáról, jó állásról. A Lehetőségről, igen így, nagybetűvel, s mégis szorongva, fájva új­ra és újra arra gondolnak, ami megfogalmazhatatlan, s ami már nem az övék. Mi ez? A napfény a Mar­gitsziget lombjai között, a táj a suhanó vonat ablaká­ból, fekete kendős paraszt- néni a váróterem kopott padján ülve, ismerős arcok az utcán, s ismeretlenek a villamoson; minden, ami a hazát jelenti. És ez az, amit megvenni pénzért — bár­mennyi pénzért is — nem lehet „Mindent” — kocsit lakást, jachtot amit akarsz — igen, de ezt? Botor dolog lenne azt mondani, hogy valamikor világnak futott hazánkfiai közül sokan nem csinálták meg a — sokat emlegetett szerencséjüket Anyagi ja­vak bővebb forrásához tart­ják a tenyerüket Ami itt­hon sokaknak évekig való gyűjtögetés eredményeként jut, az ott már régen az övék. Mégis — ez minden? Persze, vannak, nem is ke­vesen, akik meg is toldják ezzel-azzal azt, amijük van. A három szobából öt vagy hat lesz, a pici tejivó- ból hatalmas bisztró, a csöppnyi tervezőirodában való gömyedésből busásan fizetett tudományos kutató­munka; de üsse kő, dicse­kedjenek. Nem irigylem Nem nekem dicsekednek, nem azt akarják, hogy en­gem egyen a sárga irigység; görcsösen, sokszor már két­ségbeesetten — önmagukat Igazolják. Hogy jól jártak. Iiogv nem tették rosszul, tiAcrv érdemes volt... Idéz­zek hideg — rideg statisz- 'U-íkból. tanulmányokból, könyvekből? Robert Lam- nan az amerikai szenátus­nak készített jelentésében írja: „Az amerikai fia­talok jelentős része az örök­lött szegénység állapotában indul neki az életnek...” ök Is tudják, hogy Eldorádó- ban sem megy jól minden­kinek. És hogy küzdeni, könyökölni, alázkodni, — ügyeskedni kell. Taposni, ha úgy hozza a sors, s nyel­ni, ha a íőnöjf reggeli mér­gét kiadva, aj\ót mutat, tu­domásul venni, hogy a mo­sogatógépkezelő órabére 00 cent, ha férfi, és 55, ha — nő... Az amerikai szenátus Irattárában két éve poro­sodik egy hivatalos vizsgá­ld bizottság készítette Je­lentés, amely e szavakkal kezdődik: „Az öregeknek legalább a fele — körülbe­lül nyilcmillió ember — nem engedheti meg magá­nak, hogy tisztességesen lakjék, rendesen táplálkoz­zék, megfelelő orvosi meg­előző és gyógykezelésben részesüljön...” öregség? — Messze van. Akkorra majd gyűjt, szerez, ő nem jut erre a sorsra! Ha gyűjt, ha szerez, ha nem jut erre a sorsra. Sok abban az élet­ben a — ha. A kétség, a bizonytalan­ság. A részletet fizetni kell, tehát hallgass. Ne figyelj a másikra, ne állj mellé, ha kiteszik a szűrét, mert ár­tasz magadnak vele. — Tedd, amit parancsolnak. Igen, mindene megvan: pénze, kocsija, szép lakása, s mégis — valami otthon maradt. Ezért' jön újra és újra haza, hátha magával viheti, s csak amikor visz- szatér, akkor döbben rá — ismét nélküle maradt. Van­nak, kevesen, akik pénzre váltották át az érzelmeket: csörgő apró lett a hazai, lombját hullató erdő, pa­pírpénz a műszak utáni korsó sör a barátokkal, s bankbetét a föld, a gond, az öröm ami sajátságos, sehol fel nem idézhető, mert egyetlen helyhez, egyetlen néphez kötött, mert — magyar. Vannak — mondom — ilyenek. És vannak — so­kan — akik önmagukat keresve jönnek haza. Már túljutottak a pénz bűvöle­tén, ami az első években elkapta őket; mór tudják, nem ez a minden. Magu­kat keresik: a régi sétát valakivel, a régi gyárkaput, a hulló vakolatú portásfül­kével: az utcáról felfütyüló barátot... — Igen, őt, aki arról beszélt, Pityu műve­zető lett, Jancsi meg tech­nikumba jár — a mama palacsintájának izét, a Váci útra kiforduló villamost, a falu mellett futó patak vi­zének csillogását, madár­dalt, hajnalok tehénbőgésé­nek, malacvisításnak hét köznapi, de odakínn annyi­ra hiányzó muzsikáját. Hallgatjuk, hallgatom őket; bólogatunk, persze, persze, mondjuk, talán iri­gyelnénk is mindazt, amit a magukénak mondhatnak anyagiakban, ha nem tud­nánk — de tudjuk, meny­nyire tudjuk! — mit kell fizetniök érte. Te megcsi­náltad a szerencsédet, nem? Felkapja a szóra a fejét, de már visszagyűri a ki­bukni készülő szót, mert napokig kellene mesélnie, mondania, hogy nem, hogy miért nem. Hogy a sze­rencse és a boldogság nem egy gyökérről ered, hogy a pénz nem szül elégedett­séget, hogy jó kocsi a Fiat, az Opel, s mégis, egy tö­mött villamos kedvesebb lehet. Hallgat. Talán azt szá­molja, mit hagyjon el, hol takarékoskodjék, mert ak­kor jövőre megint haza­jöhet... H O. Teljesítette éves export­termelési tervét a Tisza Cipőgyár (Tudósítónktól) A martfűi Tisza Cipőgyár termelésének jelentős ré­sze évek óta külföldi ve­vőkhöz kerül. A gyár 1965- ben a világ 39 államába exportált. Ebben az esztendőben két és fél millió pár lábbelit rendelt a vállalattól a kül­kereskedelem. — A gyár futószalagjain november 24-én már a 2 555 000 cipő is elkészült, s ezzel a vál­lalat e napon eleget tett éves eredeti exportterme­lési tervének. A hátralévő időben az év közben érkezett újabb ex­port megrendeléseknek tesznek eleget és december 31-ig így még 370 ezer pár lábbelit készítenek. Az exportcikkek között a fő helyet — és jövedel­met — a mintegy 1,4 mil­lió pár bőrcipő jelenti, de jelentős a torna- és egyéb sportcipő, valamint a gu­micsizma jó minőségű és gazdag választékú terme­lése is. Lengyel orvo»Siüldft<t*éo megyénkben Pénteken a Szolnok me­gyei KÖJÁL meghívására Mgr. Henrik Kocsnorov- szky, a Lengyel Népköztár­saság egészségügyi minisz­tériuma osztályvezetőjével az élén öttagú lengyel or­vosküldöttség ’ kezett Szol­nok megyébe. A lengyel vendégek " magyarországi tartózkodásuk ' során főleg munkaegészségügyi, élel­mezéshigiéniai, s a falusi lakosság ivóvíz ellátási helyzetéről szándékoztak tapasztalatokat gyűjteni. A látogatás első napján szolnoki ipari üzemekben és közintézményekben — iskolákban, óvodákban, böl­csődékben — járt a dele­gáció. Útjukat szombaton vidéken folytatták, s elő­ször a koradélelőtti órákban a Tisza Cipőgyárat keres­ték fel. A vendégek kérdéseket tettek fel a futószalagon dolgozók egészségügyi hely­zetéről, az üzemi orvosok munkájáról, s az üzemi szociális létesítményekről. A tájékoztatást adó dr. Zentay Márton üzemi fő­orvos és Mihovits József igazgatási főosztályvezető az eszmesere után gyárlá­togatásra kísérte a vendé­geket, akik megtekintettek egy cipőgyári műhelyt, öl­tözőket, mosdókat, valamint az üzemorvosi rendelő fel­szerelését. A lengyel orvosküldöttség Martfűről Cserkeszöl lőre, majd Tlszaugra látogatott, és szombaton az esti órák­ban vett búcsút vendég­látóitól. NÉZŐK Kéttsav, szuperfoszfát kriolit és porfesték <f\§ár Ötéves a KISZ védnöksége a T<PM lelett (Tudósítónktól.) öt esztendővel ezelőtt így határozott a KISZ Szolnok megyében: védnökséget vál­lal hazánk egyik legna-. gyobb szocialista létesítmé­nye, az épülő Tiszamenti Vegyiművek felett. Tizen­héttagú vegyipari operatív bizottság alakult, amely azóta segíti a beruházások határidejének betartását. Állandó kapcsolatot tart fenn az építő vállalatokkal, u berendezéseket gyértó és a helyi szereléseket végző üzemekkel. — Fél évtized alatt több mint 160 szocialista szerző­déit kötöttünk a védnök­ség keretében — tájékozta­tott Szívós Antal, a vegyi­művek KISZ bizottságának titkára. — Az új gyáraink építésében többek között olyan üzemek vesznek részt, mint a Ganz-MÁVAG, a budapesti Hajtóműgyár, az Egyesült Villamossági Gép­gyár, a Láng Gépgyár és a Diósgyőri Gépgyár. A fenti üzemek KISZ bizottságai­val rendszeresen kooperá­ciós tárgyalásokat tartunk, egyeztetjük terveinket, hogy a vegyiművek részére ké­szülő különböző gépi oe- rendezések határidőre el­jussanak hozzánk. — Milyen jelentősebb eredményt értek el az el­múlt években? — Új gyáraink olyan te­rületen épülnek, amelyeken korábban mezőgazdasági termelés folyt. A fiatalok segítségével tereprendezést végeztünk, biztosítottuk az építőipari vállalatnak a fel­vonulási területet. Jelentő­sebb eredményt azonban a gépi beruházásoknál és a szereléseknél : értünk ei. Többek között a Láng Gép­gyár kiszistái egy évvel a határidő előtt leszállították a vegyiművek erőművéhez szükséges négy és fél me­gawattos gőzturbinát. A Diósgyőri Gépgyár KISZ bi­zottságához fordult a ve­gyiművek KISZ bizottsága akkor is, amikor ideiglenes tervek szerint történt gép- rendélés következtében a szolnokiak egy szivattyúval kevesebbet rendeltek az új kriolit ütemhez. — A gépgyári kiszisták rendkívül rövid időre vál­lalták a második szivattyú elkészítését és a megrende­lés elküldése után egy hó­nappal, -ez év májusában már le is gyártották. Ez is bizonyítja, hogy az elmúlt öt év alatt milyen jó kap­csolatot sikerült kialakítani n . vegyiművek fejlesztésé- I?. n érdekelt vállalatokkal. — Legújabban az új szu- perpfoszíát gyár zavartalan Harminckilenc ifjúsági építőtábor nyílik A KISZ Központi BÍ2;ott- (Ságnál elkészítették az ön- ' kéntes nyári ifjúsági építő­táborok jövő évi program­ját. A tervezet szerint 1966- ban 32 központi és hét egyetemi tábor nyílik majd hazánkban, s azt várják, hogy 28140 középiskolás és egyetemista népesíti be eze­ket. A mezőgazdaság, az építőipar és a konzervipar ennél több ifjú társadalmi munkást is szívesen látna, de az elhelyezési lehetősé­gek korlátái miatt nem tudják teljesíteni a kéré­seket. A tervek szerint jövőre legalább 2.5' millió órát dolgoznak a fiatalok a kü­lönböző feladatok megoldá­sán. Az önkéntesek június 26-tól — a kapunyitástól — augusztus 20-ig — kapu­zárásig — négy csoportban két-két hetet töltenek a táborokban. Jövőre csaknem 15 000 fiatal már nem sá­torvárosokban, hanem ál­landó jellegű épületekben talál majd otthonra; a kö­vetkező hónapokban 4800 táborlakó elhelyezésére te­remtik meg a teltételeket üzemeltetésének biztosításá­hoz kaptunk nagy felada­tot. Két egyenként tízton­nás markolódaru beszerelé­sét kell határidőre biztosí­tani. A megbízás után nyomban felvettük a kap­csolatot az érdekelt gyárak­kal és az egyik daru már október 10-én munkába állt. December közepére elkészül a másik is — mondotta a KISZ-titkár. Az elmúlt fél évtized alatt gyors ütemben bővült a Tiszamenti Vegyiműveit. A határidők lerövidítésében a műszaki és gazdasági ve­zetés mellett jelentős érde­meket szerzett a KISZ szervezet, amelyért a ne­hézipari miniszter és a KISZ Központi Bizottsága dicséretben részesítette. Te­vékenyen hozzájárultak az évi 120 ezer tonna és az évi 100 ezer tonna kapaci­tású kénsavgyár, valamint az erőmű megépítéséhez is. A következő években újabb nagy feladatok vár­nak a szocialista védnök­séget vállalt kiszesekre. Már megkezdte a próba- üzemelést a kibővített szn- perfoszfátgyár, amelynek segítségével a lövő évtől kezdve 400 ezer tonnára növekszik a vegyiművek szuperfoszfát termelése. Be­fejezéshez közeledik a krio- lit üzem építése és készül a porfestékgyár. A KISZ Vegyipari Operatív Bizott­sága már felmérte, hogy a porfestékgyárhoz 500 kü­lönböző gépi berendezésre van szükség. Pontosan egyeztetik, hogy mPven fel­adat jut az üzemmel könne, ráló gyárakra Közös Trt«:z. tanácskozáson rövidesen megegyeznek a gyártási a szállítási határidőkben. A KISZ Szolnok megyei Bizottsága évenként hat­ezer forint iutalmat ad azoknak a KISZ bizottsá­goknak. amelyek munká­jukkal eredményesen segí­tették hazánk nagy vegy­ipar! létesítményének fej­lődését. A jutalmakat ta­valy Budapesten osztották ki, januárban pedig Szol­nokon kerül erre sor. e. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom