Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

1965j november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n Amíg kigyullad a reflektor Cirkusz. Varázsos szó. Felelevenedik gyermekko­runk sok izgalmas pillana­ta, látjuk a repülő légtor­nászt, a porondon lélegzet­fojtott csend- A szemek ke­rekre tágulnak. Aztán biz­tosan csattan a csuklón a kéz. Felzúg a taps. Tust húz a zenekar. Siker! Cirkusz! Artista- élet! Mi van emögött? Leb- bentsük egy pillanatra fél­re a cirkuszsátor ponyva­UJ TAKTIKA ját, a sikerhozta függönyt és figyeljünk! Reggel van. Trikóban so­rakoznak az Artista Iskola növendékei- Kézenállással kezdődik a munka. Ez alapja minden akrobatiká­nak Bemelegítés. A szimpla szaltókat már könnyen ugorják. Az egyik kislány spárgázik a gyűrűn. Repül­nek a buzogányok- Egy­szerre öt. Fel magasra, hogy aztán példás rendben a gyakorló kezébe hulljanak vissza. Az 5 Luxor zsong­lőrcsoport tagjai az idén végeznek. Próbafellépésü­kön, a Fővárosi Nagycir­kuszban már megismerhet­te őket a közönség. Naponta. 8 éven keresz­tül végzik fáradhatatlanul a legnehezebb gyakorlato­kat- Érdekes lenne egyszer utánaszámolni, hányszor próbáltak egy-egy fogást, amíg tökéletessé válik. Bi­zonyára csillagászati szá­mokat kapnánk. — Mindennek az alapja a gyakorlás — mondja Pén­tek József tanár. Kedves, mosolygós arcát ismeri or­szág-világ, hisz ő a híres Kelly bohóc. — A zsong­lőrökkel foglalkozom- A különféle szereket nemcsak megszokni. megszeretni kell, hanem — érezni is. Az Artista Iskolának csu­pa híres tanára van- Kivá­ló karmesterek, egykori ne­ves táncosok. Pataki Fe­renc, a Londoni Olimpia aranyérmes tornásza az ak­robatikus csoport vezetője. Maga is aktív artista, a Pataki-trió egyik tagja, szaltóit meg is csodálják a növendékek. Újra és újra ugranak, ö pedig magya­ráz, korrigál­Más rendszerű itt a kén- zés, mint a többi iskolá­ban. Egy időben több kor­osztály is dolgozik egy cso­portban. Ahogy feltűnnek a tehetségek, úgy alakul ki egy-egy speciális művész- csoport. Már a felvételnél is két fő szempontot vesz­nek figyelembe. Milyen szá­mokban mutatkozik „ke­reslet az artistapiacon” és milyen hajlammal rendel­keznek a jelöltek- A ma­gyar artisták tekintélye sok évtizedes. Az iskola növen­dékei — s ezt többéves ta­pasztalat igazolja — rövid szakmai gyakorlat után el­érik a világszínvonalat. Nem véletlen tehát, hogy szinte a világ valamennyi nagy cirkuszának keresett szereplői a magyar artis­ták. Egy órára fáradtak a nö­vendékek. Lezuhanyoznak, átöltöznek, a aztán ebédel­nek. Kevés idő marad, mert kettőtől ők is „rendes” is­kolások lesznek. Ki-ki beül az iskolapadba, általánosba, vagy gimnáziumba Az érettségi kötelező- Aztán következik a felső művész- képzés. Hol van már az öu- képzett, tanulatlan artista? Az iskola 15 éve neveli a legkiválóbb cirkuszművé­szeket. Boross Imre, az egy­kori neves tornász vezeté­sével jelenleg 55 gyerek ta­nul az iskolában. Legtöbb­jük régi artistadinasztia le­származottja, tornászgye.ek, vagy e pálya szerelmese. Mert abban valamennyien megegyeznek, hogy a világ legszebb hivatása az artis­tamunka. Az igazgató a fiá­ból is artistát nevelt, még­hozzá a cirkusz legklasszi­kusabb „műfajában”: lég­tornász lett- A repülőtrapé­zon most éppen Tokio kö­zönségét kápráztatja el. Este 6 óra, mire kijönnek az iskolából. Várja őket a másnapi lecke. Néha a késő éjszakai órákba nyúlik a készülés, a tanulás. A jó könyv szeretete náluk álta­lános. Másnap reggel mégis valamennyien frissek, és minden nap új izgalommal kezdik a napot- Kemény munka, nehéz élet. Előkészület az igazira. A reflektorfényes cirkuszi világba. Este fellépés, éjjel utazás, s másnap újra fel­lépés. Biztos kézzel, biztos aggyal, hisz legtöbbször nemcsak saját magukért felelősek. Nehéz iskolát jár­nak. Szigorú önmegtartóz­tató esztendőket élnek, amíg a cirkusz porondján rájuk vetíti fénykévéjét a reflektor, s a tenyerek ösz- szeverődésé az ő sikerüket hirdetheti. Divatossá vált nyugaton a „fellazítás” kifejezés a szocialista országokhoz fű­ződő újfajta viszony meg­jelölésére, egyaránt beszél­nek róla tekintélyes ál­lamférfiak és a bulvárla­pok cikkírói, gondos tanul­mányok mérlegelik alkal­mazásának formáit, eszkö­zeit, lehetőségeit. Azt la­tolgatják, miként lehetne. a legeredményesebben fellazí­tani országainkban a szo­cialista társadalmi rendet, s ily módon elérni a szo­cializmus „felbomlasztását”, a tőkés viszonyok vissza­állítását „Hírftícré** milyen célból? Johnson elnök egy tavaly májusi beszédében meghir­dette a Kelet-Európa . irá­nyába történő „híd verés” politikáját. E politika célja — fejtegette az elnök —, nogy „közelebb hozza a ke­let-európai országokat Nyu­gathoz, megismertesse ve­lük a nyugati civilizáció eszméit”. Johnson elnök nem fukarkodott e beszé­dében a „békés” és „hu­mánus” mondatokkal. Ám a New-York Héráid Tribü­né a beszédet követő szer­kesztőségi kommentárjában azonnal megírta: a hídve- rés politikájának meghirde­tése azért vált szükségessé, „mert a Nyugat belátta, hogy fegyveres erővel nem érheti el Kelet-Európa fel­szabadítását”. Az új törekvés tehát vol­taképpen nem más, mint az Acheson—Dulles féle „fel- szabadítási” politika foly­tatása — más eszközökkel. Az új taktika voltakép­pen annak a felismerésnek a szülötte, hogy az erővi­szonyok megváltoztak, az Egyesült Államok nem ren­delkezik elegendő erővel az európai szocialista országok elleni átfogó katonai akció­hoz, a kapitalizmus fegy­veres visszaállításához. Ma már hatvan különféle „tu­dományos” intézet kutatja az Egyesült Államokban, hogy — az „Élvonalbeli amerikai stratégia” című könyv szerzőinek szavai­val élve — milyen módon lehetne „lélektani veresé­geket” mérni az „ellenségre, saját szférájában”. íme a hídverés és a kap­csolatok fejlesztésének tényleges célja: a kapita­lista restauráció feltételei­nek megteremtése, a szo­cialista rendszer fokozatos fellazítása az „ideológiai behatolás” eszközeivel. Eb­be a módszerbe vetik most elsősorban reményeiket a tőkés világ uralkodó körei. S hozzátehetjük: nem sajnálják tőle sem a pénzt, sem a másféle eszközöket. Az amerikaiak külföldi pro­pagandáját szervező és irá­nyító XTSIA például évente 150—160 millió dollárral gazdálkodhat. Ez a tájé­koztató szolgálat több mint tízezer embert foglalkoztat, mintegy nyolcvan-száz új­sággal és sajtószervvel ren­delkezik, s a világ mintegy száz államában működnek kirendeltségei. A legna­gyobb erőfeszítéseket azon­ban azoknak az államok­nak az irányában folytatja, ahol nem tevékenykedhet szabadon, vagyis a szocia­lista országok irányában. fjépéuről— lépésre Az új irányvonalnak megfelelően a szocialista országok lakóinak szánt propagandában, a külföldi rádiók adásaiban szakítot- tag a vulgaris és primitív antikommunizmussal, a vad szitkozódásokkal, minden intézkedésünk és lépésünk válogatás nélküli ócsárolá- sával. Nemcsak az „objek­tivitás” látszatára korábban is ügyelő rádióadók, hanem még a Szabad Európa is olykor „elismeréssel” szói kormányunk egyik-másik lépéséről, a népi demokra­tikus rendszer valamilyen vívmányáról. Kedvelt módszerük, hosy a szocialista országok éle­tében végbemenő folyama­tokat eltorzítottan értel­mezzék és magyarázzák. A gazdasági ösztönzés foko­zására, az áru- és pénzvi- szonyok fennállásából adó­dó lehetőségek jobb hasz­nosítására irányuló lépése­ket például a burzsoá sajtó és rádió előszeretettel kom­mentálja úgy, hogy „a szo­cialista országokban a tő­kés gazdálkodás módszereit kezdik alkalmazni”, „köze­lednek a kapitalizmushoz”. Ezzel párhuzamosan min­den módon reklámozzák a nyugati életformát, nem utolsósorban arra építve, hogy a tőkés országokba látogató turistákat elvakít­ja a kirakatok csillogása. Hasonlóképpen magyaráz­zák félre a szocialista de­mokratizmus elmélyítésére tett intézkedéseket. Elősze­retettel emlegetik a „libe­ralizálódást”, s igyekeznek nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a szocia­lista demokrácia valamiféle formátlan kispolgári libe­ralizmussá híguljon. Még nagyobb reményeket fűznek ahhoz, hogy sikerül ellen­téteket szítaniuk a szocia­lista országok között, s ezért igyekeznek terjeszte­ni a nacionalista szemléle­tet. A fentebb idézett be­szédében Johnson is utalt rá, hogy a hídverési poli­tika lehetővé kell, hogy te­gye Kelet-Európábán a „nemzeti büszkeség hatal­mas erejének szabadabb játékát”. Kudarcra ítélt törekvések Átgondolt és nagyszabá­sú politikai manőverekkel állunk tehat szemben, amelynek veszélyességét hiba lenne lebecsülni. An­nál is inkább fel kell ké­szülni az ideológiai beha­tolási törekvések elleni küzdelemre, mert a mai nemzetközi viszonyok egyik sajátos dialektikus vonása, hogy a szocialista és béke- szerető erők sikerei önma­gukban még nem szüntetik meg a burzsoá ideológia terjesztésének lehetőségeit. Minél inkább sikerül ugyanis rákényszerítenünk az imperialista hatalmakra a békés egymás mellett élés elvének és gyakorlatá­nak elfogadását, minél szé­lesebbé válnak a gazda­sági, kulturális és személyi kapcsolatok, annál több csatornán keresztül juttat­hatják el hozzánk bomlási, tó eszméiket. Bármennyire is igyekszik „korszerűsíteni” ideológiai fegyvertárát a nemzetközi burzsoázia, valójában nem tud vonzó eszméket felmu­tatni, nincs olyan ideoló­giája, amelyet hatásosan szembe tudna állítani • megújult marxizmus—leni- nízmussal. S noha igaz, hogy a szocialista országok életében még sokféle ne­hézség és hiányosság talál­ható, nem kevésbé igaz az is, hogy ezek leküzdése és megoldása csakis a szocia­lista ideológia útmutatásai alapján lehetséges. És ami­lyen mértékben haladunk előre a szocializmus építé­sében, olyan mértékben igazolódnak be ismételten a mi eszméink, s semmi­sülnek meg újra ás újra a burzsoá propaganda, az imperializmus bomlasztó mesterkedései. Minél ered­ményesebben küzdünk a múlt eszmei öröksége el­len, annál ingatagabbá tesszük azt a talajt, amely­re a „fellazitók” építeni szándékoznak. Gyenes László Irta, fényképezte: Regős István Ezt csinálják utánuk. Világoskék zászló, fehér galambbal, olaj ággal A föld is és a közösség is hálás, megélhetést ad, visszafizeti a bizal­mai, támaszt, reményt és örömöket szolgál a keserűség napjaiban... Ezerkilemcszázötvc nkettő telén Do­rogi lAszlóné belépett az öcsödi Sza­badság Termelőszövetkezetbe. Nehéz esztendők jártak akkor, ha sokat fizetett a föld, ha keveset, nem igen maradt a padláson belőle semmi. Kilenc holddal bajlódtak, kölcsön­kért igával, adó nyomorította őket. Dorogi László akkor megvált a föld­től, a falutól, felcsapott bányásznak. Az asszony meg kérte felvételét a közös gazdaságba. — Növénytermesztésben dolgoz­tam, nyáron már munkacsapata ezeTő hittem. Feltaláltam magam, kedvel­tem a többiekkel való közös mun­kát. Később a nőbizottságba is be­választottak. Gazdasági vezetőnek Egy új élet bontakozott ki előttem, nagyobbb felelősséggel élni, segíteni egymást, jóban, rosszban bízni, tá­maszkodni a közösségre — sorolja Dorogi Lászióné. Ezerkilencszázötvenhatban mégis kilépett a szövetkezetből. Leginkább a férje akaratának engedelmeske­dett, a földet bérbe adták, s éltek kétfelé. Egyikük Pesten, másikuk Öcsödön. — Egy napon megszólított Péntek Gyuláné, a nőtanács titkára. Gyere, Jutka, zászlóavatás lesz a szövetke­zetben, várunk, örültem a hívásnak hiszen megbizonyosodtam, törődik velem a közösség, pedig egyénileg gazdálkodtam. S elmentem. Kedve­sen fogadtak. Világoskék zászló: mvattunk, fehér galambbal olajág­Szép ünnepséa volt. Én rózsa­szín szalagot kötöttem a zászlóra. Még most is megvan, megnézheti. Szép ünnep volt. Talán a legszebb az életemben. Ülünk a szövetkezet irodájában. Gyakran nyílik az ajtó, emberek jönnek-rnennek. — Kicsit szégyelltem is magam. Hűtlen lettem a kollektívához, pedig az nem felejtkezett meg rólam. De mit tehettem? Hiába hívtak az asz- szonyok vissza, engedelmeskednem kel ett a férjemnek. Az ember Pesten dolgozott az épí­tőiparban. Szombatonként megjött a munkásvonattal, vasárnap indult vissza. Mindig kedveskedett az asz- szony, a kedvenc ételeket főzte, s az öröm megpihent a lakásban. De ké­sőbb elhidegültek a hétvégi találko­zások. kifogások születtek: zsúfolt a vonat, télen a hidegben csak két­hetenként érdemes utazni. — Az átszervezés idején Beke Sándor hozta a szövetkezetiek üze­netét. Hívtak újra. S én akkor már tudtam, hogy sorsom elválaszthatat­lan a közösséglő., a szövetkezettől, attól a világoskék zászlótól, amit felavattunk. Tavasszal már dolgoz­tam, 1959 nyarán pedig a nőtanács titkárának választottak. Azóta men- szakítds nélkül ellátom e funkciói három évig a községi nőtanács tii kára is voltam. Időközben felvettek „ pártba. Tagja vagyok a szövetke­zet igazgatóságának, a vártvezetöség- nek és a megyei nőtanácsnak is. Az ember mindig aktatáskával, üő- -önddel érkezett. Tiszta, meleg ott hon várta. A kilencéves kislánya ragaszkodott hozzá kedveskedett. De Dorooi Lászl' ritkábban jött. Mentá­hoz kötötte a város. Nem jelentett már számára semmit a föld, s a csa­lád is keveset. — Egy alkalommal mutogattam neki a kertet. A ház körül földiepret ültettem, diófát is. De csuk vállát vonogatta. Később mondta, váljunk el... Nehéz időszak volt az életem­ben. Tizenhat évi házasság után sza­kítottunk. Egy harmadik miatt. Az érzelmi szálakat eltépte a távolság. A közösség akkor is segített. Bátorí­tottak, vigasztedtak, nem hagytak magamra. Nem is tudom, mi lett volna, ha nincsenek mellettem? Dorogi LAszlóné most már Tolnai Júlia, azóta is a szövetkezetben dol­gozik. Eltartja gimnazista lányát és nagyapját. Erejéből, szorgalmából tanulásra is fordít. Kijárta a hete­dik-nyolcadik osztályt, majd az egyéves szövetkezeti kettős könyve­lői tanfolyamot. Július elejétől az irodában dolgozik. — Nem könnyű harmadmagamat eltartanom. De bíiom. Sőt, emellett, ha kell, segítek másoknak is. Főleg qsszonyoknak, ha tanácsért jönnek hozzám. Fe erősséggel kell élnünk, jószándékkal és becsületesen. Hosszú utat tett meg Tolnai Júlia, amíg megtalálta helyét a társada­lomban. A közösség nélkül nem bol­dogult volna. S ez sokszorozza meg erejét, ha a szövetkezeti asszonyo­kért, az öcsödi asszonyokért tennie kell valamit. E hónap eején meg­választotta őt is a nőtanács megyei küldöttértekezlete kongresszusi kül­döttnek. Jól választottak az asszo­nyok. Sz. Lukács Imre Bemelegítésképpen ugrálnak a fiúk néhány szálúit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom