Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. október S. £ Ra .hé . tá . val a rakéta ellen A szovjet rakétatechnika új eredményei A szovjet rakétavédelml berendezés egyik hatalmas rádiólokátora, amely nagy távolságban észreveszi, kö­veti a támadó rakéta robbanófejét, majd rávezeti a* ellenrakétát. Az újabb rakétafegyve­rek, különösen a nagy ható- távolságú, messzehordó ra­kéták megjelenésével Igen fontos kérdés került elő­térbe: e fegyverek elhárí­tásának problémája. A ha­ditechnika történetének év­ezredes tanulsága, hogy a támadó eszközök fejlődését mindenkor nyomon követte az elhárító fegyvereké. — Hogy csak az utóbbi fél­évszázadot tekintsük át: a repülőgépek és a légvéde­lem, a harckocsik és a pán­célelhárítás fejlődése pár­huzamosan haladt. A rakétaelhárítás eszkö­zei az elmúlt két-három évben jelentek meg. Előbb a Szovjetunió alakította ki az úgynevezett ellenraké­tákat, melyeket a moszkvai díszszemléken a nyilvános­ságnak is bemutattak, majd az Egyesült Államokban készültek el a „Nike-Zeus” elnevezésű rakétaelhárító rakéták. A technika mai állása mellett az atomtöltetű, messzehordó rakéták elhá­rításának egyetlen eszköze csakis az ellenrakéta lehet. Az ellenrakétát olyan pá­lyán kell vezetni, hogy ta­lálkozzék a támadó raké­tával, s ha nem is ér el közvetlen találatot, pusztít­sa el, vagy tegye ártalmat­lanná. A rakétaelhárítás ezért az alábbi feladatot foglalja magában: a táma­dó rakéta felderítését, pá­lyaelemeinek meghatározá­sát, a leküzdésre szolgáló eszköz — az ellenrakéta — harcbavetését, végül a tá­madó rakéta leküzdését. Mivel a ballisztikus pá­lyán a cél felé közeledő támadó rakéta már nem irányítható, ezért a felde­rítés után a pályaelemek­ből igen nagy valószínűség­gel meg lehet állapítani, hogy milyen cél elpusztí­tására indították útnak. Az elhárítás sikere döntő mér­tékben a korai felderítések, a pályaelemek gyors kiszá­mításán s az ellenrakéta késedelem nélküli beveté­sén múlik. A nehézséget fo­kozza, hogy a rakéta nagy sebessége miatt minderre rendkívül rövid idő áll rendelkezésre. Példaképpen megemlít­hetjük, hogy egy 8000 km- es távolságról kilőtt táma­dó interkontinentális raké­ta összesen 29 percig van úton. A ballisztikus pálya csúcspontja 1270 km ma­gasságban van. Ez a rakéta a céltól elvben 4200 km tá­volságból deríthető fel, fel­téve, hogy a rádiólokátor képes teljesíteni ezt a fel­adatot. Ez esetben is mind­össze alig egy negyedóra van az említett műveletek elvégzésére. Ma már a messzhordó ra­kéták felderítésének céljai­ra kialakított, néhány ezer kilométer hatótávolságú, különleges lokátorok is vannak. Előretolt bázisok­ról, tengeri hajókról és re­pülőgépekről a rakétát még korábban is észlelhe­tik. A felderítés céljaira különlegesen felszerelt űr­kutató eszközök: felderítő műholdak vagy űrhajók is alkalmasak. Mint ismere­tes, az amerikaiak számos kísérletet végeztek Ilyen felderítő eszközökkel. A támadást indító fél ter­mészetesen mindenképpen arra törekszik, hogy raké­tája célba érjen, s ezért iparkodik a felderítést a lehető legnagyobb mérték­ben megnehezíteni. A bal­lisztikus pályán repülő ra­kéta-robbanófej maga amúgy is sokkal kisebb cél­felületet nyújt a lokátoros felderítés számára, mint a repülőgép. A szokásos lo­kátorzavarási módszereken kívül a felderítés legin­kább a támadó rakétát mintegy „kísérő”, megté­vesztő lövedékkel lehet megzavarni. Ezek sokasá­gából a valódi támadó ra­kéta már csak a pálya utol­só szakaszán választható ki, azonosítható, s így az elhá­rítás szempontjából igen értékes percek mennek ve­szendőbe. Az azonosított támadó ra­kéta pályaelemeinek meg­határozását igen gyors mű­ködésű elektronikus szá­mológépek végzik, melyek másodpercenként több száz­ezer számtani műveletet vé­geznek el. Ugyancsak a számolórendszer feladata meghatározni a legkedve­zőbb pontot, ahol a támadó rakéta megsemmisíthető, — más szóval megállapítani az ellenrakéta pályáját. Az előbb említett zava­rások miatt a támadó raké­ta azonosítása annyira el­húzódik, hogy végül is az ellenrakéta elindítására és a találkozási pontba való juttatására nem marad több idő 1—1,5 percnél. Már csak ez a körülmény is szüksé­gessé teszi, hogy az elhá­rító rakétát állandóan harc- rakész állapotban tartsák: Itt szükségszerűen tehát szilárd hajtóanyagú rakétá­kat kell alkalmazni. A szi­lárd hajtóanyagú rakéták irányítása sokkalta körül­ményesebb, mint a folyé­kony hajtóanyagúnké, de megoldottnak tekinthető. — További feltétel, hogy az el­lenrakéta gyorsulása minél nagyobb legyen. Rakéta- technikallag ez azt jelenti, hogy a rakéta indítási tö­megének a tolóerőhöz ké­pest minél kisebbnek kell lennie. Az olyan elhárító rakéta, melynek gyorsulása eléri a nehézségi gyorsulás húszszorosát, az elindulástól számított 30 másodperc alatt mintegy 90 km ma­gasságba jut. A támadó rakéta elpusztítására ez a magasság a kedvező, ui. az itt létrejött atomrobbanás alkalmával nem lép fel olyan sugárveszély, amely éppen a védendő területet fenyegetné. Az elmondottakból némi képet alkothatunk arról, hogy a rakétaelhárítás mi­lyen hatalmas technikai felkészültséget igénylő fel­adat. A szovjet ellenraké­ták a „Krasznaja Zvezda” legutóbbi közlése szerint az ellenség támadó eszközeit bármely magasságban el tudják pusztítani. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy ezek a kiváló haditechnikai konstrukciók nemcsak a tá­madó ballisztikus rakéták ellen vethetők sikeresen harcba, hanem adott eset­ben alkalmasak lehetnek az ellenség egyes űrhadvi­selési vagy felderítő eszkö­zeinek leküzdésére is. Nagy István György Szovjet ellenrakéta Indulásra készen. Célpontja e*»v stratégiai ballisztikus rakéta robbanófeje GUTA ÚJJÁSZÜLETÉSE Csehszlovákia legnagyobb falujának tragédiája 1965. június 25-én 1 óra 20 perckor kezdődött. Egy héttel azután, hogy a Du­na féktelen vize Cslcsó mellett átszakította a fő gátat és a nyíláson át be­tört a védtelenül maradt területre. Guta lakosainak ember- feletti igyekezete és áldo­zatkészsége ellenére, meg nagyarányú segítséggel sem sikerült a falut megvédeni. Ezen az éjszakán senki sem hunyta le a szemét. A víz csak ömlött, zúgva emelkedett a község utcá­in. A kiürítés folytatódott, a több mint 11000 lakos­ból reggelre csak 650 ma­radt a faluban. Azusán hosszú csendes nappalok és éjszakák következtek. ötszázhuszonhárom ház teljesen összeomlott, több mint 1200 házat a víz áramlása erősen megron­gált A pusztulás lassan betetőződött. Az volt az ember első és legértéke­sebb győzelme az elemek­kel folytatott harcban, hogy az árvíz sem Gután, sem pedig a Csallóköz más he­lyén nem követelt közvet­len emberáldozatot. A másik győzelemért most folyik a harc. A ter­vezők és építészek voltak egész nyáron a legelfoglal- tabb emberek Csehszlová­kiában! Lázas munkával A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai Guta út­építésén dolgoznak birtokok pedig saját lege­lőiken helyezték el a szarvasmarha, sertés és juhállományt. Így születtek meg az ár­gyermekek ugyanis taní­tóikkal a tátrai, javomiki és más üdülőkbe kerültek. A Csicsónál átszakadt gá­tat újra elzárták. A káro­Guta egyik «teája hat héttel a katasztrófa után készítették elő a Csallóköz megsemmisült községeinek és helyiségeinek újjáépíté­sét. Áz eltelt időt az emberi szolidaritás jóleső érzése jellemzi. Egyének és kol­lektívák jelentkeztek, hogy segítő kezet nyújtsanak. Szakembereket építőipari és egyéb gépeket, szivattyú­kat küldtek. Üzemek, inté­zetek, iskolák önként fel­szabadították intemátusai- kat, üdülőközpontjaikat, út­törő-, sátor és faházakból álló táboraikat és saját költségükre helyezték el és táplálták Dél-Szlovákia ár­vízkárosultjait. A földmű­vesszövetkezetek és állami víz sújtotta községek véd­nökei; A védnökök képvi­selői meglátogatták „köz­ségeiket” és a romokon írták alá azokat a seerző- déseket, amelyekben vál­lalták a községek komplex újjáépítéséhez szükséges hosszúlejáratú segítséget. Gutát például a legna­gyobb csehszlovák városok: Prága, Brno, Bratislava, Olumouc és Tmava patro­nálják. Ezenkívül a Cseh- szlovák Ifjúsági Szövetség elhatározta, hogy Guta felépítésére brigádokat küld. A víz visszavonult, a lakosság — a gyermekek kivételével — visszatért. A kát felmérték és a kártérí­téseket kifizették. Az elön­tött területet fertőtlenítet­ték, a megsérült épületeket lebontották s előkészítet­ték az építkezések helyét Mindezt könnyű meg­állapítani, de mennyi fár radság és igyekezet rejlik a felújítás minden egyes szakasza mögött! A vasút- és úthálózat amelyek részben három hó­napig le voltak zárva — újra használatban vannak. Különleges tehervonatok és nehéz teherautók közleked­nek rajtuk, amelyek elkép­zelhetetlen mennyiségben öntik magukból az építő­anyagot. A község közepét teljesen újonnan kell fel­építeni: korszerű, parkíro­zott és magas házakkal kö­rülvett teret fognak kiala­kítani. Lesz kultúrház, egy épületben összpontosított szolgáltatások, egészség­ügy? központ, 18 tantermes iskola, központi élelmi­szerbolt étteremmel, admi­nisztrációs épület, sportte­lep — s mindezt és még sok mást is belerajzoltak az új területi tervbe. De elsősorban a lakások újjá­építésére összpontosítják az erőket, lakásokra van szükség, mert jön a tél és sok családnak még nincs megfelelő otthona. A katasztrófát nem le­hetett elhárítani. Guta Csehszlovákia legnagyobb faluja június 25-én haj­nalban elpusztult. De Ou» ta lesz a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság legfia­talabb városa. Vladimír Babot« Szovjet elienrafcétávai eltalált és megsemmisített bal­lisztikus rakéta robbanófeje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom