Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
IMS. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lyukas órával kezdődőit — Ajánlólevél: az iskolai bizonyítvány — Vetítőgépek terem nélkül ¥ yukas órával kezdő- dött a munkásakadémia előadássorozata a Hűtőgépgyár jászberényi központjában. Október 12-én kellett volna ugyanis az első előadásnak elhangzani a hűtőgépekről, de úgy döntöttek a szervezők; „távol van az előadó, s e témáról különben is több előadás hangzana el, vonjunk össze két előadást.” Lehetne vitázni arról, hogy helyesen döntöttek-e. Tavaly is elmaradt néhány foglalkozás részben az előadók távolmaradása, esetenként teremhiány miatt. Ez is közrejátszott aztán abban, hogy túlórázásra, s egyéb okokra hivatkozva a hallgatók jórésze távolmaradt, kimaradt a foglalkozásról. A félsikert látva tavaly különböző intézkedéseket tettek, — így például a vasárnapokon a városban tartott előadások helyett hétköznap, s az üzem területén tartották a foglalkozásokat. Ez sem segített sokat. Ilyen példán okulva tanulságul kellene levonni, hogy az évad legelején kell megtenni mindent a munkásakadémia előadássorozatának sikeréért, mert később már jóval nagyobb erőfeszítés árán sem biztosított a kellő előrelépés. Sajnálatos az első fog^ lalkozás elnapolása azért is, mert a hűtőgép- gyártás technológiája még nem mondható teljesen kiforrottnak, s nemcsak a műszakiak feladata annak részletkérdéseit megoldani. De nemcsak a gyártástechnika korszerűsítéséről van szó, hanem a kulturáltabb munkáról is. Ez sem mellékes, hiszen mintegy hétszáz olyan dolgozója van az üzemnek, aki a nyolc általános iskolai osztályt- sem végezte el, — tehát mindenféleképpen ráférne egy kis okulás. Senki sem állítja, hogy a munkásakadémia megad minden szűk. séges ismeretet, de a kicsi is több a semminél. A munkásakadémián szerzett ismeretek hasznosságát senki nem vitathatja. A Hűtőgépgyárban szer- vezett három akadémia — a nőké, a földrajzi és a műszaki — változatos, gazdag programmal kezdődik. A műszaki akadémia például a hűtőgépgyártás mellett ízelítőt ad a szerszámgépgyártásból és az automatizálásból. A nők különböző egészségügyi és háztartási témákkal ismerkednek, a földrajzi akadémia hallgatói pedig élmény- beszámolókkal és filmvetítésekkel egybekötött előadásokat hallgathatnak a Tátráról, Romániáról, Indonéziáról, stb. Ennél az előadás-sorozatnál különben — a nemzetközi helyzet alakulását figyelve — esetenként nem ártana módosítani a programot, vagy cserélni a különböző előadásokat. Most például a közvélemény érdeklődésének előterébe került az indonéziai helyzet. A program szerint ugyanakkor Indonéziáról majd csak májusban tartanak előadást. Ha most kerülne rá sor, bizonyára népesebb hallgatóság lenne, mint a következő tavaszon. Egészében véve azonban a munkásakadémiák programja változatos, figyelmet lekötő előadásokat ígér. Érdemes tehát résztvenni a foglalkozásokon, s nemcsak azoknak, akik — szocialista brigádtaghoz mért követelményként — ezt magától érthetőnek tartják és fel is ajánlották az előadások módszeres látogatását. A hhoz, hogy az előadá- sok látogatottabbak legyenek, mint tavaly, az eddiginél jóval nagyobb propagandára és a pártszervezet hathatósabb segítségére is szükség van Elbször azt kellene elérni hogy a dolgozók ismerjék fel: szükség van ismereteik bővítésére, ne sajnálják a tanulásra fordított időt. — Persze, nem általános érvényű ez a követelmény, hiszen sok százan már tűi vannak ezen a felismerésen, s gimnáziumban, technikumban, egyetemeken tanulnak. A szerszámüzemben például majdnem min. denki „iskolás”. Ennek ellenére hiba lenne szemet- hunyni a felett, hogy’ van a gyárban egy tekintélyes létszámú olyan réteg, melynek az alapműveltsége sincs még meg. Egy héttel ezelőtt megalakult az oktatási bizottság, — remélhetőleg hasznosan tevékenykedik majd. Első határozata szerint a jövőben a nyolc általánost el nem végzett dolgozót csak akkor vesznek állományba, ha kötelezi magát, hogy a megszabott határidőre befejezi félbemaradt tanulmányait. A legjobb ajánlólevél tehát az iskolai bizonyítvány lesz. A z ismeretek bővítését ■‘™- jelentős mértékben elősegítené, ha minél előbb elkészülne az előadóterem, ahová a meglévő két vetítőgépet el lehetne helyezni. Tudományos ismeretterjesztő és játékfilmek vetítésére egyaránt sor kerülhetne Az előadásokat is érdekesebbé, vonzóbbá lehetne így tenni, s ami fő: teremhiány miatt nem kellene hasznos rendezvényeket elnapolni esetenként. (S. B.) A múzeumi hónap továbbra is gazdag programot ígér Jászberényben Av.^.y.w.-.rví.r-WWt: ■ • •t'-VÄ Jászberényben néhány év óta a múzeumbaráti körben tömörülnek azok a kulturális erők, amelyek a Jászság történelmi, néprajzi, gazdasági és. politikai hagyományait szem előtt tartva, aktív segítséget nyújtanak az ilyen témájú kutató és népművelő munkához. A kör kibővített létszámmal ült össze a múzeumi hónap nyitányaként — jobb híján a múzeum kiállító termében Az eddigi kutatási eredményeket és a jövő sürgősebb feladatait részletező vetítettképes előadást tartalmas eszmecsere követte. A múzeumi hónap megnyitása után a „házon belüli” rendezvények között főleg a szervezett és alkalmi csoportok részére történt tárlatvezetéseket említhetjük. Időszaki kiállításaink közül talán a legsikerültebb a tiszaföldvári múzeum által készített „Ismerd meg hazádat” című vándorkiállítás, amelyet a tanítóképző intézetben láthatnak az érdeklődök. A múzeum épületében — helyhiány miatt — csak egy alkalmi kamarakiállítási rendezhettünk a múzeum újabb szerzeményeiből. A múzeum gyűjtőterületének helységei közül ez időszakban Jászapáti községben nyílt meg — vetített-képes előadás kíséretében — „A Jászság műemlékei” című kiállítás, továbbá Pusztamonostoron Szolnok megye 20 éves fejlődését bemutató vándorkiállítás. Októberben további népművelési programunkban — a múzeumi tárlatvezetéseken kívül szerepel még 3 ismeretterjesztő előadás, egy kiállítás, egy összejövetel a múzeumbaráti kör részére, továbbá egy ifjúsági nap megrendezése, városismertető műemléki sétával, szellemi vetélkedővel. A múzeumi hónap évenkénti megrendezése lehetőséget ad arra, hogy ebben az időszakban a múzeumok koncentráltabb népművelési programot bonyolítsanak le, s a közfigyelmet fokozottabban irányítsák a múzeumi munkára. Helyi programunkat is ilyen szellemben terveztük — figyelembe véve a Já:.z Múzeum adottságait, lehetőségeit. A megfontolt tervezés után is adódnak azonban nehézségek az egyes rendezvények lebonyolításában. Jászberényben főleg az időszaki kiállítások megrendezése okoz igen sok gondot. A múzeum meglévő épülete a szükséges dílandó kiállítás számára is kevés. Eddigi tapasztalataink arról is meggyőzhettek bennünket, hogy még gyakran baj van az egyes rendezvények megvalósításában szükségszerűen együttműködő szervek pontosságával! Előre megállapított időpontok önkényes módosítása, egy-egy rendezvényhez szükséges kellékek késedelmes helyszínre juttatása sok felesleges bonyodalmat vagy esetleg a már megszervezett rendezvény elmaradását okozhatja. Szerencsére azonban ezek a problémák csak átmenetileg nehezítették eddigi programunk megvalósítását, egyben azonban a továbbiakban hasznosítható mun. kamódszeri tapasztalatokat is hoztak számunkra. Tóth János múzeumigazgató Nagymennyiségű cukorrépa árad a földekről a gyárakba. Vagonba, teherautóra rakásuk nehéz fizikai munka lenne. De így nem. A gépesített rakodónak mindössze harminc percig tart egy vagon megtöltése a kisújszállási állomáson. — (Marton Tibor felvétele) Megváltoznak a sertésfelvásáriási árak ? 11 Tapasztalatcsere Szolnokon, Dánssentmiklóson és Jászboldofrházán @ Egyszerű berendezéssel fűtheiők télen a fiaztutók § Mulaccédőráccsal csökkenthető az elhullás jaj] Az ország idei első nagyszabású sertéstenyésztői tapasztalatcseréjét Szolnokon rendezték meg. A többi megyében is sorrakerül majd, de a szolnoki elsőségben közrejátszott az a tény, hogy a megye sertés- állományának 80 százaléka fehérhús fajta. Ezt Virágh István, megyénk főállattenyésztője indokolta a szolnoki MSZBT-klubban tartott megnyitójában. Itt száztizenöt sertéstenyésztő szakember jelent meg, köztük hatvan Szolnok megyei termelőszövetkezet képviselője. Az előadást dr. Bajor Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője tartotta. Fontos bejelentései között szerepelt az, hogy a kormányzat változtat a sertésfelvásárlási árakon. Ezen a tervezeten már dolgoznak a szakemberek. Az új árak ösztönzik majd a hústermelést és visszaszorítják a zsírtermelést, Bejelentette az előadó, hogy az új árpolitika egyenértékűvé teszi a keresztezett sertésfajták átvételi árát. Mint mondotta aránytalanul felfutott a fehér hússertés aránya, de a tenyésztési feltételeket nem tudtuk még megteremteni. Bejelentette, hogy a jövőben csökkentik a törzskönyvi ellenőrzésre kijelölt gazdaságok számát. Hivatkozott arra, hogy amíg Dániában kétszer akkora a kocaállomány, mint hazánk, bán, mégis csak kétezer sertésen végeznek törzskönyvi ellenőrzést. Magyar- országon viszont 25 ezer sertésen történik ez. Ezután Dánszentmiklósra vonult a sertéstenyésztő szakemberek csoportja. Az ottani állami gazdasásban a téliesítést és a fűtést tekintették meg. Szolnok megyében még nem alkalmazzák a sertésfiaztatók fűtését, s ezért az itt látottak, amelyeket dr. Szakács Endre főéllatorvos mutatott be, újdonságként hatottak. Itt ugyanis a leghidegebb télen is 18—20 fokon tudják tartani a hőmérsékletet — olajtüzelésű kályhák, fólia tömlők és elektromos fűti lapók segítségévek A dánszentmiklósi bemutatót a jászboldogházi követte. A jászboldogházá Aranykalász Termelőszövetkezetben dr. Berek Géza tudományos kutató tartott vetített képes előadást, — majd az ő kutatásai alapján készült malacvédőrá- csos fiaztatókat tekintették meg. Pillanatnyilag az országban a malacok 20 százaléka elhullik. Igen sok malacot a koca nyom agyon. Évente 340 millió forintot tesz ki az elhullá- si kár. Dr. Berek Géza találmányának abban van nagy jelentősége, hogy ha teljesen megszüntetni nem is tudja, de jelentősen lecsökkenti az elhullási százalékot A „Múzsa" puszija - akadályokkal A „Keopsz” irodalmi kiskávéház törzsvendégeinek krónikájában szó esett már Csók Verukáról. Ezt az állandóan ihletett tekintetű, hosszú hajú fiatal leányzót Fel- véghi Viktor — a még mindig magánzóként működő abszurd költő — egyszer „státus nélküli” „Múzsá”-nak nevezte. „Múzsa?” — horkanhatnak fel azok, akik figyelemmel kísérik a „Keopsz” keseredés krónikáját. Hiszen tudják, hogy Veruka költőnő, aki saját ver- ’ sei bői adott elő a Nádfonat Vállalat kultúr-matiné ján. Viktor barátunk rövid, de találó jellemzéséből azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a „státus nélküli” szavakat. Költőnk szerint ugyanis Vérükét valódi elhivatottsága a múzsaság felé vonza- ná. Kár tehát, hogy nem azt műveli, hanem a költészetet... A napokban a „Keopsz” vendégei olyan jelenet szemes fültanúi lehettek, amely azt látszott igazolni, hogy Veruka otthagyta a státusnélküliséget és beállt Múzsának. No, nem egy költőhöz, három okból is. Egyrészt, mert azért még mindig költőnek gondolva magát, nem lett volna képes egy jó ötletet más agyába (homlokpuszi és egyéb eszközök segítségével) átplántálni. Másrészt, mert a beérkezett poéták rendszerint ellátott férfiak. Az ifjú és vállas költő pedig vagy olyan szegény, hogy nem is jöhet szóba Múzsa ügyben, vagy olyan szemtelen, mint Felvéghi Viktor. „Engem egy ilyen Veruka ne csókoljon homlokon!” — jelentette ki, eléggé el nem ítélhetően Viktor. Kit választhatott hát — ezekután — múzsasága tárgyául, ihlető mivolta alanyául a rajongó arc- kifejezésű, mindig izgalmasan borzas Veruka? Ajde Gy. lépőt, az üzletembert. Ez a furcsanevű *ér- fiú nem túl szép, nem is túl fiatal, és nem is olyan gazdag, mint egyes, lelkűk kincseit ügyesen ka- matoztatók. Ugyanakkor azonban a tömzsi és kopasz Ajde onnan nyerte a „Keopsz”-ban ismertté lett nevét, hogy minden nő után megfordult, kijelentve róluk, hogy „ja, de csinos”, vagy „aj, de csúnya”. Verukának fülébe jutott, hogy a különben a retiknl- szakmában dolgozó Jenő többször is kijelentette róla: „Aj, de ápolatlan!” Ez a megállapítás felkeltette szunnyadó ambícióit és így került sor arra a jelenetre, amire fentebb már céloztunk. Viszonylag megmosakodott, jelképesen megfésül- ködött, versek helyett illatos zsebkendőcskét dugott (kissé kopott) retiküljébe és odaült Ajde asztalához. — Tetszem? — kérdezte, minden átmenet nélkül, a sehol el nem fogadott versek mívese az üzletembert. Ajde kicsit dadogni kezdett: — Ezt ho-hogyan érti?... Még nem olvastam a ve-verseit... — A szememben olvasson, maga zebu! — rivallt rá a kovászos „Keopsz”-tagra a státus nélküli Múzsa. — Oda is egypesz. szimista vers van írva? — kérdezte a re- tikül-szákma képviselője. Veruka már nagyon mérges volt: — Egy optimista, maga elefánt!... Hát nem látja, hogy van reménye nálam?!... Az üzletember orcájára lila foltok ültek: — De, Veruka, én kigyógyultam a gics- cses, kincstári optimizmusból és a hep- piendbői; Én a művésziesen bonyolult, kissé már ismereteiméi éti síkon mozgó konfliktusok híve vagyok... — Hát hogy ordítsam a fülébe: én huszonkét éves vagyok, maga középkorú és kopasz, de én mégis imádom magát és hajlandó vagyok... Ajde Gy. Jenő fölordított: — Ki ne mondja!... Az ilyen kifejezése- két csak fiatal magyar író regényében viselem el. Esetleg Hemingway-nál. Futtái lányok nekem az immanens bánatról beszéljenek. A kozmikus magányról... Veruka hápogott: — Mi történt magával, Ajde? Azt hittem, hogy maga egy józan üzletember, réti’-ülőket készítő, egyszerű lelkű, kopasz férfi. Ezért is tetszett meg nekem. Szemrehányóan nézett Jenőre, aki vontatottan nyögte ki a most egyáltalán ne,n ihletett tekintet hatására: — Tudja, én meszszire járok inkasszálni, villamoson... És a villamosút hosszú... Régen a „Füles”-t fej. tettem ezalatt és egy bizonyos „A. G.” kro. kijait olvastam... De a maga ismerőse, a Felvéghi egyszer lce- zembe nyomta a „Mi- reválóság ?” cí mű esztétikai lapot, hogy unalmamat űzzem el e folyóirat tanulmányaival... És most mint nagyon művelt a nőkre sem azt mondom már, hogy „aj, de csinos” és „aj, de csúnya”, hanem „aj, de egzisztencialista” és „aj, de nagyrealista”... Ez van... — És ebből nem le. hét kigyógyulni? — kérdezte Veruka, résztvevőén, A retikül-szakem- ber megsemmisülve legyintett: — Késő. Számomra mindez elveszett. A következő „Mirevaló- ság?”-ban cikkem jelenik meg „A neuro- esztétika kibernetikus szuperpszichikája” címmel. Nekem most már hiperintellektu- elnek kell lennem, megváltó halálom percéig. A. G.
