Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-02 / 232. szám
IMS. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magyar szakemberek tervezik Ázsia legnagyobb állatgyógyszer gyárát Tervezők, építész- és gépészmérnökök, biológusok és állatorvosok küldöttsége utazik a közeljövőben Ulan Bátorba, a Mongol Népköztársaság részére Magyarországon tervezett biológiai kombinát felépítésének előkészítésére. A létesítmény generáltervezője a Földművelésügyi Minisztérium tervező vállalata. az AGROTERV. A terveket csaknem száz műszaki szakember egy esztendei munkával készítette el; a tervdokumentáció egy sorozata 60 kötetből áll. Az Ulan Bátortól 25 kilométerre felépülő biológiai kombinát Ázsia legnagyobb állatgyógyszer és tápszer- gyártó üzeme lesz. Szervezett társadalmi összefogással |V| unkatorlódás, — így * ■ jellemezhetjük a mostani őszt a mezőgazdaságban. Az aratás és a csóples elhúzódott s most különösen sok gondot okoz, hogy később érik a kukorica mint a normális időjárású esztendőkben. — Márpedig közismert, hogy a kukorica egyik legnagyobb területű előveteménye az őszi kalászosoknak. így is nyilvánvaló, hogy a szokásosnál több helyen kénytelenek gabonatarlóba vetni az őszi búzát, hiszen a későn lekerülő kukorica földjét nem tudják vetés alá előkészíteni. És talán még nagyobb a gond azokban a gazdaságokban. amelyekben szőlő- gyümölcsterület is van, A Csonorád megyei igazgatási és az egészségügyi áb képviselői Szolnokon A Csongrád megyei Tanács jogi-igazgatási és az egészségügyi-szociálpolitikai állandó bizottságának képviselői csütörtökön viszonozták a szolnokiak tavaly őszi szegedi látogatását. A megyei tanács vb vezetőivel találkoztak, majd a megbeszélések után ellátogattak a Tisza-ligetbe. Itt Kapás Rezső, a városi tanács vb elnöke beszámolt a végzett társadalmi munkákról. Megtekintették az épülő MÁV kórházat, rendelőintézetet, ezután az egészségügyi áb tagjai a Tüdőbeteg Gyógyintézetet, az igazgatási áb tagjai pedig az Idegenforgalmi Hivatalt, s megismerkedtek a városi lakásügyi társadalmi bizottság munkájával. zöldségtermesztéssel is foglalkoznak. A szüret szintén későbbre húzódik, a gyümölcs- és zöldségfélék betakarítását ugyancsak valamivel később végezhetik, mint más esztendőkben. Ezt a helyzetet ismerték fel és értékelték a mező- gazdasági termelést irányító kormányzati szervek s a megyei tanácselnökök. — Múltheti értekezletén a Minisztertanács nyomatékosan felhívta a figyelmet az őszi mezőgazdasági munkák szervezésére, a nagyarányú társadalmi összefogás fontosságára. T ermészetesen: elsőrendű követelmény, hogy a szövetkezeti és állami gazdaságok vezetői a legnagyobb körültekintéssel saját dolgozóik munkáját szervezzék meg. Bizton mondhatjuk: külső segítség igénybevételére csak annak a gazdaságnak lehet erkölcsi joga, amely a saját gépi és emberi erejét is maximálisan kihasználja. A feladatok bonyolultsága, a változatlanul szeszélyes időjárás indokolja, hogy a gazdaságok vezetői a társadalmi segítség igénybevételét illetően jó előre kalkuláljanak. Nem akkor kell segítségért folyamodni, amikor már késő. És az sem mindegy, hogy a külső munkaerőt milyen feladatok megoldásában hasznosítják. t ' ríhető, hogy a tavasz- szal családokra kimért cukorrépa és kukorica Elásták a csatabárdot Ez év februárjában mindössze huszonhét tagja volt az öcsödi Szabadság Tsz KISZ szervezetének. Ma már százalékban beszél Burai József, a KISZ-tit- kár. Nem azért, mert ígv imponálóbb az elért eredmény. Az igazság az, hogy a fiatalok 81 százalékának KISZ-tagsága itt létszám- csúcsot jelent; A többiek ugyanis a tanyákon szétszórtan élnek. A klubszobánk a tsz központjában van, ezért nem tudnak mindennap bejönni — magyarázza a titkár. Érthető, hogy ezek után formaságnak tartanák a tagsági könyvet. Erős u konkurrencia Mikor az eredmények titkáról faggatom Burai Józsefet, csak ennyit mond: a tagokon múlott, nem kellett kétszer mondani semmit sem. A tsz- központban dolgozó fiatalok viszont azt mondják: ha nincs meg a titkárban az irányítási készség, semmire sem mentek volna. A kölcsönös elismerés a vezetőség és a tagság közötti harmóniát jelenti. A harmónia pedig gyakran a siker záloga. És ez nem is maradt el. Augusztus 20-án a kunszentmártoni járás legjobb KISZ-szervezete címet nyerték el. A VIT-sorsjegy eladásában megyei másodikok lettek. — Erős a konkurrencia, különösen a Kossuth Tsz KISZ szervezete jelent ..veszélyt”. Ezért a legkülönbözőbb ötleteket valósítiuk meg, hogy elsőbbségünket megtarthassuk. íme néhány: Kellér Dezső műsorából egy vidám estet rendeztek, a belépőjegyek árában a VIT-sorsjegy értéke is benne volt. Vasárnap kosztümös szüreti felvonulás volt és még aznap este szüreti bál is. Nem a bevételért csinálták, hanem hogy szórakozzon a fiatalság és a község népe. A bál után a pénztáros azonban jóleső érzéssel számolta össze az 1038 forint tiszta bevételt. Végül »»ót értettek Még tavasszal a község hat KlSZ-alapszervezeté- nek titkárai csúcsértekezleten találkoztak. — Bár mindenki előtt világos volt, hogy mindegyik alapszervezet a KISZ egységes irányelvei szerint dolgozik, mégis vélemény- különbségek keletkeztek — emlékezik vissza a KISZ- titkár. És ez a véleménykülönbség a közös együttműködés szándékát nem egyszer meddővé tette. Különösen a gimnázium és a tsz között volt nagy a szakadás. Mindez már a múlté. — Azóta már elástuk a csatabárdot. Nyáron a gimnázium tanulói borsót szedtek tsz-ünkben. Az így szerzett pénzből kirándultak. Tudtuk, hogy nem mindegyik gimnazistának az a véleménye, hogy az együttműködés felesleges. A többiekkel együtt — Abban igazuk volt, hogy a tsz-fiatalok általános műveltségi színvonala magasabb is lehetne. Mindenesetre megszívleltük a tanácsot, és ma már többen a középiskolák esti vagy levelező hallgatói. Néhányan az általános iskola hiányzó osztályait végzik. Egy tsz KISZ-titkárával beszélgettem, mégis úgy éreztem, mintha a községben csak ez az egy KISZ szervezet lenne. Beszélgetésünknek állandóan visszatérő motívuma volt: „a többiekkel együtt”, „az egész községet meghívjuk”. És talán ebben van a siker titka. Mindent a közösségért tesznek és az egész község támogatását élvezik. Tóth László betakarítása elsősorban e családok dolga. De a közös művelésű területeken jól hasznosíthatják a diákok, a községben élő üzemi munkások, vállalati alkalmazottak munkaerejét. Az is bizonyos. hogy a „kívülről” szervezett munkaerőt nem a legnehezebb és legnagyobb gyakorlatot, hozzáértést igénylő munkáknál célszerű alkalmazni, hanem a könnyebb, mindenki által elvégezhető feladatok megoldására. Úgy is mondhatjuk: nem elegendő, ha a gazdaságok vezetői csak óhajtják a társadalom segítségét, hanem e segítség számára meg kell teremteni a legkedvezőbb munkaalkalmakat és munkalehetőségeket. A korábbi években nem ritkán volt olyan tapasztalat, hogy rossz szervezés, nemtörődömség miatt több órás vagy esetleg félnapos ácsor- gás után a szövetkezeten kívül alléknak elment s segítő kedvük. Kívánatos lenne, hogy az idén ne történjék meg ilyesmi. A társadalmi összefogás eredményes szervezése csak akkor valósulhat meg, ha egy-egy községben a termelőszövetkezetek, a tanácsok és a társadalmi szervezetek vezétöd összehangoltan és egységesen cselekszenek. — Nemcsak arra van mód, hogy a szövetkezeti gazdák hozzátartozói dolgozzanak a földeken ezekben a hetekben, hanem arra is: a községben lakó, de más foglalkozású emberek szintén segítsenek az idei jó termés betakarításában. — Bátran mondhatjuk: ez nemcsak lehetőség, hanem lelkiismereti, társadalmi kötelezettség is. A falvakban működe társadalmi szervezetek nagyon sokat tehetnek azért, hogy az őszi munkák sikeres lebonyolítása valóban közügy legyen. A Nőtanács, a KISZ szervezetei, a Hazafias Népfront- községi bizottságai méltó testületek arra, hogy — a tanácsokkal és a gazdaságok vezetőivel együtt — ébren tartsák a társadalom lelkiismeretét, szervezzék a társadalmi összefogást. Amikor társadalmi összefogásról szólunk, akkor nem ingyenmunkára gondolunk. Á jó szervezéshez tartozik, hogy a segíteni kész és vái'alt kötelezettségüket teljesítő emberek munkájuk ellenértékét megkapják. A munka-megbecsülés és az anyagi érdekeltség elve érvényesüljön a társadalmi összefogásban is. H. L. Ügyintézés „világszínvonalon Ahhoz, hogy egyes vegyipari üzemek olyan ütemben fejlődhessenek, ahogyan azt a népgazdaság érdeke kívánja az is szükséges, hogy minden szerv, minden hivatal legalább olyan lelkiismeretes támogatást nyújtson ehhez, amilyen erőfeszítéseket tesznek e vegyipari üzemek. A közös cél érdekében sajnos nem minden esetben nyilvánul meg egyforma felelősség. Nem kívánatos, de nagyon szemléltető példája az alábbi annak, hogyan nem szabad egy külkereskedelmi vállalatnak a vegyipart „támogatni”. A Tiszamenti Vegyiművek 1964. július 18-án megrendelt körülbelül 18 ezer forint értékben két gépet, demokratikus országból. A kísérő levélben közölte a vállalat, hogy a külföldi szállító csak abban az esetben tud eleget tenni a megrendelésnek, ha 1964. augusztus 31-ig a vásárlási szándékról értesül. A vegyiművek a megrendelő lapot elküldte a Vegyipari Trösztnek, az az INVEST-en keresztül július 31-én továbbította a CHEMOKOMPLEX- nek. Ezzel kezdetét vette a „gyors” ügyintézés — „á la csiga”. A géplapok szeptemberben az INVEST-en keresztül visszakerültek a szolnoki vegyiművekhez azzal, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium nem engedélyezte behozatalukat. A tröszt közbenjárására a géplapok az INVEST-en keresztül ismét a CHEMOKOMPLEX-hez kerültek. A külkereskedelmi vállalat szeptember 11-én értesítette a vegyiműveket, hogy az ajánlatkérést folyamatba helyezte, majd október 12-én egyes műszaki adatokat kérdezett a vállalattól. A vegyiművek levélben közölte a CHE- MOKOMPLEX-el, hogy a kért adatok 1964. május 19-e óta nekik éppen úgy, mint a külföldi partnernek a birtokában vannak. A Tiszamenti Vegyiművek ezután joggal várta a szállítási szerződés megkötését. Az egész huzavonából a legkellemetlenebb meglepetés azonban akkor érte a vegyiművek vezetőit, amikor az 1965. július 15-én kelt levélből kiderült, hogy a CHE- MOKOMPLEX csak ekkor küldte el a megrendelést a német külkereskedelmi vállalatnak. Egy viszonylag egyszé- rű, már az indulásnál tisztázott megrendelés továbbításához a CHEMO- KOMPLEX külker, vállalatnak tizenhat nap híján egy esztendőre volt szüksége. (!) Ilyen „igyekezet” mellett vajon mennyi időt vehet igénybe egy nehezebben beszerezhető gép vásárlása? — bj Szabvány nélküli borsóleves Az abádszalóki Aranykalász Tsz-ben 40 holdon termelnek másodvétésfl zöldborsót. A fogyasztók kedvenc levesnek valóját már hetek óta szedik a szövetkezet asszonyai. A szerződés szerint szállítanak is a MÉK telepére, de nem kell, mert nem felel meg a szabványban előírt követelményeknek. A ködös időjárásban ugyanis peronoszpóra fertőzést kapott a borsó és hüvelye megrozsdásodott. A szemek azonban makk- egészségesek, ízük és za- matuk változatlan maradt. A MÉK telepén a leszerződött I. osztályú árut 5, a szabad forgalmút 4,50 forintért, a II. osztályút 4, illetve 3,60 forintért veszik át. A rozsdafoltosat semennyiért sem. Azaz... ha mintát küldenek belőle az illetékeseknek Budapestre. S azok elbírálják, ta- lán-talán, de nem biztos; Ezekután mit tesz a szövetkezet? A borsóját a helyi zöldséges boltjában, illetve a budapesti piacon értékesíti. Igaz, plusz munkával és szállítási költséggel. Még sincs vesztesége, mert a vevők nem kérdezik meg tőlük, hogy miért vannak a hüvelyen rozsdafoltok. A szolnoki piacon is igen keresett cikk a zöldborsó, sajnos, ritkán és kis mennyiségben lehet kapni. A napokban a feleségem 13 forintért vett egy kiló borsót, a hüvelye annak is rozsdafoltos volt. Elkészült az ízletes leves, de nem vettem észre, hogy szabvány nélküli borsót ettem. — m. 1. — MOSZKVÁBAN IS egyre több a magánautó és a tulajdonosok ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a világ legtöbb városában: nincsen elegendő garázs. Moszkvában kiadott ada tok szerint a fővárosban közlekedő magánautóknak mintegy háromnegyed része az utcán, vagy hevenyészett fészerekben kénytelen garazsirozni. — Működik Moszikvában a kocsitulajdonosok néhány „szövetkezete”. amelyek kollektíván építenek garázsokat. A költségek azonban igen magasak, úgy hogy egyelőre nem sok garázst tudnak megépíteni; .►r.'éV'VM s EHÍRE2ADÍ Nem a keleti mese híres Seherezádéjáról van szó, hanem egy V osztok utcai asz- szonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaversenyt rendeznének, f biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az álnév azért illik olyan nagyon rá. mert legalább annyit mesél, mint Sehere- zádé, az ezeregyéjszaka hősnője. Csak éppen nem éjszakai, hanem délelőtti mesékről van szó, az ezeregydélelőtt meséiről. Bizony, amikor Kovácsáé három évvel ezelőtt lakáscsere útján a Vosztok utcába ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, „Seherez Adél” nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az első nap, amikor a lakásba költözött, Adél odaállt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett. Horváthék kerültek terítékre: — Tudja, szomszéd- asszony, én nem szoktam pletykálni, de ami ezeknél a Hor- váthéknál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Horváthné állandóan veszekszik a menyével. Külön háztartást vezetnek, de az öregasszony mindig belekanalaz a menye zsírjába. A lisztből is elvesz. A fiatal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom, szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Képzelje, hagyja, hogy a szomszédjuk, az a színész... No, de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző délelőtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok óta csapja a szelet a fiatal Horváthnénak. A múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiasszony is öltözködött, azután egyszerre fejfájásról kezdett panaszkodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszédasszony, véletlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi történt közöttük, csak a lármát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya és minden szó áthal.lat- szott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázolta. hogy mi történt a menyasszony, a színész és a fiatal Horváthné között. Mintha televíziós közvetítést látott volna Kovácsáé. Negyedik nap a mamlasz Horváth és felesége veszekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rádiószpíker, aki olyan hévvel tolmácsolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpatvar részleteit közölte. Fél évvel később (184-ik délelőtt) Kovácsáé megtudta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a színészhez. Másfél év múlva (549-ik délelőtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné visszaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment közel három évig. Kovácsáé nem tanulmányozta a naptárt és így csak mi, a történet krónikásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék beköltözése és távozása előtt. Seherez Adél mindennapos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Kovácsné idegeit és ezért elcserélték lakásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költözködést. Az új lakó, miközben a régiek csomagoltak, bizalmasan megkérdezte Kovácsáétól: — És mondja, drágám, de nagyon őszintén, jó ez a lakás? Kovácsné meggyőződéssel válaszolta: — Mi az, hogy jó? Mesés... P. P
