Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

1965. október 13,

SZOLNOK MEGYEI NEPLAF

3

ŰVÓŰVSZER NÉLKÜL BAJOS GVÓCVÍTANI

A 7-es számú Autóközlekedési Vállalat az autóbuszokon és a különböző munkagépeken kívül több mint háromszáz tehergépkocsit tart üzemben. A vállalat gazdaságos működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a gépkocsipark állandóan üzemképes legyen, különösen a nagy erőpróbát jelentő őszi csúcsforgalomban. A nagy megterhelés, — a fokozott igénybevétel és az egyes ritkaságszámba menő alkatrészek miatt egy-egy átdolgozott vasárnap után csupán a szolnoki I-es telepen a Verseghy úton. negyven gépkocsi is vesztegel orvosló kezekre várva.

A „bűnlajstromu

Losonczi Zoltánnal, a műszaki osztály vezetőjével hétfőn reggel a beteg gépkocsikkal zsúfolt udvaron álltunk. Számunkra elszomorító, neki megszokott kép volt. — Azt mondják nincs olyan rakott kocsi, amelyikre már nem fér. így van. A dugig rakott telephelyre újabb és újabb járművek érkeztek. Ezekkel gyorsan végeztek a szerelők, hiszen csak jelentéktelen hibákkal jöttek be. A negyven kocsi azonban kidőlt a sorból.

Akadt olyan is, amelyik már 5—6 hónapja itt vesztegel- Az alkatrésztől függ. A főművezető elővett egy kockás lapot a „bűnlajstromot” — ahogyan mondta. Erre vannak feljegyezve a hiánycikkek. Skoda teherkocsikhoz kúp- és tányérfogaskerék, sebességváltófogaskerék, mindenféle izzó, kormányszerkezet, — gömbcsapszeg.

t

f,lrd meg a felmondásomat

Mit mond a raktáros? Amikor beléptünk a raktárba éppen akkor kérte meg az egyik gépíéónőt Cseh Gábor raktáros, hogy írja meg a felmondólevelét, mert ezt nem lehet így tovább idegekkel bírni. Van egy központi raktár, mégis ide hozzák az árut, innen kell szétosztani. A legjobb munkaerőt meg elvitték mellőle.

Kiderült az is, hogy miért nincs abból a nagyon keresett gömbcsapszeg felső

csészéből. Azért mert hiába kérik a nagylyukút, már mintát is küldtek a budapesti anyagbeszerzőnek, csak a kislyukú jön. Van már egy zsákkal — mondta a raktáros — csak felhasználni nem tudjuk.

Megtudtam, van ugyan egy szolnoki anyagbeszerző is, aki sokkal több alkatrészt vásárolhatna, ha azzal foglalkozna. Persze ez olyan bevásárló, aki egyébként gépkocsit is vezet. így azután oxigén fuvarozásra és ebédhordásra is igénybe veszik. Délután egy-két óra marad anyagbeszerzésre, de az alatt mit lehet intézni?

Alkatrészek nyolcszoros áron

A gépkocsik javítását rendkívül hátráltatja az is, hogy egyes alkatrészekhez csak úgy jut az AKÖV — például a Skodák kúp- és tányérfogaskerekeihez — ha megvásárolja a differenciál művet is. így háromnégyezer forintos alkatrész 28 ezer forintba kerül. A fogaskerekeket kiszerelik belőlük, s ott hányódnak az udvar sarkában. Körülbelül tíz darab, ami 80—100 ezer forintos eszközlekötést jelent.

De nagyon sok csavar is hiányzik. Az I., II. és III. negyedévre rendelt meny- nyiség egyes tételeit még a

A Szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelőség és az Agrártudományi Egyesület sertéstenyésztési tapasztalatcserét rendez pénteken. — Az ankétot Szolnokon, Jászboldogh ázán és Dán- szentmiklóson tartják meg. Szolnokon hangzik , el dr. Bajor Ferenc előadása a sertéstenyésztés technológiai fejlesztésének irányelvei címmel;

mai napig sem szállította a Csavarárugyár. A vállalat kénytelen nagy költséggel, saját műhelyében csavarokat gyártani.

Ami helyben is megoldható

Az egyes alkatrészek hiánya az ország összes autó- közlekedési vállalatát egyformán sújtja. Ennek ellenére a szolnoki 7-es AKÖV a többi tizenkilenc között a naponkénti javítószázalék vonatkozásában előkelő helyet foglal el. Több mint 4 százalékkal kevesebb tehergépkocsi áll itt javítás miatt, mint amennyi az országos átlag.

Belső szervezéssel azonban ez az arány még tovább javítható. Az alkatrészek beszerzésén javítani lehetne — a második anyagbeszerzőt is abban a munkakörben kell foglalkoztatni, amit számára előírtak. Szükség lenne a raktárak állományának — Szolnokon „csak” négy van — felülvizsgálására, a jobb anyagelosztásra stbTermészetesen vannak olyan hibák is, amelyeket csak magasabb szintű intézkedésekkel lehet megszüntetni — s ami már nagyon sürget — többek között a csavar és az izzó ellátásban mutatkozó zavarokat.

Ezt követően a Dánszent- miíklósi Állami Gazdaság sertéstelepén a téli fiazta- tásra alkalmas istállókat tekintik meg a résztvevők. Majd innen Jászboldoghá- zára indulnak. Ott dr.. Berek Géza előadását hallgatják meg, s az Aranykalász Termelőszövetkezet rácsos fiaztatódt nézik meg, a malacok szárazdarás nevelési módszerét tanulmányozzák.- bj Sertéstenyésztési tapasztalat- csere Jászboldogházán és Dcínszentmikléson

Kazlazzúk a kendert a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz központjában

Kiránduló idő van, de .. .

Választ várva teszem Gubicz András főagronó- mus elé a jászberényi járási tanács mezőgazdasági osztályának jelentését. Beszélgetésünk és a jelentés kelte között ugyanis kerek egy hét telt el. S egy héten át eszerint nyolc hold búzát vetettek el a jászkiséri Kossuth Termelőszövetkezetben. Eh, legyint mérgesen a fiatal gazdász és mindjárt megmagyarázza, hogyan történhetett az egész. t

Félreértés. A félreértés pedig úgy adódott, hogy a főagronómus csehszlovák túrán vett részt, közben másra bízta e munkák irányítását, s a jelentéstételt. Látható, mennyire pontosan helyettesítették. Dehát miért éppen ebben az időben megy kirándulni a jászkiséri agronómus? — Mert most nyílott rá alkalom, hogy a jászberényi járás többi közös gazdaságának szakmai és politikai irányítóival együttesen külföldre kiránduljanak. Tegyük is hozzá azonnal, nem a legszerencsésebb, nem a legkedvezeőbb időpontban.

Mindjárt előzetesen azért egy dolgot leszögezünk: figyelemre méltó kezdeményezés indult el a jászberényi járásból. Tudomásunk szerint ugyan még mindig egyesegyed ül ebből a járásból időnként a mezőgazdasági üzemek vezetőit csoportosan országot és most már Európát látni is viszik. Kitűnő dolog, mert tágul a látókörük, nő tájékozottságuk, gyarapszik általános műveltségük. Szóval bárcsak követnék őket e tekintetben más helyeken is.

Egyetlen kifogásunk az időpont kiválasztása ellen van. Bár a mezőgazdaságban a tél kivételével állandósult a munka, s télen meg kevesebbet ér. a kirándulás. De az is igaz, hogy az esztendő másik három évszakában csak eloszlik a munkacsúcs. Most rribnka- csúcs van. S habár eszményien kirándulási az idő, a mezőgazdaságbeliek mégse erre használják most. — Volt arra és lesz arra máskor is alkalom.

— borzák —

A szolnoki középiskolák Tiszavárkonyban dolgoznak e héten. Az ottani Petőfi Termelőszövetkezetben segítenek, valamint a Szolnoki Állami Gazdaság várkonyi üzemegységében szedik a

A kalarovgrádi múzeum igazgatója Szolnokon

Kossuth Lajos száműzetésének bulgáriai éveiben kétezred magával Sumén- ben, a mai Kálarovgrádban lakott. Ott tartózkodása a város kulturális életére is pezsdítő hatással volt.

1949-ben Kossuth lakóházát múzeummá alakították át, amelyben a nagy magyar államférfi bulgáriai emlékeit őrzik.

Iván Popovszki, a múzeum igazgatója most Magyarországra látogatott, hogy bulgáriai vonatkozást! magyar írásos emlékeket gyűjtsön. A bulgár múzeumigazgató 11-én a szolnoki múzeum vendége volt.

paprikát, a babot, a cukorrépát és az almát. A tisza- várkonyi határban a szolnoki Verseghy gimnázium és a közgazdasági technikum fiataljai tevékenykednek.

Tiszavárkonyban dolgoznak a szolnoki diákok

r f

A NÉMA HEGEDŰ

— Volt itt egy bogaras öregember, a Lukács bácsi. Az öregmalomban lakott, egyedül. Ilyen igénytelen, magának való teremtést még n®m láttam. Azt mondják, régebben jómódban élt, azt is beszélik, hogy övé volt valamikor a malom — az igazat nem tudni. Egyetlen szenvedélye volt, a hegedű. A néma hegedű. így nevezték a faluban, mert nem volt annak doboza, csak a váza volt meg, s úgy tűnt, mintha a hangok valahonnan nagyon messziről jönnének, nagyon halkan, elhalóan. Ritka-furcsa torzszülött zeneszerszám, mondhatom.

— A felnőttek csak megmosolyogták, a gyerekek szerették az öreget. Csoportosan mentek utána és kórusban kérték: — Lukács bácsi, hegedülj! Lukács bácsi, hegedülj! Az öreg ilyenkor hazafelé vette az irányt, szaporábban szedte a lábét. Amikor a gyerekekkel a nyomában kiért a rétre, mindig egy fatönknél állt meg. Ikerfa volt régen, de kifűrészelték az édes testvérét. Derékba vágták, fél méterre a földtől. Ez volt a vén hegedűs támlásszéke, itt rendezte hangversenyeit.

— Szólt a néma hegedű, amelynek amúgyis halk hangja a szabad természet óriási koncerttermében úgy szerte illant, hogy a gyerekeknek egészen közel kellett húzódniuk, hogy hallhassák a húrok zenéjét. A gyerekgyűrű közepén pedig átszellemült arccal játszott a titokzatos, zenebolond, bogaras öregember.

— Még mindig játszik? Szeretnem meghallgatni.

— Ne tegye, mert akkor utána kell, hogy menjen. Elköltözött a faluból nagyon messzire és többet vissza sem jön.

— Mikor történt?

— Márciusban.

— Olyan öreg volt már?

— öreg volt, hetvenkilenc éves, de nem azért. Három hét alatt vitte el. a bánat. Belehalt, mert meglopták a pénzét. Engem is beidéztek a kihallgatásra. Mindig hívnak, ha cigányokkal vagy kiskorúakkal van baj. Ezek nem cigányok voltak, hanem a Kontra Juli gyerekei. A fiú tizennégy, a lány tizenöt éves. Négyezer forintot vittek el az öregtől és Kunhegyesen elherdálták mindenféle kacatra. Egy-egy karjukon három ócska óra is ketyegett. A cukorkát kilószámra vették, meg színes lampionokat, tán százat is. A szülők persze nem tudtak róla, legalábbis mindegyik gyerek ezt vallotta, meg a testvéreik is. Vannak tizen, tizenketten.

— Azután?

— Azután hazaküldték őket

azzal: gyerekek. nem szabad

ilyet csinálni. Mivel kiskorúak voltak. így intézték el az egész ügyet.

— Merre van az az öregmalom?

— A tiszaőrsi út mellett, a

falu végén.

Az első idősebb embertől megkérdeztem, hol lakott a Lukács Feri bácsi?

— A Lukács Ferenc? — kérdezte vissza. — Azt nem tudom.

— Aki hegedülni is szokott.

— Aha... Az ott lakott — mutatott a réten emelkedő kis hordott halom két oldalán, két egymással szemben álló alacsony fehér ház egyikére. — A kisebbik volt az övé, a nagyob- bikban az öccse lakik.

— Nem tudtam elképzelni, miért mondta a tanítónő, hogy az öregmalomban lakott, mert nem láttam a közelben sehol az öregmalmot.

Vadul ugató, fekete kutya fogadott, szerencsére meg volt kötve. Idősebb, testes asszony jött elém a házból,

— Lukácsékat keresem.

— Jó helyen jár, jöjjön beljebb.

A férfi az asztal melletti sámliról emelkedett fel.

— Lukács Gyula — mondta. Kezet fogtunk.

— Lukács Ferenc után érdeklődnék.

— Meghalt. — Halkan ennyit mondott.

— Tudom.

Ismét hallgattunk. Az asszony lopva engem vizsgálgatott, aztán eltűnt az ajtónyílást takaró vásott lepedő mögött. Kisvártatva visszajött és tovább dolgozott. Röviddel utána egy tizennyolc év körüli vékonyka lány lépett ki. Köszönt. Figyeltem őket. A lány nemet intett a fejével az anyiának.

— Már azt hittem, hogy a Maris fia — mondta az asszony.

— A férjem bátyjának van egy törvénytelen lánya. Talán 6 ér- deklődtet a juss után... De maga nem az, a lányom ismeri őt. Nemigen maradt utána semmi — tette hozzá óvatosan.

— De a hegedű megvan?

összenéztek, tétován álltak.

majd a férfi szólalt meg.

— Tud róla?

—, Persze, hogy tudok.

— Hozd ki, lányom — sóhajtott. — Nem tudom, kitől hallott róla, hiszen ezt a hegedűt csak éjszaka vette elő, akkor játszott rajta. Mi csak akkor láttuk először, amikor már meghalt. Csak a hangját hallottuk. A néma hegedű nem szólt úgy.

A lány hozza a hegedűt. Mesz- sziről látom, nagyon régi, patinás hangszer. Megpendítettem a húrokat. Szép, csodálatosan bársonyos hangon szóltak. Forgattam, nézegettem. Poros, ci- rilbetűs cédulát pillantok meg a gyomrában. Ennyi vehető Ki tisztán: Moszkva 1919.

— Négyszáz pengőért vette

1930-ban — mondta Lukács

Gyula. — Mielőtt meghalt, akkor mondta el.

— Ez a néma hegedű?

— A néma hegedűre gondolt? Éreztem én, hogy erről nem tudhat.

A lány már ugrott, futott az üres házacskába, hozta a vázat. Nagyon csúnya. Mint egy csontváz, test és lélek nélkül.

— Egyedül élt a bátyja?

— Világ életében.

— Mi baja volt, miért volt olyan magányos?

— Nem tudjuk. Nem mondott nekünk semmit. Senki sem tudta.

— Az a lopás hogyan történt?

— Szerencsétlen, nagyon megjárta a Juli gyerekeivel. Az vitte el, akkor esett ágynak, amikor az megtörtént.

— A Kontra Juli névnapján volt. Tudja, valahogyan a Juli kölykei beszoktak az öreghez — mondta Lukács Gyula.

— Egy rossz hegedűt hoztak neki, amit a Puttony Mihályék kisfia húzott maga után egy darab spárgán. Már csak a féloldala volt meg, de az öreg nagyon megörült és kijavította. Azt mondta, nagyon értékes hegedű volt valamikor. Szóval a két gyerek azután bejárt az öreghez és valahogy megszimatolták, hogy pénze van — mesélte a lány.

— Julianna napkor volt, február 16-án. A bátyám kapatosán jött haza, a gyerekek is vele voltak. Nem tetszett nekem a dolog, dehát nem szóltam — mondta Lukácsné. — Másnap még azt is letagadta, hogy ivott. Nemsokára ágynak esett. Rettenetesen nézett ki, de nem szólt a történtekről nagyon sokáig. A lány ápolta. Mikor már érezte a végét, neki megmondta a négyezer forintot. A hegedűt akkor adta nekünk.

— Engem szeretett — mondta a lány. — Már alig volt ereje felülni az ágyban, de a néma hegedűt kérte, nem ezt a szépet. Tudtam, nekem játszik rajta... Nem akartam hinni a fülemnek. A néma hegedűnek erős, szép hangja volt. Sírt. Hangosan sirt a kezében, aztán hirtelen elhallgatott... Örökre.

Bognár János