Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
1965. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 AZ OSZÉTOK FÖLDJÉN MAGYAR FIATALOK A KAUKÁZUSBAN Az elmúlt év decemberében tíz fiatal megalakította a jászsági kutatócsoportot. A jászberényi Hűtőgépgyár pártszervezete felfigyelt munkájukra és támogatja a fiatalokat. A csoport célja, hogy feltárják szülővárosuk — Jászberény és környékének, az ott élő nép hajdani és jelenlegi életére vonatkozó érdekességeit. Elsősorban építészeti emlékek után kutatnak. A jász és őszét rokonság tudományos tényéből kiindulva, érdeklődésük az őszét nép szokásai, élete felé fordult. A csoport két fiatal tagja, névszerint Fehér Zsolt és Sisa Béla májusban a Kaukázusba utazott. Utazásuk előtt levélben felvették a kapcsolatot az Észak-Őszét Tudományos Kutató Intézet igazgatójával és Magoinetov professzorral, majd az ordzsonikidzei tanács elnökhelyettesétől kaptak meghívó levelet. Május 28-án indultak el a Kaukázusba. Hazatérve, beszámoltak élményeikről: HÍRÜNK Szolnoki képzőművészek Cegléden Szombaton délelőtt 10 órakor nyitották meg a ceglédi városi tanács nagytermében a Duna—Tisza közi képzőművészek kiállítását. A szépszámú érdeklődő előtt először Szelep- csényi Imre, a ceglédi városi tanács vb-elnöke beszélt, megnyitva a Ceglédi Ősz kulturális eseménysorozatának rendezvényeit. Ez őszi kulturális renedez- vénysorozat első eseményeként került megrendezésre most ez a képzőművészeti kiállítás, amelyen a ceglédi, kecskeméti, váci képzőművészek mellett túlnyomórészt a szolnoki művésztelepen dolgozó művészek alkotásai szerepelnek. A kiállítás megnyitásával egybekötött tárlatvezetést Doroginé dr. Fehér Zsuzsa, a Magyar Nemezeit Galéria tudományos főmunkatársa tartotta. Bevezetőjében egyúttal mintegy útmutatásul is szolgált a kiállított alkotások szemléléséhez. A megnyitó ünnepségen a város és a helyi társadalmi szervek vezetőin kívül megjelentek a kiállító szolnoki képzőművészek is, valamint a Szolnok megyei népfront-bizottság képviselői. Műszaki szenzáció Szombaton délelőtt működésben mutatták be a Vasúti Tudományos Kutató Intézetben az érdekelt szakemberek előtt az intézet legújabb vasúti jelző- berendezését. A bemutató igazolta, hogy a berendezés „mindent tud” amit egy ilyen készüléktől kívánni lehet. — A vágány mellett álló jelzők izotóp-sugárzás megjelenéséből, vagy éppen megszűnéséből veszik észre a szerelvény áthaladását és en- neg megfelelően váltják a színeket önmagukon és a mögöttük levő jelzőkön. — Ugyanakkor a megközelítendő jelző színe kigyúllad a mozdonyban is, anélkül, hogy vezetékes, vagy rádiókapcsolat lenne köztük. — így a mozdonyvezető a legrosszabb látási viszonyok között is mindig két térköznyi távolságra tudja, hogy szabad vagy tilos-e a pálya előtte. Ha pedig a tilos jelzésre időben nem reagál, maga a bérénedezés önműködően fékez és megállítja a szerelvényt. Másfelől viszont a központból egy egész pályaszakaszon az összes ott közlekedő vonatokat egyetlen gombnyomással meg lehet állítani. Először Kijevbe utaztunk vonattal. Onnan repülővel folytattuk utunkat Grúzia fővárosába, Tbiliszibe. Lassan sötétedett, amikor feltűntek a Kaukázus nyugati hegyláncai. És késő este lett, mire repülőgépünk Tbiliszi grúz nemzeti stílusban épült repülőterén landolt. A pergő nyelven beszélő, szinte olaszos tem- peramentumú emberek, a meleg és a számunkra különös épületek tudtunkra adták: megérkeztünk, ez Grúzia. Tbiliszi a Kaukázus déli lábánál fekszik. A várost a sebes folyású Kúra folyó szeli ketté. A világ egyik legősibb városa ez — tavaly ünnepelte fennállásának 1500. évfordulóját. A monda szerint egy vadász grúz fejedelem alapította, amikor ezen a vidéken nyilával lelőtt egy fácánt és az egy forróvizű tóba esett. Mire kísérői kihalászták, a madár már teljesen megfőtt. A fejedelemnek annyira megtetszett a forró vizű tó és környéke, hogy elhatározta, ide teszi át székhelyét. Az általa alapított várost pedig Tbilikalaknak, azaz forróvíz helyének nevezte el; Tbilisziben járva, az első, ami megragadja az idegenek figyelmét, a régi és az új szerencsés keveredése. Zegzugos, ódon utcák, a házfalak élé kiugró balkonok sajátos hangulatot kölcsönöznek a városnak. Szépségét csak növeli a megszámlálhatatlan park, a növények sokasága. Grúzia történelme állandó harcokban telt el. Hol a tatárok, hol a törökök ellen kellett küzdeniük. A várhegyen álló monumentális szobor a Grúzia anyja is ezt az évszázados harcot jelképezi. A hatalmas nőalak egyik kezében kardot, a másikban boros serleget tart. Az ellenséget karddal a barátot borral fogadó Grúziát jelképezd. Ez a boros serleg nekünk is kijárt. Mindenütt tanúi lehettünk a grúz vendégszeretetnek. Itt ismerkedtünk meg a „tamada” fogalmával is, amely asztalfőt jelent, a „tamada” olyan ember, aki az étkezés, italozás ütemét diktálja. ö mondja a köszöntőket, amelyeknek meghatározott sorrendjük van, a vendég egészségével kezdi, majd a barátságra, Magyarországra, Grúziára, a rokonokra ittunk. Hamarosan tovább kellett utaznunk, Oszétia fővárosába, Ordzsonikidzébe. A várost Tbiliszivel a grúz hadiút köti össze, átvágva a Kaukázust. Ezt az utat autóbuszon tettük meg. A grúz autóbuszvezetők zsonglőr ügyességgel xot- mányoznak a keskeny szerpentineken. Ahogy távolodtunk a várostól, az utasok is cserélődtek. A városlakó grúzokat a hegység lakói, pásztorok váltották fel. A viteldijat leszálláskor kell fizetni Grúziában. A sofőr olaszos temperamentummal vitatkozik a pénz és a megtett út arányáról a leszálló utasokkal. A hegyilakók nagyon megbecsülik a pénzt és szívesen vitatkoznak a vezetővel. Ilyenkor persze a busz áll. Ez nem számít. Itt az idő nem játszik olyan nagy szelepet, mint nálunk. A busz bárhol megálil, ha intenek neki és ott teszi le az utasokat, ahol akarják. Ordzsonikldzét, a Kaukázus északi lejtőin, a Terek folyó két partján fekvő várost a XVIII. században alapították a hajdani Vla- gyikavház, a „Kaukázus királynője” helyén. Az ősi vár mai képe is feledhetetlen élmény. A város műemlékei sajátosak és jellemzőek Oszétia lakóira. Ezeknek a mű- emékeknek a többsége vallási jellegű, kisebb része harci és védelmi építményvárak, őrtornyok, városfalak. Az érdekesebbnél érdekesebb templomok, szentélyek, mecsetek tanulmányozása közben Magoinetov professzor sokat mesélt az oszétok vallásáról. Érdekes keveréke ez a keresztény és a pogány Grúzia-anya pasztorvallásnak. A lakók többsége keresztény, kisebb része iszlám vallásik A legérdekesebb műemlékek közé tartozik a Re- kom szentély. Keletkezéséről mindössze annyit tudunk, hogy a XV—XVI. században grúz misszionáriusok építették. Gerendákból épült, alacsony, fa- tetős házikó. Érdekessége, hogy egyetlen szöget, vasalkatrészt sem használtak fél építéséhez. Az oezét építészet másik kiemelkedő alkotásé aSzunita mecset Sokat hallottunk és olvastunk már róla, mégis nem mindennapi érzés volt amikor megpillantottuk; A kis erkélyekkel, bástyákkal körülvett karcsú minaret az aranyozott kerek ablakocskákkal díszített kupola, könnyű, légies külsőt kölcsönöz a hatalmas épületnek. Oszétiai barangolásunk során megismerkedhettünk a történelmi régmúlttal. Érdekes, hogy az őszét falvak még a XIX. században is erődszerűen épülHoltak városa tek, a lakóházak szinte eltörpülnek a hatalmas lő résekkel ellátott védőbástyák mellett Arra most nincs mód, hogy részletesen beszéljünk a nagyon érdekes őszét vallási szokásokról, közelebbről tanulmányozva ezeket, azonban a totemizmus nyomaira bukkanhatunk bennük. Dél-Oszétiában például totem képében medvét, kígyót varjút, farkast imádtak. A halott kultusz is számos nomád elemet tartalmaz. A régiek a halottaknak külön várost építettek. A dargavszki Holtak városa mészkőből épült, négyszögletes kriptákból áll. A kriptákban kamrákat találunk, melyekben fapolcokon helyezték el a halottak földi maradványait. A temetés mindig kizárólag naplemente előtt történt, mert azt képzelték, hogy naplemente után a halottak kapui bezárulnak. Ha az elhunyt férii volt, lovat áldoztak a tiszteletére. Nagyon kevés az, amit ebben a rövid beszámolóban elmondhattunk mindabból, amit Grúziában és Oszétiában láttunk. De talán így is képet alkothat magának az olvasó a két ország vendégszeretetéről rokonszenves lakóinak gazdag kultúrájáról, mai életéről. ☆ Sisa Béla ás Fehér Zsolt kaukázusi utazásának esetleges tudományos jelentőségét nem a mi feladatunk értékelni. A kint gyűjtött anyagból a közeljövőben kiállítást rendeznek Jászberényben. Lelkesedésük, ambíciójuk mindenképpen említésre méltó. Kíváncsian várjuk kiállításukat, amely részletesebben számol majd be útjukrőL Szeptemberben a Magyar Mezőgazdaságban jelent meg a legtöbb Szolnok megyei vonatkozású tanulmány, cikk és hír. Dr. Sípos Sándor, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársa az őszi búza műtrágyzásáról írt. — Megjelent a lapban a Szolnok megyei állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és gépállomásoknak a felhívása: „Szolnok megyeiek az őszi munkák sikeréért” címmel. Hírül adták, hogy a Szolnok megyei párt és tanácsi vezetők a megye mezőgazdasági szakembereivel együtt a Középtiszai Állami Gazdaságban tartottak tanácskozást az őszi mezőgazdasági munkákról. A Figyelőben érdekes tanulmány foglalkozott Jövedelem és szakosítás címmel a búzatermesztés közgazdasági problémáival. Ezzel kapcsolatban részletesen ismertette a Héki Állami Gazdaság és a jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz búza- termesztését, különös tekintettel a jövedelmezőségre. A Népfrontban Endrész Sándor írt a mezőgazdasági szocialista brigádmozgalomról Szolnok megyében. A Népszabadságban Böcz Sándor Gépesít^ és gépjavítás című írásában részletesen beszámolt a Szolnok megyei Termelőszövetkezeti Tanács üléséről. Az Esti Hírlapban és a Szabad Földben olvastuk, hogy a lsz-ek „Fészekrakó alapot” biztosítanak nászajándékul a tsz új házas tagjainak. A karcagi Lenin Tsz közgyűlése ezer forint nászajándékot szavazott meg a házasulandó fiataloknak. A Népszava az őszi erdőtelepítésről ad hírt. A Magyar Nemzet és a Pest megyei Hírlap a Közép-Tisza- vidék legnagyobb mesterséges halastaváról, a beseny- szögi 107 holdas tóról ad hírt A szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz évente 400 mázsa halat értékesíthet a tóból, 1966-tól kezdve. A Szabad Föld beszámol arról, hogy külföldi kirándulásokkal és fürdőhelyekre, üdülőhelyekre szóló beutalókkal jutalmazzák azokat a tsz-gazdákat Szolnok megyében. akik a legjobb eredményeket érik el munkájukban. A Magyar Nemzet hírül adja, hogy 75 egyetemet és főiskolát ■ végzett szakember kezdte meg kétéves mezőgazdasági gyakorlatát megyénk termelő- szövetkezeteiben. A Magyar Nemzetben a jászberényi Hűtőgépgyár termékeiről írnak: „Az idén több mint százezer hűtő- szekrényt gyártanak”. Az Esti Hírlap két cikkében is beszámol a kisújszállási Faipari Vállalat munkájáról. A vállalat politechnikai játékokat exportál több nyugati országba. Nemrégen készült el a 77. játéktípus. A szövetkezetről hírt ad a Magyar Nemzet is. A Magyar Kisiparos az ipari szolgáltatások javulásáról ír. A lap másik számában „Ilyen volt — ilyen lesz” címmel három kisipari kiállításról — köztük a szolnokiakról is — közölnek beszámolót. A Figyelőben olvassuk: Üj gőzkamrát helyeztek üzembe a szolnoki Mozaik és Cementáru Vállalatnál. \ Magyar Nemzet a jászberényi Aprítógépgyár új termékéről, a gumi és műanyagfólia-gyártó gépről fr. A Népszavában Kiss Gy. János hangulatos riportját olvashatjuk Jászjákóhalmáról: „Egy szép falu a jászsági homokom”. A Somogyi Néplapban Varga József színes riportját közölték „Az új arcú Jászkunságról”. Az Idegen- forgalom Ják Sándor hosz- szú, fényképes beszámolóját hozza a Szolnok megyei Idegenforgalmi Hivatal munkájáról. Érdekesen ír a Tisza-ligeti nemzetközi campingről. Az Esti Hírlap és a Népszava is közöl tudósítást a camping működéséről. A Nák Lapjában Szebelkó Erzsébet „Repülő, egetszántó, hatalmas” című, a katonafeleségeknek ajánlott riportjában a szolnoki Kilián György Repülő Tiszti Iskola növendékeiről és a fiatal repülők feleségeitől ír. A Képes Űjságban Ná- dasdd Péter Jászladány köztiszteletben álló idős tanítójáról, Antal Aladárról ír „Az egyéniség varázsa” címmel. Az Élet és Irodalomban dr. Benedek Istvánnak, a neves ideggyógyásznak és szépírónak hangulatos írását olvashatjuk berekfürdői nyaralásáról, Böcz Sándor a Népszabadságban a rákóczifalvai fiatalok továbbtanulási szándékait vizsgálja: „A nyolcadik osztály nyomában” című cikkében. A Népi Ellenőrzésben az „Állami gondozott gyermekek problémái Kisújszálláson” címmel a népi ellenőrzési vizsgálatról számol be Gy. Molnár Lajos. A Pártéletben Zagyi János elvtárs cikkét olvashatjuk. Az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára a Pártmunka időszerű kérdései rovatban a tömegszervezetek, tömeg- mozgalmak pártirányításénak Szolnok megyei tapasztalatait ismerteti. MTI tudósítás szól a megyei múzeumok és az iskolák együttműködéséről. A Szabad Földben „Vaskori leletek Ráikóczifalvám” címmel a Damjanich Múzeum ásatásairól olvashatunk. A Népszava a TIT megyei szervezete csillagászati szakosztálya rendezésében sorra- kerülő csillagászati hétről tudósít. A Népszabadság a Tisza-ligeti Napról ad hírt A lap másik számában arról olvashatunk, hogy hétszáz szövetkezeti gazda váltott bérletet a Szigligeti Színházba. A Népművelésben Kádár Ivánné „A művelődési intézmények közös fenntartásáról” című cikkében elismerően ír a Szolnok megyei Tanács és a Szolnok Város Tanácsa közös fenntartásában működd Ságvári Endre Művelődési Ház munkájáról. A Szabad Földben a vidéki városok és falvak díszítésével foglalkozó cikkben: „Vak Bottyán szobor Gyöngyösön. Mikes Kelemen arcmása Batto- nyán” arról írnak, hogy a szolnoki Simon Ferenc- szobrászművész a battonyai iskola részére Mikes domborművet készített. A Művészetben Ecsery Elemér Fazekas Magdolnának, a szolnoki művésztelep festőművészének munkásságáról ír elemző tanulmányt. A folyóirat a művész két képét is közölte, a Beszélgetések című olajképét és egy Leányfej szónrajzát. Dr. Kardos Józsefbe Olvassa fór'osstc a l\itPLAP-ol A dargavszki az országban
