Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

1MB. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kertészet idei balsikere nem szegheti a jövő évi kedvet Tizenhárom vasárnapon át a traktor nyergében A jászszentandrási Petőfi szövetkezeti gazda­ság a megye hírneves ker­tészkedő üzemének számí­tott. A kertészeti kultúrával beültetett és bevetett föld nagyságát tekintve az idén is megerősítette az előbbi feltevést, hiszen kétszáz- nyolcvan holdon próbálko­zott. Ebből a fogalmazás­ból az is kiderül, nem va­lami nagy sikerrel. A közös gazdaság kasszáj álban ez- időtájt még 770 ezer forint­tal tartozik a kertészet. — Már október elején járunk, vagyis nincs már ahhoz re­mény, hogy jelentékenyen csökkenjen az „adósság”. Paprikával, paradicsommal növelhetik még a bevételt, de valójában már lezárult a kertészeti idény. Mi mindenből sikerült „összehozni” a bevételi ki­esést? Nem vált be a szent- andrásiak számítása a sár­gadinnye, a görögdinnye, a2 uborka, a málna, ,stb. ter­mesztésében. Sok minden hozzájárult ehhez. Az is. hogy a szövetkezet az idén üzemeltette először az ú.1 hajtatóházat. Hiányzott még a szakértelem, s legfőkép­pen a tapasztalat. Így tör­tént, hogy a palántanevelő­ben öregedett, vénült el a növény, mielőtt még végle­ges helyére, a szántóföldbe került volna. Kiültetés után azitán nehezen fejlődött. Összetevője volt a bal­sikernek a kertészet veze­tőjének elégtelen működése is. Egy olyan bolgárkertészt foglalkoztattak irányítóként a szentandrásiak, aki egy zöldségkereskedő fia. Ami önmagában még nem lenne baj, csakhogy az apja bolt­jába fekete úton is került áru, a közöséből. A ker­tésznek — tekintve, hogy három mázsányi paprikával tetten érték — felmondtak és most számoltatják el — újságolja a szövetkezet el­nöke, Hegyi Géza. A kertésznek fel le­het mondani, de a kerté­szeti idényt újra kezdeni már lehetetlen. Legalábbis az idén nem. A tanulság természetesen jövőre sokat segíthet. Igaz, hogy sok pénzbe került, de legalább okulhatnak belőle. Ebben az évben dolgoztattak elő­ször „havi fixeseket” a kertészetben a szentandrá­siak. Huszonöt ember ka­pott havonta ezer forintot, mindentől függetlenül. A szövetkezet vezetői ugyan állítják, hogy a kertészeti növények művelésére alkal­mazható ez a mód. Ki tud­ja? A minden anyagi érde­keltség nélküli munkavég­zés iránt valahogy eleve bizalmatlan az ember. És a szentandrási tények is erre vallanak. A Petőfi Termelőszöveft: kezet a MÉK termelője. — Azt mondják erről, egyenlő az idegbajjal. Sorolják a tavasztól mostanáig tartó értékesítési, főképpen minő­sítési vitákat. Ottjártunk napján történt az alábbi eset. Előző este a MÉK átvevője kiment, megnézte az árut (paprikát), s közöl­te, milyen osztályzattal vá­sárolják meg. Másnap reg­gel újra kiment az átvevő. De már másik személy, s egy osztályzattal lejjebb minősítette a szállítmányt. Gyakori az is, hogy az át­vétel megtörténte után a MÉK raktárosa még utólag os7,tályoz alacsonyabban. Kétségtelen, ezen a nyá­ron a szokásosnál több a kifogás a szövetkezetekben a MÉK ellen. Az is vitat­hatatlan, mielőbb fel kell oldani a kertészeti termé­kek értékesítésének ellent­mondásait. De nem egyedü­li magyarázat, s nem is legelfogadhatóbb érvelés a szentandrási Petőfi kerté­szetének idei balsikerére. Már csak azért sem, mert a község másik ^ közös gaz­dasága, a Haladás Termelő- szövetkezet, magasan túl- i teljesítette kertészeti terveit ■ Jóllehet segítségére volt az is. hogy nemcsak a MÉK- kel. hanem a konzervgyár- . ral is szerződött. ■ A Petőfi Termelőszö­vetkezetben is elsősorban termelési, szervezési elvé- tésekbő adódik a kertészei „pénztárhiánya”. Ami sem miképpen sem lehet indíté­ka annak, hogy jövőre csök­kentse termelését a szövet­kezet. Pillanatnyilag ugyan 100 holddal szerződött ke­vesebbet jövő évre az idei­nél. Nem okos dolog. A lakosság zöldségellátása ál­landó gond. A külföldre menő kertészeti termék pedig deviza az országnak. A Petőfi Termelőszövet­kezet semmiképpen sem ak­kor cselekszik jól, ha az idei kertészeti balsiker után elveszti a kedvét. A másik, a nehezebben járható út a tanácsosabb: a mostani ! apasztala tokból okulva kezdjék megalapozni a ker­tészet következő évét. B. L. A tiszaszentimrei vasú­tállomáson akadtunk rá. A Belorusz vontatta pótkocsik­ról a szövetkezeti gazdák rakták le a cukorrépát. 0 a motorház fölé hajolva, olajos kézzel javítgatta a gépet. A szabad perceket is kihasználja, arra törek­szik, hogy a rábízott trak­tor mindig üzemképes- le­gyen. Szanyi János ez év ja­nuár elején került a hely­A 44. számú útvonal 39250-es szelvénynél betn«*teresztőt épít a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság Megjelent a Jásshnnság legújabb száma A Jászkunság most megjelent száma „Honfog- la'áskori kutatá­sunk legújabb eredményeiről és feladatairól” cím­mel közli dr. Die- nes István írását. Sági Pál a lakó­helyükről dolgoz­ni máshová járó munkások kultu­rális ellátottságá­val foglalkozik. Közli a folyóirat dr. Kulin György cikkét „A TIT csillagász ünne­pe” címmel. Dr. Vogel István és dr. Koszta László a törökszentmik­lósi járásban élő cigányok egész­ségügyi, gazdasá­gi és kulturális helyzetét mérle­geli. Dr. Mezősl Károly egy elfe­lejtett Petőfi em­lékhelyről ír. Dr. Sebők György cikke a népi ül­nökök munkájá­val foglalkozik. Dr. Vincze Fe­renc a takar­mánykeverékek és a dehydrált lucernaliszt je­lentőségét mél­tatja. Palásti László írása „Te­leki László és Abony” — cím­mel jelent meg. Múzeumba rátok találkozója Jászberényben (Tudósítónktól) A múzeumi hónap meg­nyitója alkalmából október elsején a jászberényi mú­zeumbarátok körének tagjai összejövetelt tartottak a Jász Múzeum kiállítótermé­ben. A megjelenteknek Tóth János, múzeumigazgató szá­molt be a helytörténeti és néprajzi kutatómunka hely­zetéről, feladatairól a Jász­ságban. Előadását színes diafilm-vetítéssel tette szem­léletessé, majd bemutatta a kör tagjainak a múzeum újabb szerzeményeiből dezett kamarakiállitáet. Váriunk a szüretiéi Meggyorsult az érés, a korai szőlőfajták elérték a 17 — 20 cukorfokot Néhány alföldi borvidé­ken szeptember közepén megkezdték ugyan a rotha­dásra hajlamos szőlőfajták, főleg az ezerjó szüretelését, de a száraz, meleg idő be­köszöntővel félretették a puttonyokat. S az eredmé­nyek a várakozókat igazol­ták: az egyhetes napsütés általában 2—3 fokkal nö­velte a cukortartalmat. A kései fajták jelenleg 13—16 fokosak, a korai fajtáknál viszont — Medoc Nőire, Leányka, Rizling Silváni, Muscat Othonell, stb. — helyenként 16—19 fokot is mérnek, Kecskemét környé­kén a Medoc Nőire elérte a 20 fokot. A legutóbbi határszemlék és jelentések szerint a sző­lők általában lombosak, zöl­dek, akár heteken át érlel­hetik még a termést. j | I beli Ezüstkalász Termelő­szövetkezetbe. A szőkés­barna hullámos hajú fia­talember kérte, hogy enged­jék el a Tiszafüredi Gép­állomásról. Itt van a háza. családja, s egyébként is Szentimrén végzett bér­munkát a szövetkezetben. Nehezen engedték el, mert egyik legjobb munkása volt a gépállomásnak. Kiváló dolgozó jelvénnyel is ki­tüntették. — Jobb itthon — véle­kedik — megbecsülnek a szövetkezetben. Állandóbb az elfoglaltságom és jobban keresek. Háztáji földem van, legalább 90 zsák kuko­ricám terem. Bodon Bálint, a traktoros brigád vezetője mondja róla: — A legjobb traktoro­sunk. Az idén már 1250 'normálholdat teljesített. A többiek ezer hold körül jár­nak. A bérszámfejtés adatai szerint júliusban 1860 fo­rintot keresett és 94 mun­kaegységet teljesített. Au­gusztusban 18^5 forint bért kapott, ezen kívül 118 mun­kaegysége volt. A tiszaszentimrei Ezüst­kalászban ugyanis műszak­normánként (10 órás mun­kaidő) 32 forint készpénzt fizetnek és két munkaegy­séget írnak jóvá. Igenám, de Szianyi János ritkán dolgozik naponta tíz órát. A műszakja hajnalban kezdő­dik és gyakran éjfélig tart. Július óta tizenhárom va­sárnap volt, azóta csak egy­szeri pihent. — Lesz erre elegendő idő a télen — mondja nevetve. — Ezerkettőszázötven nor­málhold. Igen magas telje­sítmény ez. — Pedig hat hétig kato­nai szolgálatot is teljesítet­tem a tavasszal. — A tsz-ben mindig a szállításnál dolgozik? — Nem. Szántottam, 700 holdon a műtrágyát szórtam, 400 holdon pedig a talaj- előkészítést végeztem. Aztán a családi körülmé­nyére terelődik a szó. Meg­lepő, hogy a 33 éves fiatal­embernek 13 éves fia és 12 éves lánya van. — Tizenkilenc éves vol­tam, hogy megnősültem. Jól élünk. A gyerekek szorgal­masan tanulnak, szeretném, ha tovább tanulnának. Számolgatom. A havi ke­resete éves átlagban meg­haladja a háromezer forin­tot. Megdolgozik érte. — Mire költik a fizetést? — Kétszobás családi há­zat építettünk. Szépen be­bútoroztuk. Televíziót vet­tünk. Különösen a gyerekek szeretik nézni esténként, fin nem sokszor láthatom mos­tanában. Dolgozni kell. A szövetkezetben nagy te­kintélyük van a szorgalmas traktorosoknak. Sőti Gyula elnök is dicséri őket. Jog­gal, hisz túl vannak már az őszi vetések 60 százalékán. Megadják a traktorosoknak, ami jár. Külön díjazzák a vasárnapi és az éjszakai munkát. Szanyi János meg a többiek igyekeznek, hogy mielőbb befejezzék a vetést és biztonságban legyen a termés. Máthé László Derűlátó októbei • Jobban áll az öcsödi „vegyes" • Víz van. idomanyag nincs Az öcsödi Vegyesipari Ktsz, amely elsősorban épí­tőmesteri tevékenységet folytat, az idén 3,6 millió forintos termelési tervet szeretne teljesíteni. Ebből az összegből 3 millió fo­rint az építési előirányzat, míg a fentmaradó rész a javításra, szolgáltatásra jut. Az első félév számukra a szokásosnál rosszabbul si­került, mert tervüket csak 91 százalékra teljesítették és a jövedelmezőség sem alakult megfelelően, nem érték el a tervezett ered­ményt. Mindebben közre­játszott a hosszú ideig tar­tó állategészségügyi zár­lat, valamint az, hogy a második negyedévben fő­ként munkaigényes megbí­zásokat kaptak, ami ter­melési értékben viszont ke­veset hozott. A minőségi mutatók arról vallanak, hogy a szövetkezet a nehézségeik ellenére célszerűen gaz­dálkodott. A termelékeny­ség fokozódott, létszám és béralap megtakarításuk volt. A javítás-szolgáltatási tervüket 130 százalékra tel­jesítették, ami azt jelenti, hogy a lakosság, szívesen veszi igénybe a szö­vetkezetei. A szeptemberrel lezárult harmadik negyedév sokkal jobban sikerült, mint a megelőzőek. A terv mind mennyiségi, mind minőségi előirányzatait túlteljesítet­ték. Azonban nem olyan nagy mértékben, hogy az elegendő volna r félévi le­maradás teljes felszámolá­sához. A jelek azzal biz­tatnak, hogy az éves szin­ten már nem lesz adóssá­guk. A szövetkezet elnöke (ritka az ilyen példa) nem panaszkodott, s nem hi­vatkozott az anyagellátás gondjaira. Egy dolgot ki­véve, Elmondta, hogy két éve van Öcsödön hidrogló- bus, azaz magasnyomású vízhálózat. A lakosság szeretné a vi­zet a házakba bevezettet­ni, az igénylő nagyon sok. De a szereléshez elenged­hetetlenül szükséges idom­darabokat —, mint például könyök, szifon, áteresztő­szelep — képtelenek be­szerezni. A szállító Szerel­vényértékesítő Vállalat a megrendelésüket 1966 első negyedévi határidővel iga­zolta vissza. Akárhová fordulnak, nincs segítség. Pedig a szövetkezet áldo­zattól (melyet vitatni lehet) sem riad vissza: a rákötő bilincseket házilag gyárt­ja, ami meglehetősen gaz­daságtalan, drágább, mint­ha beszereznék. Az elnök szavaiból a „szükség tör­vényt bont” elvet vettük ki, mint magyarázatot. — Hát persze a jövedelmező­ség jelenlegi szintje nehe­zen bír ki ilyen rontó té­nyezőket. Erre pedig ügyel­niük kell. A szolgáltatási terv har­madik negyedévi túltelje­sítése azt bizonyítja, a sző. vetkezetlek sokat adnak arra. hogy a feladatuknak jól megfeleljenek. — f —D Vasárnap a Balatonon véget ért a hajózási idény. A hagyományok sze­rint az utolsó napon azok- indultak sétahajózásra, akik a nyarat munkával töltöt­ték, a tó legnagyobb hajó­ja, a Beloiannisz vasárnap hajósokat vitt kirándulás­ra. Az idényben egyéb­ként 1,8 millió utast szállí­tottak a tó személyhajói. A balatoni hajók többsége már bevonult a siófoki ki­kötőbe, s hétfőtől már csak az átkelő-járatok közieké nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom