Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

1965. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kultúra és gazdaságosság Ismét a könyvtárhálózat egyesítéséről ÁRNYÉK A NAGYVÁROSBAN § Zaj és HÍreaax % Szolnokon nem a füst a főveszély % Por és szemét A Szolnok megyei Nép­lap július 18-d számában cikk jelent meg a könyv­hálózat egyesítéséről. Erre válaszolt a SZOT kulturá­lis osztálya, a Művelődés- ügyi Minisztérium könyv­tári főosztálya, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa. Állásfoglalásuk lényegében egyértelmű: jó az eddigi szervezeti felépítés, legfel­jebb a tanácsi, a szakszer­vezeti és az iskolai könyv­tárak közötti együttműkö­dést kell fokozni. A cikkre adott válaszok­ban felsorolt érvek azon­ban korántsem meggyőző erejűek, másrészt a gya­korlati élet merőben új módszereket produkált, így a fentebb említett szervek­kel nem érthetünk egyet, legalábbis alapvető kérdé­sekben nem. Nézzük csak sorjában: Az SZMT-tSl érkezett válasz szerint a cikk .»<* szakszervezeti könyvtárak hagyományait teljesen mel­lőzte, figyelmen kívül hagy­ta". Közismert, hogy a Horthy rendszerben a szak- szervezeti könyvtárak célja merőben különbözött az akkori hivatalos kultúrpo­litikától. Haladó szerepet töltött be a szakszervezeti könyvtárhálózat, szinte fel­becsülhetetlen jelentősége volt a dolgozók nevelésé­ben. De — önkéntelenül adódik a kérdés — ma, mikor a munkásosztály célja, napirenden levő programja megegyezik az egész társadalom életéről al­kotott. felfogásával, napi munkájával, szükséges-e ez az elkülönítés? Ma már nincs olyan könyv, amit csak a szakszervezeti könyvtárak számára adnak ki, vagy csak ott olvasható. Tisztelet és becsület a szakszervezeti könyvtárak hagyományának —, de a pillanatnyilag nagyon szét­tagolt könyvtárhálózat egyesítésében ez nem ját­szik semmilyen szerepet. Pontosabban szólva úgy játszik szerepet, hogy ha a szakszervezet képviselői ha­ladó hagyományaikhoz mél­tóan akarnak eljárni, ak­kor most is a lehető leg­többet kell tenniük a mun­kások műveltségi színvona­lának emeléséért, s ennek igen fontos módszere a könyvtárhálózat egyesítése. Állításunkat igazolja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a napokban befejezett vizsgálata is. A KNEB a fővárosban és nyolc megyében folytatott vizsgálata nyomán megál- lanította: „A szakszervezeti könyvtárak kihasználási mutatói a tanácsiakénál többnyire kedvezőtleneb­bek.” Továbbá: „A könyv­tárak egyesítése nemcsak az eszközök takarékosabb fel- használását, hanem az ol­vasók igényeinek magasabb színvonalon való kielégíté­sét és az olvasótábor kiszé. lesítését is eredményezheti.” Figyelemreméltó és el­gondolkodtató a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyéb megállapítása is. tgy például: „Egyes vállalati, szövetkezeti könyvtárnak olyan kicsi az állománya, hogy fenntartása a községi, városi könyvtár meVett költséges és felesleges. En­nek ellenére nem egy he­lyen ragaszkodnak a könyvtár megtartásához. Az olvasók ilyen esetekben választékhiány miatt álta­lában elmaradoznak.” Mondhatnánk ezt más szóval úgy is. hogy egyes helyeken a célt összeté­vesztik az eszközzel. Fon­tosabbnak tartják azt, hogy néháar könyv ott po­rosodjon a szekrényben, mint azt, hogy az olvasók szórakozási, ta­nulási igényeit lehetősége­ikhez mérten kielégítsek. Ez esetenként nem magya­rázható mással, mint feles­leges presztizsféltésseL Szerencsére egyre több helyen tapasztalni köve­tésre méltó, új módszere­ket. Szabolcs megyében például a földművesszövet­kezetek a kulturális alap­ból vásárolt könyveiket át­adják a tanácsi könyvtá­raknak. Csak helyeselni lehet a Borsod megyei Tanács és az ottani SZMT kezdemé­nyezését is. Kiadták a jelszót: „Egy falu, egy könyvtár”. Somogy megyé­ben megszüntetik az élet- képtelen kis könyvtárakat. A gyakorlati élet tehát túl­lépi a régi, egyesek szerint örökérvényűnek tartott ke­reteket. Érthetetlen ezek után az SZMT válaszának az a ré­sze, hogy: ,,A hálózati köz­pontok ma sem tudnának megfelelően szerzeményez- ni a szakszervezeti tagok támogatása nélkül. A szak- szervezeti bizottságok ma is a dolgozónkénti 5 forin­tos hozzájárulást befizetik. Ez az összeg évente me­gyénkben meghaladja az 50 ezer forintot.” Kérdez­zük: ha a nyírbátori járás földművesszövetkezetei az utóbbi időkben 146 ezer forint értékben gazdagítot­ták a tanácsi könyvtárak állományát — elősegítve ezzel a más munkaterüle­ten dolgozók műveltségi színvonalának emelését is — akkor az itteni ■ szak- szervezetek miért ne támo­gatnák a könyvtár állo­mányának gyarapítását, ha megtörténne az egyesítés? Mesterkélt indok ez az egyesítés ellen. Soha nem egy szűkkörű csoport — ez esetben vélt érdekeit —, hanem a tömegek művelt­ségi színvonalának fokozá­sát kell figyelembe venni, még ha az a megszokottól eltérő sémákat többlet- munkát követel, akkor is. Igenám — mondhatnák, s erre utalnak a cikkünkre érkezett válaszok is —, de a szakszervezeti könyvtá­rak sajátos szerepet tölte­nek be, elősegítik a poli­tikai — s az általános mű. veltség mellefct a szakmai képzettség növelését is. Való igaz — de miért ké­pezné ez gátját az egyesí­tésnek? Magától értetődő, hogy az egyesítés után is figyelembe vennék a helyi sajátosságokat a könyvek beszerzésénél. Sőt, erre méginkább lehetőség nyíl­na, hiszen adott esetben ugyanazokat a könyveket nem szerezné be egyszerre a tanácsi és a szakszerve­zeti könyvtár, több pénz maradna egyéb kötetek vásárlására. Jól tudjuk, a könyvtárak egyesítése különböző anya­gi és egyéb ügyek miatt nem megy egyik napról a másikra. Nem volna helyes kellő előkészület nélkül hozzákezdeni ehhez a mun­kához. Első lépésként a megfelelő koordináló szer­vet kellene kijelölni. Erre szerintünk a közelmúltban megalakult megyei nép­művelési tanács lenne a legalkalmasabb. Ezzel egy- időben fel kellene számol­ni a visszahúzó, a szokásra, elavult rendeletekre hivat­kozó, azokhoz görcsösen ra­gaszkodó nézeteket Ne az legyen a mérvadó, hogy „ezt eddig is így csi­náltuk”, hanem az, melyik módszer az előnyösebb, a több haszonnal járó. 6000 lakást építését kell befejezni ér régéig Az Építésügyi Miniszté­rium építőiparában az idén sikerült először elérni, hogy az éves lakásátadási kötelezettségnek ne 40—50 százaléka, hanem jóval ke­vesebb, alig egyharmada maradjon az utolsó ne­gyedévre. Az ÉM építő­ipari főigazgatóság terme­lési főosztálya részletes műszaki vizsgálat alapján ütemezte a lakásépítő vál­lalatok hátralevő feladata­it. Így a negyedik negyed­évben a múlt év hasonló időszakára előirt 10 250 he­lyett mindössze 600 lakás építését kell befejezni, hogy teljesítsék az idei elő­irányzatot Péntek délelőtt említette a megyei tanács ülésén felszólalásában Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese: a húszas évek végén szociológiai fel­mérést végzett az Alföldön. Megállapította, hogy az átlag évi cukorfogyasztás fejenként rendkívül ala­csony volt és a „szapora csecsemőhalálhoz” a csont­tuberkulózis jelentősen hozzájárult. Ezek a gyere­kek a nyomor és az orvo­si tanács, a segítség hiá­nyában pusztultak el. Mindezt abból az alka­lomból említjük: november elsején ünnepli egyéves fennállását a szolnoki kör­zeti gyermekorvosi hálózat. Megvalósult az egészség­ügy régi törekvése: a szü­letéstől a serdülőkorig egy orvos látja el a gyermek egészségügyi gondozását. Szándékosan nem gyógyí­tásról beszélünk, mert en­nél többről van szó: 1 a megelőzésről. Egyéves kora betöltésé­ig minden gyermekhez ki­vétel nélkül négyszer ko­pogtat be az orvos. Megné­zi a kicsit saját környe­zetében, tanácsokat, utasí­tásokat ad a helyes táplá­lásra, öltöztetésre, levegőz­tetésre. Születése, illetve hazakerülése után hat nap­pal találkozik először 8 csecsemő a körzeti gyer­mekorvossal otthonában. Azután — egészen tizen- négyéves koráig rendszere­sen látja őt ugyanaz az orvos. Ismeri a fejlődését, betegségekre való reagálá­sát, érzékenységét. S mint a család jó barátja, gyako­ri látogatója hatni tud a szülőre, gondozóra. Hót körzet orvosai a Ha azt nézzük, milyen arányban fejlődött egy-egy nagyvaros az utóbbi öt-hat évben, megyénk székvárosát Szolnokot az első öt közé sorolhatjuk. Ezt az ütemet azok tapasztalják leginkább, akik több évi távoliét után látogatnak el ide és meg­lepődve tapasztaljáig hogy a belterület éppúgy, mint az iparnegyed szinte a fel- ismerhetetlenségig megvál­tozott. Az 1960-as népszám­lálás óta a város lakossága több ezerrel emelkedett. féléves statisztika szerint négyezerötszáz látogatást tettek a gyermekek ottho­nában, ebből háromezeröt­száz látogatás esik a cse­csemőkre tizenkéthónapos korukig. Nem túlzunk ak­kor, amikor egy év távla­tában kilencezernél többre becsüljük azoknak az al­kalmaknak a számát, amelyeknél az orvos be­csöngetett az ajtón a Pis­tikhez, Marikákhoz. Mintegy tíz-tizenkét vá­rosban indult meg kísér­letképpen a gyermekorvo­sok körzeti munkája. Szol­nok az elsők között vezet­te be ezt a rendszert és van olyan, amiben az élen jár: nálunk egészen tizen- négyéves korig vonták be ebbe a szolgáltatásba a város gyermekeit, szemben az általános gyakorlattal, amely hat-nyolc éves kor­határt jelöl meg. Az új rendszer sok előnnyel jár. Csökkent a forgalom a gyermekrende­léseknél, elsősorban a leg­kisebbek kerülnek ritkáb­ban a rendelőbe, ahol a leggondosabb elővigyázat mellett is előfordulhat va­lamilyen fertőzés. Keve­sebb lett a kórházba kül­dött gyereíkek száma is. A ma szociográfusa Szol­nokon már egyetlen olyan apróságot sem találna, aki a nyomor következtében, orvos hiányában lenne ha­lálra ítélve. Ez így tör­vényszerű! Nem is szok­tunk rá sok szót veszteget­ni. Ám egy ilyen határkő­nél, mint a körzeti gyer­mekorvosi szolgálat egy­éves jubileuma, mégis csak megállunk egy jóleső pil­lanatra; Joggal lehetünk büszkék Szolnokra. De a fejlődés fénye nem takarhat el egy árnyékot, a nagyvárosi ár­talmak árnyékát. Szolnok nagyváros lett és mégin­kább azzá lesz a most kö­vetkező másfél-két évtiziad- ben. Ez örvendetes tény. Azonban a nagyváros nem­csak víz, villany, csatorná­zás, kultúra, ipar, hanem zaj, por, füst és számtalan közlekedési veszély forrása. Ha valaki nyáron az iro­daháznak a Kossuth utcára néző valamelyik szobájában a nyitott ablak mellett akar dolgozni, csaknem képtelen, mert egy-egy autóbusz, dömper, nagyobb tehergép­kocsi, sőt akár egy-két mo­torkerékpár elrobog az ab­lak alatt, s a zaj szinte kibírhatatlan. De ugyanúgy pihenni sem igen lehet a környék lakásaiban. Csúcsforgalom — kiiencszáz cgységjármű* 1965-ben forgalomszámlá­lást tartottak csúcsforgalmi időszakban az Eötvös téren; Eredmény: óránként kiienc­száz egységjármű. A Belo­iannisz út szélességét figye­lembe véve ez annyit je­lent, hogy abban az órában sem pihenni, sem nyugton dolgozni nem lehet a Zagy­va hídtól az Eötvös térig terjedő szakaszon. Hozzá kell tennünk: előzetes fel­mérés szerint 1975-re (és ez óvatos számítás) 1900 egységjármű halad erre ke­resztül egy óra alatt. Mi lesz akkor? Igen élénk a forgalom Besenyszög felé a Tisza Antal utcán, a Thö­köly úton, az iparnegyed­ben. Egyszóval a zaj városi probléma. Megoldása sür­gős. Miért? Erről egy kis tanulmányrészletet idézünk. Bakáts Tibor professzor ír­ta, a címe: „Az urbanizáció hygiénés problémái”. „A nagyvárosokban a köz­lekedés okozta zaj a város egyes főbb útvonalain ma már olyan fokot ér el, hogy a környéken lakók — mivel az egyrészt túllépi a megen­gedett hygiénés határérté­keket, (35—40 phon), más­részt chronikus, tartós be­hatásként jelentkezik — súlyos idegrendszeri zava­rokhoz és hallásromláshoz is vezethet. Ezért jogos a zajt a jellegzetesen nagyvá­rosi egészségkárosító ténye­zők közé sorolni.” — Az idegesség nehezíti a munkát, az emésztésre is károsan hat. Szolnokon ilyen jellegű betegségek eléggé elterjedtek, hiszen nálunk a zaj a forgalma- sebb útvonalak mellett jó­val túllépi a kívánatos ha­tárértéket. — Ezt dr. Pápay Dénes, a közegészségügyi és járványügyi állomás igazgatója mondotta. — A Kossuth utcai Illat- szerboltban egy ízben 60 phon feletti zajt mértek. Ezt Tóth Andrástól, a városi tanács építési-közlekedési osztályának helyettes veze­tőjétől hallottuk, aki ehhez azt is hozzátette: nem mér­ték mostanában az utcai zajértékeket, de az a főút­vonalakon becslés szerint időnként meghaladja az elviselhetőség szintjét. Füst és por Sok gondot okoz a város levegőjének szennyezettsé­ge. A nyersolaj üzemanya­gú motorok, a nyitott ki­pufogóval közlekedő motor- kerékpárok, a túrázó mo­torú gépkocsik különösen ködben vagy télen, amikor kisebb a levegő cirkuláció­ja, komoly problémát okoz­nak a főútvonal mentén. Nem kis mértékben szeny- nyezi a levegőt a teher- és személypályaudvar. A kis lakóházak kéményei ér­dekes módon összességük­ben nem sok szennyező­anyagot termelnek. Húszat sem ér el azoknak a há­zaknak a száma, amelyek központi fűtésű kazánnal rendelkeznek, de számot­tevő mennyiségű kormot és más kőszén-terméket enged­nek a levegőbe. Az utóbbi időben csökkent azoknak a panaszoknak a szama, amely az iparkerületből a városba bekerülő füst és gázmennyiségre és más szüretien, rosszszagú vegyi anyagok bekerülésére vo­natkoznak. A por... Sajnos Szolnok poros város és ezt nemcsak a sok építkezés, hanem a mellékutcák, bekötőutak rossz állapota is elősegíti. Tanúi voltunk annak is, amikor a főútvonalon, minden egészségügyi rend­szabály arculcsapásával szá­razon söpörték a járdát és az úttestet, fuldokló köhö­gésre késztetve az arrajáró- kat Amit tehetünk ... A port leszámítva nem speciális szolnoki, hanem általános nagyvárosi prob­léma az amiről beszélünk. Viszonylag kevés amit te­hetünk, de azt a keveset feltétlenül meg kell ten­nünk a nagyvárosi ember egészsége, nyugalma, zavar­talan munkája érdekében. A zaj csökkentéséért aránylag keveset tehetünk. Elsősorban arra lenne szük­ség, hogy a járművek üzembetartói és vezetői megértsék ennek fontossá­gát. A rendőrség már eddig is sokat tett az ilyen típusú csendháborítók leleplezésé­re és megrendszabályozásá- ra, a jövőben azonban az eddiginél is több felvilágo­sító, ellenőrző munkára kérjük őket. A távolabbi jövőben fel­tétlenül szükséges az Ady Endre utca rendbehozatala, amelyre már vannak is el­képzelések. A népgazdaság lehetőségeitől függően az első adandó alkalommal na­pirendre kell tűzni ezt az ügyet. Az Ady Endre utca bekapcsolódása az átmenő forgalom lebonyolításába lehetővé tenné a 4-es főút­vonal tehermentesítését a város belterületén, a forga­lom meggyorsulását, a zaj megoszlását. Helyes lenne, ha az ez­után megépítésre kerülő többszintes lakóházakat és a középületeket minden esetben gázfűtéssel tervez­nék. Ez anyagilag és ener­giafelhasználás szempontjá­ból is előnyös. Nem tartjuk helyesnek az olyan építke­zéseket, ahol a lakásokat gázzal, de az üzleteket már etázskazánnal fűtik, mint azt most az Ady Endre úti építkezéseknél tették. Nincs szükségünk füst-többletter­melésre. Nem szólva arról, hogy így drágább is az építkezés. A pályaudvar rekonstruk­ciója, a vasútvonal villa­mosítása szintén hozzájá­rul maid Szolnok levegőjé­nek tisztántartásához. A harmadik ötéves tervben szereplő út-átépítések, por­talanítások szintén tüdőn­ket védik majd. Az úttisz­títás ésszerűsítése, a locso­lás gyakoribbá tétele vi­szont hamarabb végrehajt­ható feladat. A nagyvárossá fejlődés fénvt. kultúrát jelent, árny­oldalainak kiküszöböléséért, amit lehet, meg kell ten­nünk. — ht — *=Egységjármű: egy-egy jármű átszámítása személy- gépkocsira. Így például egy kerékpár 0-3. egy autóbusz 2-5 személyautónak, azaz egy- ségjárműnek felel meg a számlálásnál; statisztikánk­ban­HIRDETMÉNY A Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya felhívja az adózók figyelmét, hogy az 1965. évi búzaföldadó és együttesen kezelt adójukat mielőbb rendezzék. — A 11/1963. PM. számú ren­delettel módosított 32/1957. PM. számú rendelet 14. §. (1) bekezdése értelmében az együttesen kezelt adók félévenként esedékesek, e rendelet szerint tehát minden adózó egész évi kivetése esedékessé vált. Mivel az adópótlékmentes fizetési határidő szeptember 15-én lejárt, a Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya felhív minden adózót, — hogy adófizetési kötelezettségének haladéktalanul te­gyen eleget, hogy ezáltal mentesüljön a további költségekéi, úgymint az adópótlék és behajtási illetéktől. A gyermekek háziorvosa Egyéves a sxolnoki korseti gyermekorvosi ssolgátat Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom