Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

Világ proletárjai egyes Ulf etek* SZOLNOK MEBYEI [ a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja XVI. évfolyam, 256. szám. Ära 50 fillér 1965. október 30., szombat. KOMMUNISTÁK |t|ÁR TÖBB mint két évtizede épül ha­zánkban az új társadal­mi rend, fejlődik, gyara­podik, alakul új arcú or­szágunk. Jó és rossz na­pok váltották egymást a két évtized során. Öröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó ügy ka­tonái sohasem voltak egyedül. Nem kellett se­gítség nélkül állniuk a sarat. Előttük járt a párt, velük egy sorban küz­döttek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállalni a tettek nehezét, példát adni a munkában, mutatni az irányt, szíta­ni a kedvet, talpra állí­tani a csüggedőket. Ez a kommunisták hivatása minden időkben. Pedig ők sem valamiféle külö­nös emberek. Nem csal­hatatlanok. Emberek, mint mások, tévednek és botladoznak is. Mégis messzebbre látnak má­soknál, mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják legjob­ban a harcot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a csüggedés óráiban megújulnak a közös nagy erőforrásból, a párt ere­jéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gon­dok élén menetelni, ezért vállalhatnak sok-sok ál­dozatot, Kommunistának lenni annyit jelent, mint vál­lalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgával, cipelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az önzetlenséget, az ál­dozatvállalást. S a fele­lősséget is, melyet a kor minden valamire való embere kell, hogy vállal­jon a jelenért és a jö­vendőért Ez a nagy munka, ez a megalkuvást nem is­merő magatartás belső izzású embereket követel. Olyan embereket, akiket a tettek kényszere hajt, a becsület, az élet és az embereik szerető te vezé­rel. Csak ilyen érzések­kel és elvekkel lehet helytállni, szinte pihenés nélkül alkotni, építeni. Hány kommunista mond­ta már el évek során, ha pihenésre figyelmeztet­ték: „Ha mi elkezdünk pi^rnná, hogyan tovább?” nhenni ugyan szükséges dolog és mindenkinek ki­jár, aki a nagy munká­ban elfáradt. Mégis ért­hető ez a vélekedés. Ho­gyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kelj vigyázniuk, he®? ki ne hüljön az építés lá­za. A kommunista társai száméra is erőforrás. Nemcsak az a fontos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tartalék erő­vel, optimizmussal is kell rendelkeznie, amely­ből másoknak is jut. P1 EJLÖDÉSÜNK sod­*■ rában igen gyak­ran kedvtelve vesszük sorra eredményeinket Oá városok. erőművek modern gyárak, termelő­szövetkezetek látása gyö­nyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőművest, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azon­ban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetsé­gük legjavát adva állnak az új világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi életük minden szép ál­mát beleépítik új hazánk falaiba. S hogy az nem nagyobb áldozatvállalás, mint a többi építőé? Talán a család tudná legjobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gon­dokat. A gyerek, aki ké­ső estig hiába várta ap- ját-anyját, mert az sok­szor még fia, lánya be­tegágya mellett sem töit- hetett el egy-két órát rengeteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a ki­tüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajtja őket, hanem for­radalmi küldetésüket tel­jesítik. Igazi kommunista másképp nem is tud élni, csak munkában és küz­delemben. Pedig sokan felmorzsolódtak közülük. Betegséget szereztek, ki­merültek a rengeteg mun­kában. A személyi kul­tusz éveiben egyrészüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel végzett mun­káért meghurcoltatás, — megalázás volt a jutalom. Miközben ők szétosztot­ták emberségüket, rideg­séggel, meg nem értéssel találkoztak. Néhányuk- nak szemére hányták, hogy nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De valaki­nek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött. A legerősebbek, a leg- harcedzetlebbek ugyan ebben is állták a ver­senyt- Nem resteltek akár őszülő fejjel, a napi mun­kától fáradtan sem isko­lapadba ülni, megszerez­ni a tudás szép hatalmát. Akadt közöttük, aki megtéved munka közben, és olyan is, aki elherdál­ta a bizalmat. De a csa­pat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hibákkal szembenézzen és kijavítsa azokat. Áll­ják és kérik a bírálatot, kritikus szemmel figyelik önmaguk és egymás dol­gait Is. így töltődnek fel a leszűrt tanulságok ere­jével. Azzal a sok tanul­sággal és tapasztalattal, melynek mai, kiegyensú­lyozottabb életünket is köszönhetjük. IV EM KÜLÖNÖS em- berek. Akad közöt­tük is, aki elfárad, idedg- óráig kedvét veszti. De a legjobbak nem ismerik a kiábrándulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy is sűrűsödjenek a gondok, nem engedik legyőzni ma­gukat. Töretlenül küzde­nek tovább egymásért és az új társadalomért. Elfogadták a megye jövő évi költségvetését A megyei tanács ülése Pénteken ülésezett a Szolnok megyei tanács. Na­pirenden a többi között a megye 1966. évi költségve­tésének megtárgyalása; Szolnok város községfejlesz­tési és kommunális ellátását irányító tevékenysége sze­repelt. Az ülésen megjelent Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. A megyei tanács rövid vita után a beterjesztett költségvetést elfogadta. — Megállapította, hogy az 1965. évi népgazdasági ter­vet a költségvetés alapján eredményesen hajtják vég­re. A tapasztalatok alap­ján az 1966. évi tervet az illetékesek nagy gonddal állították össze. Az elő­irányzott célkitűzések mér­téktartóak és biztonságos anyagi-műszaki alapra épülnék. A kulturális ága­zat több mint hétmillió fo­rinttal több, mint az 1965. évi előirányzat volt. A szo­ciális és egyészségügyi ki­adásokra majdnem kétszáz millió forintot irányoztak elő. A% eredményeket is ésxre kell venni Nagy érdeklődéssel tár­gyalták a szolnoki városi tanács községfejlesztési ej kommunális ellátást irá­nyító tevékenységét. A hoz­zászólók hangsúlyozták: a jelentés híven tükrözi a város ugrásszerű fejlődését. Különösen fontos ez. mert bizonyos türelmetlenség nyilvánul meg a városban az építkezésekkel kapcso­latban. Az észrevételek legtöbb esetben jogosak, a növekedés nehézségeit és az elért eredményeket azonban egyeseik nem ve­szik teljesen figyelem Ive. Ilyen eredmény volt a Ti- szaliget rendezésével kap­csolatos társadalmi munka Kiépült ezen a területen az út-, a víz- és villanyháló zat, befejezték az úttörő­vasút pályájának lefekteté­sét, május 15-én megnyílta Tisza-ligeti strand. A község fejlesztési alapból négy ki­sebb boltegység épült a vá­ros külső kerületeiben, ve­gyes beruházásokból pedig 32 iskolai tan. és politech­nikai terem. Len* ráttáresarnok A harmadik ötéves téri' városfejlesztési feladatai között szerepei a vásár­csarnok megépítése, a víz- és villanyhálózat további fejlesztése, újabb üzlet­helyiségek kialakítása, a parkosítás. A vitában felszólalt Csá­ki István, a párt Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Tájékoztatta a ta­nácstagokat a megye ipará­nak helyzetéről, a mező­gazdasági termelés terén elért eredményeinkről. Egyben ismertette a har­madik ötéves terv megyei irányszámait is. Pozitívnak értékelte a Szolnok város fejlesztése terén történt erőfeszítéseket felhívta a figyelmet a város fejlődé séből adódó sürgős felada­tokra, elsősorban a zöld­ségellátási övezet sürgős megteremtésére. A tanács tagjai különös figyelemmel foglalkoztak a parkosítással és kiegészí­tették a városi tanács je­lentését. egy olyan határo­zattal, amelynek értelmé­ben a parkosítást a város­nak a tervezettnél gyorsabb ütemben kell végrehajtani. Ugyanakkor a városi tanács intézkedjen, hogy Szolnok zöldségellátására a narma- dik ötéves tervben hozza­nak létre egy zöldségter­mesztő övezetet. Kiaháxi Ödön felaxőlnlása A tanácsülés a továbbiak­ban Szolnok megye 1966. évi községfejlesztési verse­nyének feltételeiről tár-' gyalt. E napirend vitájában szót kért Kisházi Ödön is, aki többek között a ti­zenötéve;? tanácsi rendszer­ről beszélt. Elmondotta: az Elnöki Tanács véleménye, hogy a tanácsrendszer be­váltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Jó munkát vég­zett Szolnok megye és az alárendelt járási, városi, községi tanácsok. Sikerült államigazgatási szerve­inknek jó kapcsolatot léte­síteni a lakossággal. A ta­nács ismeri a szükségle­teket, bizonyság erre az alaposan átgondolt, szerény és körültekintő 1966-os költségvetési terv. Különösen eredményes­nek értékelte Kisházi Ödön a Szolnok megyei tanácsok erőfeszítéseit, amelyet a szakosított felsőtagozatos oktatás érdekében kifejtet­tek. — Igen szép eredménye­ket értünk el az oktatási reform során és ebből Szolnok megye alaposan kivette részét. Az egész világon egyedülálló az az eredmény, hogy egy nép negyedrésze tanul — mon­dotta. Az ország gazdasági hely­zetével kapcsolatban el­mondotta: a nehézségek el­lenére az ipar és a mező- gazdaság egészségesen fej­lődik. A türelmetlenek é« lekicsinylők elfelejtik, hogy iparfejlesztés a háború előtt hazánkban alapjában véve nem is volt, csak amennyit a külföldi érdekeltségek és a német nagyhatalmi tö­rekvések szempontjából megengedhetőnek tartottak. Ezt a csekély ipart is több­ségében megsemmisítette a második világháború, a né­met-nyilas rablógazdálko­dás. Nagy feladat úgy fej­lődni, hogy világszínvona­lon versenyképesek legyünk. Kisházi Ödön befejezésül örömteljes életet, jó egész­séget kívánt a tanácsok tagjainak, Szolnok megye egész lakosságának. A megyei tanács ezután jóváhagyta az 1966. évi ta­nácsi és végrehajtó bizott­sági munkatervet. Tóth János tanácstag, az OTP szolnoki fiókjának vezetője felhívta a figyelmét a nem­zetközi takarékossági na­pokra Befejezésül a tanács a megüresedett három NEB tagsági helyre megválasz­totta dr. Katona Istvánt, Korolovics Lajost és Dobos Istvánt. A megválasztottak a megyei tanács előtt le­tették a hivatali esküt. * Kisházi Ödön a tanács­ülés után Csáki István és Jr. Polónyi-Szűcs Lajos tár­saságában megtekintette a Tiszamenti Vegyiműveket. Az üzem vezetői tájékoz­tatták a vendéget az üzem munkájáról, főbb termelési adatairól, s közösen nézték meg a kénsavgyártás fo­lyamatát. A helyiipari ágazatba tar­tozó vállalatok a félév óta javítottak helyzetükön. Az első háromnegyed évre jutó időarányos terv teljesítése 1.9%-kal jobb, mint a félév lezárásakor volt. Jelentős részük csökkentette lema­radását, ennek ellenére a tizenegyből hét változatla­nul az „adósok” listáján szerepel. A szolnoki Vasipari- 2.7 százalékkal, a megyei Épí­tőanyagipari- 1.5 százalék­kal, a szolnoki Ruházati­3.2 százalékkal, a Patyolat 0.4 százalékkal, a jászberé­nyi Ruházati és Háziipari Vállalat pedig 2.2 százalék­kal csökkentette első hat hónapi tervlemaradását. A helyiiparba tartozó vál­lalatok összesített 139.4 millió forintos termelési tervüket 94.2 százalékra teljesítették, ugyanakkor munkásbéralap­jukat túllépték, noha a ter­melékenység nem érte el a tervezett színvonalat. Az viszont tény, hogy a relatív béralantúllénés a félévi' több mint félmillió forintról 337 ezer forintra csökkent. A bérgazdálkodás gyen­geségére vall, hogy a bér­alaptúllépés a termelékeny­ség szintjét meghaladó 98.1 százalékos átlagkeresettel lárt. Ez pedig a termelési és termelékenységi terv nem teljesítése miatt indo­kolatlan. Az élelmezési ágazat. — melyhez a sütőipari és a szeszipari vállalatok tartoz­nak, 104.7 százalékra telje­sítette termelési tervét. A sütőipari vállalatok jelen­tősen túlszárnyalták terme­lési előirányzatukat. — A munkáslétszám megtakarí­tásával elősegítették a ter­melékenységi szint növeke­dését. A szesziparban a termeléskiesés jelenleg mintegy 12 százalékra te­hető, amely elsősorban az üdítőital gyártásban jelent- tmz£ lemaradással függ A* FMSZ-eknek el kell tartaniok önmagukat Pénteken, a SZÖVOSZ- székház nagytermében ösz- szeült. az Országos FöJdmű- vesszövetíkezeti Tanács. A vita előadója Bartolák Mi­hály, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese volt, A szövetkezetekkel és a szövetkezeti vállalatokkal szemben támasztott alap­vető követelmény az — hangoztatta Bartolák Mi­hály —, hogy önmagukat eltartsák, bevételeikből fe­dezzék a szükséges ráfordí­tásokat, sőt ezen túlmenő­en biztosítsák a bővített új­ratermelés anyagi feltéte­leit is, azaz nyereségesek legyenek és ezáltal a fej­lesztés anyagi forrásait sa­ját munkájukkal hozzák létre. E magasabb követel­mény megvalósításához a földművesszövetkezetek és a szövetkezeti vállalatok megkapják a megfelelő jog­kört. össze. Ennek pedig legiopo oka az, hogy a meglévő ka­pacitással előállítható Ital- mennyiséget nem tudták értékesíteni. A tanácsi vállalatok kö­zül éves tervének időará­nyos részét a mezőtúri Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyá­ra, a jászberényi Aszta­losipari Vállalat, a Szol­noki Nyomda Vállalat teljesítette túl. A jóhírű kisújszállási Fa­ipari Vállalat 92 százalékos háromnegyedévi „bizonyít­ványa” némi meglepetést okozott, hiszen a félévinél nem jobb, hanem rosszabb eredményt ért el. A munka termelékenysége sem érte el a kívánt szintet, de ja­vukra írandó a béralap- megtakarítás. Ennél a vál­lalatnál akadályozta a ter­melés ütemességének be­tartását a felhasznált nyár­fa rossz minősége, emiatt azonos ráfordítással csök­kent a hasznos anyagkiho­zatal. 1fla: ítéletet hirdetett a megyei bíróság Patkós Mária és bűntársai ügyében <Ríró«ági tudósítás a fi. oldalon.) Javított félévi helyzetén a helyi ipar Sok vállalat került ax „adattok“ Hátújára Gyenge a bérgaxdálkadáa

Next

/
Oldalképek
Tartalom