Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
IMS. október 28. SZOLNOK MEGYEI NEPLAL 3 Nem terheltek meg munkával... Középiskolás kora óta mozgalmi munkás. Volt KISZ-titkár is. A nyolc évből, amit az egyetem után első munkahelyén, itt a TITÁSZ-nál töltött, talán erre az évre, 1958-ra emlékezik legtöbbet: — Nemcsak emlékekért, tapasztalatokért is. Ügy érzem, akkor jobban sikerült minden, Mégis; kevesebb A karbamid felhasználása takarmányozásra Állataink takarmányozásában a fehérjének (aminó- savnak) nagy szerepe van a létfenntartásban és a tér- melésnél, sőt a fehérjék helyes aránya elősegíti a takarmányok jobb hasznosulását is. A karbamid a fejőstehén a sőre és a juh táplálásánál használható. Száz gramm karbamid 145 gramm emészthető fehérjével egyenlő. Minden liter tejjel 35 gramm fehérje távozik a tehén szervezetéből. Hazánkban tíz éve folynak a karbamiddal való etetési kísérletek és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a marha hizlalásánál meglepően jó súlygyarapodást, — a tehenészetekben magasabb tejhozamot értünk el. A karbamid fehér kristályos vegyi anyag, a konyhasóhoz hasonlít, de szemcsés alakban is gyártják. 46.7 százaléka nitrogén, ami a bendőben lévő ureáz enzim hatására elbomlik, majd fehérjévé alakul át. Évente 11 ezer vagon kar- bamidot állítunk elő Tisza- palkonyán és Kazincbarcikán. Adagolása Fejőstehénre — 550—600 kilogramm átlagsúlyt figyelembe véve — naponta maximálisan 200 gramm karbamid számítható. A nyári melegben a tehenenként! naponkénti adag a 150 grammot esetenként nem haladhatja meg. Kifejlett juhoknál a napi fejadag 15 gramm. Abrakra háromnegyed decis mércéből kell a kar- bamidot adagolni, amibe 50 gramm karbamid legyen. Egy etetésre ennél többet egy tehénnek ne adjunk, csak nagyobb fehérjehiány esetében mehetünk el a 70—75 grammig. Tehát a karbamidot napi kétszeri vagy háromszori adagolással kell az állat abrakjába juttatni. A kukoricaszár csak 1—3 tized százalékban tartalmaz fehérjét, ezért ajánlatos karbamiddal dúsítani. A kukoricaszár silózásakor minden mázsa tépett kukoricaszárra 50 dekagrammot számíthatunk, amit egyenletesen kell a takarmányra szórni. Az összecsomósodott kristályokat széttörve, kellő gondossággal kell a silózásnál felhasználni. 60 százalék szárhoz 40 százalék nedves szeletet és 0.8 százalék melaszt számítsunk a silózásnál. A karbamidot oldat alakban is lehet a kukoricaszár silózásánál használni. Egy kilogramm karbamidot 2 liter vízben oldjunk fel és ezt egyenletesen locsoljuk a silózandó tépett kukoricaszárra Ezt az oldatot 2 mázsa tépett kukoricaszárra használjuk. Így a kukoricaszárban átlagosan található 0.2 százalék fehérje, az 1 százalékig emelkedhet. Az ilyen szilázs etetése a szokott módon 3—5 napos szoktatással történik. Az esetleges mérgezések elkerülése végett nagyon fontos a takarmányosok, állatgondozók és éjjeli Őrök kioktatása. Ha valami oknál fogva a megengedettnél több karbamidos ta- kormány kerül a bendőbe, akkor ammóniagáz képződhet és ezt ecetsavas vízzel lehet lekötni. Ezért ételecetet kell tartani az ilyen állatférőhelyen — a nyál ázás, izomremegés esetén 2 liter ecethez 3 liter vizet adva — ezt az elegyet . az állatba kell önteni. A I karbamid etetést folytató tsz istállójában tehát 10—15 liter ecetnek kell lenni. Az 5 liter ecetes víz hatására — a beadást követően — az állat 1—2 órán belül rendbejön. Az elkövetkezendő években a karbamidot marhahizlaló- és tejelő tápba hozzák forgalomba a takarmánykeverő üzemek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a vegyi anyag takarmányozásnál való felhasználása igen gazdaságos és megfelelő szakértelem, elővigyázatosság mellett — jól használható. A foszforhiány leküzdésére a foszkál adagolását is ajánljuk. Ezt leghelyesebb a takarmány súlyának 0.2 százalékában adni, vagyis minden mázsa takarmányhoz 20 dekát számoljunk. Rendkívüli nagy jelentősége van az átteleltetés időszakában a foszkál adagolásának. Az abrakban kevert karbamid etetéséhez egy hét alatt kell az állatot hozzászoktatni. Ha 2—3 napra megszakad a karbamid etetése, akkor a szoktatást újból kell kezdeni. A tévedések, illetve mérgezések elkerülése és a karbamid bomlásának kiküszöbölése céljából a karbamidot száraz, hűvös helyen — ta- karmányostól elkülönítve — kell tárolni. Virág István ^negyei főállattenyésztő volt az elismerés. Most meg olyan kevés munkáért is dicsérnek az alapszervezetben, hogy néha restellem. — Az idén került az alapszervezeti vezetőségbe ... — Igaz, de ki hihetne magáról, hogy megválasztják valamivé, és már egyből olyan is, amilyennek ott lennie kell. Őszintén: nem is hiszem, hogy sokat tudnék változni vagy változtatni a nézeteimen. — Ismerhették, akik beválasztották ... — Az akkori epés példa, lódzásokból azt hiszem, az a jelző illet, ami kevés férfit: Nagyszájúnak tartanak. Nem tehetek mást. nem tudom feladni a véleményemet, míg nincs érv ellene. Épp mostanában összehívták itt a vezető- gárdát: Van egy lakás, kapott a vállalat. Dönteni kell, kié legyen. Vitára készültünk, pedig már kész tényeket közöltek vélünk. Ennek felesleges volt ekkora „nekifutás'’. — Vitatkozni legtöbbször hasznos ... — Nagyon sokféle ember van itt. Kétszázharmincan a kapun belül, ugyanannyi külön természet. Lehet, hogy én nem a legjobbak közül való vagyok. De nem szeretek, nem tudok hallgatni, ha mondanivalóm van. De szeretem a közvetlenséget és nem vagyok híve az agyontanács- kozásnak. — Nálunk pedig ez nem ritkaság. Nemrég alakítottuk meg a szakszervezetek osztáiybizottságait. Én lettem ott is az osztálytitkár. Szívesen is venném ezt a megbízatást is, ha tudnám, hogy ezzel a szervezéssel például gyorsabban elbírálunk egy segélykérelmet. Csakhogy a gyakorlat most legtöbbször az, hogy egy állomással több a kérelem útjában és ennyi idővel hosszabb is az elintézés. Pedig, ha segély, akkor legyen az és döntsünk felette gyorsan. — Mivel bízta már meg a vezetőség?... — Nem terheltek meg pártmunkával. Néhány apró dolgot bíztak reám. De ha az embernek a vérében van, nem is vár megbízatást. Miért kellene másoknak kitalálni például, hogy az én osztályomon, a pénzügyön teremtsük meg a feltételét és szervezzük meg a szocialista címért versenyző brigádokat? Ha éri én nem venném észre, kitől várhatnám a jótanácsot? — A pénzügyi osztály vezetője. Vcdlja-e azt, hogy ismeri az emberek gondjait? ... — Sokat járunk együtt a kollégákkal focizni. Nincs az a hivatalos értekezlet amelyen hamarabb tudnám, ki van megsértődve, hogy kimaradt a premizálásból, kit mikorra „ütemeztek be” a „szájhagyomány” szerint kiváló dolgozónak stb. De van egy elvem, amit nem adok fel: Szeretném, ha nemcsak focizás közben, hanem mindig feloldódna a munkatársak nyelve. Akkor is, ha közügyekről van szó. — A közösségi érzést nem lehet kívülről kényszeríteni az emberekbe, önmagukban kell. hogy kényszert, a felelősség kényszerét érezék a kapun belüli vagy kapun kívüli ügyeink iránt. Azt szeretném, ha senki nem ülne némán, érdektelen arccal. — Nem vagyok sem „bölcs Salamon”, sem a pártmunkát megváltó új ember az I-es alapszerve- zetben. De ha már újság- cikk lesz a beszélgetésből, ez nekem is jó alkalom volt, hogy megkérdezzem magamtól: Én, Hajdú Lajos, mit végeztem hát el az alapszervezettől kapott és á saját magamra kiszabott munkából?.;. Néha kell az ilyen önmagunknak adott számadás. B. E. Miénk ? - Enyém ? — Ha idejében észbe nem kapunk, utólag már csak sóhajtozhattunk volna amiatt, hogy több vagon almát hazahordtak az enyveskezű emberek. De nem restelltük rászánni az éjszakát, a kora hajnali órákat, hogy rajtakapjpk azokat, akik a télire való almát ingyen — a közöst megkárosítva — próbálták meg- szerezti. — Megtettük, hogy az almafa alól zsákmányával együtt becitáltuk az embert a brigád- és munkacsapatvezetők gyűlésére és ott vontuk felelősségre. — Reggel történt ez, s estére már mindenki tudta a tsz- ben, a faluban, hogy kát értünk tetten. Mondanom sem kell, hogy az illető nagyon szégyellte magát. Nem így az az asszony, aki mikor megtudta, menynyit kell fizetnie az almáért, így méltatlankodott: — Nem mind első osztályú volt az az alma, amit leszedtem. — Még neki állt feljebb, ahelyett, hogy szégyellte volna tettét, — háborgott a tsz-elnök, aki mindezt elsorolta. Érthető az elnök felháborodása, s igaz az érvelése is, hogy nem csupán a vezető feladata a közös védelme. Csakhát a szövetkezeti gazdák között még vannak akik a „miénk” és az „enyém” fogalmát helytelenül értelmezik. — Volt, aki azzal próbált védekezni, amikor felelősségre vonták: miénk az a gyümölcs, csak megkóstolhatjuk. Senki nem mondja, hogy ne kósotlják meg, de az megengedrfeteflen, hogy ládaszámra vigyék haza a gyümölcsöt, vagy annyi paradicsomot, paprikát haza kosarazzanak, ami egész télen át elegendő a családnak. Az tehát addig rendben is van, hogy a szövetkezeti gazdák jogukat tartják mindenhez, ami a tsz-ben van. Mint ahogy valóban — a közösség tagjaiként — mindenhez joguk is vám Minden az ő tulajdonuk; Csakhogy nem egyéni, hanem közösségi tulajdon. Erről feledkeznek meg egyesek, amikor a gyümölcsöt, a paprikát, paradicsomot vagy éppen a közös kukoricát megdézsmálják. Mert az utóbbi is több helyen megtörtént ezen az őszön. Jó ára van a kukoricának, s talán ez is csábította a kívülállókat, itt-ott a szövetkezeti gazdákat arra, hogy tilosban járjanak. Az egyik községben autós kukoricatolvajt csíptek él az őrködő szövetkezeti gazdák. Az illetőnek gépkocsira tellett, de néhány zsák kukoricára már nem. Több közös gazdaságban éjszakai portyákat, ellenőrzéseket tartottak a vezetők, s az ezzel megbízott szövetkezeti gazdák. Emellett arra sem sajnálták az időt, fáradtságot, hogy megtévedt társukkal megértessék a miénk és az enyém fogalmát. Hogy ne csak azt érezzék sajátjuknak, ami a portájukon van, hanem a közös vagyont is. S azt épp úgy óvják, becsüljék, mert a közösség erősödése biztosítja egyéni boldogulásukat; Ahová az Ulan Batoi-i üzenet szólt Az elnök megkérte Kádár elvtársat, tolámcsol- ja üdvözletünket a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz tagságának”. (Újsághír a Nép- szabadság 1869. október 1-1 számából.) Lassan már legenda is kerekedik abból, hogyan vette fel a Magyar—Mongol Barátság nevet a mezőtúri szövetkezet. Négyesi József állattenyésztő egy történetet tud erről. — A koreai háború idején kijutott innen Mezőtúrról Sebestyén Béla bácsi. Mikor a háborúnak vége lett, még Mongóliába ment S J A mongol földművelésügyi minisztertől kapta ezt a kaftánt Hegyi István tsz- elnök. Egy napot már eltöltött benne egy időre. Mikor onnan is hazajött, annyi szépet, any- nyi jót beszélt róluk... Hegyi István, az elnök már egészen másként meséli. Egy bizonyos: 1961 óta a magyar—mongol barátságot igyekszik szolgálni egy hatezer holdas nagy szövetkezet. Nagy szövetkezet? Ahogy vesszük. Ulan-Bator- tól 100 kilométernyire Er- denben gazdálkodik Mongol—Magyar Barátság nevet viselve egy igazán nagy szövetkezet, egymillió holdas birtokon. Nagyobb mint Szolnok megye. De a mezőtúri közös gazdaságnak minden talpalatnyi földje szántó. A testvérszövetkezetnek alig van szántóföldje. Hegyi István, a mezőtúri elnök például nem is talált szántóföldet náluk, pedig három napig vendégeskedett ott, s élete legérdekesebb élménye marad az antilop-vadászat, — amely a mezőtúri elnökinek is vadászszerencsét hozott. — Náluk annyi a farkas, mint nálunk a pocok. Olyan szervezetten is irtják. A kisgyerek is nagy fegyverbajnok már Mongóliában. A mezőtúri „kis szövetkezetnek” majdnem kétszer annyi tagja van, mint az erdeni testvér társasüzemnek. Csakhogy amíg a mezőtúriak összlétszáma nem haladja meg a 2300-at, az erdeni Mongol—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben 68 ezer állatot tartanak. A mezőtúriak elsősorban sertés- és szarvasmarhatenyésztők, az erde- niek tenyésztenek, jakot, kecskét, tevét többek között. Hegyi István találkozott egy hetven éves tevepásztorral a legközelebbi településtől 100 kilométernyire, — mindentől távol, egyedül őrizte a tevenyájat — Bátyám, aztán ha megbetegszik, mi lesz itt magával? — kérdezték tőle. — Hogy, hogy megbetegszem — csodálkozott vissza az öreg tevepásztor. Az erdeni testvérszövetkezetben 18 ló jut egy emberre. Itt a mezőtúri szövetkezeti sertéstelepen a muraközi takarmányost a vá- góhídról hozták már vissza A testvérszövetkezet 18 ezer juhot tart. A mezőtúri tsz-ben nincs egy sem. — Azazhogy, a sertéstelepen szaladgál négy bárány. — Csekő Antal, Varga Lajos, Karsai Bálint állatgondozók tartogatják bankett-alkalomra. Itt Mezőtúron nagy a becsülete minden barázda földnek. Ezért igen meglepődött Hegyi István, amikor Erdenben megkérdezte D. Sagdar elnököt, hol van ennék a szövetkezetnek a határa, az vállat vont: — Valahol itt, ezen a tájon kell lennie. Mezőtúron mindenki tud valamit mondani Mongóliáról. Kiállításokat szoktak itt rendezni, a nagykövetség ismeretterjesztő filmjét vetítik. A szövetkezetét tulajdonképpen a budapesti mongol nagykövetség patronálja. Nemcsak abban az értelemben, hogy legutóbb egy Volga személygépkocsit kaptak ajándékul. A szövetkezet vehetőd havonta találkoznak a mongol követség munkatársaival, a mezőtúri híreket viszik, az erdenieket hozzák. A két elnök személyes jóbarát. Találkoztak Érden ben is, találkoztak Mezőtúron is. Itt a Nagykunság szélén járt már a mongol írószövetség titkára, megismerkedett a gazdasággal a mongol földművelésügyi miniszter. De amire a legszívesebben emlékeznek vissza a mezőtúri szövetkezetben: három évvel ezelőtt negyven mongol fiatal dolgozott náluk két né- tig. Nagyon megszerették — különösen a brigádvezetök áradoznak — a hihetetlen szorgalmú mongol ifjakat. Igyekeznek szakmai tapasztalatokat cserélni. Ari mondja Négyesi József: — Még sőrés koromban neveltem két olyan gyönyörű bikát, másfél éves korára nyomott hat mázsát A mongol testvérazö- vetkezetnek szántuk. Tízezer forintba került volna odaszállításiuk. De ami késik, nem múlik. A mezőtúriak eltökélték, vérMojszerettük a mongol barátainkat frissítésre cserélnek apaállatokat. Vetőmagvak „importjára és exportjára” is gondoltak. A mezőtúri gazdaság birtokának egynegyedén öntöz. Kimnjártunk- kor beszéltek a mongoloknak az „esőcsináló«” mezőtúri tudományáról. A két szövetkezet barátságának elmélyítésére sok és nagy lehetőség van még, sok és nagy tervet szőttek. Erről már beszélgettek a Hazafias Népfront vezetőivel is. Mezőtúron legalább negyvenen viselik a két nép barátságának jelvényét. És ezt a nevet viseli a termelőszövetkezet is; Szép szimbólum. De többet is akarnak ennél. Borzák Lajos Fotó: Nagy Zsolt
