Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

IMS. október 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervszerűséget a mezőgazdasági gépjavításba! Túrkevei kísérlet — A traktorcserés javításé a jövő — Hazajönnek a „vonatosok** A BÚZAKALÁSZ IS „RÁKAPCSOLT" A Túrkevei Gépjavító Ál­lomás két és fél év alatt je­lentős üzemmé nőtte ki ma­gát. Ez idő alatt a kilenc- venről csaknem tízszeresé­re emelkedett a gépjavító üzem létszáma. A fiatal üzem munkásainak nagy többsége is fiatal. Buda­pestről és az ország más részéből körülbelül hatvan kevi szakember jött haza szülővárosába, mert a szé­pen fejlődő üzemben biztos megélhetésre számíthat és az otthoni munka jobban kifizetődik, mint a vonato­zás. Mint minden gyorsan fejlődő üzemben, ebben is jobban meghonosodnak az újszerű, merész és célrave­zető termelési módszerek. Szolnok megyében ebben az üzemben vezették be először a legkorszerűbb gépjavítást az úgynevezett traktorcserés javítást. En- líek óriási előnye az, hogy a mezőgazdasági üzemek i,lejáratott” Zetorjaikat be­viszik a gépjavítóba és on­nan néhány órával később teljesen felújított géppel távozhatnak. Ez az a fix­áras javítási módszer, ami­kor a szövetkezetek 22 000 forintért teljesen felújított gépet kapnak, s e költség­nek 50 százalékát az állam visszatéríti nekik. így a tsz-ek — tulajdonképpen 11 000 forintért jutnak üzemképes géphez. Ebben az esztendőben 35 —40 traktort javított így az üzem. Az a tapasztalat, hogy egyes tsz-ek, amelyek nemcsupán saját érdekei­ket tartják szemelőtt, nem kicsinyesek és népgazdásá­gi szinten érzékelik a trak­A mezőtúri városi párt vb tagjai minden jelent­kezővel személyesen beszél­getnek, mielőtt a tagjelölt felvételéről döntenek. En­nek a módszernek néhány tapasztalatáról kérdeztük Szűcs Sándort, a pártbi­zottság munkatársát. Szűcs elvtárs így összegezte a több éves gyakorlat tanulságait: — Az az igazság, hogy városunkban a tagjelöltfel- vétel az utóbbi években csökkent. Tavaly 57 felvé­teli kérelmet hagytunk jó­vá, az idén eddig harminc­hatot. Ahogy az előkészü­leteket ismerem, további 15—18 kérelem beérkezésé­vel számolhatunk. A lassúság elsősorban az előkészítő munka hullámzá­sával okolható. Ebben az évben szinte csak a KISZ- ről mondhatom, hogy ki­egyensúlyozott, töretlen irányú nevelőmunkát végez Eddig 14 tagjelöltet ajánlott a KISZ VB. Ez a tavalyi ajánlásuknak kétszerese. Az alapszervezetek felé­ben az idén nem vettek fel senkit. Ez egyes helye­ken érthető. De hat ktsz- ben működő alapszervezet­ben egyáltalán nem indo­kolt a stagnálás. Olyan termelőszövetkezeti alap­szervezetünk is van, amely­ben az utóbbi 3 év alatt állandóan csökkent az alap­szervezet létszáma. Mindez mutatja, hogy nem elég csak a tagjelöltfelvételi múnkát gondosan végezni, azt az utat is egyengetni kell az alapszervezetekben, amelyet a jelentkezésig megtesznek az emberek. A beérkezett kérelmek alapján szinte mindenkor egy-egy párt vb-tag keresi fel a jelentkezőket, ritkább esetben a pártbizottság torcserés javítás szükséges­ségét, szívesen veszik igény­be e szolgáltatást. Ezek kö­zé tartozik a mezőhéki Tán­csics Tsz is. A traktorcserés javítás­nak nagyon sok előnye van. Többek között az, hogy ki­küszöböli az idényszerűsé­get. Eddig ugyanis az év utolsó és a következő év el­ső negyedévére korlátozó­dott a gépek, motorok ja­vításának 40 százaléka. Ter­mészetesen ilyen feltételek mellett a motorjavító üze­mek sem tudtak ebben az időszakban megfelelő mi­nőséggel dolgozni, a létszá­mot sem tudták az igények­nek megfelelően növelni — vagy csökkenteni. Az új javítási rendszer feleslegessé tenné a szövet­kezeteknél folyó’ gépjavító műhelyek munkáját, kon­centráltabb lenne az alkat­részellátás, nem forgácso- lódna szét a tsz-ek között. Mindent egybevetve, a traktorcserés javítás a jövő útja. Ha minden szövetke­zet belátná ennek igényjo­gosultságát, még tovább le­hetne fokozni e módszer ha­tékonyságát. A következő lépés ugyanis az lehetne, hogy a gépjavító állomások és vállalatok bejáratott traktorokkal szolgálnák ki az igénylőket. A szövetke­zetek a legnagyobb megter- heltetésnek is alávethetnék a gépeket s a traktorok úgyszólván „egy percre” sem esnének ki a termelés­ből. ^ Jónéhány tsz még nem híve a traktorcserés javí­tásnak, mivel a gépparkjá­ban van egy-két új traktor. munkatársai. Egy beszél­getés természetesen kevés ahhoz, hogy bárkinek is a gondolatai mélyére lássunk. De általános emberi maga­tartásáról, politikai tájéko­zottságáról, elég hű képet kapunk. Sok esetben ilyen­kor tisztázzuk velük azt is, hogy tulajdonképpen mit vállalnak magukra a fel­vételi kérelem kitöltésével. Nem könnyűek ezek a beszélgetések. Néha még a kérdéseket is óvatosan kell megválasztani, mert arra a követelményre, ami reájuk hárul, fel kell készíteni az embereket. Viszont azt a hitet is erősíteni kell ben­nük, hogy meg tudnak en­nek felelni, ha tanulnak, ha már tagjelöltségük ide­jén lapozgatják a szerkezeti szabályzatot. Mindig szemébe mondjuk meg mindenkinek azt is. hogy ha javasoljuk, s azt is, ha nem javasoljuk o vb-nek kérelme elfogadását. Talán ez a legnehezebb, hisz ez tulajdonképpen fe­lelősségvállalás régi vagy új ismerősökért. Különösen érdekli az embereket az, amiket ezen találkozáson mondunk nekik. A jelentkezésig ugyanis van idejük tana­kodni önmagukkal és má­sokkal is, hogy mit tegye­nek. De ha már egyszer jelentkeztek, nehezen vár­ják, sürgetik a döntést. S ezt a várakozást mi na­gyon tiszteljük. Az alap­szervezeteket is gyors intéz­kedésre kérjük. Jelenleg a' felvételi kérelmek többsé­gére legkésőbb egy hónap alatt választ kapnak a je­lentkezők. A döntés azonban csak egy mozzanat a felvételét kérő elvtárs sorsában. Az, Egyes vezetők így- véleked­nek: „dehogy adjuk mi le az új gépet, mit tudjuk, milyen időset kapunk he­lyette cserébe”. Azon vi­szont nem meditálnak, — mi lesz ha az öre­gebb gép helyett újabbat kapnak cserébe? A kísérlet jó. A mezőgaz­daságban is el kell érni végre, hogy a gépek javítá­sa tervszerű és a leggazda­ságosabb legyen. — bj — hogy egy félév vagy egy év múlva mit kell monda­nunk a tagságát kérőnek, nagyon sokszor azon múlik: segíti-e az alapszervezet, „bevezeti"-e a szervezeti élet ismereteibe. Ezzel már arra is utaltam, hogy a tagfel­vételi kérelem elbírálása előtt újból személyesen fel­keressük az elvtársakat. S örülünk, ha újból igenlő választ adhatunk. Az én „gyakorlatomban” még nem volt eset, amikor nemet kellett volna mon­danom. Most viszont azt hiszem, hamarosan nehéz döntés elé állít egy olyan tagjelöltnek a tagfelvételi kérelme, akit más város­ban vettek fel, s a tagje­löltsége miatt vallásos csa­ládtagjaival összeütközésbe került. A pártoktatásban való bevonás, a szocialista bri­gádba való befogadás, vagy beajánlás, az ál­talános vagy középiskolai tanulásra való megnyerés mind a nevelés, a párttag­ságra való jó felkészülés útja. Ezért a mi beszélge­téseinken legtöbb szó ar­ról esik: hogyan dolgozza­nak tovább a tagjelöltek, hogy később végérvényesen beilleszkedhessenek az alap­szervezet életébe. (B. E.) Koalpmény Az MSZMP Szolnok me­gyei, szolnoki járási és Szolnok városi bizottsága, a KISZ megyei, szolnoki járási és városi bizottsága, valamint a munkásőrség parancsnoksága a Kossuth tér 2 számú épületből az újonmn épült pártházba költözött. A kisújszállási Búzaka­lász Tsz Il-es üzemegysé­gében egy területre vonva DT-k készítették elő a ta­lajt, s nyomukban jártak a vetőgépek. A dűlőút másik oldalán a kukoricaföldön is serényen dolgoztak. — A szárkúpotk mellé járművek álltak, azokkal hordták a szárat, hogy szabaddá te­gyék a területet, s itt is készíthessék a traktorosok a búza vetőágyát. Ha korábban is így dol­goztak volna... De nem így volt. Már a vetés megkezdésével elkés­tek. A Kinizsi Tsz-ben ja­vában vetettek, amilkor a Búzakalászban még halo­gatták e munka megkezd é­A tavasszal 306 nőtanács vezetőség tagot választot­tunk. A nagyon szorgal­mas, régi vezetőségi' tag mellé sok fiatalasszony ke­rült a vezetőségekbe. Több­nyire olyan asszonyok, akik akkor is, most is szorgalmasan dolgoztak, s ott vannak a hatszáz ver­senyző nő között. Kengye­len a Dózsa, Kenderesen a Haladás és a Vörös Cse­pel, Fegyverneken a Kos­suth és a Vörös Csillag, Tiszaroffon az Aranyka­lász Tsz asszonyai jó mun­kájukkal különösen sok elismerést szereztek ma­guknak. Fegyverneken a Kossuth Tsz-ben két női szocialista brigád is alakult, ök már nemcsak a munkában, ha­nem szakmai tudásuk nö­velésében is versenyeznek. Elvégezték a szakmunkás- képző tanfolyam első évfo­lyamát, és megszerzik a2 általános iskolai végzettsé­get is. A járási nőtanács igyek­szik elősegíteni, hogy az anyukák minél nyugodtabb körülmények között dolgoz­hassanak. Legyen bölcsőde, napközi. Sikereink mellett azonban vannak lehangoló dolgok is Az például, hogy Fegyverneken és Kengye­len nyolcvan gyermeket nem tudtak felvenni óvo­dai napközi otthonba, mert nem jutott nekik hely. Tisza bőn még iskolai napközi otthon sincs. így a gyerekek délben nem jut­nak főtt ételhez, nincsenek felügyelet alatt, amíg az édesanyjuk dolgozik. Szeretnénk elősegíteni az asszonyok foglalkoztatását A földművesszövetkezettel együtt, a kosár, és csuhé­sét. S ez a „ráérünk arra még” megbosszúlta magát. Nem tudták elérni, tartani azt az ütemet, amely szük­séges lett volna, hogy a vá­rosban kitűzött határidő, október 25-re befejezzék a vetést. Azt szokták mondani, hogy a baj nem jár egye­dül. Nos, ez a Búzakalász Tszre is ráillik, mert a kez­deti késést még tetőzte a sok géptörés. Kisújszállá­son ennek a tsz-nek a leg­nagyobb a gépparkja, de az is igaz, hogy a 45 erő­gépből mindössze hat lánc­talpas. S ezek között is a két magyar DT és az Sz— 100-as már eléggé elhasz­nált gép. Volt olyan hét, fonásra igyekszünk megta­nítani őket, hogy télen is legyen keresetük, elfoglalt­ságuk. Az említettek csak egy részét jelentik a nökong- resszusra való készülődé­seinknek. Elsősorban a munkánkkal szeretnénk bi­zonyítani, hogy a decem­beri kongresszust nagy ese. ménynek tartjuk mozgal­munk életében. Házi Andrásáé a járási nőtanács titkára Törökszentmiklós Az építési és Szerelő- ipari Vállalat első fél évi időarányos termelési és gazdálkodási tervét teljesí­tette. A harmadik negyed­évben erről a szintről jó mélyre zuhantak. Termelé­si tervüket 90 százalékra teljesítették, a lemaradás 2,5 millió forint. Viszont az engedélyezettnél 18 szá­zalékkal kisebb létszámmal dolgoztak. A termelékeny­ségi mutató 9 százalékos túlteljesítést jelez. A fentiekben írt számok és egyéb, a gazdaságosság­ra kiható tényezők magya­rázzák. hogy miért követ­kezett be ebben a negyed­évben 1 millió forintos vál­lalati eredményromlás. A vállalat igazgatója elmon­dotta, hogy a szakipari részlegek teljesítették a amikor ezek a gépek és két MTZ egyszerre „robbant le”, s napokig tartott a rendbehozásuk. — Minden bizonnyal kevesebb idő is elég lett volna erre, ha már akkor is tartanak éj­szakai műszakot a gépmű* helyben, mint jelenleg. A munkagépek is pusz­tultak. Főleg olyan táblá­kon tört össze a disztiller, a tárcsa, vagy fogas, ahol korábban csak a szántást végezték el, de a talaj le­zárásáról elfeledkeztek. Az utóbbi hetekben is meg­történt, hogy egy 100 hol­das táblán 3 hétig is szán- togattaik. S mire a talaj el- munkálására került a sor, nagyon kiszáradt a föld. — Természetes, hogy ez pró­bára tette a munkagépeket, s a fokozottabb igénybevé­tel miatt gyakrabban tör­tek, hibásodtak, A traktorosok, vetőgép­kezelők említették, hogy a négy vetőgép közül nem egyszer kettő vagy három is állt, amiatt, hogy nem volt előkészített magágy. Máskor a vetőgépet vontató traktoros szaladgált vető­magért, s csak órák múlva folytathatta a vetést. — Az ilyen, s egyéb munkaszer­vezési hibát a főagronó- mus, az üzemegység- és brigádvezetők számlájára kell írni Nyikos Károly tsz-elnök nem szépítgette a dolgot* nem Igyekezett másra há­rítani a felelősséget azért, hogy elmaradtak a mun­kákkal. De azt sem hall­gatta el, hogy október ele­jén a megyei tanács mező- gazdasági osztályától se­gítségképpen egySz—100-as traktort kértek. S azt még eddig sem kapták meg. — Néhány nap óta a karcagi gépjavító állomás DT-i se­gítik a talajelőkészítést. A közös gazdaság október 22-ig vetési tervének 76— 77 százalékát tudta le. A 2300 hold búzából 1760 hol­dat vetettek el. (A hétfői jelentés szerint 86 száza­léknál tartottak a vetéssel.) Ha korábban is ilyen szervezetten, az erőket ösz- szevonva dolgoztak volna, mint az utóbbi napokban, már jóval előbb tartaná­nak. Most „rákapcsoltak”* hogy a héten befejezzék a vetést. Az pedig minden­képpen javukra írandó, — hogy a magágy készítésnél és a vetésnél is ügyeltek a minőségre. Nagy Katalin tervüket, magas termelé­kenységgel dolgoztak. A túlteljesítés ebből adódik, hiszen az építőmesteri részlegek messze elmarad­tak az előirányzatoktól. Szerinte ebben nem utol­sósorban az játszott közre, hogy betonacélt és kavi­csot (mindkettő nélkülöz­hetetlen alapanyag) nem tudtak beszerezni, ponto­sabban; az értékesítő vál­lalatok nem szállítottak határidőre. Ez történt a Ferroglóbussal is, mely azért nem szállított beton­acélt idejében, mert két hónapig leltározott. A harmadik negyedévi termeléshez szükséges be­tonacél csak szeptember­ben érkezett, meg az ÉP- SZER-hez, nem jártak job­ban a kaviccsal sem. DELEL A GULYA iRirnwui, . Z'iiStfilj VSO ií' A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet csordája a kútnál FELELŐSSÉG a régi és új ismerősökért A nomotga'om nagy eseménye tesz a decemberi kongresszus A szerelők fedezlek az építőkéi Alapanyaghiány — Egymilliós romlás

Next

/
Oldalképek
Tartalom